Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Mért nem élünk?

Aranyosi Ervin: Miért nem élünk?

Miért nem élünk tudatosan,
tiszta szívvel és okosan?
Másokban a szépet látva,
csak jót hozva a világra?

Miért nem élünk emberségben,
egészségben, teljességeben?
Miért törekszünk gazdagságra,
közömbösen a világra?

Miért nem élünk, és teremtünk,
hová lett az Isten bennünk?
Miért is állunk be a sorba,
létünk veszélybe sodorva?

Miért nem élünk szeretettel,
miért magányos annyi ember?
Miért butíthat a hatalom,
és ha ural, azt miért hagyom?

Miért nem élünk egy nemzetként,
mintha jó testvérek lennénk?
Miért hagyjuk, hogy megosszanak,
ígérgető, hazug szavak?

Miért nem élünk, mint őseink,
a szeretet törvény szerint,
együtt élve természettel,
hol jó gazda volt az ember!

Miért nem élünk, miért haldoklunk,
miért nem tudjuk, mi a dolgunk?
Míg a választ mástól várjuk,
a lét értelmét nem találjuk!

Aranyosi Ervin © 2025-05-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ébredni kéne

Aranyosi Ervin: Ébredni kéne

Ébred szép világunk, csak az ember alszik.
pedig felébredni neki kellene.
Magába fordultan szuszogása hall’szik.
s hiszi a világa fordult ellene.

Pedig csak érteni kéne a világot,
meglátni a szépet, élvezni a jót!
Valóra váltani minden kedves álmot,
életre kelteni az életrevalót!

Szeretet vízével öntözni a földet,
hiszen a szívjóság örömöt terem.
Meglátni a Napot, tőle tündökölhet
minden, ami élő – s éled a jelen!

Ez lenne az élő, az igazi dolgunk,
amivel teremtünk és mindent megoldunk!

Aranyosi Ervin © 2018-03-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lovakról írni

AE-Lovakról írniAranyosi Ervin: Lovakról írni

Lovakról írni nem nehéz dolog,
hiszen a szépről könnyen ír az ember.
A lovasok már attól boldogok,
hogy találkoznak a tiszta érzelemmel.

Mit gondolok, ha szép szemükbe nézek?
Hűség és tartás ragyog vissza rám.
Felemelőt és magasztosat érzek,
mit nem zabolázhat ketrec, vagy karám.

Szelídség, vadság, mint a természetben,
magával ragad, mint hömpölygő folyó,
elringat mégis, az élő szép jelenben,
lóra teremtünk, hát lovagolni jó!

Érzed az erőt, amely izmukból árad,
s a tér megnyílik, ha nyeregbe kerülsz,
s a gond, a kétség elmarad utánad,
s úgy érzed fenn szállsz, lóháton repülsz.

Felülről nézed a sokkal szebb világot,
s többet látsz onnan, mint a porban lent.
Örülsz, hogy Isten a lóval megáldott,
s odaadta véle a zúgó végtelent.

Szabadság vágyunk ő váltja valóra,
igazabb társ, mint bármelyik barát.
Hát nem hiába vágyunk fel a lóra,
megtapasztalni a lét szebb oldalát!

Aranyosi Ervin © 2016-08-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva