Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Megöregedés

Aranyosi Ervin: Megöregedés

Az ember idővel
lelassul, öregszik,
nyugalomra vágyik,
s nem csúcsra törekszik.
Teszi csak a dolgát,
nem vonzza a siker,
de azért a jóra
még törekedni mer.

Sokkal átgondoltabb,
óvatosabb talán,
jobban keresztül lát
hazugságok falán.
Nem lázad, nem harcol,
gyakrabban megbékél,
jobban értékeli,
hogy e Földön még él.

Persze nehezebben
mozog keze, lába,
nem pallérozódik
esze iskolában.
Viszont jobban érti
már saját világát,
a szemfényvesztésen
sokkal jobban átlát!

Próbál családjának
a hasznára válni,
tanácsokat adni,
mit, hogy kell csinálni.
Ám többnyire mégsem
veszik már komolyan,
ezért zsörtölődik,
és morog komoran.

Régi barátai
elhalnak mellőle,
egyre többször megy ki
csendes temetőbe.
Orvoshoz jár, mert ott,
lehet panaszkodni.
Hogy nem figyelnek rá,
nem tudja megszokni.

Csak az unokákkal
érzi már jól magát,
szeretetet osztva,
az ő szívükbe lát.
De a modern világ,
amit ma ők élnek,
kínaiul van már,
nem érti, mit beszélnek.

A technikával már
nem képes haladni,
így tud a világa
tőle elszaladni.
Aztán már csak ül,
néz, és a véget várja,
fáradt teste, lelkét
börtönébe zárja.

Kevesebb az öröm,
több a szomorúság,
fájdalom, félelem,
lelki nyomorúság,
Csendben ül, csodálja
még a természetet,
örül szépségének,
hogy részese lehet.

Elege van régen
a világ zajából.
Csak a csend gyógyítja,
ami lelket ápol.
Várja a meghívást
az utolsó útra,
a szerető fénybe
visszatérhet újra.

Aranyosi Ervin © 2025-07-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé


Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé

Nincsen felhő fenn az égen,
mégsem látni az eget,
csak a kormos szürkeséget,
mely rossz kedvűn integet.
Lehangol és nyomasztón hat,
jó kedvünket elnyeli,
valahogy az egész világ
nem kedves, nem emberi.

Nincsen tél, s a lélek reszket,
ezt nem a hideg teszi,
hanem a nagy szomorúság,
mely kedvünket elveszi.
Orvosilag depresszió,
csak épp nincsen rá okunk,
s mert az energia drága,
hát villanyt sem kapcsolunk.

Betegségek melegágya,
lehangoltság és nyomor.
Nem ez a szív leghőbb vágya,
nem veszi be a gyomor.
Fájdalmaink, félelmeink
mérgezik az életünk,
ismeretlen sötétségtől
elvadulva rettegünk.

Ám a fény, ott él szívünkben,
a sötétség kinn marad,
kezdj el befelé figyelni,
és emeld fel önmagad!
Érezd meg a szeretetnek
szívgyógyító erejét,
élvezd ki a ragyogását,
lásd meg milyen meseszép!

Ha ezt a fényt megtalálod,
rögtön nyisd meg a szíved,
s küldd el fényed a világba,
ha kell, hát mindenkinek!
Más szívekben gyertyát gyújthatsz,
s mindent átragyog a fény,
s újra látod feltündököl,
a napfény a Föld egén!

A szeretet ragyogása
árnyakat tüntethet el,
amikor a világ szíve
együtt dobban, ünnepel.
Ha e csodás fény elárad,
sötét sehol sem marad,
s kiengedted kalitkából
az eddig rab madarat.

Béke száll a nagyvilágra,
Napunk újra fenn ragyog,
éjjel az emberek álmát
őrzik majd a csillagok!
A vers, a dal, s minden szépség
a fény útján útra kel,
és az ember világában
életadó kútra lel.

A szeretet szép vízével
itasd meg a szomjazót,
az örömnek jó ízével,
emeld fel a lankadót!
Minden napra jusson ünnep,
a szívekben fény legyen,
a szeretet egy világnyi
embert boldoggá tegyen!

Aranyosi Ervin © 2023-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

By

Aranyosi Ervin: Szárnyalni hívlak!


Aranyosi Ervin: Szárnyalni hívlak!

Gyere, ne szomorkodj,
én szárnyalni hívlak!
Nem lehetsz rosszkedvű,
míg virágok nyílnak!
Gyere, szállj az égre,
emelkedjen kedved!
Megmutatom hogy kell,
a Nappal nevetned!
A szomorúságod
mélybe húz, leláncol,
nem tudsz elszakadni
a zűrös világtól!
Ám, ha fennen szárnyalsz,
el kezdesz majd látni,
fentről sokkal könnyebb
az életet csodálni!

Aranyosi Ervin © 2021-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Esőben ázva

esőben ázva

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Esőben ázva

Esőben ázik a világ,
a lélek kedvtelen.
Együttérez ki sírni lát,
együtt zokog velem.

A Hold a folyton elfogyó,
utat rajzol nekem.
Nyeli könnyét a méla tó,
a szomja végtelen.

De jön majd újra nyári Nap,
felvidul majd a lét.
Sóhaja lelkemből fakad,
hallom ígéretét.

Majd minden szép lesz, kivirul,
jön fénylő kikelet,
s a tó tükre is kisimul,
s együtt ragyog veled!

A szomorúság tova száll,
akár az őszi szél,
s a Nap kisüthet újra már,
s egy szebb létről mesél.

Aranyosi Ervin © 2016-11-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva