Aranyosi Ervin | Aranyosi Ervin versei

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Beszélgetek a kutyámmal

Category: 1 kép 1 vers Tags: Aranyosi Ervin, Beszélgetek a kutyámmal, érzés, kedves, lelkem, megőrzi, szívem, titkaim, türelmes, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Beszélgetek a kutyámmal

Azt hiszed, hogy bolondság,
hogy a kutyámmal beszélek?
Amióta beszélgetünk
sokkal szebben élek!
Okos szeme rám irányul,
minden szavam érti,
nem bántja meg, amit mondok,
szavam sosem sérti.
Végighallgat, nem szól közbe,
végtelen türelmes,
tanácsokkal sem ostromol,
csak hallgat a kedves.
Kiönthetem szívem-lelkem,
titkaim megőrzi,
és a fájó érzéseket
sem kell elkendőzni!
Beszélgetünk séta közben,
s ha ötletem támad,
megerősít, hogy az jó lesz:
Vakkant egy vidámat!

Aranyosi Ervin © 2018-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, emberek, emlékek, enyészet, omladozó, Rozoga ház, tanúja, vén, vers 2 hozzászólás

Festmény: Nógrádi Katalin – NOSZTALGIA

Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Mennyi kincs és mennyi érték van itt a vén falak között?
Még szebb napokat látott egykor, de lakója elköltözött.
Rég voltak benne boldog évek, éltek itt boldog emberek,
s a vén ház most, megrogyadozva, az elszállt időn elmereng.
Látott születést – éltek benne – volt gazdagság, és volt nyomor,
– volt fényűzés és nagy mulatság – de mára megkopott, s komor.
Mesélhetne szép szerelemről, és őriz sötét titkokat,
s a vén cserép is beereszt már, mikor az ég is sírogat.

Egyik felét már nem használják, üres az ól, s a pajta is,
a padláson nincs széna, szalma, üresen kong, s a hang hamis…
Elmondaná, mi mindent látott, minek volt szem-, s fültanúja,
görnyedten hajlik gerendája, s a múltba bámul a mulya.
Tégláiban még ma is élnek, s elmondaná, ha lenne kinek!
Mire valók a szép emlékek, ha titkuk nem kell senkinek?
Elöl még ma is laknak benne, de hálni járnak csak bele,
a többit marja az enyészet, nem is törődnek már vele.

Mára a gaz is körbefonta, virágos kertje rég kihalt,
Nincs aki táncot ropna benne, s énekelné a régi dalt.
Máshová költözött az élet, megélni itt már oly nehéz,
városban talál menedéket, aki még hetyke, tettrekész.
Hiába veszi körbe birtok, ha azt senki sem műveli,
szobáin szél rohan keresztül, s hozott porral szórja teli.
Ácsorog még, jövőt remélve, akit így sorsa megaláz.
Omladozón néz fel az égre, a hitét vesztve ez a ház…

Aranyosi Ervin © 2018-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne ázz meg!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, bundád, cicám, dorombolás, Ne ázz meg!, szeretet, szőrméd, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Ne ázz meg!

Hoztam neked egy esernyőt,
ne ázzon el a bundád!
Az én esőkabátomat
nem szívesen adom rád!
Ám ha szőrméd jól megázik,
fázni fogsz, s azt nem hagyom,
keresnünk kell egy jó gazdát,
aki szeret majd nagyon!
Én nem tudlak hazavinni,
mert már van saját cicám,
és nem akar osztozkodni
a szeretett gazdiján.
De ne félj hiszen találunk
neked is egy jó szívet,
aki majd dorombolásért,
gondoskodással fizet.
Aki szeret veled élni,
hálás szívvel úgy szeret,
hogy nélküle nem is tudod
elképzelni életed!

Aranyosi Ervin © 2018-11-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, együtt, élet, jószándék, jövő, köszönteni, őszintén, Szeretnélek téged..., szeretni, vers 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Szeretnélek téged verssel köszönteni,
szerető szívedbe örömöt önteni!
Tudatni, mily fontos vagy az életemben,
bármi is történik, hidd el, minden rendben!

Minden történés az életünk szolgálja,
az élet nem verseny és nem küzdőpálya!
Feladatok vannak, megtapasztalások,
amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.

Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem,
van segítő készség és jószándék bennem.
Segítek terheid válladról letenni,
boldogabbá válni, könnyedebben menni!

Keressük az utat, s együtt megtaláljuk,
önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk.
Megtanulunk együtt és egymásért élni,
s megértjük haláltól nincsen okunk félni!

Tereljük figyelmünk inkább életünkre,
s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre?
Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet,
legyünk segítői egymás életének.

Leljünk hát örömöt létben, szeretetben,
lássuk világunkat napról napra szebben!
Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban!
Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!

Éljünk világunkkal szép harmóniában,
élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában!
Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet,
és váltsuk valóra sorban az egészet!

Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni,
másokkal törődve jó emberré válni!
Jó példával járni más előtt az élen,
mutatva a módját, szebben hogyan éljen.

Visszaadni hitét minden elesettnek,
megmutatni, hogy még boldogok lehetnek!
Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni,
tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2018-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, boldogság, élet, Élőn haldokló, félelem, halál, lelked, megbénít, vágy, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: aprócska kis ér, ár, Aranyosi Ervin, ellen, ember, folyó, hegytető, hiszi, patak, siker, szembe, út, vers 1 Comment

Festmény: Nógrádi Katalin – A nyár utolsó sugara

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– mit szaladtában csobogás kísér –
nézted-e már, mért egy irányba fut?
Miért nem fordul vele meg az út?
Miért nem mássza meg a hegytetőt?
Miért a mélység, s a tenger hívja őt?
Miért törekszik, hogy véle egy legyen,
miért nem áll meg és marad a hegyen?

Folyó, patak, aprócska kis ér,
de így tesz minden, mi rendezetten él.
Nem fordul szembe, ellent sosem áll,
hiszen erősebb mindennél az ár!
Csupán az ember, ki balgán hiszi el,
hogy árral szemben, ott terem a siker!
Hogy harcok árán éled csak az öröm,
hogy kívül esik a belső körön.

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– ha figyelnél, mindent megértenél!
A boldogságért nem kell küzdeni,
s eléri az, ki ezt felismeri!
Mert aki harcol, az mind veszélyben él,
bátornak látszik, de önmagában fél.
A fél-elem teljessé nem tehet!
csak egy megoldás van a szer-etet!

Folyó, patak, aprócska kis ér,
többet tud nálad, messzebbre elér?
Csak fut az árral, s az útját élvezi,
s a pillanatban örömét leli!
Hát engedd békén folyni életed,
a szeretet, béke legyen veled!
Engedd el lelked, hadd vigye az ár
és ne akarj harcolni soha már!

Aranyosi Ervin © 2018-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, béke, cél, Dobd le a terhed!, erőszak, hajó, harc, Múlt, szabad, szíved, tegnap, vers, vitorla 1 Comment

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
rajtad a harag többé már nem segít!
Engedd el, dobd el! Elmúlt, végre már!
Szárnyalj az égben, mint szabad madár!
Tervezz hát mától egy méltóbb holnapot,
amire vágysz ma, azt holnap megkapod!
Lebegjen cél mindig szemed előtt,
repítsen vágy, hogy elérd a hegytetőt!

Ne cipeld tovább lehúzó terheid,
haragod, dühöd, – az rajtad nem segít!
Ne cipeld tovább, dobd már végre el,
szabadulj meg, s szíved békére lel!
Magadba nézve, csak légy mindig veled,
élvezd lelkedben a zajló életet!
Lásd meg a szépet, örülj, és éld a jót,
képzelt vitorla repítse a hajód!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
dobd el a harcod rossz fegyvereit!
Az élet nem harc, nem kínzó háború,
nincs csatatér, nem borul rád ború!
Az erőszak nem jó hajtó erő,
a fájdalom, attól csak egyre nő!
A szeretet segít, s ha hiszel, az Isten!
Ne háborúzz, hagyd inkább, hogy segítsen!

Ne cipeld hát a terheid tovább,
pihenj csak meg és úgy várd a csodát!
Ne bánts senkit, téged se bántsanak,
s kerüld a harcot, bele ne rántsanak!
Terheid helyét a béke vegye át,
magadban kezdjen szépülni a világ,
s a külvilág követni fogja majd,
csak butaság, ami harcolni hajt!

Ne cipeld tovább, tedd le a terheket,
súly alatt élni, boldogan nem lehet!
Nem másokért kell megfelelni ma,
magadról szóljon magadban az ima!
Szeresd magad és embertársaid,
a hit, remény, már rég benned lakik!
Ha értenéd, csupán szeretni kell,
a mánál sokkal szebb holnap jönne el!

Aranyosi Ervin © 2018-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Örök második

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, első, gazdi, gyerek, mosolygós, Örök második, tolakodni, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Örök második

Persze, mindig ő az első,
– én háttérbe szorulok.
Ő kapja a finomságot,
én meg csak kiborulok!
Őt kedvelik, mert mosolygós,
s általában szépen néz.
Én pedig csak bosszankodom,
s közben megesz a penész!
Próbáltam már tolakodni,
hogy az első én legyek,
de úgy látszik, nem vagyok én
egy igazán szép gyerek.
Vajon, mit kellene tennem,
hogy rám is figyeljenek?
Vagy nyugodjak bele abba,
hogy a gazdik ilyenek?

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, énekel, felvidít, harc, holnap, Lala a mosolyvarázsló, mesél, mosoly, szeretettel, szív, vers, világ 4 hozzászólás

Fotó: Boncsér Orsolya

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló
(a bohócdoktornak tisztelettel)

Lala mindig mosolyt varázsol,
felvidít fáradt arcokat.
Hitet meríthetsz mosolyából,
s könnyebben vívod harcodat.

Gyógyszer helyett a szívét adja,
ha kell mesél, vagy énekel,
tiéd lesz szíve kis darabja,
s világod újra érdekel.

Hitet ad, hogy nem adhatod fel,
hogy visszavár a szép világ.
Nem fáj úgy, bár nem altatott el,
de mindjárt jobb így nézni rád!

Mert nem félsz úgy a holnapodtól,
bearanyozza a jelent,
bizony sok medicinát pótol,
hisz a remény mindent jelent!

Élhető létet, boldogságot,
egy hívó szót: – Vár a világ!
Ha elhiszed, magad is látod,
hogy mosolyt tudott rakni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Felnézek a mamámra

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, álom, Aranyosi Ervin, boldog, Felnézek a mamámra, gondoskodás, megbecsül, szeretlek, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Felnézek a mamámra

Nem csak azért nézek fel rád,
mert nagyobbra nőttél,
hanem azért, mert korábban
szép álmokat szőttél!
Én voltam az egyik álmod,
és valóra váltam,
Megszülettem, s ezzel együtt
gyermekeddé váltam!
Te pedig az én mamámmá,
hiszen csoda történt:
vállaltad a gondoskodást,
szeretetet önként!
Ettől váltunk boldogokká,
ettől szebb az élet!
Felnézek rád, megbecsüllek,
s úgy szeretlek téged!

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva