Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Busójárás

Aranyosi Ervin: Busójárás

A busókkal búsulni nem lehet!
A vidámság búcsúztat el telet!
A vidámság csalhat elő tavaszt,
a komorság, az elriasztja azt!
Kell minden évben vidám temetés,
mosoly keltse életre a vetést!
A sötétséget fénnyel űzzük el,
s a természet vidám életre kel!

Meneküljön a babonás török,
az ágyúhangja itt-ott feldörög,
vigye magával innen a telet,
s hagyja békében ezt a nemzetet!
Hadd jöjjön végre az átváltozás,
álarcba bújunk, ahogy rég sok Sokác!
A természet is változik velünk,
tavaszra vált végre hideg telünk!

Ne búslakodj, élvezd farsangodat!
kerregtess csak, kongasd kolompodat!
Ijesztgess meg kíváncsi gyermeket,
hogy aztán majd, kacagjanak veled!
Busójárás van, ma mindent szabad,
csak légy álarcban, s végtelen szabad!
Máglyát gyújts és zavard el a telet,
újuljon meg a hagyomány veled!

Aranyosi Ervin © 2023-02-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kövesd végre álmaidat!

Aranyosi Ervin: Kövesd végre álmaidat!

Hittel kéne teremteni,
nem pedig hitellel!
Az életnek árnyékában
elvész minden ember.
Kialszik a tiszta fénye,
lelke láthatatlan,
másoktól vár feloldozást
minden pillanatban.

Illúzió, szemfényvesztés,
megtévesztő álca,
elvakít, bár kezedben
a bűvös varázspálca.
A gondolat erejével
új világba léphetsz,
tekints végre önmagadba,
hogy szíved mit érez?

Hazug hírek vezetnek meg,
uralnak a bankok!
Médiából riogatnak
félrevert harangok.
Földre nyomnak, vakítanak,
de igaznak látod,
tehetséged aprópénzre,
élvezetre váltod.

Hiányzik a legfontosabb
sivár életedből,
amit, hogyha megismernél
emelkednél egyből.
A gondolat szabadsága tiéd,
még sem érted,
mert a régen megszokottat:
– kényszerpályád félted.

Túlélésre gyúrsz de mit kell
valóban túlélni?
A média megtanított
árnyékodtól félni!
Visszanézel, s csak azt látod.
Fordulj már előre!
Álmodj boldogabb világot,
s attól kapj erőre!

A fényszóród előtted van,
előre világít,
ne keseregj a múltadon,
juss már el a máig!
Találd végre meg magadat,
higgyél végre benned!
Elcsüggedve nem sikerül
magad felemelned.

Mi lenne, ha megértenéd:
– Ijesztgetnek téged!
Sokkal könnyebb megvezetni,
ha napjaid féled.
Az, ki ígéri, hogy megvéd,
éppen az ijesztget.
És ha futsz a csorda után
hatalmad is veszted!

Pedig jó lenne már végre
önállóvá válni,
kézbe venni életedet,
s magadért kiállni!
Tégy hát végre önmagadért,
urald már a sorsod.
Kövesd végre álmaidat,
s legyél tőlük boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva