Aranyosi Ervin: Bolond gondolatok

Aranyosi Ervin: Bolond gondolatok

Még Atilla voltam, amikor behoztak,
aztán orvosaim jól meggyógyítottak,
s újra Kovács János lett csak én belőlem,
valami nagyságot elloptak itt tőlem!
Isten ostorából, egy senkivé váltam,
nem csoda, hogy helyem sehogy sem találtam!
Most szembe kell néznem hazug valósággal,
s küzdenem egy gyáva, mocskos újvilággal!

Vajon, bolond voltam én annak előtte?
Aki az álmait íjjal célba lőtte?
Aki nem bántani, nem uralni akart,
aki óvón, védőn emelte fel a kart!
Lehet, hogy erővel tettem végre rendet,
óvtam a világom, mit Isten teremtett,
mit hatalmasságok fel akartak dúlni,
volt utódaiknak, kiktől bűnt tanulni!

Hát meggyógyítottak, semmivé lett álmom,
idegen népektől visszhangos országom!
Pusztítják a magyart és kiszipolyoznak,
fejünk felett aljas törvényeket hoznak.
Kárpát-medencénkből elszívták a vizet,
s akit megvezettek, hazájával fizet.
Hiszen a kis ember egyként tehetetlen,
jobb volt nekem, mikor Atilla lehettem!

Aranyosi Ervin © 2026-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva