Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

dec
3

By

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Emelkedj fel…

Lehajoltál, hogy bekössed a cipőfűződet,
ez egy lassú folyamat már, s közben jött egy ötlet.
– Ha már úgyis odalent jársz, van-e még akármi,
amit ott lent, lehajolva meg lehet csinálni.

Mert ugyebár lehajolni, nem megy már túl könnyen,
itt-ott, ez-az fájdogál és szemed úszik könnyben!
Ha már odalent vagy, nézd meg, nincs-e mit felszedni?
Tegnap elgurult a gyógyszer, s nem tudtad bevenni!

Kapd el gyorsan, ne engedd meg, hogy tovább guruljon,
nehogy már a jó egészség a mozgáson múljon!
Bár, ha nem a gyógyszert szednéd sokkal jobban lennél,
ha egy párszor lehajolnál, s felegyenesednél!

Ha élveznéd a perceket, jó nagyot sétálnál,
lelkedben fiatalodva kisgyerekké válnál!
Ha feladod, rozsdás lesz majd a kezed, a lábad,
megfájdul a mozdulattól, s szemed könnybe lábad!

Ne a ráncaidat számold a tükörbe nézve,
vágjál inkább vidám arcot és aztán vedd észre:
Ha mosolyogsz, s jókedved van, megszépül az arcod,
ha mosolyogsz, minden könnyebb, s nem vallhatsz kudarcot!

Ha már ráérsz, s nyugdíjas vagy, gondolkodj előre,
ne ücsörögj rendelőben, ott nem kapsz erőre!
Ne panaszkodj, figyelmedet inkább tereld másra,
a sétából, a jókedvből áradó hatásra.

Gyerekkorban álmodoztál, volt annyi szép álmod,
mondd csak mindaz megvalósult, ma emlékként látod?
Vagy akad, mit életedből ki kellett már hagynod,
mert nem volt rá elég időd és félbe maradt ott!

Most van időd, hát mi lenne, ha valóra válna?
Ha a kezed megmozdulna, s alkotni próbálna?
Ha szellemed szabadulna a test fogságából,
és kivennéd a részedet újra a világból.

Hisz kincseket gyűjtögettél, tudást bölcsességet,
s képes lennél megújulni, hiszen vár az élet!
Lehajoltál? Emelkedj fel, ne maradj a porban,
keresd meg a szépségeket mindig, minden korban!

Aranyosi Ervin © 2018-12-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
30

By

Aranyosi Ervin: Az élet csodás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , Leave a Comment


Aranyosi Ervin: Az élet csodás

Az élet csodás, szép kirakós játék,
apró részletekből rakjuk össze mind!
Akad benne fájó, és sok szép ajándék,
kinek-kinek hitünk, s vágyaink szerint.

Gyakran érezzük úgy, hogy egy helyben járunk,
ugyanazt a bús kört írva le megint.
Igyekszünk és mégis bánt a csalódásunk,
ahogyan a lelkünk tegnapba tekint.

Ki kellene lépni az ördögi körből,
változtatnunk kéne rossz szokásokon!
Ám a gyermek lelkünk hitek által nőtt föl,
amit megtanított néhány jó rokon!

Persze mindannyian keressük utunkat,
hogy járhatnánk jobban, mint elődeink,
de ugyanúgy féljük szeretett Urunkat,
s hisszük hogy jól tudták mindezt őseink!

Végül unalmas lesz ugyanaz a játék,
de mitől változna, ha ugyanúgy hiszünk?
Ha cselekedetünkben nincs is önző szándék,
akkor sem lesz tisztább az ivóvizünk.

De jó lenne tudni, miről szól az élet,
de jó lenne végre összerakni már!
Megtudni, hogy mitől lesz boldog a lélek,
s mitől lesz az élet kihalt, vagy sivár.

Ha megismerhetnénk merre járunk jobban,
hogy jutunk a fénybe, mikor, mit tegyünk?
A tudást többé nem tartanánk titokban,
hisz egymásért élünk, hogy egyekké legyünk.

Hisz egy a világunk, s össze kéne fognunk,
nem játszmákban élve darabolni szét!
Mindenből van bőven, nem kell nyomorognunk,
csak használnunk kéne mindőnknek eszét.

Hiszen, ha a jóság, szeretet vezetne,
sosem fájna semmi, s az élet szép lehetne,
mindenkit a többi boldoggá szeretne,
és az egész világ egy csodás hely lenne!

Aranyosi Ervin © 2018-11-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By

Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , 2 hozzászólás

Festmény: Nógrádi Katalin – NOSZTALGIA

Aranyosi Ervin: Rozoga ház

Mennyi kincs és mennyi érték van itt a vén falak között?
Még szebb napokat látott egykor, de lakója elköltözött.
Rég voltak benne boldog évek, éltek itt boldog emberek,
s a vén ház most, megrogyadozva, az elszállt időn elmereng.
Látott születést – éltek benne – volt gazdagság, és volt nyomor,
– volt fényűzés és nagy mulatság – de mára megkopott, s komor.
Mesélhetne szép szerelemről, és őriz sötét titkokat,
s a vén cserép is beereszt már, mikor az ég is sírogat.

Egyik felét már nem használják, üres az ól, s a pajta is,
a padláson nincs széna, szalma, üresen kong, s a hang hamis…
Elmondaná, mi mindent látott, minek volt szem-, s fültanúja,
görnyedten hajlik gerendája, s a múltba bámul a mulya.
Tégláiban még ma is élnek, s elmondaná, ha lenne kinek!
Mire valók a szép emlékek, ha titkuk nem kell senkinek?
Elöl még ma is laknak benne, de hálni járnak csak bele,
a többit marja az enyészet, nem is törődnek már vele.

Mára a gaz is körbefonta, virágos kertje rég kihalt,
Nincs aki táncot ropna benne, s énekelné a régi dalt.
Máshová költözött az élet, megélni itt már oly nehéz,
városban talál menedéket, aki még hetyke, tettrekész.
Hiába veszi körbe birtok, ha azt senki sem műveli,
szobáin szél rohan keresztül, s hozott porral szórja teli.
Ácsorog még, jövőt remélve, akit így sorsa megaláz.
Omladozón néz fel az égre, a hitét vesztve ez a ház…

Aranyosi Ervin © 2018-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
22

By

Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Szeretnélek téged…

Szeretnélek téged verssel köszönteni,
szerető szívedbe örömöt önteni!
Tudatni, mily fontos vagy az életemben,
bármi is történik, hidd el, minden rendben!

Minden történés az életünk szolgálja,
az élet nem verseny és nem küzdőpálya!
Feladatok vannak, megtapasztalások,
amiben gátolnak, vagy segít’nek mások.

Tudd, hogy rám számíthatsz, csupán szólíts engem,
van segítő készség és jószándék bennem.
Segítek terheid válladról letenni,
boldogabbá válni, könnyedebben menni!

Keressük az utat, s együtt megtaláljuk,
önmagunkat, s egymást közösen szolgáljuk.
Megtanulunk együtt és egymásért élni,
s megértjük haláltól nincsen okunk félni!

Tereljük figyelmünk inkább életünkre,
s lássuk mit mutat meg nekünk élő tükre?
Tanuljuk meg együtt, miről szól az élet,
legyünk segítői egymás életének.

Leljünk hát örömöt létben, szeretetben,
lássuk világunkat napról napra szebben!
Tegyük a dolgunkat tudatosan, jobban!
Jobb, hogyha a szívünk szeretettel dobban!

Éljünk világunkkal szép harmóniában,
élhető, szebb jövőt tervezzünk a mában!
Higgyünk önmagunkban, álmodjunk merészet,
és váltsuk valóra sorban az egészet!

Jó lenne a szépre, jóra fókuszálni,
másokkal törődve jó emberré válni!
Jó példával járni más előtt az élen,
mutatva a módját, szebben hogyan éljen.

Visszaadni hitét minden elesettnek,
megmutatni, hogy még boldogok lehetnek!
Ne hagyjuk magunkat csúnyán megvezetni,
tanuljunk meg mind-mind őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2018-11-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
21

By

Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 3 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Élőn haldokló

Nem mozdul a kezed, lábad?
Megbénít a félelem?
Közben agyad azon lázad:
– Mért történik én velem?
Hová lett megannyi vágyad,
mért nem hajtja már erő?
Hited elbújt, és reményed
az sem kerül már elő?

Csontjaidat rozsda marja?
Lelked végleg kimerült?
Földre nyom a halál karja?
Lám csak, fölédbe került?
Már nem álmodsz boldogságról?
Amid volt, már elveszett,
alig jössz le már az ágyról.
Feladtad az életet?

Legyintesz! Már nem vagy képes!
A baj az, hogy elhiszed!
Jól laktál? Lelked nem éhes?
Többre most már nem viszed?
Az élet csak eddig tartott,
a múltadat siratod?
Amit nem tettél meg egykor,
ma sem teszed, feladod!

Mint a megfagyott folyóban,
megáll minden lendület!
Nincs már benned ott a lélek,
hogy felszítsa a tüzed?
Nem mozdul már kezed, lábad,
benned a lét megfagyott!
Bámulod a sötét árnyat,
s önmagadtól vagy halott!

Mozdítsd már meg kezed, lábad!
Hisz az élet halva fáj!
Ha azt hiszed, egy az élet,
akkor hol az akadály?
Nem itt kéne éppen élni,
élőbb ruhát ölteni?
Életedet csupa széppel,
örömökkel tölteni?

Megvalósítani álmod,
éleszteni a reményt:
Számításod megtalálod,
csak követned kell a fényt!
Élj a mának, élj a mában,
minden nap ültess magot!
Kergesd el a zord felhőket,
és csald elő a Napot!

Meglátod, ha tenni kész vagy,
világod is lelkesül,
a jó Isten cserben nem hagy,
s minden vágyad teljesül!
Amit vágytál egykor régen,
melegítsd most újra fel,
hagyd, hogy lelked visszatérjen,
s megújult világra lel!

Hadd olvadjon ki a jégből,
hadd szaladjon a folyód,
erő jön a mindenségből,
hagyd teremteni a szót!
Fogalmazd meg, mit szeretnél,
s hagyd, hogy átjárjon a vágy!
Teremtő vagy, ezért lettél,
erről szól a tudomány!

Kezdj el végre újra élni,
éleszd fel az álmaid!
A teremtő tiszta lélek
ma is még benned lakik!
Nyisd fel csukott szemeidet,
engedd újra be a fényt,
Felejtsd el a haldoklásod,
éleszd újra a reményt!

Aranyosi Ervin © 2018-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
19

By

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment

Festmény: Nógrádi Katalin – A nyár utolsó sugara

Aranyosi Ervin: Folyó, patak, aprócska kis ér

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– mit szaladtában csobogás kísér –
nézted-e már, mért egy irányba fut?
Miért nem fordul vele meg az út?
Miért nem mássza meg a hegytetőt?
Miért a mélység, s a tenger hívja őt?
Miért törekszik, hogy véle egy legyen,
miért nem áll meg és marad a hegyen?

Folyó, patak, aprócska kis ér,
de így tesz minden, mi rendezetten él.
Nem fordul szembe, ellent sosem áll,
hiszen erősebb mindennél az ár!
Csupán az ember, ki balgán hiszi el,
hogy árral szemben, ott terem a siker!
Hogy harcok árán éled csak az öröm,
hogy kívül esik a belső körön.

Folyó, patak, aprócska kis ér,
– ha figyelnél, mindent megértenél!
A boldogságért nem kell küzdeni,
s eléri az, ki ezt felismeri!
Mert aki harcol, az mind veszélyben él,
bátornak látszik, de önmagában fél.
A fél-elem teljessé nem tehet!
csak egy megoldás van a szer-etet!

Folyó, patak, aprócska kis ér,
többet tud nálad, messzebbre elér?
Csak fut az árral, s az útját élvezi,
s a pillanatban örömét leli!
Hát engedd békén folyni életed,
a szeretet, béke legyen veled!
Engedd el lelked, hadd vigye az ár
és ne akarj harcolni soha már!

Aranyosi Ervin © 2018-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
18

By

Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Dobd le a terhed!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
rajtad a harag többé már nem segít!
Engedd el, dobd el! Elmúlt, végre már!
Szárnyalj az égben, mint szabad madár!
Tervezz hát mától egy méltóbb holnapot,
amire vágysz ma, azt holnap megkapod!
Lebegjen cél mindig szemed előtt,
repítsen vágy, hogy elérd a hegytetőt!

Ne cipeld tovább lehúzó terheid,
haragod, dühöd, – az rajtad nem segít!
Ne cipeld tovább, dobd már végre el,
szabadulj meg, s szíved békére lel!
Magadba nézve, csak légy mindig veled,
élvezd lelkedben a zajló életet!
Lásd meg a szépet, örülj, és éld a jót,
képzelt vitorla repítse a hajód!

Ne cipeld tovább a tegnap terheit,
dobd el a harcod rossz fegyvereit!
Az élet nem harc, nem kínzó háború,
nincs csatatér, nem borul rád ború!
Az erőszak nem jó hajtó erő,
a fájdalom, attól csak egyre nő!
A szeretet segít, s ha hiszel, az Isten!
Ne háborúzz, hagyd inkább, hogy segítsen!

Ne cipeld hát a terheid tovább,
pihenj csak meg és úgy várd a csodát!
Ne bánts senkit, téged se bántsanak,
s kerüld a harcot, bele ne rántsanak!
Terheid helyét a béke vegye át,
magadban kezdjen szépülni a világ,
s a külvilág követni fogja majd,
csak butaság, ami harcolni hajt!

Ne cipeld tovább, tedd le a terheket,
súly alatt élni, boldogan nem lehet!
Nem másokért kell megfelelni ma,
magadról szóljon magadban az ima!
Szeresd magad és embertársaid,
a hit, remény, már rég benned lakik!
Ha értenéd, csupán szeretni kell,
a mánál sokkal szebb holnap jönne el!

Aranyosi Ervin © 2018-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
17

By

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , , , 4 hozzászólás

Fotó: Boncsér Orsolya

Aranyosi Ervin: Lala, a mosolyvarázsló
(a bohócdoktornak tisztelettel)

Lala mindig mosolyt varázsol,
felvidít fáradt arcokat.
Hitet meríthetsz mosolyából,
s könnyebben vívod harcodat.

Gyógyszer helyett a szívét adja,
ha kell mesél, vagy énekel,
tiéd lesz szíve kis darabja,
s világod újra érdekel.

Hitet ad, hogy nem adhatod fel,
hogy visszavár a szép világ.
Nem fáj úgy, bár nem altatott el,
de mindjárt jobb így nézni rád!

Mert nem félsz úgy a holnapodtól,
bearanyozza a jelent,
bizony sok medicinát pótol,
hisz a remény mindent jelent!

Élhető létet, boldogságot,
egy hívó szót: – Vár a világ!
Ha elhiszed, magad is látod,
hogy mosolyt tudott rakni rád!

Aranyosi Ervin © 2018-11-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
16

By

Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 1 Comment


Aranyosi Ervin: Nyitott könyv a természet

Nyitott könyv a természet,
csak olvasnod kell benne!
Ha értenéd szép szavait,
sokkal könnyebb lenne!
Ha tudnád a Nap járását,
a Holdnak fogyását,
s nem figyelnéd a szomszédod
örök nyafogását!

Ha kinyitnád ezt a könyvet,
értenéd a létet!
Megtalálnád lelked titkát,
a világmindenséget!
Rájönnél, hogy mit kell tenned,
milyen úton járnod,
ha keresed a jó választ,
benne megtalálod!

Menj hát ki a természetbe,
olvasd el a könyvét!
A megértés lemoshatja
az emberek könnyét!
Ne erőlködj, csak engedd meg,
hogy a lélek hasson,
hogy virágod a lelkedben
könnyen kinyílhasson!

Jó lenne már megérteni
sok íratlan törvényt,
ami ott van szemünk előtt,
nem kavarva örvényt.
Kerülni az erőszakot,
mással együtt élni…
Legyél része a világnak,
s nincsen okod félni!

Nyitott könyv a természet,
de nem figyelünk rája,
pedig annyi bölcsességet
őriz minden fája!
Még a fű is csendesen nő,
észrevétlen szinte,
mert az élet igazságos,
és nagyon őszinte.

Nyitott könyv a természet,
csak tanulj már belőle!
Annyi mindent elleshetnénk,
átvehetnénk tőle.
De mi egyre távolodunk,
nem törődünk véle,
nem figyeljük szépségeit,
nem nézzük, hogy él-e?

Lassan-lassan bezáródik,
minden kővé válik,
amiről a vakolat is
lassanként lemállik.
Betonpuszták, sivatagok,
műanyagok, gépek
maradnak csak az embernek,
s múltba vivő képek.

Pénz és tárgyak, halott dolgok,
értéktelen holmik
izgatják az embereket,
és a Föld halódik.
Szegényessé lesz a lélek,
bár dúskál a pénzben,
ám júdás-pénz nem boldogít,
ezt is tartsuk észben.

Kimegyek a természetbe,
fellapozom könyvét,
s megpróbálom eltüntetni
lelkem ezer könnyét…
Hogyan tudnánk vigyázni rá?
Ez lenne a dolgunk!
De nem teszünk semmit érte,
csupán morgolódunk!

A természet nyitott könyve,
hogyha becsukódik,
nem látunk majd élőt többé,
nem látunk valódit.
Álvilágban, álruhában,
álarcot viselve,
lesz az emberiség sorsa
gúnyosan betelve…

Aranyosi Ervin © 2018-11-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
14

By

Aranyosi Ervin: Addig maradsz gyermek…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: , , , , , , , , , 5 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Addig maradsz gyermek…

Addig maradsz gyermek, míg szüleid élnek,
amíg a szívedhez élőn hozzáférnek,
amíg látod őket, s nem fáj a hiányuk,
míg gondjuk van reád, s neked gondod rájuk.

Addig maradsz gyermek, amíg látod őket,
s nem járod miattuk be a temetőket,
nem sírkövet ölelsz, hanem élő lelket,
akik szép lelkedbe életet leheltek.

Addig maradsz gyermek, amíg tudsz nevetni,
vén kezüket fogni, lelküket szeretni.
Rájuk nézve arcod büszke mosoly festi,
s arcodat nem fájó, borús könny füröszti!

Addig maradsz gyermek, míg nem leszel árva,
amíg élőn élnek, nem csak szívbe zárva,
amíg hazavárnak, amíg átölelnek,
mindaddig, míg benned örömükre lelnek.

Addig maradsz gyermek, míg arcukon látod,
azt a büszkeséget, mit tetted kiváltott,
amíg megtisztelnek és isszák szavadat,
amíg csak közöttük jól érzed magadat.

Addig maradsz gyermek, ameddig ők élnek,
s minden reád leső rossz dologtól féltnek,
amíg újra, s újra, folyton hazavárnak,
amíg haza hívnak, s az ajtóban állnak.

Addig maradsz gyermek, míg fentről figyelnek,
amíg megértenek és megnyugvást lelnek.
Míg a csillagok közt egyengetik lépted,
ameddig életed földi síkon éled.

Addig maradsz gyermek, míg fentről vigyáznak,
s mondogatnak érted óvó szép imákat,
ameddig álmodba vissza-visszatérnek,
míg az emlékeik a szívedben élnek!

Aranyosi Ervin © 2018-11-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »