Aranyosi Ervin versei

febr
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Category: dalszöveg Tags: belső, büszke, forrás, lélek szellem, önmagamban, szabadság, szelidség, vadság 1 Comment

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Ott van a lélek és ott van a szellem,
ott az esendő, s a büszke jellem,
beszív az életem, s ott van halálom,
amikor önmagam mégsem találom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Magamba nézve ott van a lélek,
s amíg ő ott van, én nem is félek,
de magamból néha kikelek én is,
védtelen leszek, így élek mégis.

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Aranyosi Ervin © 2017-02-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: álarc, Aranyosi Ervin, bokréta, boszorkány, Farsang, Farsangi mulatság, Fiatal, huszár, máglya, mulatság, tál, táncolunk, tavasz, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság

Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk,
Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk.
Nagy evés-ivással készülünk a nyárra,
kedvünk támad még egy téli mulatságra!

Táncolunk, vigadunk, a tél meneküljön,
a sötét, a hideg mostantól kerüljön!
Találja meg minden fiatal a párját,
miközben a farsang vidám táncát járják!

Fiúk a lányoktól szép bokrétát kapnak,
ez legyen a dísze mindegyik kalapnak!
Álarcot öltenek, s elbújnak mögötte,
ne lássa a falú, mely család szülöttje.

Szerepet is játszhatsz, teheted a szépet,
szép szavak és táncok varázzsal igéznek.
Busójárás során elűzik a telet,
jöjjön a helyébe a csodás kikelet!

Magas máglyát raknak, lobogjon az égre,
a tél boszorkányát elégetik végre.
Jó zene, víg dalok emelik a kedvet,
borként fogyasztják el a jó szőlő-nedvet.

Oly sokan ilyenkor, álruhába bújnak,
királylány, s királyfi közös nótát fújnak,
s lám a balett-táncos vígan járja táncát,
szédíti, csábítja a bál szép huszárját.

Táncol a boszorkány, varázsló igézi,
tündér a meséjét koldusnak idézi.
Sorban az állatok itt életre kelnek,
táncolnak, vigadnak, boldogságra lelnek.

Itt van hát a farsang legyen jó a kedved,
ne búsuljon senki, ki velünk nevethet!
Álljon be a körbe, legyen boldog tőle,
mi meg vidám embert faragunk belőle.

Aranyosi Ervin © 2017-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Öröklétű szerelem

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: érzés, igaz, kalitka, öröklétű, szabad, szerelem, szeretet, szívem, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Öröklétű szerelem

Bár úgy hívlak, hogy kedvesem,
nem birtokollak téged!
Csak a szíved titkát lesem,
mi az, ami megéget?
Nem zárhatlak kalitkába,
szabad vagy, mint a madár,
s remélem, hogy szabad szíved,
szívemhez visszatalál.

Nem akarlak én lekötni,
érezd csak, hogy szabad vagy!
Hogy kötődsz-e a szívemhez,
kérlek, döntsd el magadban!
Szálljunk együtt szelek szárnyán,
repítsen a képzelet!
Ha tiéd az egész világ,
mit adhatnék még neked?

Neked adom világomat,
benne laknak álmaim.
Szeretném ha velem szállnál
a képzelet szárnyain.
Néha, persze, összebújnánk,
összeérjen a szívünk!
Érezzük a boldogságot,
milyen jó, hogy szeretünk!

Furcsa kis tűz gyullad bennem,
a szívem is lángra kap.
Tudatom is módosítja,
nem lehetnék boldogabb!
Ez egy titkos kábítószer,
s betiltani sem lehet!
Nem csoda, hogy nem is látok,
s elvesztem az eszemet.

Kitárom a szép szívemet,
a kulcsát is megkapod.
Cserébe csak azt remélem,
a tiédet rám hagyod.
Ha egymásba feledkezünk,
megszűnik a külvilág.
Ha a szépet felismerjük,
nem látjuk majd a hibát.

S meglátod, ha összebújunk,
úgy tágul majd a világ,
folyton nő a gazdagságunk,
s irigyünk lesz, aki lát.
Ez az érzés sose múlhat,
öröklétű szerelem.
Bármi lehet körülöttünk,
csak itt legyél te velem.

Nem zárhatlak kalitkába,
te kösd hozzám lelkedet!
Kössön hozzám érzés, emlék,
tiszta, igaz szeretet.
Önmagadért maradj csak itt,
csak azért, mert jó velem.
Míg a világ világ marad,
éljen ez a szerelem!

Aranyosi Ervin © 2017-02-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A mosoly gazdagít

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: életet, gazdagít, lelked, madár, mosoly, szabad, szeretet, szíved, vendég 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A mosoly gazdagít

Milyen gazdag vagyok, tudok mosolyogni!
Egy egész világ fog köröttem forogni!
Mert mosolyom szórom, mintha magot vetnék,
s mosolyt is aratok, nálam örök vendég!

Nem fukarkodhatok, van belőle bőven!
Mosolyt fogok vetni egész esztendőben.
Szeretet vizével locsolom a lelked,
neked is így kéne folyton ünnepelned!

Mosolyod gazdagít, feltölt, elvarázsol,
Jókedvet szórsz széjjel, szép mosolyt kapsz mástól.
Járja át szívedet, hagyd, hogy melegítsen,
hagyd, hogy az életet megélni segítsen!

Legyen hát mosolyod gyakori vendéged,
szíved ragyogása gazdagítson téged!
Úgy, mint szabad madár engedd elrepülni,
a mosolyod mását más arcára ülni!

Aranyosi Ervin © 2017-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, barlang, hó, mackó, medve, méz, pajtás, tavasz, unod 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Mackó pajtás, mi van veled?
Te is unod már a telet?
Ki aludtad tán magadat?
Kamrádban méz csepp sem maradt?
Már a hó is olvad, csorog?
– Enned kéne, gyomrod korog?
Mire gondol most a medve?
– Bár a tavasz közeledne!
Visszafordul barlangjába,
visszabújik a vackába,
újra rátalál az álom.
– Utánoznám, megpróbálom!

Aranyosi Ervin © 2017-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanácsok szülőknek

Category: Barátság, család Tags: bátorítsd, büszke, dicsérd, gyermeked, példaképe, saját, szeretet, szülőknek, Tanácsok 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tanácsok szülőknek

Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,
mert mikor így teszel, az őt inspirálja!
Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,
nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,
tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!
Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,
bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe,
s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?
Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,
s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni,
engedd őt a saját ösvényére lelni!
Nem arra született, hogy helyetted éljen,
hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,
engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!
Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,
hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked,
s nem a tulajdonod a saját gyermeked!
Azért jött, hogy saját életét megélje,
boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:
emberiességre, támogató szóra!
Tudjon felelősen magáért kiállni,
mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,
légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!
Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,
s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,
ami neked is fájt, neki sem hiányzik.
Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,
olyat, melyet szíved szeretettel mutat.

Aranyosi Ervin © 2017-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Juhászlegény vallomása

Category: Szerelem, kedvesemnek Tags: álom, arcod, boldog, juhászlegény, napsugár, patak, szellő, vallomás 1 Comment

Ritka boldogság – Mándoki Halász Zsóka festménye

Aranyosi Ervin: Juhászlegény vallomása

Valahányszor erre járok,
várom, hátha látlak.
Úgy szeretném elmondani:
– Vágyódom utánad!

Nappal rólad álmodozom,
s látok sok virágot.
Ám énnekem te jelented
az egész világot.

Ha a kék eget csodálom,
két szép szemed néz rám,
Bárányfelhő habjai közt,
mintha arcod látnám.

A hűs patak fürge vize,
hangod csobogása.
Táncos szellő suhanása,
hajad lobogása.

A napsugár bűvös fénye,
s örök ragyogása,
a szívemnek pont olyan,
mint mosolyod varázsa.

Mikor este elpihenek,
s rám talál az álom,
Akkor újra boldog vagyok,
mert arcodat látom.

De ha itt vagy boldog vagyok,
s nem kell egyéb semmi!
Igyekszem hát erre járni,
s többet veled lenni!

Aranyosi Ervin © 2017-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
31

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Áradjon a szeretetet

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: boldogabbű, ember, Isten, lelkek, meggyógyul, remény, szeretet fénye, szív, világ 2 hozzászólás

Császár Tamás festménye

Aranyosi Ervin: Áradjon a szeretetet

Ha majdan egy napon a szeretet fénye
egyformán árad szét minden földi lényre,
árnyék és sötétség, mind elmenekülnek,
s ha a bűnös lelkek is fénybe kerülnek,
akkor itt e Földön eljön a Mennyország,
s mosolytól ragyognak az emberi orcák.

Ha majd minden lélek adni, s kapni képes,
s közeledni akar a másik szívéhez,
akkor látni fogjuk, mily nagy az ereje,
milyen erősen vonz szívünknek deleje!
Mindenki képes lesz csodát létrehozni,
s nem akar majd senki, semmit elorozni!

Mert a szívszeretet, mások szívét vonzza,
az ember örömét, jó kedvét fokozza,
és terjedni képes szerte a világban,
így fürdik a lélek szerető fényárban.
A szeretet erő, mi a jót fokozza,
lelked egy boldogabb, fénylőbb szintre hozza.

Elmúlhat az önzés, meggyógyul világunk,
megértjük a létet, s nem féljük halálunk.
Megtaláljuk Istent, egyéb célunk nincsen,
nem marakodunk már kétes, földi kincsen,
csupán csak élvezzük létünk tiszta fényét,
magunkhoz ölelve a világ egészét.

Gyújtsunk hát szívünkben szép, szeretet lángot!
Fényünkkel ragyogjuk be e szép világot!
Egyetlen egy szív se maradhasson árva,
ne lehessen lélek gondok közé zárva!
Ne legyen éhező, mindenkinek jusson,
a szeretet fénye a Földön szerte fusson!

Jöjjön el az Isten fénylő Mennyországa,
boruljon a világ fénybe és virágba!
Egymás kezét fogva a nép ünnepeljen,
önmagába nézve megnyugvásra leljen.
Minden éhezőnek jusson elég étel,
boldoguljon mind-mind, ne legyen kivétel!

Legyen világosság, hogy mindenki lásson,
segítsen önmagán, és segítsen máson!
Kezdd el osztogatni szereteted fényét,
add vissza az ember utolsó reményét,
hited szent vizével locsolgasd álmait,
érezze, hogy az Úr a lelkében lakik!

Aranyosi Ervin © 2017-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ha láz aláz

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: aláz, gyógyszer, immunrendszer, Isten, láz, lelked, pihen 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ha láz aláz

Ha láz aláz, hagyd magadat,
hidd el, hogy az jó neked!
A gyógyító immunrendszer
forrósítja véredet.

Tudod, a láz nem azért van,
hogy gyógyszerrel csillapítsd!
Azért van, hogy szervezeted
meggyógyulni megtanítsd.

A tested csak forrong, lázad,
megszokottól menekül,
elbújna a nagy világtól,
amíg nincsen remekül.

A sérült is sebét nyalva,
elbujdosik valahol,
nem rohangál, nem vadászgat,
elbújik az ég alól.

Vagy a munka elől bújik,
mert élni is kedvtelen.
Szervezete jöjjön rendbe,
benne újra rend legyen!

Amíg pihen, belsejében
immunrendszer működik,
ha nincs elég meleg hozzá,
akkor bizony küszködik.

Ne csillapítsd hát a lázat,
maradj nyugton, az a jó,
hadd simítsa ráncaidat
a láz, mint egy vasaló!

A lázzal a jó Istennek
egy különös célja van:
Amíg pihensz, gondolkozz el,
ne rohangálj céltalan.

Mi nem volt jó, mi nem tetszett,
mi bántotta lelkedet?
Mit tehetnél legközelebb,
hogy ne fájjon így neked?

Ha a választ megtalálod,
megoldod a gondodat,
a tested is egészséges,
a lelked is boldogabb!

Aranyosi Ervin © 2017-01-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Huncutkodtam

Category: Barátság, család Tags: egér, figyelem, gép, huncutság, játsszunk, távirányító, tévé, titok 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Huncutkodtam

Huncutságot követtem el,
de maradjon ez titok!
Ne tudjátok, hogy én voltam!
Befordulva szundítok.

Távirányítót lenyúltam,
eldugtam az egeret…
Ne tudjatok tévét nézni,
inkább velem legyetek!

Egér nélkül a gép sem megy,
adok majd jobb ötletet:
Játsszunk „Ki nevet a végén”-t,
vagy olvassunk könyveket!

Viccelődjünk, nevetgéljünk,
s játszunk inkább boltosat,
eladó egy görgős egér,
nem is kérek túl sokat!

Távirányítót is kaphatsz,
ölelésért megkapod!
Csak a figyelmedet kértem,
s huncutságom – lám – hatott!

Aranyosi Ervin © 2017-01-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A belső szabadság dala

Magamba nézve ott a szabadság, ott a szelídség és ott van a vadság. Ott van az élet és ott van az álom, s olykor önmagam is megtalálom.

Ott van a lélek és ott van a szellem, ott az esendő, s a büszke jellem, beszív az életem, s ott van halálom, amikor önmagam mégsem találom.

Refrén: A forrásomba visszaszállok, önmagamba visszatalálok, meglelem utam s indulok végre, szabad madárként szállok az égre. Sodor a sodrás, lehúz az örvény, kezemen béklyó az emberi törvény, érdeket szolgál, de kié az érdek, akik szerint én semmit sem érek.

Magamba nézve ott van a lélek, s amíg ő ott van, én nem is félek, de magamból néha kikelek én is, védtelen leszek, így élek mégis.

Magamba nézve ott a szabadság, ott a szelídség és ott van a vadság. Ott van az élet és ott van az álom, s olykor önmagam is megtalálom.

Refrén: A forrásomba visszaszállok, önmagamba visszatalálok, meglelem utam s indulok végre, szabad madárként szállok az égre. Sodor a sodrás, lehúz az örvény, kezemen béklyó az emberi törvény, érdeket szolgál, de kié az érdek, akik szerint én semmit sem érek.

Aranyosi Ervin: Farsangi mulatság

Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk, Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk. Nagy evés-ivással készülünk a nyárra, kedvünk támad még egy téli mulatságra!

Táncolunk, vigadunk, a tél meneküljön, a sötét, a hideg mostantól kerüljön! Találja meg minden fiatal a párját, miközben a farsang vidám táncát járják!

Fiúk a lányoktól szép bokrétát kapnak, ez legyen a dísze mindegyik kalapnak! Álarcot öltenek, s elbújnak mögötte, ne lássa a falú, mely család szülöttje.

Szerepet is játszhatsz, teheted a szépet, szép szavak és táncok varázzsal igéznek. Busójárás során elűzik a telet, jöjjön a helyébe a csodás kikelet!

Magas máglyát raknak, lobogjon az égre, a tél boszorkányát elégetik végre. Jó zene, víg dalok emelik a kedvet, borként fogyasztják el a jó szőlő-nedvet.

Oly sokan ilyenkor, álruhába bújnak, királylány, s királyfi közös nótát fújnak, s lám a balett-táncos vígan járja táncát, szédíti, csábítja a bál szép huszárját.

Táncol a boszorkány, varázsló igézi, tündér a meséjét koldusnak idézi. Sorban az állatok itt életre kelnek, táncolnak, vigadnak, boldogságra lelnek.

Itt van hát a farsang legyen jó a kedved, ne búsuljon senki, ki velünk nevethet! Álljon be a körbe, legyen boldog tőle, mi meg vidám embert faragunk belőle.

Aranyosi Ervin: Öröklétű szerelem

Bár úgy hívlak, hogy kedvesem, nem birtokollak téged! Csak a szíved titkát lesem, mi az, ami megéget? Nem zárhatlak kalitkába, szabad vagy, mint a madár, s remélem, hogy szabad szíved, szívemhez visszatalál.

Nem akarlak én lekötni, érezd csak, hogy szabad vagy! Hogy kötődsz-e a szívemhez, kérlek, döntsd el magadban! Szálljunk együtt szelek szárnyán, repítsen a képzelet! Ha tiéd az egész világ, mit adhatnék még neked?

Neked adom világomat, benne laknak álmaim. Szeretném ha velem szállnál a képzelet szárnyain. Néha, persze, összebújnánk, összeérjen a szívünk! Érezzük a boldogságot, milyen jó, hogy szeretünk!

Furcsa kis tűz gyullad bennem, a szívem is lángra kap. Tudatom is módosítja, nem lehetnék boldogabb! Ez egy titkos kábítószer, s betiltani sem lehet! Nem csoda, hogy nem is látok, s elvesztem az eszemet.

Kitárom a szép szívemet, a kulcsát is megkapod. Cserébe csak azt remélem, a tiédet rám hagyod. Ha egymásba feledkezünk, megszűnik a külvilág. Ha a szépet felismerjük, nem látjuk majd a hibát.

S meglátod, ha összebújunk, úgy tágul majd a világ, folyton nő a gazdagságunk, s irigyünk lesz, aki lát. Ez az érzés sose múlhat, öröklétű szerelem. Bármi lehet körülöttünk, csak itt legyél te velem.

Nem zárhatlak kalitkába, te kösd hozzám lelkedet! Kössön hozzám érzés, emlék, tiszta, igaz szeretet. Önmagadért maradj csak itt, csak azért, mert jó velem. Míg a világ világ marad, éljen ez a szerelem!

Aranyosi Ervin: A mosoly gazdagít

Milyen gazdag vagyok, tudok mosolyogni! Egy egész világ fog köröttem forogni! Mert mosolyom szórom, mintha magot vetnék, s mosolyt is aratok, nálam örök vendég!

Nem fukarkodhatok, van belőle bőven! Mosolyt fogok vetni egész esztendőben. Szeretet vizével locsolom a lelked, neked is így kéne folyton ünnepelned!

Mosolyod gazdagít, feltölt, elvarázsol, Jókedvet szórsz széjjel, szép mosolyt kapsz mástól. Járja át szívedet, hagyd, hogy melegítsen, hagyd, hogy az életet megélni segítsen!

Legyen hát mosolyod gyakori vendéged, szíved ragyogása gazdagítson téged! Úgy, mint szabad madár engedd elrepülni, a mosolyod mását más arcára ülni!

Aranyosi Ervin: Tavaszról álmodó

Aranyosi Ervin: Tanácsok szülőknek

Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája, mert mikor így teszel, az őt inspirálja! Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne, nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében, tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen! Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét, bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe, s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e? Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra, s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni, engedd őt a saját ösvényére lelni! Nem arra született, hogy helyetted éljen, hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod, engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog! Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse, hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked, s nem a tulajdonod a saját gyermeked! Azért jött, hogy saját életét megélje, boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra: emberiességre, támogató szóra! Tudjon felelősen magáért kiállni, mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét, légy a fényszórója, irányítsd figyelmét! Tanulj te is vele, néha tanulj tőle, s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit, ami neked is fájt, neki sem hiányzik. Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat, olyat, melyet szíved szeretettel mutat.

Aranyosi Ervin: Juhászlegény vallomása

Valahányszor erre járok, várom, hátha látlak. Úgy szeretném elmondani: – Vágyódom utánad!

Nappal rólad álmodozom, s látok sok virágot. Ám énnekem te jelented az egész világot.

Ha a kék eget csodálom, két szép szemed néz rám, Bárányfelhő habjai közt, mintha arcod látnám.

A hűs patak fürge vize, hangod csobogása. Táncos szellő suhanása, hajad lobogása.

A napsugár bűvös fénye, s örök ragyogása, a szívemnek pont olyan, mint mosolyod varázsa.

Mikor este elpihenek, s rám talál az álom, Akkor újra boldog vagyok, mert arcodat látom.

De ha itt vagy boldog vagyok, s nem kell egyéb semmi! Igyekszem hát erre járni, s többet veled lenni!

Aranyosi Ervin: Áradjon a szeretetet

Ha majdan egy napon a szeretet fénye egyformán árad szét minden földi lényre, árnyék és sötétség, mind elmenekülnek, s ha a bűnös lelkek is fénybe kerülnek, akkor itt e Földön eljön a Mennyország, s mosolytól ragyognak az emberi orcák.

Ha majd minden lélek adni, s kapni képes, s közeledni akar a másik szívéhez, akkor látni fogjuk, mily nagy az ereje, milyen erősen vonz szívünknek deleje! Mindenki képes lesz csodát létrehozni, s nem akar majd senki, semmit elorozni!

Mert a szívszeretet, mások szívét vonzza, az ember örömét, jó kedvét fokozza, és terjedni képes szerte a világban, így fürdik a lélek szerető fényárban. A szeretet erő, mi a jót fokozza, lelked egy boldogabb, fénylőbb szintre hozza.

Elmúlhat az önzés, meggyógyul világunk, megértjük a létet, s nem féljük halálunk. Megtaláljuk Istent, egyéb célunk nincsen, nem marakodunk már kétes, földi kincsen, csupán csak élvezzük létünk tiszta fényét, magunkhoz ölelve a világ egészét.

Gyújtsunk hát szívünkben szép, szeretet lángot! Fényünkkel ragyogjuk be e szép világot! Egyetlen egy szív se maradhasson árva, ne lehessen lélek gondok közé zárva! Ne legyen éhező, mindenkinek jusson, a szeretet fénye a Földön szerte fusson!

Jöjjön el az Isten fénylő Mennyországa, boruljon a világ fénybe és virágba! Egymás kezét fogva a nép ünnepeljen, önmagába nézve megnyugvásra leljen. Minden éhezőnek jusson elég étel, boldoguljon mind-mind, ne legyen kivétel!

Legyen világosság, hogy mindenki lásson, segítsen önmagán, és segítsen máson! Kezdd el osztogatni szereteted fényét, add vissza az ember utolsó reményét, hited szent vizével locsolgasd álmait, érezze, hogy az Úr a lelkében lakik!

Aranyosi Ervin: Ha láz aláz

Ha láz aláz, hagyd magadat, hidd el, hogy az jó neked! A gyógyító immunrendszer forrósítja véredet.

Tudod, a láz nem azért van, hogy gyógyszerrel csillapítsd! Azért van, hogy szervezeted meggyógyulni megtanítsd.

A tested csak forrong, lázad, megszokottól menekül, elbújna a nagy világtól, amíg nincsen remekül.

A sérült is sebét nyalva, elbujdosik valahol, nem rohangál, nem vadászgat, elbújik az ég alól.

Vagy a munka elől bújik, mert élni is kedvtelen. Szervezete jöjjön rendbe, benne újra rend legyen!

Amíg pihen, belsejében immunrendszer működik, ha nincs elég meleg hozzá, akkor bizony küszködik.

Ne csillapítsd hát a lázat, maradj nyugton, az a jó, hadd simítsa ráncaidat a láz, mint egy vasaló!

A lázzal a jó Istennek egy különös célja van: Amíg pihensz, gondolkozz el, ne rohangálj céltalan.

Mi nem volt jó, mi nem tetszett, mi bántotta lelkedet? Mit tehetnél legközelebb, hogy ne fájjon így neked?

Ha a választ megtalálod, megoldod a gondodat, a tested is egészséges, a lelked is boldogabb!

Aranyosi Ervin: Huncutkodtam

Huncutságot követtem el, de maradjon ez titok! Ne tudjátok, hogy én voltam! Befordulva szundítok.

Távirányítót lenyúltam, eldugtam az egeret… Ne tudjatok tévét nézni, inkább velem legyetek!

Egér nélkül a gép sem megy, adok majd jobb ötletet: Játsszunk „Ki nevet a végén”-t, vagy olvassunk könyveket!

Viccelődjünk, nevetgéljünk, s játszunk inkább boltosat, eladó egy görgős egér, nem is kérek túl sokat!

Távirányítót is kaphatsz, ölelésért megkapod! Csak a figyelmedet kértem, s huncutságom – lám – hatott!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Ott van a lélek és ott van a szellem,
ott az esendő, s a büszke jellem,
beszív az életem, s ott van halálom,
amikor önmagam mégsem találom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Magamba nézve ott van a lélek,
s amíg ő ott van, én nem is félek,
de magamból néha kikelek én is,
védtelen leszek, így élek mégis.

Magamba nézve ott a szabadság,
ott a szelídség és ott van a vadság.
Ott van az élet és ott van az álom,
s olykor önmagam is megtalálom.

Refrén:
A forrásomba visszaszállok,
önmagamba visszatalálok,
meglelem utam s indulok végre,
szabad madárként szállok az égre.
Sodor a sodrás, lehúz az örvény,
kezemen béklyó az emberi törvény,
érdeket szolgál, de kié az érdek,
akik szerint én semmit sem érek.

Eljött hát a farsang, már a tavaszt várjuk,
Hideg tél kapuját lassanként bezárjuk.
Nagy evés-ivással készülünk a nyárra,
kedvünk támad még egy téli mulatságra!

Táncolunk, vigadunk, a tél meneküljön,
a sötét, a hideg mostantól kerüljön!
Találja meg minden fiatal a párját,
miközben a farsang vidám táncát járják!

Fiúk a lányoktól szép bokrétát kapnak,
ez legyen a dísze mindegyik kalapnak!
Álarcot öltenek, s elbújnak mögötte,
ne lássa a falú, mely család szülöttje.

Szerepet is játszhatsz, teheted a szépet,
szép szavak és táncok varázzsal igéznek.
Busójárás során elűzik a telet,
jöjjön a helyébe a csodás kikelet!

Magas máglyát raknak, lobogjon az égre,
a tél boszorkányát elégetik végre.
Jó zene, víg dalok emelik a kedvet,
borként fogyasztják el a jó szőlő-nedvet.

Oly sokan ilyenkor, álruhába bújnak,
királylány, s királyfi közös nótát fújnak,
s lám a balett-táncos vígan járja táncát,
szédíti, csábítja a bál szép huszárját.

Táncol a boszorkány, varázsló igézi,
tündér a meséjét koldusnak idézi.
Sorban az állatok itt életre kelnek,
táncolnak, vigadnak, boldogságra lelnek.

Itt van hát a farsang legyen jó a kedved,
ne búsuljon senki, ki velünk nevethet!
Álljon be a körbe, legyen boldog tőle,
mi meg vidám embert faragunk belőle.

Bár úgy hívlak, hogy kedvesem,
nem birtokollak téged!
Csak a szíved titkát lesem,
mi az, ami megéget?
Nem zárhatlak kalitkába,
szabad vagy, mint a madár,
s remélem, hogy szabad szíved,
szívemhez visszatalál.

Nem akarlak én lekötni,
érezd csak, hogy szabad vagy!
Hogy kötődsz-e a szívemhez,
kérlek, döntsd el magadban!
Szálljunk együtt szelek szárnyán,
repítsen a képzelet!
Ha tiéd az egész világ,
mit adhatnék még neked?

Neked adom világomat,
benne laknak álmaim.
Szeretném ha velem szállnál
a képzelet szárnyain.
Néha, persze, összebújnánk,
összeérjen a szívünk!
Érezzük a boldogságot,
milyen jó, hogy szeretünk!

Furcsa kis tűz gyullad bennem,
a szívem is lángra kap.
Tudatom is módosítja,
nem lehetnék boldogabb!
Ez egy titkos kábítószer,
s betiltani sem lehet!
Nem csoda, hogy nem is látok,
s elvesztem az eszemet.

Kitárom a szép szívemet,
a kulcsát is megkapod.
Cserébe csak azt remélem,
a tiédet rám hagyod.
Ha egymásba feledkezünk,
megszűnik a külvilág.
Ha a szépet felismerjük,
nem látjuk majd a hibát.

S meglátod, ha összebújunk,
úgy tágul majd a világ,
folyton nő a gazdagságunk,
s irigyünk lesz, aki lát.
Ez az érzés sose múlhat,
öröklétű szerelem.
Bármi lehet körülöttünk,
csak itt legyél te velem.

Nem zárhatlak kalitkába,
te kösd hozzám lelkedet!
Kössön hozzám érzés, emlék,
tiszta, igaz szeretet.
Önmagadért maradj csak itt,
csak azért, mert jó velem.
Míg a világ világ marad,
éljen ez a szerelem!

Milyen gazdag vagyok, tudok mosolyogni!
Egy egész világ fog köröttem forogni!
Mert mosolyom szórom, mintha magot vetnék,
s mosolyt is aratok, nálam örök vendég!

Nem fukarkodhatok, van belőle bőven!
Mosolyt fogok vetni egész esztendőben.
Szeretet vizével locsolom a lelked,
neked is így kéne folyton ünnepelned!

Mosolyod gazdagít, feltölt, elvarázsol,
Jókedvet szórsz széjjel, szép mosolyt kapsz mástól.
Járja át szívedet, hagyd, hogy melegítsen,
hagyd, hogy az életet megélni segítsen!

Legyen hát mosolyod gyakori vendéged,
szíved ragyogása gazdagítson téged!
Úgy, mint szabad madár engedd elrepülni,
a mosolyod mását más arcára ülni!

Dicsérd meg gyermeked, legyél büszke rája,
mert mikor így teszel, az őt inspirálja!
Nagyon fontos neki, ha te hiszel benne,
nélküled elárvult és hitetlen lenne!

Bátorítsd, adj erőt, légy a hátterében,
tudja, számíthat rád, mikor megkér szépen!
Ne korhold, ne bántsd meg érzékeny szép lelkét,
bosszúsággal sose vond el a figyelmét.

Mutass neki példát, legyél példaképe,
s figyeld, hogy utána a nyomodba lép-e?
Pátyolgasd az álmát, hadd váltsa valóra,
s ne az álmaidról szóljon minden óra!

Ne teneked kelljen szépen megfelelni,
engedd őt a saját ösvényére lelni!
Nem arra született, hogy helyetted éljen,
hanem, hogy egy saját világot reméljen!

Tedd hát jó szülőként azt, ami a dolgod,
engedd, hogy hadd legyen felhőtlen és boldog!
Szeretetet adj hát, s engedd, hogy vezesse,
hagyd, hogy saját útját szabadon keresse!

Nem azért született, mert adósod neked,
s nem a tulajdonod a saját gyermeked!
Azért jött, hogy saját életét megélje,
boldogságát, jussát elvárja, remélje!

A te dolgod inkább, hogy megtanítsd a jóra:
emberiességre, támogató szóra!
Tudjon felelősen magáért kiállni,
mutasd meg, amit tudsz, hogyan kell csinálni!

Sose kösd rabláncra büszkén szálló lelkét,
légy a fényszórója, irányítsd figyelmét!
Tanulj te is vele, néha tanulj tőle,
s engedd hadd szaladjon időnként előre.

Vigyázz, ne add tovább szüleid hibáit,
ami neked is fájt, neki sem hiányzik.
Keress jobb megoldást, válasz könnyebb utat,
olyat, melyet szíved szeretettel mutat.

Valahányszor erre járok,
várom, hátha látlak.
Úgy szeretném elmondani:
– Vágyódom utánad!

Nappal rólad álmodozom,
s látok sok virágot.
Ám énnekem te jelented
az egész világot.

Ha a kék eget csodálom,
két szép szemed néz rám,
Bárányfelhő habjai közt,
mintha arcod látnám.

A hűs patak fürge vize,
hangod csobogása.
Táncos szellő suhanása,
hajad lobogása.

A napsugár bűvös fénye,
s örök ragyogása,
a szívemnek pont olyan,
mint mosolyod varázsa.

Mikor este elpihenek,
s rám talál az álom,
Akkor újra boldog vagyok,
mert arcodat látom.

De ha itt vagy boldog vagyok,
s nem kell egyéb semmi!
Igyekszem hát erre járni,
s többet veled lenni!

Ha majdan egy napon a szeretet fénye
egyformán árad szét minden földi lényre,
árnyék és sötétség, mind elmenekülnek,
s ha a bűnös lelkek is fénybe kerülnek,
akkor itt e Földön eljön a Mennyország,
s mosolytól ragyognak az emberi orcák.

Ha majd minden lélek adni, s kapni képes,
s közeledni akar a másik szívéhez,
akkor látni fogjuk, mily nagy az ereje,
milyen erősen vonz szívünknek deleje!
Mindenki képes lesz csodát létrehozni,
s nem akar majd senki, semmit elorozni!

Mert a szívszeretet, mások szívét vonzza,
az ember örömét, jó kedvét fokozza,
és terjedni képes szerte a világban,
így fürdik a lélek szerető fényárban.
A szeretet erő, mi a jót fokozza,
lelked egy boldogabb, fénylőbb szintre hozza.

Elmúlhat az önzés, meggyógyul világunk,
megértjük a létet, s nem féljük halálunk.
Megtaláljuk Istent, egyéb célunk nincsen,
nem marakodunk már kétes, földi kincsen,
csupán csak élvezzük létünk tiszta fényét,
magunkhoz ölelve a világ egészét.

Gyújtsunk hát szívünkben szép, szeretet lángot!
Fényünkkel ragyogjuk be e szép világot!
Egyetlen egy szív se maradhasson árva,
ne lehessen lélek gondok közé zárva!
Ne legyen éhező, mindenkinek jusson,
a szeretet fénye a Földön szerte fusson!

Jöjjön el az Isten fénylő Mennyországa,
boruljon a világ fénybe és virágba!
Egymás kezét fogva a nép ünnepeljen,
önmagába nézve megnyugvásra leljen.
Minden éhezőnek jusson elég étel,
boldoguljon mind-mind, ne legyen kivétel!

Legyen világosság, hogy mindenki lásson,
segítsen önmagán, és segítsen máson!
Kezdd el osztogatni szereteted fényét,
add vissza az ember utolsó reményét,
hited szent vizével locsolgasd álmait,
érezze, hogy az Úr a lelkében lakik!

Ha láz aláz, hagyd magadat,
hidd el, hogy az jó neked!
A gyógyító immunrendszer
forrósítja véredet.

Tudod, a láz nem azért van,
hogy gyógyszerrel csillapítsd!
Azért van, hogy szervezeted
meggyógyulni megtanítsd.

A tested csak forrong, lázad,
megszokottól menekül,
elbújna a nagy világtól,
amíg nincsen remekül.

A sérült is sebét nyalva,
elbujdosik valahol,
nem rohangál, nem vadászgat,
elbújik az ég alól.

Vagy a munka elől bújik,
mert élni is kedvtelen.
Szervezete jöjjön rendbe,
benne újra rend legyen!

Amíg pihen, belsejében
immunrendszer működik,
ha nincs elég meleg hozzá,
akkor bizony küszködik.

Ne csillapítsd hát a lázat,
maradj nyugton, az a jó,
hadd simítsa ráncaidat
a láz, mint egy vasaló!

A lázzal a jó Istennek
egy különös célja van:
Amíg pihensz, gondolkozz el,
ne rohangálj céltalan.

Mi nem volt jó, mi nem tetszett,
mi bántotta lelkedet?
Mit tehetnél legközelebb,
hogy ne fájjon így neked?

Ha a választ megtalálod,
megoldod a gondodat,
a tested is egészséges,
a lelked is boldogabb!

Huncutságot követtem el,
de maradjon ez titok!
Ne tudjátok, hogy én voltam!
Befordulva szundítok.

Távirányítót lenyúltam,
eldugtam az egeret…
Ne tudjatok tévét nézni,
inkább velem legyetek!

Egér nélkül a gép sem megy,
adok majd jobb ötletet:
Játsszunk „Ki nevet a végén”-t,
vagy olvassunk könyveket!

Viccelődjünk, nevetgéljünk,
s játszunk inkább boltosat,
eladó egy görgős egér,
nem is kérek túl sokat!

Távirányítót is kaphatsz,
ölelésért megkapod!
Csak a figyelmedet kértem,
s huncutságom – lám – hatott!