Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Aranyhörcsög monológ


Aranyosi Ervin: Aranyhörcsög monológ

Rövidebb út az egyenes?
Láthatod a spárga görbül!
Mégis így legjobb a látvány,
szétnézek a levegőből.
Így kerülöm el a macskát,
– nem akad össze a bajszunk!
Ebéd után mind a ketten,
külön emeleten alszunk!

Aranyosi Ervin © 2012-10-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Táltos ének

Aranyosi Ervin: Táltos ének

A tűz ős fénye,
a víz örvénye,
az út ösvénye
vezet, vezet.

Az ősök lába,
kísér a mába,
lépj nyomdokába,
s add a kezed!

Erdő, mező, napsütötte rét,
Teremtőnk odaadja
nekünk mindenét.
Kérlek Földanya vezess az életbe!
Hálánkkal érjed be,
és legyen szebb a lét!

A nappal fénye,
az éj sötétje,
ősök erénye
vezet, vezet.

Álmokat látó,
meg-megbocsájtó,
Földedet áldó
szíved lehet.

Erdő, mező, napsütötte rét,
Teremtőnk odaadja
nekünk mindenét.
Kérlek Földanya vezess az életbe!
Hálánkkal érjed be,
és legyen szebb a lét!

Aranyosi Ervin © 2011-11-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Én így hiszem

Aranyosi Ervin: Én így hiszem

Az örömhöz az út, nem kínokon át vezet.
Nem kell kutatni, nem kell keresgélni!
Megleled könnyen, csak tárd ki lelkedet!
Ne harcolj érte, csak engedd azt megélni!

Aranyosi Ervin © 2011-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A barátságról…

Aranyosi Ervin: A barátságról…

Élt egy ember itt a földön,
kutyájával éldegélt,
ám egy nap a földi útja,
váratlanul véget ért.
A kutyája, hű barátja,
követte a halálba is,
együtt szálltak, hát az égbe,
s nézték az út merre visz.
Arannyal kirakott úton,
mentek márvány kert mellett,
mely egy gyöngyből épült,
díszes, nagy kapuhoz vezetett.
A kapuban ült valaki,
kit emberünk megszólított:
– Bocsásson meg hol vagyunk?
– A menyben – szólt a szólított.
S megkérdezte a kutyusos,
– Kaphatnánk egy korty vizet?
– Persze – szólt a kapus erre,
– de kutyád be nem viszed.
– Sajna – szólt a kapu őrző.
– nem úgy van mint nálatok,
Erre a megszentelt helyre,
nem léphetnek állatok.
Emberünk ezért úgy döntött
ivóvízéről lemond,
s intett kedvenc kutyusának,
aki szintén szomjazott.
Poros úton odébb álltak,
– nehezen volt járható,
ahogy mentek, kert nélküli
fakapu volt látható.
A kapura támaszkodva,
egy ember könyvet olvasott.
Illendően köszönt néki
kutyás hősünk: – Jó napot!
Ezután még megkérdezte
– kaphatnánk egy kis vizet?
Persze, ott egy hűs vizű kút,
merítsen, akár tízet!
Ittak hát a kút vizéből,
amennyi csak jól esett,
ezután az emberünk
a kapustól így kérdezett:
Köszönjük a vendéglátást,
megmondaná hol vagyunk?
– A mennyben – szólt a kapu őre
s meghökkent a vándorunk.
– Össze vagyok zavarodva,
szólt a kutyás emberünk,
a másik portás is azt mondta:
kapun át mennybe megyünk.
Ó, az aranyozott útra,
a gyöngy kapura gondolt tán?
Az bíz’ nem a menny barátom,
az igazi pokol ám.
S nem zavarja, hogy a másik,
az Önök nevével kérkedik?
– Nem bánt minket, sőt örülünk,
mert mindazokat elveszik,
kik barátjukat hátrahagyják,
elfelejtik, s meglehet,
akiknek az ego fontos
és mellékes a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2010-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva