Aranyosi Ervin: Isten virágai
Színes virágok Isten festővásznán
– a természetbe öntött értelem.
Meg kell csodálnom, újra meg kell állnom.
és mégsem értem, mi történik velem.
Megbabonáz, elkábít, elvarázsol,
szemfényt veszejt, de nagyon élvezem.
Mindig tud újat húzni kalapjából,
s nyomában ott a derűs érzelem.
Honnan vesz ennyi bájt és gazdagságot,
hogy harmonizálhat ennyi féle szín?
Élőbe öntve alkotja az álmot,
Nincs fájdalom és semmiféle kín!
Könnyedén teremt, erőlködés nélkül,
és megfér együtt sok szín és sok alak,
s nem kell közéjük elválasztó végül,
nem kellenek határoló falak.
Együtt, talán az egymás kezét fogva,
alkotnak szépet így maguk körül,
néz csak rájuk az ember mosolyogva,
és lelkében az Istennel örül!
Aranyosi Ervin © 2018-08-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások