Aranyosi Ervin: A megijesztett nyúl

Aranyosi Ervin: A megijesztett nyúl

Cézár barátom mellettem feküdt,
s a valóság egy percre tovatűnt.
Meséltem neki egy történetet,
s mikor a mese odáig érkezett,
hogy: – Nyúl fut a réten… – lám csak az ebadta,
úgy mintha látná, tüstént megugatta.
S hiába mondtam: – Csitt, ez csak mese,
s nem igaz tán, még a fele se!
Drága kutyám csak ugatott tovább,
s a mesenyúl ugrott is akkorát,
s kapta magát, oly gyorsan elszaladt,
hogy mesénkben már nyoma sem maradt…

Majd jött az éj, s Cézárom álmodott,
Futott a réten kereste a nyulat.
Majd megtalálva, a nyúlra frászt hozott,
s láttam álmában milyen jól mulat.
A nyúl felugrott, s gyorsan futni kezdett,
Cézár nyomában futott lelkesen.
A játékban csupán ez volta a kezdet,
s nem tudta azt, hogy álmát meglesem.
A kutyám gyorsabb volt ám, mint a nyúl,
könnyen beérte, s felette megállt,
s a nyúl lapult, s megbújt ártatlanul,
mert menedéket többé nem talált.
Cézár leült és nézte csendesen,
meghatotta  az apró nyafogó.
Majd megpaskolta hátát kedvesen:
– Na, nyuszikám, most te vagy a fogó!

Aranyosi Ervin © 2014-01-01
  A vers megosztása, másolása,
  csak a szerző nevével és a vers címével
  együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva