Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Aranyosi Ervin: Nem harc az élet

Az életet megélni kell!
Az ember ezt felejti el:
– Nem háború a puszta lét,
a lélek élni szállt beléd!

A túlélés csak harc, vita,
mint mikor két szarvasbika,
egész csordáért harcba száll,
s a tét győzelem, vagy halál!

A túlélés, önvédelem,
amit az átkos félelem,
hazug hitrendszer támogat,
s megöl csodaszép álmokat.

Ha rájönnél, az nem te vagy,
nincs benne szív, csak hűvös agy,
a harc olcsó babért terem,
vagy díjat, mely élettelen.

Hol van az élet lényege?
A lélek Napja, kék ege?
A mennyország, amire vágysz,
amihez utat nem találsz!

Meg kell tagadnod önmagad,
legyőznöd harcban másokat,
amíg bírod, míg van erőd,
tetszelegsz a világ előtt.

És amíg vívod harcodat,
nem leled saját arcodat,
s amikor rájössz: – Nem te vagy!
minden öröm magadra hagy.

Az élethez más út vezet,
s ha rálelsz majd, már élvezed,
ha szíved, vágyad hajt tovább,
hogy megtapasztald a csodát!

Hogy mások közt otthonra lelj,
hogy miértekre megfelelj,
megértsd a létnek lényegét,
amit „túlélő” meg nem ért!

Mert tiszta szívek várnak már,
a szeretet, mi rád talál,
s mit eldugsz a harc idején,
az ott van szép szíved helyén.

Mert ott a kincs: a SZERETET!
Minden, ami egy teveled,
ott lelheted meg önmagad,
ez által lehetsz csak szabad!

Keresd a lét szebbik felét,
hidd el, akkor tárul eléd,
ha lelked mélyén megleled,
ha önmagad is szereted!

Építs világot, új csodát,
leld meg a lélek otthonát,
s taníts elveszett lelkeket,
hogyan kell élni életet!

Aranyosi Ervin © 2016-03-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva