Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Aranyosi Ervin: Rólad dalol

Rólad dalol, ha fúj a szél,
futó patak rólad mesél,
minden madár te rólad szól,
amelyik látott valahol…

Ha köztük jársz, fűszál simít,
út kényezteti talpaid,
lehajolnak hozzád a fák,
mindegyik boldog, hogyha lát.

Virág vonzza tekinteted,
örül neked, hogy itt lehet,
feléd fordítja szirmait,
s elárulja szép titkait.

Szívesen lát a nagy világ,
s nem akar kénnyel hatni rád,
lelkedből árad az erő,
minden szavad elismerő.

Felemelsz, szóval simogatsz,
megbecsülsz szépen másokat.
Szeretve éled napjaid,
benned egy jó tündér lakik!

Tenger simítja lábnyomod,
kincsként őrzi meg a homok.
Sós víz, amint körül ölel,
csillámló érzésekre lel.

Szellő öleli lényedet,
napfény tükrözi fényedet.
Fátyol felhő takarja el,
kérkedni véled ő se mer.

Este a Hold is megcsodál,
irigykedve fölédbe áll,
fénye sápad, ha rád tekint,
hisz szebbnek lát téged megint.

Tőled csodás minden tükör,
szépséged bennük tündököl,
de mind külsőd mutatja meg,
ezért lelked nem ismered.

Hadd legyek lelked tükre én,
s hadd legyek én is oly szerény,
s olyan sok szépséggel teli,
aki világát tiszteli.

Legyen bennem is szeretet,
adj lelkedből egy szeletet,
s cserébe én is azt adok,
s lelkedbe beleolvadok.

Rólad dalol minden nekem,
no lám, ilyen a szerelem?
Kerestem, merre, hol lakik,
s hittem, hogy egyszer elvakít.

Nem is látom, csak érzem én,
te rólad szól az én zeném.
Lelkem, ha tőled felragyog,
boldog, hisz melletted vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva