Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!

Aranyosi Ervin: Találjuk meg Istent!

Egyik vallás sem visz Istenhez közelebb,
csupán a hatalmát érezteti veled!
Templomot építtet, eltartatja magát
és Isten nevében hallatja a szavát.
Ám Isten nem használ postást leveléhez,
arra kell figyelned, a lelked mit érez.
Mikor csendben maradsz, találkozhatsz vele,
az ő csodáival van az élet tele.
Tele van csodával, csak nem veszed észre,
mert másra koncentrálsz: a rád leső vészre.

Mindennap szól hozzád, de nem figyelsz arra,
csupán a fejedben zsongó szörnyű zajra,
mert Istened helyett az eszed irányít,
pedig a lelkedben fényszóró világít,
s mutatná az utat, merre kéne menned.
Ehelyett kételyek ébredeznek benned.
Nem is változik, míg nem hiszel magadban,
s magadon kívül vagy minden pillanatban.
Önmagadon kívül keresed Istened,
s ebből is látszik, hogy mennyire ismered.

S hiszed, az Úr Jézus megváltja a lelked,
csak őrá kell várnod, semmit sem kell tenned.
Bőszen imádkozol egy égi atyához,
és ez a távolság mindent meghatároz.
Áthárítod másra az életed terhét,
mintha csak a létet kívülről figyelnéd.
Mintha egy film lenne, amit már megírtak,
s tettek bele nyomort, amennyit csak bírtak,
fájdalmat, félelmet, dühöt és haragot,
s elvetették benned, mint földben a magot.

Persze, azért kaptál néhány boldog percet,
amiért a lelked folyvást vezekelhet.
Volt egy kis öröm is, ne legyen unalmas,
de legyen fárasztó, hogy utána alhass!
Dolgozol és alkotsz, magad is teremtesz,
mért nem jutsz hát közel élő Istenedhez?
És akik vezetnek, mért tartanak távol?
Kell, hogy őt megismerd istenigazából?
Mert a vallásokat érdekek vezérlik,
nem a szeretettől, csak aranytól fénylik!

Hány háborút vívtak már Isten nevében?
És a vallás ott állt mögöttük kevélyen.
Emberek pusztultak rút érdekek mentén,
én az ilyen Istent végképp nem szeretném!
De én tudom, hogy van, hiszen benne élek,
s általa isteni a bennem élő lélek.
Nem én vagyok Isten, de a része vagyok,
s amíg hiszek benne, benne is maradok.
És tudom, a Sátánt az ember teremti,
s nem a föld alatt van, nem égi, s nem lenti.

Ha nem hiszem Istent, magam is teremtem,
gonoszsága ott van lelkem mélyén, bennem.
Tudom, sohasem kell vele szembe szállnom,
mert minden harcommal csupán őt szolgálom.
Csakis szeretettel lehet szebben élni,
jónak kell maradni, nem pediglen félni.
Hinni az Istenben, teremteni szépet,
s akkor a csodákról szólhat majd az élet.
Nyitott szemmel látni egy derűs világot,
melyben minden ember csodálatos, áldott.

Amíg a világunk nem jóságra épül,
addig ez a világ rút marad, nem szépül.
Együtt kéne végre éreznünk, teremtve,
s ez a világ máris sokkal szebb lehetne.
Keresd hát az Istent önmagadban, belül,
és ha a háborgás lelked mélyén elül,
megtalálod őt, mert sohasem volt távol,
minden gyermekére odafigyel, ápol.
Nem mondom, hogy könnyű megtalálni Istent,
ne az égben keresd, közöttünk van, itt lent!

Hiszem, ez a világ élhetőbb lehetne,
ha mindegyik ember őszintén szeretne.
Nem kívánná másét, inkább szívből adna,
önmagává válna, és az is maradna!
Ha azt adnánk másnak, amit mástól várunk,
akkor egytől egyig angyalokká válunk.
Egymást megsegítve tehetnénk a dolgunk,
sokkal könnyebb lenne együtt boldogulnunk.
Higgy hát Istenedben, szabadítsd fel lelked,
Teremtőd világát így kell ünnepelned!

Bár én nem térítek – nem fűz hozzá érdek –
van hitem, Istenem, okom is temérdek,
hogy a világomra szeretettel hassak,
hogy egy élhetőbbet neked megmutassak.
Szeretném, hogy szíved igaz Istent lásson,
csak szeretni hívlak, hiszen nincs vallásom.
Nem is kell a pénzed, kincsed, vagyontárgyad,
éppúgy, ahogy nem kell mennyei atyádnak.
Istened jót akar, légy boldog a létben,
s ne légy távol tőle, légy a közelében!!

Aranyosi Ervin © 2017-12-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva