Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szolgalelkek iskolája

Aranyosi Ervin: Szolgalelkek iskolája

„Hogyha nem leszel jó nem fognak szeretni!”
Gyermekként e sorral szoktak ijesztgetni.
E gondolat aztán hatását kifejti,
így tanul a lélek másnak megfelelni!

Irányíthatóvá és szolgává válik,
így mások uralják egészen halálig.
Pedig, kisgyerekként nincs tisztában vele,
nem bűnös lélekként született eleve.

Azt, hogy mi lehet jó, nem is jól tanítják,
mikor gyermek-lelkünk bántón nyomorítják.
Elvárások között téblábol a lélek,
megfelelni akar, jót adni és szépet.

Nem tud még dönteni, az „okosra” hallgat,
így ad más kezébe megrontó hatalmat.
Be is skatulyázzák, rossz hitrendszert adva,
megtévesztve ül be az iskolapadba.

Tiltások béklyózzák, kötik meg a kezét,
s nem is használhatja józanul az eszét!
Be is skatulyázzák, megtanítják félni,
egy dolgot nem tanul, hogyan kéne élni!

Átmossák az agyát oktalan tudással,
terhelik a lelkét elvont tudománnyal,
magol mert tudását, mintha tudna, mérik,
hazugságot tanul, s azt számon is kérik.

Ki visszamond mindent, mi könyvbe van írva,
abból nem lesz tudós, csak vezetett birka!
Mégis őt veszik fel majd az egyetemre,
mert ő szolgalelkű, s jól él megvezetve.

Aki gondolkodik, manapság veszélyes,
őt ketrecbe zárni nem is lehetséges.
Igaz a hatalmat olyan kézbe adják,
kik a gondolkodást önként megtagadják.

Ma a „tanult ember” nagyképű, pökhendi,
igaz, gazdagságát, könnyebben teremti.
Lenézi a többit, mert tekintélyt szerez,
s az értelmesebbről rosszat feltételez.

Már senki nem mondja neki, „miért nem jó”,
miért lett magányos, vagy magának való.
A lelkiismeret mélyen hallgat benne,
mintha mások felett álló lélek lenne!

Nem is képes adni, a másiktól elvesz,
hitet, reménységet, s bűntudata sem lesz.
Szeretet, megértés kiveszik belőle,
s ő lesz a sötétség hétköznapi őre.

Így hát nem is lesz jó, s nem fogják szeretni,
s mások fájdalmából tud erőt szerezni.
Szolgálja példásan a sötétség urát,
s vívja mások ellen gonosz háborúját…

Aranyosi Ervin © 2026-09-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szilveszteri előzetes


Aranyosi Ervin: Szilveszteri előzetes

Amit ma megtehetsz, ne halaszd jövőre!
Fogyjon ki pincédből a tavalyi lőre!
Legyen tőled hangos a családi fészek,
tudja meg a világ, hogy valaki részeg!
Karácsonyról maradt? Edd magad degeszre!
Végül öblítsd is le, s mássz fel az ereszre!
Aztán mássz csak tovább, ha még le nem estél,
hátha eszedbe jut, ott fenn mit kerestél?

Mikor ketten leszel végre önmagaddal,
fel dobja kedved egy üvegben maradt dal.
Csak le kellett innod róla a sok levet,
s lám ahányra nézel, minden asszony szeret!
Hű, és milyen szépek, nem tudod elhinni,
s nem is kell más hozzá: – Inni, inni, inni!
Ám a gyönyörű nő, mind megfoghatatlan,
másnap meg kiderül: ronda és fogatlan!

Másnap már új év van, vagy lehet, hogy másév?
Ruhád elváltozott. – Mért hordod a másét?
Józanodni kéne, vagy megint berúgni?
Részegen a választ könnyebb lesz megtudni?
Ám, van egy jó érved, s bizonygatod, bizony,
a piálás oka, csakis a víziszony!
Amit ma megihatsz, ne hagyd megromolni,
ne kelljen jövőre újra leporolni!

Aranyosi Ervin © 2019-12-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Itókás este (paródia)


Aranyosi Ervin: Itókás este
(paródia)

Jöttem, jöttem haza felé…
– Hogy értem a házunk elé?
Jaj Istenem el ne essek!
Egyszer még józan lehessek!

Ez az utca olyan keskeny!
Itt is, ott is falnak estem!
Egereket kerülgetek,
nincs egy hely, hol leülhetek!

Mint egy kígyó, szépen járok,
itt egy járda, ott egy árok…
A fejemen nincs már kucsma,
visszamegyek, vár a kocsma!

Ha sikerül, egyet iszom,
ne remegjen a lábizom!
Aztán talán hazamegyek…
– Nézd már, lökdösnek a legyek!

Mikor iszom, kezem remeg,
egyre többet csepegtetek!
Ki iszom hát a poharat,
ha remegek, kevés marad!

Édesanyám, hazamegyek,
s kivárom, hogy józan legyek!
Soha többet nem iszom már,
de otthon még, demizson vár!

Egész úton, ahogy jöttem,
az árnyékom jött mögöttem!
Előle kellet kitérnem,
nem hagytam, hogy utolérjen!

Na, már megint itthon vagyok,
az árnyék is békén hagyott.
Keresem a házam kulcsát.
Nem találom, s szidom Julcsát!

Aztán az ajtó kitárul,
az akadály el nem hárul!
Sodrófával ott áll Julcsa,
mi lesz hát a helyzet kulcsa?

Beengedsz hát, édes párom?
Vagy elzavarsz mindenáron?
Könyörülj meg, szomjas voltam…
Nem jöhettem haza holtan!

Aranyosi Ervin © 2018-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva