Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája


Aranyosi Ervin: Az oroszlán dilemmája

Szabad élet, vagy nyájszellem,
óriási nagy dilemma.
Maradjak meg rabszolgának?
Ugyan kinek higgyek ma?

Ha hagyom, hát terelgetnek,
s kiszolgáltatott vagyok.
Oroszlánként többet érek,
s csak magamban bízhatok!

Oroszlánokat keresnék,
s itt hagynám a barikát,
nem azért, hogy harcolhassak,
nem csábít a barikád!

Saját fejem után mennék,
a szívemre hallgatnék,
szebbé tenném a világot,
szabad lélek akad még?

Nem követek csordát, nyájat,
kitaposott rossz utat,
amit a sok megválasztott,
rossz vezető épp mutat.

Fontosabb a szabadságom,
mint az önző érdekük,
ha csak maguknak kaparnak,
miért mennék épp velük?

Hiszem, egyszer minden más lesz,
és eljön az ébredés,
de ma sajnos több a birka,
és az oroszlán kevés!

Aranyosi Ervin © 2023-06-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Kövesd végre álmaidat!

Aranyosi Ervin: Kövesd végre álmaidat!

Hittel kéne teremteni,
nem pedig hitellel!
Az életnek árnyékában
elvész minden ember.
Kialszik a tiszta fénye,
lelke láthatatlan,
másoktól vár feloldozást
minden pillanatban.

Illúzió, szemfényvesztés,
megtévesztő álca,
elvakít, bár kezedben
a bűvös varázspálca.
A gondolat erejével
új világba léphetsz,
tekints végre önmagadba,
hogy szíved mit érez?

Hazug hírek vezetnek meg,
uralnak a bankok!
Médiából riogatnak
félrevert harangok.
Földre nyomnak, vakítanak,
de igaznak látod,
tehetséged aprópénzre,
élvezetre váltod.

Hiányzik a legfontosabb
sivár életedből,
amit, hogyha megismernél
emelkednél egyből.
A gondolat szabadsága tiéd,
még sem érted,
mert a régen megszokottat:
– kényszerpályád félted.

Túlélésre gyúrsz de mit kell
valóban túlélni?
A média megtanított
árnyékodtól félni!
Visszanézel, s csak azt látod.
Fordulj már előre!
Álmodj boldogabb világot,
s attól kapj erőre!

A fényszóród előtted van,
előre világít,
ne keseregj a múltadon,
juss már el a máig!
Találd végre meg magadat,
higgyél végre benned!
Elcsüggedve nem sikerül
magad felemelned.

Mi lenne, ha megértenéd:
– Ijesztgetnek téged!
Sokkal könnyebb megvezetni,
ha napjaid féled.
Az, ki ígéri, hogy megvéd,
éppen az ijesztget.
És ha futsz a csorda után
hatalmad is veszted!

Pedig jó lenne már végre
önállóvá válni,
kézbe venni életedet,
s magadért kiállni!
Tégy hát végre önmagadért,
urald már a sorsod.
Kövesd végre álmaidat,
s legyél tőlük boldog!

Aranyosi Ervin © 2018-01-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Libasorban megyünk a tóra


Aranyosi Ervin: Libasorban megyünk a tóra

Nézd csak jön a libacsorda,
nagy tömegben, libasorba’,
Én mindig az élen állok,
képernyődbe kukucskálok!
Nem vagyok butuska fruska,
csak egy kíváncsi libuska.
Nézem, mit mutat az óra,
hányra érünk le a tóra?

Aranyosi Ervin © 2012-08-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva