Aranyosi Ervin: A nagymama ilyen
Nagymama, egy büszke nő,
vajas kenyeret kenő!
Hát hol itt a bökkenő?
Nincs, és ez benne a jó!
Cukorból van Nagyanyó,
unokáknak Ő való.
Akkor mitől büszke nő?
Unokákra büszke Ő!
Meleg szíve szerető!
Minden nagyi fiatal,
lesi szíved mit akar,
meleged van? Kitakar!
Ám ha fázol, melegít,
melegével beterít.
Figyeld szorgos kezeit!
Ha kell süt, főz, csak neked,
főztjében a szeretet,
s azt várja, hogy mind megedd!
Azt kívánja, nőj nagyot,
rád vetíti a Napot,
s fejedre tesz kalapot!
Teljesíti álmodat,
s ha a szíved fáj sokat,
elhesseget másokat.
Drága kedves Nagyanyó,
unokádnak csuda jó
álmokat hoz a hajó.
Mert a Nagyanyó mesél,
s a mesébe belefér,
király, hercegnő legyél.
Kiszínezi álmodat,
minden jóban támogat,
s mikor csak tud látogat.
Boldog, mikor itt lehet,
megdicséri kis kezed,
enged, és ha kell vezet.
Mert a Nagyikád szeret,
vele lenni élvezet,
s mosoly lesz az ékszered!
Csak ad, s nem vár semmit el,
megy veled, ha menni kell,
s nem éri be ennyivel.
Bár már úgy fáj mindene,
s pihennie illene,
veled táncot lejtene.
A játékban benne van,
fájós lábbal is rohan,
nem is értik ezt sokan.
Engedékeny, s mindig ad,
szívesen veled vigad,
s magából mindent kiad.
Mert a Nagyik ilyenek,
nincs is sírós kisgyerek,
hisz vigasztal és szeret!
Aranyosi Ervin © 2016-11-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások