Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Aranyosi Ervin: Mese a jövőről

Egyszer volt,hol nem volt,
volt egyszer… az ember!
S voltak, kik kimondták,
ennyi nép itt nem kell!
Különben is mind-mind
egyre többre vágyna,
mindent tönkretéve,
folyton csak zabálna!

Nem elég az étel,
anyagi világát,
erősen fogyasztva,
teljesíti vágyát.
Felemészti földjét,
eladja a lelkét,
pénzre váltja múltját,
jelenét, jövőjét.

Kényelem, élvezet,
lelkének póráza,
rohan, mint vakegér,
és a rongyot rázza.
A gyengét, az éhest,
lazán eltapossa,
bűnét másra fogja,
s a kezeit mossa.

Egy maréknyi senki
irányítja mindet,
életről halálról döntve,
versenyt hirdet.
Akár, mint a múltban,
cirkuszt ad a népnek,
hogy ne vegyék észre,
hogy börtönben élnek.

Meghasonlottakat
vezetővé téve,
választást színlelve,
jut szavuk érvényre.
Látszat politika,
butítottat vakít,
törvények veszik el,
az ember jogait.

Majd a jogok után,
a tulajdont lopják,
míg a zsoldosok a
víg táncukat ropják.
Ők majd csak a végén
kerülhetnek sorra,
ha beteljesedett,
a világunk sorsa.

Okos lesz a világ
mindegyik eszköze,
és az embereknek
nem lesz hozzá köze.
Csak mikor fejükbe,
chipként beépítik,
mondván, az embernek
egészségét védik.

Mozdulni sem kell majd,
minden ott lesz helyben,
s ott dől el majd minden,
az emberi fejben.
Az agy képernyőjén
lesz vetített világ.
Technokrata élet
fog ott majd várni rád.

Megszűnik a lélek,
érzés és szeretet,
és amit akarnak
azt csinálnak veled.
Élő zombi leszel,
számítógép aggyal,
aki mit sem gondol,
semmit sem tapasztal!

Engem nem érdekel
e rút mese vége,
van még néhány évünk,
így nézzünk elébe!
Az emberiség még
nagyon mélyen alszik,
s uralja elméjét,
elbutító vak hit!

Várjuk a megoldást,
s nincs, aki segítsen!
Tehetetleneken
nem segít az Isten!
A pokolnak tüze
perzseli már arcunk,
megfőznek, mint békát,
miközben mi alszunk.

Aranyosi Ervin © 2024-08-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva