Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

ápr
23

By

Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , Leave a Comment

cica reggel-este
Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Este van, este van, bebújtam az ágyba,
érkezik a cicám, kedvességre vágyva.
Dorombol a lelke, s mintha tücsök lenne,
mennyei dallamok kelnek szárnyra benne.
Oldalamhoz simul, elborul a „beste”,
kéjesen nyújtózik apró macskateste.
Elindul a kezem, bundájába túrok,
közben hálazenét zengenek a húrok.

Simogató kezem, elindul, mint vándor,
a két füle között, a feje búbjáról,
majd az ujjaimmal simítom az állát,
végigjárva minden apró porcikáját.
Szinte minden pontja vágyja érintésem,
és a feladatot nem adnám fel én sem.
Ám szemem leragad, rám talál az álom,
később felébredve, cicám nem találom.

Már a helyén alszik, kényelmes fotelben,
úgy húzza a lóbőrt, mélyen, hálatelten.
Elszáll az éjszaka, reánk lel a hajnal,
s ébreszt az ébresztőm, vékony macskahanggal.
Hozzám bújik újra, s folytatjuk az estét,
végig simogatom doromboló testét.
Reggel van. Reggel van? Még a nap is álmos,
de ki akar menni ez a kis szélhámos…

Aranyosi Ervin © 2015-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
2

By

Aranyosi Ervin: Érkezik a JELEN

Category: Állatok, természet Tags: , , , , , Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Érkezik a JELEN

A hajnali Nap fénye felkúszik az égre.
Menekül a sötét, – nehogy utolérje.
Madárdalra ébred a szunnyadó világ:
az újjászületés élményét éli át.
Lassan ébredezem. – Mi történik velem?
Álmom messze úszik, s érkezik a JELEN.

Aranyosi Ervin © 2011-07-02.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
21

By

Aranyosi Ervin: Utópia

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Utópia

Mi lehet szép egy hajnalon?
Vöröslő fényben kél a Nap.
Simítva mezők lágy füvét,
míg dunna alatt alszanak.
Szerte fehér köd lengedez,
álomszerű, kék ég alatt.
Víg madárdal az égre száll,
az éj elbújt vagy elszaladt.

Versenyre kél a kósza szél,
borzolva dús fák lombjait.
Ébredezik a nagyvilág,
új virág nyitja szirmait.
Illatfoszlánya szerteszáll.
Felhők között nevet a nap,
megtisztul végre a világ,
nincs bosszúság, nincsen harag.

Természetes a puszta lét,
nem gyarló, nem is emberi.
Megváltoztatja életét,
ki szívvel lát – felismeri!
Erőlködni felesleges,
a valóságot csak álmodom.
Hitem ragyog, lelkem repes,
s nem lépek túl az álmokon.

Utópia – ezt gondolod –
hogy ismét szép lesz a világ?
Hiába minden szép dolog,
a földön gonosz foga rág…
Alkotni képes gondolat,
a hit, remény hiába mind?
A világ vesztébe rohan,
kihalni szépen megtanít?

Ölbe tett kezünk láncait
lerázni elménk képes-e?
A jövőkép, mit alkotunk,
valóság lesz, vagy csak mese?
Építsz-e gyermeknek utat,
mely szép jövő felé vezet?
Vagy ujjad rossz felé mutat,
kínálva halált, végzetet.

Igába hajtott barmait
nem tiszteli már a világ.
Beállsz a sorba csendesen,
vagy zúgod lázadók dalát?
Ezt is, azt is választhatod,
megmentő lehetsz, vagy halott.
Döntésed hozhat szebb jövőt,
s ember maradsz, ha vállalod!

Aranyosi Ervin © 2010-08-21.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Newer Posts »