Category: Gyerekvers, verses mese
Tags: gomba, hét, ösvény, patak, szanóca, szegényember, tisztás, tündér, út, vacsora
Aranyosi Ervin: A könyv tündére 7. rész
Egy újabb szép napnak
vége immár, végre!
Napunk el búcsúzott,
s Hold jött fel az égre.
Kivettem a könyvjelzőt,
és folytattam a könyvet,
a mesébe visszajutni,
így volt a legkönnyebb.
Siettem a Tündéremhez,
úgy, ahogy csak bírtam,
s amit nekem elmesélt Ő,
rögtön le is írtam.
Túl voltunk a farkasokon,
emberünk túlélte,
és a tündér ezt a mesét,
most tovább mesélte.
A Fekete erdőn többé
nem ült már az átok,
legalábbis gonosz farkast
többé itt nem látok.
Visszatért a fény és ettől
kivirágzott minden,
szerethető lett a világ
égi, s földi szinten.
Szegény emberünk elindult,
hogy célját elérje,
hogy a végén, majd a jussát
a királytól kérje.
A vasorrú banya házát
kezdte hát keresni.
De nem volt ott sem útjelző,
s nem utalt rá semmi.
A tisztásról hét út indult,
bizony, hét irányba.
Az egyik volt, amelyiken
idehozta lába.
Elindult hát egy másikon,
bízva szerencsében,
elszántsága tükröződött
mind a két szemében.
Eledele nem volt néki,
s korgott már a gyomra,
hazagondolt kedvesére,
a meleg otthonra.
Felesége, kicsi fia
kedves arcát látta,
és ilyenkor a lépteit
meg is szaporázta.
Az út mentén szamóca nőtt,
édesítve napját,
itt ott néhány finom gomba
lengette kalapját.
Össze is gyűjtötte őket,
este majd megállva,
tüzet gyújt és ebből lesz
a szerény vacsorája.
Fenn a fákon, s bokrok között
madarak daloltak,
őzek, nyulak egy darabon
kísérői voltak.
Később keskeny, tiszta vizű
patak állta útját.
Megtöltötte a kulacsát,
s szomjúsága kútját.
Lassan be is esteledett,
s kiért egy tisztásra,
ami nagyon ismerős volt,
nem is gondolt másra.
Látta, hogy egy egész napja
ráment a sétára,
s útja végén, honnan indult,
magát ott találta.
Tüzet gyújtott, vacsorázott
gombáit megette,
Tarisznyáját kispárnának
feje alá tette.
– Aludjunk rá, segítsenek
jó útra az álmok!
Remélem, hogy holnap
majd a jó útra találok.
Így gondolta, s el is aludt,
és mikor felébredt,
másik utat kiválasztva,
új ösvényre lépett.
Egész nap csak gyalogolt,
és nem is gondolt másra,
ez az út is visszavezet
arra a tisztásra.
– Három a magyar igazság,
el is jött a három,
alszom egyet és a banyát
holnap megtalálom.
Sajnáltam a szegény embert,
ám az időm lejárt,
elbúcsúztam, mert a tündér
meseboltja bezárt.
Elindultam hazafelé,
könyvemet bezártam,
lelkemben már a holnapot,
a folytatást vártam…
A folytatáshoz kattints ide
Aranyosi Ervin © 2016-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások