Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Halloween

Aranyosi Ervin: Halloween

Mátyás, mikor Bécs várát elhagyta,
még visszaintett, mondván: – Helló Wien!
A feltaláló címét learatta,
s elügetett büszkén a lován…

Na jó, nem rímel ez a röpke szólam,
de azóta is ünnepelni kell!
Rím kell oda, hát nyilvánvalóan,
s a bolondra, a sipkát tenni fel!

Szellemesen kell ma ünnepelni,
mert akkor a halál nem arat!
Kövek közé, temetőbe menni,
s ki túl öreg már, jobb is, ha ott marad!?

Jut eszembe, mára hagyomány lett,
szellemekkel mást riogatni,
pedig ez a játék csak silány tett,
mint halottakról sort írogatni.

Töklámpással szellemet elűzni,
ez még érthető is volna tán,
de tököket vágni, kibelezni,
ennyivé lett a nagy hagyomány?

Majmolni kell a sok butaságot,
s veszekedni, melyik ünnep jó!
A vidámságot tessék eltemetni,
a tökölés temetni való!

Bohóckodás – kelta hagyományból,
lám a nyugat, ily furán mulat!
Halálit, vagy szellemeset ápol,
nyelvet nyújt, és más arcot mutat.

Aranyosi Ervin © 2024-10-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!


Aranyosi Ervin: Ne cipeld a terheimet!

Átérzed a fájdalmamat – Nem hiszem!
Napjaimat vállaimon én viszem!
Azok súlyát nem akasztom nyakadba,
ne vedd hát a bánatomat magadra!
Nem kell engem megváltani – jól vagyok!
Van, amikor az én lelkem sem ragyog!
Ám nem húzlak le a mélybe magammal,
ne gondolj rám szigorúan, haraggal!

Cipelem a zsákomban a köveket,
csak a szépet mutogatom teneked,
abból rakom ki eléd az utadat,
s szeretném, ha jól éreznéd magadat!
Szeretném, ha szeretnének oly sokan,
könyveimet olvasgatnák boldogan.
Tanításom mutatna új világot,
nevelgetném a szeretet-virágot!

Úgy hiszem, hogy vidámabban szebb a lét,
mosolyomat versekben teszem eléd!
Mosolyt csalok az arcodra, ha lehet,
a szívedet hadd fürössze szeretet!
Ha kicsit tán, megszépítem napodat,
a Jóisten engem hátba lapogat,
az arcomon tükröződik mosolya,
felszárad a fájóérzés-pocsolya.

Verseimmel gyógyítgatom lelkedet,
legyél mától vidám és emelkedett,
mosolyoddal te is gyógyíts másokat,
szeretetre te is áldozz jó sokat!
Nem kell az én fájdalmammal törődnöd,
azt majd úgyis elviszi a kisördög!
Tőle kaptam, visszaadom egészben,
nincs hát szükségem társakra e vészben!

Érezd inkább örömömet vidáman,
szeretettel osztozz az én imámban!
Mosolyogva nézz a Napba barátom,
én nekem is jobb a kedvem, ha látom!
Annyi szépség van szerte a világban,
csoda nyílik a szeretet-virágban!
Mutatom, és szeretném, ha meglátnád,
ablakod a természetre kitárnád!

Élveznénk a földi létnek csodáját,
megcsodálnánk a természet ruháját!
Észrevennénk, értünk lett ily csodaszép,
virágoktól borul színbe most a rét!
Talán csak mást kellene, hogy meglássunk,
magunk alatt nem kellene, hogy ássunk!
Inkább emelhetnénk egymást magasra,
hogy arcunkat vidám szél simogassa!

Ne érezd át fájdalmamat, higgy nekem,
ha megértem okát, útnak engedem!
A világban úgyis okkal van minden,
engedd, hogy a vers jókedvre derítsen!
Mosolyogva ássuk el a gondokat,
s ne borongjunk, repítsen a gondolat!
Légy hát boldog, elégedett és vidám,
tedd le az én terheimet cimborám!

Aranyosi Ervin © 2023-05-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Megítélés

megítélés
Aranyosi Ervin: Megítélés

Akarj rólam többet tudni!
Ne másokat kérdezz!
Légy kíváncsi a lelkemre,
kell, hogy velem érezz!

Mástól rólam sokat halhatsz,
de igaz-e minden?
Amíg nem járta utamat,
rálátása sincsen.

Megítél, szűrőn át vizsgál,
saját szemmel lát csak.
Amit gondol életemről,
hidd el, az csak látszat.

Én sem tudom, milyen vagyok,
pedig bennem élek.
Szembe nézni önmagammal
én magam is félek.

Pedig jó lenne ismerni,
s önmagamat adni!
Azt, aki a lelkemben él
bátran elfogadni!

Megmutatni a világnak,
hogy valóban lásson!
Ne ítéljen könnyelműen
és nehogy elásson!

Mert hát vagyok, aki vagyok,
egy testbe zárt szellem,
külvilágát tapasztaló,
alakuló jellem.

Te is formálsz, én is téged,
– kövek mederágyon –
ezért vagyunk ennyi félék
ezen a világon…

Aranyosi Ervin © 2016-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva