Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Felhőpárnáin a telihold pihen…

Aranyosi Ervin: Felhő párnáin a telihold pihen...

Aranyosi Ervin: Felhő párnáin a telihold pihen…

Egy újabb napnak szép végére értünk.
Felhőpárnáin a telihold pihen.
Őrzi az álmunk, ha nyugovóra tértünk.
– Az álom jön, s erősíti hitem.
Mert hinnem kell egy ébredő világban,
hol a szeretet mindennél fontosabb.
Hol az öröm a vendég általában,
s emberré válunk, végre, oly sokan…

Talán az álmok megmutatják nékünk,
melyik a jó út, hogy folytassuk tovább?
Jó lenne már egy biztos révbe érnünk,
hol véget érne fájó iskolánk.
Mert jó az ember, amíg nem bánt senkit,
míg tud szeretni, s mást is elfogad.
Akarjunk hát, mind boldogokká lenni,
mutasd ki hát a jó szándékodat!

Legyen az álom, a szeretet varázsa,
mely átmelegíthet millió szívet.
Mert lángra lobban szunnyadó parázsa,
és csak a rosszat égetheti meg.
Mert boldogulhat minden egyes ember,
ki kerüli a harcot, vad csatát.
Vértezd fel lelked érző szeretettel,
s az utókornak, mint kincset, add csak át!

Aranyosi Ervin © 2025-04-16.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csodás álom

Csodás álom

Aranyosi Ervin: Csodás álom

Ekkorát aludtam,
csodaszép volt álmom.
Ebbe az álomba,
vissza kell találnom.
Volt benne egy gazdám,
nem hiányzott semmi!
Ő tudott becézni,
őszintén szeretni.
Mikor éhes voltam,
csak úgy leste kedvem.
Itt a földön voltam,
s tán mégis a mennyben…

Aranyosi Ervin © 2013-08-17.
A vers megosztása, másolása
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mondd csak kis barátom…

Aranyosi Ervin: Mondd csak kis barátom…

Mondd csak kis barátom, 
tudnál-e szeretni?
Simogatni bundám, 
szépen kényeztetni?
Tudod, én csak
egy kis figyelemre vágyom,
lehetnél a legjobb,
igazi barátom?
Ne gondolkozz sokat,
csak vigyél magaddal,
s engedem, hogy játsszál
velem éjjel, s nappal.
S amikor kinövök 
kiscica koromból,
olyan macska leszek, 
ki csak neked dorombol…

Aranyosi Ervin © 2013.04.04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Ne harcolj, kérlek, ne vívódj önmagaddal!
Magad legyőzni, kétes győzelem!
Mert megvakul, ki szembenéz a nappal,
vezessen inkább a hit, s az érzelem!
A harcok végén vesztesek maradnak,
fájó sebek, reménytelen romok.
Engedd szívedben az érzést meg magadnak,
s fogadd be úgy, mint esőt a homok…

Ha az ember szeretni megtanulna,
s nem a szerzés-vágy adna hajtóerőt,
levedlett bőrébe, ha visszabújna,
talán a jóság jellemezné őt!
Ám a hitek, e felfordult világban,
tévútra visznek menthetetlenül,
s a válasz mind-mind tovatűnt a mában,
s elbújt a mélyben, lelkeden belül.

Olyat próbálunk mástól megszerezni,
ami csak látszat és nem boldogít.
Míg nem vagyunk képesek úgy szeretni,
nem is érthetjük a világ dolgait.
Siker a csapda, másokon taposva,
egy harcos élet, ami keserít.
Vissza kell térnünk a teremtő MOST-ba,
s élni világunk a természet szerint.

Ne harcolj, kérlek, állj le, csendesedj le!
Keresd meg magad – lelkedben – ki vagy?
A modern kornak fegyvereit tedd le,
és a természet talán élni hagy!
Emelkedj végre, s emeld fel szép világod,
gyógyítsd a rajta ejtett sok sebet,
s mikor majd lelked valódi útját járod,
rájössz, a fénybe csak egy út vezet!

Aranyosi Ervin © 2013-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretet van bennem!


Aranyosi Ervin: Szeretet van bennem!

Szeretet van bennem,
s nem félek használni!
Csak általa tudok,
jobb emberré válni.
Másokat így tudok,
szebbé, jobbá tenni.
Megtanítom nekik,
hogyan kell szeretni!

Aranyosi Ervin © 2013.03.26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy szerető családban

Aranyosi Ervin: Egy szerető családban

Egy nagy családban élni,
az nagyszerű dolog,
akik szeretik egymást,
már ettől boldogok.
Persze lehet a néped,
egy óriás család!
Szeretni kéne egymást,
s ez szállna vissza rád…

By

Aranyosi Ervin: Szomszédolás

Aranyosi Ervin: Szomszédolás

Szia szomszéd, jó hogy látlak,
itt, egy finom ölelés!
Az sem baj, hogy köztünk van
az elválasztó kerítés.
Barátokat nem választ el,
se távolság, se a fal,
Nincs akadály, amikor két
lélek szeretni akar…

Aranyosi Ervin © 2013-02-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Malacka monológja


Aranyosi Ervin: Malacka monológja

Megtudnál engem szeretni?
Ugye, aranyos vagyok?
Ám nem vagyok „ennivaló”
ugyan úgy, mint a nagyok!
Én is érző lélek volnék,
s szeretem az életem!
Helyettesít, vagyis pótol,
a növényi élelem…

Aranyosi Ervin © 2012-12-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Süteményárus nénike


Aranyosi Ervin: Süteményárus nénike

Tudod, Nagyi a süteményed,
másokba új reményt lehel,
hogy szebb legyen komor világunk,
szeretni kell és tenni kell!
Átlépni könnyen minden rosszon,
ami csak sért, s a mélybe húz.
Jobb, ha félelmed félredobva,
szeretve élni megtanulsz!

Aranyosi Ervin © 2012-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Képes vagy-e Önmagad szeretni?

Aranyosi Ervin: Képes vagy-e Önmagad szeretni?

Képes vagy őszintén Önmagad szeretni,
tisztelettel nézni arra, aki vagy?
Tudsz-e tiszta szívvel, magadra büszke lenni,
s akarni azt, hogy pont ilyen maradj?
Elhiszed azt, hogy rajtad áll világod,
és napról napra szellemed teremt?
Megéled-e a teljes boldogságot,
belátod-e a tágas végtelent?

Kit látsz akkor, mikor tükörbe nézel,
ki az a lény, ki mosolyog Te rád?
Hiszel neki, vagy rég hazugnak érzed,
– vagy úgy hiszed, téged sosem ver át?
Ki vagy tehát, és mit tudsz Önmagadról,
– mit mások mondtak, – az volna igaz?
A kritikust, azt ellököd magadtól,
s hazudsz magadnak? Ez sovány vigasz.

Ki vagy tehát? Már keresed a választ?
A hitelest, vajon honnan veszed?
Tudós agyad csak kétségeket támaszt,
becsaphat százszor, gondolkodó eszed.
Talán a szíved jó útra terelhet,
talán a lelked megmondja ki vagy.
Kit kéne büszkén, őszintén szeretned,
ki érted érez, s magadra sose hagy!

Aranyosi Ervin © 2012-12-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva