Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

Aranyosi Ervin: A rettegés (f)oka

A félelmet megkoronázták,
vírusként terjed a földtekén?
Az értelem elbújt előle,
s talán az erdők rejtekén
nem tombol úgy már, riogatva,
talán a híre sem jut el.
Ha nem tudsz róla, meg sem fertőz!
Ki, a szabadba, menni kell!
Hallgatni, hogy a szíved dobban,
s nem szorítja a rettegés,
el kéne bújni nagy titokban,
oda ahol a hír kevés.
Nincs is halálosabb, rossz átok
annál, mit szór a média.
Rettegve bújik álarcába,
maszkja mögé a nép fia.
A csapból víz helyett is ömlik:
– Rettegjetek! Rettegjetek! –
Nem gyilkos kór, ami özönlik,
csak félelmet keltő rejtjelek.
A félelem, mit a hazugság,
a megtévesztő hír fokoz,
– ó bárcsak tudnád –
hogy a tüdőkben micsoda változást okoz.
Nem vírus az, és nem betegség,
nem az támad meg, nem a kór!
A félelem, hogy belehalhatsz
az életedbe bármikor!

Aranyosi Ervin © 2020-03-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: 20200202

Aranyosi Ervin: 20200202

Nézd csak, oda-vissza a mai dátumot,
február kettőre furcsa számsor jutott.
Bárhonnan olvasod, a számok szembe jönnek,
tükörképpé válnak, s a lelkedbe böknek.

A élet is ilyen párhuzamot mutat,
ahogy végigjárod a rád kimért utat.
Saját hibáidat másokban találod,
és a visszásságot másokban, utálod.
Ha magadba nézel, az benned is itt él,
s nehezen tűnik el a rossz, miben hittél.
A külső világod,belsőd tükörképe,
s tőled függ, amit látsz, tetszik-e, hogy szép-e?

Amit adsz magadból, azt tükrözi vissza,
lelked az édeset, vagy keserűt issza!
Így tart tükröt neked, nap, mint nap a világ,
amit te kiküldesz, az fog majd hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2020-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Black Friday


Aranyosi Ervin: Black Friday

Black Friday a jelszó, venni, venni, venni!
Ember, miért is kell eszetlennek lenni?
Pénzért vett boldogság, s nem tart túl sokáig,
csak míg a sok kütyüd elavulttá válik.

Robinson Crusoe-nál volt fekete Péntek,
ők hajótöröttként egy szigeten éltek.
Áruházban – hidd el – sosem tolakodtak,
így egymás lábára sohasem tapostak.

Ma, ki nem tolakszik, s nem halmoz fel bóvlit,
talán rosszul alszik, sokat forgolódik?
Ki csak a szükségest, fontost veszi számba,
az lecsúszott ember a mai világba’?

Miközben feketét szürcsölgetsz pénteken,
gondolkodj el ember – az nem törvénytelen!
Mi lenne ha inkább, szívedet megnyitnád,
s önmagadat végre a jóra tanít’nád?

Hány fekete színű állat van bezárva?
Sintértelepeken az ő lelkük árva!
Egy fekete kutyust, vagy éppen egy cicát
vehetnél magadhoz, s változna a világ!

Megtanulnál tőle őszintén szeretni,
megmutatná neked, milyen jónak lenni!
Megnyitna előtted egy csodás világot,
amilyet a szemed a pénztől nem látott.

Aranyosi Ervin © 2019-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Mikor írok


Aranyosi Ervin: Mikor írok

Mikor írok, Isten bennem.
Lángot gyújt az én szívemben:
– Ne csak önmagamért írjak,
felemelni mást is bírjak.

Nem gondolok semmi másra,
nem halok az elmúlásba,
gondolatot közvetítek,
szebb jövőképet vetítek.

Eszköz vagyok, apró játék,
s maga az írás ajándék,
mit szétszórok, mint a magot,
elismerést ezért kapok…

Mikor írok, csend van bennem,
enged önmagammá lennem.
A szeretet lángját őrzöm,
a lelkekben elidőzöm.

Hiszem, a vers hallhatatlan,
s benne élek láng alakban,
s olvasókban tüzet gyújtok,
felemelek, reményt nyújtok.

Nem rólam szólnak a versek,
szállnak, mikor szárnyra kelnek,
más szívekben fészket raknak,
sugarai fénylő Napnak.

Ha világod szebbnek látod,
amikor szíved kitárod,
mikor versem elér hozzád,
talán jobb időket hoz rád.

Mikor írok, lelkem diktál,
a szó bennem repked, itt száll,
amit kapok továbbadom,
hiszen a szó nagy hatalom.

Mikor írok, szavam teremt,
eléd tárom a végtelent,
melyben fénylőn szeretet él,
ezért kapom, s ezért lettél!

Aranyosi Ervin © 2019-09-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vadászoknak karácsonyra


Aranyosi Ervin: Vadászoknak karácsonyra

Hej, kedves sportvadász, neked azt kívánom,
legyél szép fenyődísz egy fenyőfaágon!
A fád alatt legyen egy olyan vadállat,
milyenre emelted eddig a puskádat!
Csakhogy most a puska ne legyen kezedben,
inkább a félelem járjon az eszedben!
Hiszen gyáva vagy te, ezért kell a fegyver,
játékból nem gyilkol a normális ember!
Halott állatokért, élő álljon bosszút,
éreztesse veled: – A vadászat rossz út!
Játékból gyilkolni, pláne élvezettel,
csupán olyan képes, ki már nem is ember.
Aki meghasonlott, kit semmi sem gátol,
velejéig romlott és fél önmagától.
Legalább álmodban kergessenek vadak,
fegyverrel kezükben reád vadásszanak!
Lelkiismereted borzolja rémálom!
Erdők vadjainak legyen szép karácsony!

Aranyosi Ervin © 2019-01-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó


Aranyosi Ervin: Költő-olvasó találkozó

De jó találkozni a kedves olvasóval,
lelkéhez beszélni, szívét tartva szóval.
Személyesen látni versem eredményét,
visszaadva hitét, elvesztett reményét.

Vidám kedvet, mosolyt csalni az arcára,
szívébe markolni végre, valahára,
hadd csorduljon könnye, és azt ne szégyellje,
a találkozásban az örömét lelje.

Hadd mehessen vissza a gyerekkorába,
mikor még oly fürgén mozgott keze-lába,
mikor a lelkére nem raktak bilincset,
s képes volt lenyomni ajtókon kilincset.

Mikor képzelete még szabadon szállott,
képes volt bejárni az álomvilágot,
volt hite egy csodás új holnapra várni,
élő, szép világát imádva csodálni.

Én most visszaadnám, amit elfelejtett,
amit egykor, régen a lelkébe rejtett,
amit, ha ma élne, boldoggá tehetné,
s önmagát, s világát újra felfedezné.

Nem lenne előle sut mélyére dugva,
nap, mint nap megélne, tiszta szívből tudna,
mellyel új napjait szívből teremthetné,
szeretettei sorsát szebbé, jobbá tenné.

Talán pár olvasóm elhiszi a szépet,
talán a reménye lelkében feléled,
Gyermeki lelkével újra mer álmodni,
a reményt, a hitet a mába áthozni.

Mikor találkozunk, összeér a lelkünk,
rájövünk, hogy végre jó társakra leltünk.
Lesznek közös célok, álmok, amik várnak,
angyalok, kik értünk folyton közben járnak.

Én csak locsolgatlak verseim vízével,
ismerkedj a szóval, szeretet ízével,
s ha látom arcodon, a mosolyt, vagy könnyet,
érzem tovább menned az utadon könnyebb.

De jó találkozni, a vers szárnyán szállni,
boldogabb emberré, barátokká válni,
a hétköznapokból kiragyogni végre,
a szeretet szavát felírni az égre!

Aranyosi Ervin © 2018-10-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A világbajnok U20-as női kézilabda válogatott dicsőségére


Aranyosi Ervin:
A világbajnok U20-as női kézilabda válogatott dicsőségére

U20-asok, kézis-lányok, gratulálunk nektek!
Világelsők lettetek és itt lent mennybe mentek!
Büszkék vagyunk nagyon rátok, ünnepel az ország,
lám csak lehet nagy álmokból álomszép valóság!
Gratulálunk, csak így tovább, sok sikert kívánunk,
s érezzétek, ha játszotok, mögöttetek állunk!
Magyar szívünk nagyot dobban, szemünk könnyben ázik,
– legyőztétek a világot – s az örömünk látszik!.
Mutattátok a jó példát, a szív mire képes,
a kitartás, hit és munka végül eredményes.
Jár nektek a megbecsülés, a lányaink vagytok,
s hisszük, hogy a szép jövőben sok sikert arattok!

Aranyosi Ervin © 2018-07-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mikro-vers


Aranyosi Ervin: Mikro-vers

Ejnye-ejnye mikrohullám,
mit egyek egy megölt hullán,
miből kiégett az élet,
hullaszerű semmivé lett?
Elpusztult a beltartalom,
s bár a tálon van egy halom,
ami anyag, de nem étel,
ha mikrózod, nincs kivétel.

Így kotyvaszthatsz saját mérget,
meggyorsítja majd a véget,
hisz a mikró denaturál,
s bár a gyártó arról dumál,
hogy a mikró nem veszélyes,
de amit mond, igen kétes.
Ha hidegtől menekülnél,
fognád magad beleülnél?

Nyitva hagyod tán az ajtót,
ha a melegét óhajtod?
Szétrobban benne a tojás,
azt gondolod ez kitolás?
Nem zavar, hogy mire képes?
Gyilkos fegyver a kis édes!
Ennivalód beleteszed,
talán elment cseppnyi eszed?

Nem untatlak, én csak szóltam,
ha úgy hiszed, ez valótlan,
használd tovább, aztán persze,
költheted a pénzt gyógyszerre…
A vitamint, s tápanyagot
jó pénzért is megkaphatod,
ha étkedből mind kiölted!
Vegyed! – Pont ezt várják tőled!

Aranyosi Ervin © 2018-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára


Aranyosi Ervin: Egy sírfelirat margójára

Te sosem voltál az, aki én most vagyok,
s én nem leszek porrá, ha mindent itt hagyok.
Hisz elhagyom világom, egyszer majd testemet,
a por csak az, amit a világ majd eltemet.
De a lelkem akkor új létbe költözik,
s újra leszületik, s új testbe öltözik,
aztán ott folytatom a tanulmányaim,
s ott fogom megélni az újabb vágyaim.
De amíg itt élek, addig még alkotok,
ember mivoltommal szép nyomokat hagyok,
nem gyűjtök aranyat, anyagból kincseket,
bús gondolatokkal nem őszítek tincseket,
csak jót teszek, s adok, mikor csak adhatok,
hiszen folyton élek, s mindig élő vagyok!

Élünk, s higgyétek el, sosem leszünk holtak.
Hordjuk terheinket, miket reánk róttak,
ám ezek a terhek hitünkből erednek,
s akik reánk tették, szívükből szeretettek.
Csak azt adták tovább, amit ők is kaptak,
és kapott hitükben sajnos megmaradtak.
Nem fejlődött tovább, nem tanult a lélek,
ennek köszönhető, hogy még ma is félek.
Pedig én már tudom: Nem bánt, jó az Isten,
félnivalóm mástól, alapjában nincsen!
Hisz, amit én adtam, csak azt kapom vissza,
haragomnak mérgét, az én szívem issza.
Jóság és szeretet, az mind visszaszáll rám,
jól tenném, ha szívem teljesen kitárnám!

Aranyosi Ervin © 2018-05-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Költői kérdés


Aranyosi Ervin: Költői kérdés

Mi lesz vajon az emberből, ha költő,
s elszáll felette néhány emberöltő,
ám mégsem nő be őszes feje lágya,
és írni kezd, mihelyt kidobja ágya?

Mert írni kezd, mivel van véleménye,
és hajtja még egy szebb jövő reménye,
s hogy létezik, igyekszik azt tudatni,
hisz szeretne még boldog hitet adni.

Mi lesz vajon, az emberből, ha adna,
ha másokkal csupán csak jót tudatna,
ha szeretetét szórná a világra,
s az arcokat formázná át vidámra?

Mert vidámság a boldog élet sója,
vidítson hát, ha van pár olvasója,
ne bús versekkel szomorítson szívet,
szívdobbanásra írjon kedves rímet!

Mi lesz vajon az emberből, ha férfi,
s ha néhány olvasója félreérti,
mert azt hiszi, hogy mindig neki bókol,
pedig ő hű, és egyetlen nőt csókol.

Mert szerelemről csak neki tud írni,
és nem szívesen látná búsan sírni,
de mosolyában szeret elmerülni,
a szép szívéhez oly közel kerülni.

Mi lesz vajon az emberből, ha költő,
s minden napot a versírással tölt ő,
mert érzéseit tovább kéne adja,
s egy szebb világ létmódját felkutatja?

Mert verseiben szebb világot épít,
a szeretetnek szép nevében térít,
hisz utat mutat élő istenéhez,
és elmondja azt: – Mit gondol, mit érez?

Aranyosi Ervin © 2017-11-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva