Aranyosi Ervin: Világnézet

Aranyosi Ervin: Világnézet

Négy aprócska kölyökróka kifeküdt a napra,
Nem volt szükség hűs árnyékra, vagy szalmakalapra.
Tavaszi nap fürösztötte szép vörös bundájuk,
a világ megfigyelését bízták csak reájuk.
Volt közöttük, aki figyelt, leste a világot,
meg is csodált növő füvet, kinyíló virágot,
lassan tovacsúszó csigát, nagyot ugró szöcskét,
figyelt, s közben nem zavarta szunyókáló öccsét.
A harmadik szintén bámult, mindezt mégse látta,
mert a negyedik kis róka épp a fülét rágta.
Megzavarta a nézésben, odafigyelésben,
csak egy bosszús kis gondolat járt már az eszében.
Az elsőből tudós válik, ismer szinte mindent,
a másikból álmodozó, ki tiszteli Istent.
A harmadik harcolni fog, mindig bosszút forral,
a negyedik meg bosszantja, kötekedő orral.
Milyen jó, hogy különbözünk, ettől szép világunk,
az egészből mindig más részt, különbözőt látunk.
Így lesznek a vélemények, sajátosak, szépek,
s ha mindenki elmeséli, akkor kapsz egészet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva