A nap gondolata | Aranyosi Ervin versei

febr
2

Aranyosi Ervin: Engedd ki a féket!

Category: A nap gondolata Tags: behúzott, égig, fék, szabadon, szakítsd szét, szállni, szárnyalni, vágyad Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Engedd ki a féket!

Behúzott fékekkel képtelen vagy szállni,
nem hagyod álmaid valósággá válni!
Saját hitrendszered bénítja meg szárnyad,
hitetlenségeddel ölöd meg a vágyad.

Szakítsd szét a láncot, bízzál önmagadban,
csak a szabad lélek szárnyal a magasban,
a gondolat szárnyán emelkedj az égig,
megálmodott utad szabadon járd végig!

Ha szabad a lelked, nincs mi visszahúzzon,
engedd hát szárnyalni, boldogságban ússzon!
Segítsd és emeld fel a még csüggedőket,
lelkesedj, s repítsd fel a felhőkbe őket.

Ha sikerül, látod, együtt mindig könnyebb,
ha tiéd a siker, nem hull majd a könnyed!
Ki teremt, varázsol, sosem válik kővé,
léte égbe ível, s válik vezetővé!

Aranyosi Ervin © 2016-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A barátok mindig…

Category: A nap gondolata Tags: adnak, barátok, boldogabb, fény, mindig, simogatnak, szeretetet 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A barátok mindig…

A barátok mindig adnak,
mindig figyelnek reád.
Szavaikkal simogatnak,
szeretetet adnak át.
Mosoly csillog a szemükben,
arcukon is fény ragyog.
Mikor együtt vagyunk érzem,
sokkal boldogabb vagyok…

Aranyosi Ervin © 2016-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszintén szeretni

Category: A nap gondolata Tags: álmodni, boldogság, ember, őszintén, szabad, szeretni, vágyni 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Őszintén szeretni

Ha az életedben boldog akarsz lenni,
nem kell azért sírni, félni és szenvedni,
csak a szépre vágyni, álmodni és hinni,
nem szabad a lelked tévutakra vinni!
Aki azt tanítja, szenvedned kell érte,
azt az embert bizony ezer bánat érte,
nem tud kilábalni saját csapdájából,
az öröm, s boldogság ezért marad távol.
Ha az életedben boldog akarsz lenni,
egyet kell csak tudnod, őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2016-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes

Category: A nap gondolata Tags: Földön, nincsen, senki, szeretni, testi-lelki, tökéletes, világon 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!
Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!
Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,
szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Nincsen tökéletes, senki a világon,
s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon,
se a sajátodon, pláne nem más lelken,
ha ez volt a célod, változtass a terven.

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni,
csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni!
Persze ez a módszer még nem tudományos,
ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.

Fogadd el, a Földön, tökéletes nincsen,
mert tanulni jöttünk testi-lelki szinten.
Változik az ember, jobbá akar válni,
csak ne kényszer alatt kelljen megpróbálni!

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!
Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!
Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,
szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Ha pedig elmenne, mert így nem tud élni,
engedd el nyugodtan, s attól sem kell félni,
hogy nem találsz jobbat, ki szeretni képes,
kinek el tudsz jutni szerető szívéhez.

Mert aki szeretne, annak lesz is párja,
hidd el szép valódat már valaki várja,
aki befogadna, s képes lenne adni,
kit úgy, mindenestől, el tudsz majd fogadni!

Ne a tökéletest keresd a világban,
olyat, kivel részed lesz a boldogságban,
aki szívedbe lát, s képes érted tenni,
aki hibáiddal együtt tud szeretni!

Add hát önmagadat, s légy is büszke rája,
nincsen tökéletes, mindnek van hibája!
Ám mindenki csoda, s ha ragyog a lélek,
élvezi a létet, s boldogabban élhet.

Aranyosi Ervin © 2016-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Magyar Kultúra Napjára

Category: A nap gondolata Tags: isteni, jóság, Magyar Kultúra Napja, művészet, nemzet, szeretet, teremtő 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Magyar Kultúra Napjára

Magyar Kultúra Napja ez,
vajon neked ez mit jelez?
Hallgatod csak a médiát,
s nem hallod néped jajszavát?
Vagy most szívedig engeded,
s a művészet, s a szeretet
segít végre megérteni:
– A teremtő, az isteni,
a felemelő gondolat,
mely megold fájó gondokat,
s mely felemel egy nemzetet,
az nem más: csak a szeretet!
Ha egy nemzet összefog,
pokol kialszik, összerogy,
s kézen fogva megyünk tovább,
s együtt teremtünk száz csodát!
Magyar Kultúra Napja van,
szeressünk hát mindannyian!
Játszunk egy élő szerepet,
s vezessen jóság, szeretet!

Aranyosi Ervin © 2016-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Category: A nap gondolata Tags: boldog, gazdagság, Lélek, modern idők, pénz, szeretet 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Tudod, ha az ember, a többit szeretné,
megfáradt világát boldoggá tehetné!
Ha levetkőzné az önző irigységét,
szívében a hiány búja érne véget.

Mert amíg az ember jólétét hajszolja,
piszokkal, szeméttel lelkét megpakolja,
s hiába is élne fényes palotában,
ha szíve magányos, s önzőn él magában.

Az egész világa tárgyakkal lesz tele,
ezért a boldogság nemigen fér bele,
kiürül a szíve, s csak haraggal telik,
az ármánykodások teleszemetelik.

Műanyag világban, hol is van az érték?
A jólétet régen, pénzben sosem mérték!
Elrejtették szívben, boldog ölelésben,
vidító mosolyban, vidám nevetésben.

Ma az emberek csak egymásról beszélnek.
Nem egymáshoz szólnak. Inkább csak a szélnek.
Pletyka, kibeszélés, gúnyolódás, sértés,
nincs már elfogadás, eltűnt a megértés.

Szétesett az egység, nincsen összetartás,
kétségbe is esünk, nincs már bennünk tartás.
Behódol a lelkünk külföldi szokásnak,
idegen igékkel közénk gödröt ásnak.

Pedig költözhetne szívünkbe szeretet,
s tanítani kéne erre a gyereket,
hisz az ő jövője csak akkor emberi,
ha a szeretetet lelkében megleli.

Pénztől nem lesz boldog, gazdagságot várva,
mert a magányos szív boldogtalan, árva.
a sok készüléktől nem kaphat értelmet,
hogyan ismerne meg érzést, vagy szerelmet.

Egymás mellett állva, gombokat nyomkodva,
a lélek kiürül, mint kihalt fa odva.
Olyan nehéz bele életet tölteni,
új irányba menni, új külsőt ölteni.

Tanítsd hát gyermeked végre meg a jóra,
kedves ölelésre, becézgető szóra.
Próbálj kapcsolódni testbe zárt szívéhez,
akarj tudni róla: – mit gondol, mit érez?

Mert hidd el, a jövőt általa teremted,
s ha a jó szikrája megvan, ott él benned,
add tovább, hadd égjen, gyúljon lángra benne!
Akkor lenne boldog, ha szívből szeretne!

Aranyosi Ervin © 2015-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A házasság bőrönd?

Category: A nap gondolata Tags: adni, Bőrönd, érzések, házas, házasság, szeretet, szívből 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A házasság bőrönd?

Olyan a házasság, mintha bőrönd lenne,
útra készen várna, s minden ott van benne.
Minden, ami kellhet majd a boldogsághoz,
minden, ami közös jövőt meghatároz.
Hát a bőrönd stimmel, ám üresen kapjuk,
s tőlünk függ készlete: tele mivel rakjuk?
Mi töltjük meg szépen, érző tartalommal,
s ehhez tudunk nyúlni minden alkalommal!

Ha a bőröndödet széppel rakod tele,
közös emlékeket, érzést rámolsz bele,
pakolsz bele időt, od’adó figyelmet,
akkor örömöd is, hidd el, te teremted!
Kérdezd meg párodat, – így tudást szerezve –
mitől érzi magát általad szeretve?
Mit kellene tenned, hogy tőled ragyogjon,
hogy a szeretete soha ki ne fogyjon?

Fontos! Mikor múlnak a szép házas évek,
a bőröndötöket, ne csak ürítsétek,
ne csak kivegyetek, rakjatok is bele!
Jó ha szeretettől púpos a fedele!
Érzések, emlékek, apró szívességek,
figyelem és idő, apró kedvességek,
– mert a „VAN”-ból mindig sokkal könnyebb adni…
Szeretettel könnyű boldognak maradni!

Tudod egy házasság nem rejt érzelmeket,
érzés csak akkor jön, ha te beleteszed,
ez csak formalitás, nincs romantikája,
csak az együttélés alakja, formája!
Hát a romantika, az is rajtad múlik,
hogy e szép kapcsolat szép hosszúra nyúlik,
vagy csak összekötve élitek a létet,
okozva a szívnek bántó vaksötétet.

Tudd, a házasságban mindig ketten vagytok,
és addig működik, amíg szívből adtok.
Ha bőröndöd üres, nincs kedved cipelni,
sokkal könnyebb lehet más bőröndre lelni.
Tudod, a házasság, a két féltől egész,
ha elhatároztad, hogy örökre vele mész.
kezd el a bőröndöd szépen telerakni,
mert csak akkor kaphatsz, ha te is tudsz adni!

Aranyosi Ervin © 2015-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Gyufaszál a mosoly

Category: A nap gondolata Tags: emberek, fény, gyufaszál, mosoly, szív, út, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Gyufaszál a mosoly

Gyufaszál a mosoly,
s ha meggyújtod egyszer,
mosolyod fényénél
te is felmelegszel.

Futótűzként terjed,
mint dal, szájról, szájra!
Mindenkit elragad,
s oly sok szív ezt várja!

Gyújtsd hát meg gyakrabban,
hogy ne fázzon senki,
van kinek egy mosoly,
a világot jelenti,

kapocs a világhoz,
fogódzó a léthez,
a legrövidebb út
az emberek szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2015-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

dec
13

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mit ünneplünk karácsonykor?

Category: A nap gondolata Tags: aranyborjú, festett kép, karácsony, pénz, szeretet, szív Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mit ünneplünk karácsonykor?

Tele az áruház, emberek tolongnak,
megfelelni akar mind számos dolognak,
költené a pénzét csillogóra, szépre,
vagy „arany borjúra”, vagy „faragott képre”.

Mit akar az ember? Örömöt szerezni?
Ám a boldogságot nem lehet megvenni!
A szeretet, tudod, nem váltható pénzre,
áruházak polcán nem veheted észre.

Mert a szeretet a szívben van elrejtve!
A baj csupán annyi, hogy el van felejtve,
s akik a sok drága ajándékot adják,
hiszik, hogy lelküket eképp nyugtathatják.

Pedig, hidd el nekem, az sokkal szebb volna,
ha az egész évünk szeretetről szólna,
öleléssel, dallal telne meg az élet,
és mind, akit szeretsz, ünnepelne véled.

Mosoly ragyoghatna minden ember arcán,
s csodálkozna a sok, múltban vívott harcán,
és ha megjelenne lelkükben a hála,
az egész életük gazdagabbá válna!

Mert én látom, tudom, nem rosszak a népek,
csak a médiákból jönnek hazug képek,
hogy csak az boldogít, ami díszes, drága,
amit csak te néked, s érted lett legyártva.

Ez hát a karácsony? Tényleg ilyen lenne?
Nem a szívnek kéne felragyogni benne?
Nem úgy lenne teljes, hogyha nem rohannánk,
időnkből, érzésből egyre többet adnánk?

Túlórával lopsz el időt a családtól,
pár készülék pótol, amíg lelked távol,
mert amíg gyermeked kis gépeken játszik,
szerető szülője addig nem hiányzik.

Tényleg ezt nevezzük mi ma modern kornak,
mikor az emberek szíveken tipornak,
s egyre többre vágynak, s kiürül a lelkük,
karácsonykor a PÉNZT muszáj ünnepelnünk?

Aranyosi Ervin © 2015-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élet-feladatok

Category: A nap gondolata Tags: élet, elmúlás, feladat, idő, iskola, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Élet-feladatok

Bár az idő múlik, lepereg az élet,
ám az elmúlástól, akkor sem kell félned.
Korábban is jártál, úgy hiszem, e földön,
s visszatérsz majd újra. A világ nem börtön!
A világ iskola, a lélek iskolája,
mind tanulni jöttünk, így gondolj reája!
Amit nem tanulsz meg, cipeled magaddal,
amíg megbirkózol majd a feladattal.

Aranyosi Ervin: Engedd ki a féket!

Behúzott fékekkel képtelen vagy szállni, nem hagyod álmaid valósággá válni! Saját hitrendszered bénítja meg szárnyad, hitetlenségeddel ölöd meg a vágyad.

Szakítsd szét a láncot, bízzál önmagadban, csak a szabad lélek szárnyal a magasban, a gondolat szárnyán emelkedj az égig, megálmodott utad szabadon járd végig!

Ha szabad a lelked, nincs mi visszahúzzon, engedd hát szárnyalni, boldogságban ússzon! Segítsd és emeld fel a még csüggedőket, lelkesedj, s repítsd fel a felhőkbe őket.

Ha sikerül, látod, együtt mindig könnyebb, ha tiéd a siker, nem hull majd a könnyed! Ki teremt, varázsol, sosem válik kővé, léte égbe ível, s válik vezetővé!

Aranyosi Ervin: A barátok mindig…

A barátok mindig adnak, mindig figyelnek reád. Szavaikkal simogatnak, szeretetet adnak át. Mosoly csillog a szemükben, arcukon is fény ragyog. Mikor együtt vagyunk érzem, sokkal boldogabb vagyok…

Aranyosi Ervin: Őszintén szeretni

Aranyosi Ervin © 2016-01-26. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Senki sem tökéletes

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni! Vállald hibáidat, s légy képes szeretni! Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb, szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Nincsen tökéletes, senki a világon, s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon, se a sajátodon, pláne nem más lelken, ha ez volt a célod, változtass a terven.

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni, csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni! Persze ez a módszer még nem tudományos, ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.

Fogadd el, a Földön, tökéletes nincsen, mert tanulni jöttünk testi-lelki szinten. Változik az ember, jobbá akar válni, csak ne kényszer alatt kelljen megpróbálni!

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni! Vállald hibáidat, s légy képes szeretni! Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb, szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Ha pedig elmenne, mert így nem tud élni, engedd el nyugodtan, s attól sem kell félni, hogy nem találsz jobbat, ki szeretni képes, kinek el tudsz jutni szerető szívéhez.

Mert aki szeretne, annak lesz is párja, hidd el szép valódat már valaki várja, aki befogadna, s képes lenne adni, kit úgy, mindenestől, el tudsz majd fogadni!

Ne a tökéletest keresd a világban, olyat, kivel részed lesz a boldogságban, aki szívedbe lát, s képes érted tenni, aki hibáiddal együtt tud szeretni!

Add hát önmagadat, s légy is büszke rája, nincsen tökéletes, mindnek van hibája! Ám mindenki csoda, s ha ragyog a lélek, élvezi a létet, s boldogabban élhet.

Aranyosi Ervin © 2016-01-20. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Magyar Kultúra Napjára

Aranyosi Ervin © 2016-01-13. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Modern idők margójára

Tudod, ha az ember, a többit szeretné, megfáradt világát boldoggá tehetné! Ha levetkőzné az önző irigységét, szívében a hiány búja érne véget.

Mert amíg az ember jólétét hajszolja, piszokkal, szeméttel lelkét megpakolja, s hiába is élne fényes palotában, ha szíve magányos, s önzőn él magában.

Az egész világa tárgyakkal lesz tele, ezért a boldogság nemigen fér bele, kiürül a szíve, s csak haraggal telik, az ármánykodások teleszemetelik.

Műanyag világban, hol is van az érték? A jólétet régen, pénzben sosem mérték! Elrejtették szívben, boldog ölelésben, vidító mosolyban, vidám nevetésben.

Ma az emberek csak egymásról beszélnek. Nem egymáshoz szólnak. Inkább csak a szélnek. Pletyka, kibeszélés, gúnyolódás, sértés, nincs már elfogadás, eltűnt a megértés.

Szétesett az egység, nincsen összetartás, kétségbe is esünk, nincs már bennünk tartás. Behódol a lelkünk külföldi szokásnak, idegen igékkel közénk gödröt ásnak.

Pedig költözhetne szívünkbe szeretet, s tanítani kéne erre a gyereket, hisz az ő jövője csak akkor emberi, ha a szeretetet lelkében megleli.

Pénztől nem lesz boldog, gazdagságot várva, mert a magányos szív boldogtalan, árva. a sok készüléktől nem kaphat értelmet, hogyan ismerne meg érzést, vagy szerelmet.

Egymás mellett állva, gombokat nyomkodva, a lélek kiürül, mint kihalt fa odva. Olyan nehéz bele életet tölteni, új irányba menni, új külsőt ölteni.

Tanítsd hát gyermeked végre meg a jóra, kedves ölelésre, becézgető szóra. Próbálj kapcsolódni testbe zárt szívéhez, akarj tudni róla: – mit gondol, mit érez?

Mert hidd el, a jövőt általa teremted, s ha a jó szikrája megvan, ott él benned, add tovább, hadd égjen, gyúljon lángra benne! Akkor lenne boldog, ha szívből szeretne!

Aranyosi Ervin © 2015-12-27. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A házasság bőrönd?

Aranyosi Ervin © 2015-12-26. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Gyufaszál a mosoly

Gyufaszál a mosoly, s ha meggyújtod egyszer, mosolyod fényénél te is felmelegszel.

Futótűzként terjed, mint dal, szájról, szájra! Mindenkit elragad, s oly sok szív ezt várja!

Gyújtsd hát meg gyakrabban, hogy ne fázzon senki, van kinek egy mosoly, a világot jelenti,

kapocs a világhoz, fogódzó a léthez, a legrövidebb út az emberek szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2015-12-15. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Mit ünneplünk karácsonykor?

Tele az áruház, emberek tolongnak, megfelelni akar mind számos dolognak, költené a pénzét csillogóra, szépre, vagy „arany borjúra”, vagy „faragott képre”.

Mit akar az ember? Örömöt szerezni? Ám a boldogságot nem lehet megvenni! A szeretet, tudod, nem váltható pénzre, áruházak polcán nem veheted észre.

Mert a szeretet a szívben van elrejtve! A baj csupán annyi, hogy el van felejtve, s akik a sok drága ajándékot adják, hiszik, hogy lelküket eképp nyugtathatják.

Pedig, hidd el nekem, az sokkal szebb volna, ha az egész évünk szeretetről szólna, öleléssel, dallal telne meg az élet, és mind, akit szeretsz, ünnepelne véled.

Mosoly ragyoghatna minden ember arcán, s csodálkozna a sok, múltban vívott harcán, és ha megjelenne lelkükben a hála, az egész életük gazdagabbá válna!

Mert én látom, tudom, nem rosszak a népek, csak a médiákból jönnek hazug képek, hogy csak az boldogít, ami díszes, drága, amit csak te néked, s érted lett legyártva.

Ez hát a karácsony? Tényleg ilyen lenne? Nem a szívnek kéne felragyogni benne? Nem úgy lenne teljes, hogyha nem rohannánk, időnkből, érzésből egyre többet adnánk?

Túlórával lopsz el időt a családtól, pár készülék pótol, amíg lelked távol, mert amíg gyermeked kis gépeken játszik, szerető szülője addig nem hiányzik.

Tényleg ezt nevezzük mi ma modern kornak, mikor az emberek szíveken tipornak, s egyre többre vágynak, s kiürül a lelkük, karácsonykor a PÉNZT muszáj ünnepelnünk?

Aranyosi Ervin © 2015-12-13. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Élet-feladatok

Aranyosi Ervin © 2015-11-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Behúzott fékekkel képtelen vagy szállni,
nem hagyod álmaid valósággá válni!
Saját hitrendszered bénítja meg szárnyad,
hitetlenségeddel ölöd meg a vágyad.

Szakítsd szét a láncot, bízzál önmagadban,
csak a szabad lélek szárnyal a magasban,
a gondolat szárnyán emelkedj az égig,
megálmodott utad szabadon járd végig!

Ha szabad a lelked, nincs mi visszahúzzon,
engedd hát szárnyalni, boldogságban ússzon!
Segítsd és emeld fel a még csüggedőket,
lelkesedj, s repítsd fel a felhőkbe őket.

Ha sikerül, látod, együtt mindig könnyebb,
ha tiéd a siker, nem hull majd a könnyed!
Ki teremt, varázsol, sosem válik kővé,
léte égbe ível, s válik vezetővé!

A barátok mindig adnak,
mindig figyelnek reád.
Szavaikkal simogatnak,
szeretetet adnak át.
Mosoly csillog a szemükben,
arcukon is fény ragyog.
Mikor együtt vagyunk érzem,
sokkal boldogabb vagyok…

Aranyosi Ervin © 2016-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!
Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!
Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,
szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Nincsen tökéletes, senki a világon,
s nem tudsz változtatni sok tulajdonságon,
se a sajátodon, pláne nem más lelken,
ha ez volt a célod, változtass a terven.

Akarattal nem tudsz embert jobbá tenni,
csak egy módszer akad, jobbá kell szeretni!
Persze ez a módszer még nem tudományos,
ám az, ki mást nevel, gyakran lesz magányos.

Fogadd el, a Földön, tökéletes nincsen,
mert tanulni jöttünk testi-lelki szinten.
Változik az ember, jobbá akar válni,
csak ne kényszer alatt kelljen megpróbálni!

Nincsen tökéletes, ne akarj az lenni!
Vállald hibáidat, s légy képes szeretni!
Aki így elfogad, azzal, hidd el, könnyebb,
szemrehányás miatt, nem hull majd a könnyed!

Ha pedig elmenne, mert így nem tud élni,
engedd el nyugodtan, s attól sem kell félni,
hogy nem találsz jobbat, ki szeretni képes,
kinek el tudsz jutni szerető szívéhez.

Mert aki szeretne, annak lesz is párja,
hidd el szép valódat már valaki várja,
aki befogadna, s képes lenne adni,
kit úgy, mindenestől, el tudsz majd fogadni!

Ne a tökéletest keresd a világban,
olyat, kivel részed lesz a boldogságban,
aki szívedbe lát, s képes érted tenni,
aki hibáiddal együtt tud szeretni!

Add hát önmagadat, s légy is büszke rája,
nincsen tökéletes, mindnek van hibája!
Ám mindenki csoda, s ha ragyog a lélek,
élvezi a létet, s boldogabban élhet.

Aranyosi Ervin © 2016-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2016-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tudod, ha az ember, a többit szeretné,
megfáradt világát boldoggá tehetné!
Ha levetkőzné az önző irigységét,
szívében a hiány búja érne véget.

Mert amíg az ember jólétét hajszolja,
piszokkal, szeméttel lelkét megpakolja,
s hiába is élne fényes palotában,
ha szíve magányos, s önzőn él magában.

Az egész világa tárgyakkal lesz tele,
ezért a boldogság nemigen fér bele,
kiürül a szíve, s csak haraggal telik,
az ármánykodások teleszemetelik.

Műanyag világban, hol is van az érték?
A jólétet régen, pénzben sosem mérték!
Elrejtették szívben, boldog ölelésben,
vidító mosolyban, vidám nevetésben.

Ma az emberek csak egymásról beszélnek.
Nem egymáshoz szólnak. Inkább csak a szélnek.
Pletyka, kibeszélés, gúnyolódás, sértés,
nincs már elfogadás, eltűnt a megértés.

Szétesett az egység, nincsen összetartás,
kétségbe is esünk, nincs már bennünk tartás.
Behódol a lelkünk külföldi szokásnak,
idegen igékkel közénk gödröt ásnak.

Pedig költözhetne szívünkbe szeretet,
s tanítani kéne erre a gyereket,
hisz az ő jövője csak akkor emberi,
ha a szeretetet lelkében megleli.

Pénztől nem lesz boldog, gazdagságot várva,
mert a magányos szív boldogtalan, árva.
a sok készüléktől nem kaphat értelmet,
hogyan ismerne meg érzést, vagy szerelmet.

Egymás mellett állva, gombokat nyomkodva,
a lélek kiürül, mint kihalt fa odva.
Olyan nehéz bele életet tölteni,
új irányba menni, új külsőt ölteni.

Tanítsd hát gyermeked végre meg a jóra,
kedves ölelésre, becézgető szóra.
Próbálj kapcsolódni testbe zárt szívéhez,
akarj tudni róla: – mit gondol, mit érez?

Mert hidd el, a jövőt általa teremted,
s ha a jó szikrája megvan, ott él benned,
add tovább, hadd égjen, gyúljon lángra benne!
Akkor lenne boldog, ha szívből szeretne!

Aranyosi Ervin © 2015-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-12-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Gyufaszál a mosoly,
s ha meggyújtod egyszer,
mosolyod fényénél
te is felmelegszel.

Futótűzként terjed,
mint dal, szájról, szájra!
Mindenkit elragad,
s oly sok szív ezt várja!

Gyújtsd hát meg gyakrabban,
hogy ne fázzon senki,
van kinek egy mosoly,
a világot jelenti,

kapocs a világhoz,
fogódzó a léthez,
a legrövidebb út
az emberek szívéhez!

Aranyosi Ervin © 2015-12-15.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Tele az áruház, emberek tolongnak,
megfelelni akar mind számos dolognak,
költené a pénzét csillogóra, szépre,
vagy „arany borjúra”, vagy „faragott képre”.

Mit akar az ember? Örömöt szerezni?
Ám a boldogságot nem lehet megvenni!
A szeretet, tudod, nem váltható pénzre,
áruházak polcán nem veheted észre.

Mert a szeretet a szívben van elrejtve!
A baj csupán annyi, hogy el van felejtve,
s akik a sok drága ajándékot adják,
hiszik, hogy lelküket eképp nyugtathatják.

Pedig, hidd el nekem, az sokkal szebb volna,
ha az egész évünk szeretetről szólna,
öleléssel, dallal telne meg az élet,
és mind, akit szeretsz, ünnepelne véled.

Mosoly ragyoghatna minden ember arcán,
s csodálkozna a sok, múltban vívott harcán,
és ha megjelenne lelkükben a hála,
az egész életük gazdagabbá válna!

Mert én látom, tudom, nem rosszak a népek,
csak a médiákból jönnek hazug képek,
hogy csak az boldogít, ami díszes, drága,
amit csak te néked, s érted lett legyártva.

Ez hát a karácsony? Tényleg ilyen lenne?
Nem a szívnek kéne felragyogni benne?
Nem úgy lenne teljes, hogyha nem rohannánk,
időnkből, érzésből egyre többet adnánk?

Túlórával lopsz el időt a családtól,
pár készülék pótol, amíg lelked távol,
mert amíg gyermeked kis gépeken játszik,
szerető szülője addig nem hiányzik.

Tényleg ezt nevezzük mi ma modern kornak,
mikor az emberek szíveken tipornak,
s egyre többre vágynak, s kiürül a lelkük,
karácsonykor a PÉNZT muszáj ünnepelnünk?

Aranyosi Ervin © 2015-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva