Űrhajós akartam lenni,
s felszállni az űrbe.
Elmesélem, hogy eközben
hogy kerültem zűrbe!
Rám csukták a kabinajtót,
s kilövésre vártam.
Ám a kabin megtelt vízzel,
és én bőrig áztam.
Aztán körbe-körbe forgott,
de nem akart szállni,
alig bírtam talpra esni,
négykézláb megállni.
Aztán körbe forgott minden,
míg a gép nem landolt.
Szerencsém, hogy túléltem
e borzalmas kalandot.
Ha hideg a világ, töltsd meg szeretettel,
légy magad a kályha, gyógyító meleggel!
Köréd gyűlnek majd a fázós, fagyos lelkek,
benned megértésre, jó szándékra lelnek.
Gazdagabbá leszel ettől, majd meglátod!
Befogadsz éhezőt, megszorult barátot.
Szíved melegíti lelkükből a hála,
s nem terheli sorsod éhezők halála.
A szeretet éltet, jó érzéssel tölt meg,
ha mások szeméből a könnyet kitörölted.
Fess mosolyt arcokra, légy remény a mában,
légy jótékony herceg, ki itt jár álruhában.
Ez a papucs pont méretes,
az, hogy jó rám természetes!
Mintha reám szabták volna,
mintha e vers rólam szólna.
Hát bevallom, nem az enyém!
Ha gazdámat kérlelem én,
megengedi, hogy használjam,
ezért is van éppen nálam.
Szia, én már ébren vagyok.
Te még alszol, látom!
Szeretném, ha ébredeznél
te is kis barátom!
nyújtózz egyet, mosolyodj el,
legyen jó a kedved!
Ilyen lesz az egész napod,
ha reggel így kezded!
Apró kis egérke talált egy nagy almát.
Ezzel legyőzheti éhsége hatalmát.
Néhány napig jó lesz az alma ebédre.
Minden nap jól lakik végre az egérke…
Büszkén gurította, hazafelé futva,
ám a kerek alma nem fért be a lyukba.
Kicsi volt a nyílás, hatalmas az alma,
apróra szétrágni, mikor lesz alkalma?
Mert a macska les rá, kint lenni veszélyes,
mikor a fenevad egérhúsra éhes.
Ám ha segítséget kér más egerektől,
osztozni is illik, s fogy az alma egyből!
Mit lehet hát tenni? Ezen gondolkodott,
s közben megéhezett, hát hozzá is fogott.
Így az alma héját körbe, mind lerágta,
így már betolhatta apró odújába.
Csakhogy az egérlyuk megtelt az almával,
egérke kint maradt a riadalmával.
– Jó, az alma megvan, de ő hol fog lakni,
hol fog az almával kettesben maradni.
Aztán jött egy ötlet, az jutott eszébe,
nem túl messze lakott egy kedves egérke,
aki tetszett neki, kit szívesen látna,
úgy döntött elhívja almavacsorára.
Fel is kerekedett, már a szíve hajtja,
másik egérlyukat rejt a szomszéd pajta.
Az egérleányzó ott lakott magában,
várta a hercegét egérpalotában.
Egerünk sem volt rest, bekopogott szépen,
szép szerelem lobbant, apró kis szívében.
Ha az egérlányka ezt majd viszonozza,
esküvőjük napját még közelebb hozza.
Ha egy szív felizzik, azaz lángra lobban,
jobb ha érzéseit nem tartja titokban.
Jött hát a lánykérés, az egyenes beszéd,
egerekhez méltón, megkérte a kezét.
Így lett hát valóság a kettőjük álma,
meg is volt a lagzi, nagyon gyorsan. Már ma!
Vajon mi lett volna, ha nincs az az alma?
Győzött volna úgy is a szerelem hatalma?
Így e naptól kezdve a lánykánál laktak,
almát enni pedig gyakran átszaladtak,
és ha az almából egy darab még volna,
talán ez a mese sokkal tovább szólna.
Barna szőrme bunda takarja a medvét,
ám a meleg nap sem veszi el a kedvét.
Olyankor is bizony a zöld erdőt járja,
s ha a párja várja, őt is ott találja.
Igen nagy lábon él, bár sok pénze nincsen,
annyi azért akad, hogy asztalt terítsen.
Ám csak mezítláb jár, mert nincsen bakancsa,
és kesztyűt sem látott serpenyőnyi mancsa.
Ha oly kedve támad, akkor fára mászik,
málnát szüretelget, vagy éppen vadászik.
Horgászik ha éppen halra támad kedve,
talán rá ismertél, mert ilyen a medve.
Megtanultam már olvasni,
ismerem a szavakat.
Megtanítom neked is majd,
hogy kiismerd magadat.
Persze, Te már mindent értesz,
s a szavakat ugatod.
Csak azt tudnám, honnan szedted,
vagyis honnan tudhatod?
Hiába is hízelegsz,
nem lágyul a szívem!
Úgyis macska maradok
a fajtámhoz híven.
A fejem után megyek,
semmi meg nem gátol.
Aki szeret, majd követ,
vagy elhagy magától.
Van egy titkos birodalmunk,
ahová álmunk repít.
Odagyűjtjük ébrenlétünk
minden apró kincseit.
Mindent, ami szép volt ébren
ott majd újra élhetünk,
s reménykedünk, ha felkelünk,
újabb kincseket lelünk…
Kifogyott az üveg,
– ne hidd, hogy a macska…
Áááá, Ő sosem inna,
Ő nem olyan csacska!
Csak a gazdi viccelt,
mert jó volt a kedve,
miután kifogyott
e nagy üveg nedve.
A cica már aludt,
s kapott egy üveget,
s ki a fotót látja,
az biztosan nevet!
Ám még egyszer mondom,
nevethet, de téved!
Ezúton kívánom:
– Legyen boldog éved!
Mostantól rendelhetsz verset születésnapra, névnapra, Valentin napra, nőnapra, anyák napjára, húsvétra, karácsonyra, télapóra, esküvőre. Rendelhetsz barátnak, kedvesnek, szülőknek, nagyszülőknek, üzleti célra. Ebből a saját verseskötetem kiadását fogom finanszírozni. Köszönettel és nagy örömmel várom a megrendeléseket.
Szeretettel: Aranyosi Ervin
TÁMOGATÁS Kedves Olvasóm!
Ha szívesen olvassa verseim, és szeretné támogatni a munkásságom, kérem, az alábbi számlaszámra helyezze el a nekem szánt összeget:
Aranyosi Ervin: Cica a(z)űrben
Aranyosi Ervin: Medve
Legutóbbi hozzászólások