Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Aranyosi Ervin: Múzsámhoz (Évikéhez)

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Édes csókodra vágyom én!
Nélküled élő versem sincsen,
belém hal minden költemény!

Méz íze szádon minden szép szó,
szívből jövő a gondolat.
Mosolyod megfestésre méltó,
s minden merengés hódolat.

Letörölsz gondot homlokomról,
felvidítod éhes szívem.
Nem csoda hát, ha versem hódol,
s amikor kész van, s eléd viszem.

Dicséret, néha biztatás kell,
remény, hogy lesz még holnapunk!
Lelkem lelkedben megnyugvást lel,
hogy jól vagyunk, ahol vagyunk.

Fűszerezed hát a napjainkat,
ízedtől szebbül a világ.
Közben körülleng virágillat,
s könnyebb a léten menni át.

Kísérőm vagy, s így kéz a kézben,
amint szép lelkünk összeér,
ott vagy egészben és a részben,
s minden szavam téged dicsér!

Óh, kedves Múzsám, drága kincsem!
Veled teljes az életem.
Verssé tetőled válik minden,
hozzád szól minden énekem.

Téged dicsér az álmos hajnal,
ha kinézek az ablakon,
szívem dalol a madárdallal,
tudd hát, hogy szeretlek nagyon.

Nap fénye benned tükröződik,
szemedből árad vissza rám,
lelkem a lelkedhez kötődik,
tőled való a glóriám.

Történjen bármi a világban,
sosem leszek így védtelen,
s megtalállak bármely virágban,
s csak annyi kell, hogy légy velem.

Iker-szívünk rég együtt dobban,
gondolatunk egy srófra jár.
Benne élsz hát a verssorokban,
s ha más olvas ott megtalál.

És mégis jó, hogy nem vagy másé,
örökre hozzám tartozol,
sosem lehetsz az elmúlásé,
s naponta új reggelt hozol.

Együtt feküdve, együtt kelve,
nem múlhat éjem nélküled,
lelkünk a szeretettel telve,
égőn tartja e szép tüzet.

Aranyosi Ervin © 2019-02-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje


Aranyosi Ervin: A csillaglány meséje

Egyszer volt, hol nem volt…
Elmesélem szépen.
Éldegélt egy csillag
fenn a magas égen.
Szép ezüst ruháját,
ezer éve hordta,
a csillagport róla
néha leporolta.

Olyankor szikrát szórt,
csillámlott az égbolt,
s mindenki csodálta,
aki látta. Szép volt!
Ám csak ennyit tudott,
fényesen ragyogni,
de ő többre vágyott,
másba akart fogni…

Zavarta, hogy nappal
fénye sosem látszott!
A Nap ragyogása
fényesebben játszott,
az egész világra
árasztotta fényét,
éltetve a Földnek
minden élő lényét.

Szegény csillag fénye
sosem látszott tőle,
így az éjszakába
menekült előle,
ahol végre látták,
fel tudott ragyogni,
az éj sötétjéből,
Földre mosolyogni.

Aztán eldöntötte,
angyallá fog válni,
angyal képében fog
a Földre leszállni.
Ezüst ruhát öltött,
szárnyakat növesztett,
szeretetet hozó
csodás nagykövet lett!

Minden álmodónak
dalt dúdolt fülébe,
vizsgálta arcukat,
hogy a dala szép-e?
A legtöbbjük arcán
rögtön mosolyt látott,
ez okozott neki
egy kis boldogságot.

A még virrasztókba
szintén lelket lehelt,
vágyakra, imákra
tiszta szívből felelt.
Gyógyított beteget,
pocakfájós babát,
dúdolgatta nekik,
a szeretet dalát.

És a szerelmesek,
hát ők úgy imádták,
hiszen a párjukat
sokkal szebbnek látták!
Mikor a csillaglány
elsétált mellettük,
máris kis glória
lebegett felettük.

Fénytükrén át látták
szerelmesük lelkét,
s benne csodájukat
boldogan meglelték.
S a csillag boldog volt,
hisz örömöt adott,
szerető szívekben
szép nyomokat hagyott.

Aztán, mikor végzett,
visszaszállt az égre.
Szíve megnyugodott,
s boldoggá vált végre.
Nem volt már irigye
a ragyogó Napnak.
Tudta: kik szeretnek,
szeretetet kapnak.

Érezte és hitte,
őt is megszerették,
szolgálatra vágyva
várta hát az estét.
Hogy a Földre szálljon,
szíveket gyógyítson,
hogy egy szebb világba
fénylő kaput nyisson.

Aranyosi Ervin © 2019-02-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyban fürödni


Aranyosi Ervin: Mosolyban fürödni

Képzeld csak el,
milyen lehet mosolyban fürödni?
Ha te ragyogsz,
az utcán is az fog szembe jönni!
Nézz csak bele
a tükörbe, amikor felébredsz!
Ha egy mosolyt
felragyogtatsz, egész napod szép lesz!

Szembe jönnek
a mosolyok, vidámságot hozva.
Gondolj mindig
szép dolgokra, sohase a rosszra!
Majd meglátod
a sok ember, örülni fog néked.
Kedvesebbé,
vidámabbá válik majd az élet!

Aki nem tud
mosolyogni, az folyton csak duzzog.
Neked nem kell
őmiatta csúf álarcot húznod!
Nem kell hozzá
hasonulni, ne hagyd, hogy rád hasson,
szomorúság,
jókedv felett, győzelmet arasson!

Nézd az élet
szebbik arcát, légy jóban magaddal!
Ha mosolyogsz,
a mosolyod versengjen a Nappal!
Legyél képes,
örülni a mások mosolyának!
Több mosolygós
ember kéne ennek a világnak!

Ha teheted,
légy a mosoly neves szószólója,
ki a mosolyt
hétköznap is ünnepelve hordja.
Hisz a mosoly
testre szabott, mindenkinek jól áll,
mi lenne,
ha mosolyodtól még csinosabb volnál?

Mosolyogj hát
mindenkire, s kapd mosolyod vissza!
A lelked
a többiekét boldogan beissza!
Ha a világ
rád mosolyog, fürödj hát meg benne!
De jó lenne,
ha a világ mosolygásból lenne!

Aranyosi Ervin © 2019-01-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szomorúnak látszom?


Aranyosi Ervin: Szomorúnak látszom?

Szomorúnak látszom,
amíg nem vagy itthon!
Nincsen, aki játsszon,
nincs aki tanítson!

Téged tanítanak
az iskolapadban,
osztálytársak között,
nem vagy egymagadban!

Meglátod, ha megjössz,
visszatér a kedvem,
mosoly ül arcomra,
vidám leszek menten!

Addig búslakodom,
hiányzol barátom!
Unalmamban csak
a papucsodat rágom!

Aranyosi Ervin © 2019-01-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Lelkeket etetni…

Aranyosi Ervin: Lelkeket etetni…

Szeretetre éhes, fura lény az ember!
Szégyenli önmagát, hát koldulni nem mer!
Fél a magányától, de folytatja harcát,
álarc mögé rejti az igazi arcát.

Fanyar mosoly fedi lelke fájdalmait,
görnyedten viseli élete súlyait,
amit saját hite rakott a vállára,
aztán panaszkodik már megírt sorsára!

Pedig azt a terhet le lehetne tenni,
Az élet szép útján büszkén végigmenni,
kihúzva önmagunk, egyenes gerinccel,
egyre feljebb lépve lépcsőnkön egy szinttel.

Megismerni végre, mi van a háttérben,
miért csúszott eddig mások előtt térden?
Hogy miért nem képes boldogabban élni,
itt, a mában m’ért kell a jövőtől félni?

Tárd ki a szívedet, nyisd meg a lelkedet!
Hadd töltse ki az űrt, végre a szeretet!
Előbb saját magad kéne megbecsülnöd,
önmagad trónjára méltón felkerülnöd!

Több vagy, mint akinek régen hiszed magad,
aki nem tud szállni, ezért földhöz ragad.
Teremtő uradnak, vagy saját gyermeke,
szeretett csodája, igazi remeke.

Állj hát tükör elé, nézz mélyen szemedbe,
ismerd meg az embert! Ki néz veled szembe?
Tudd, nem vagy egyedül! Oly sokan nem tudják.
Csupán járnod kéne a szeretet útját!

Tanulnod kell előbb önmagad szeretni,
nem múlt miatt sírni és jövőt temetni!
Itt élni a mában, csodát létre hozni,
Isten tenyerében boldogan lakozni!

Kezd hát önmagaddal, szeresd ezt az embert,
aki bezárkózott, mert szeretni nem mert.
Hiszen, ha szereted, akkor más is fogja,
s nem lesz többé szíved a magányod foglya.

Mosolyogj magadra, s legyél boldog tőle,
Látod, már a lélek erőt kap belőle!
Aztán ezt a mosolyt bátran vetítsd másra,
így lehetsz hatással az egész világra.

Ma még jeges, fagyos szomorú világod,
de mosolytól olvad – ha figyelsz – meglátod!
Kezd a társaidat szívedből szeretni,
szeretetre éhes lelkeket etetni!

Ha mát te eteted, nem maradhatsz éhen!
Viszonzásra találsz a mások szívében!
A zord, fagyos télből, így juthatsz a nyárba,
szebb világot épít, ki hisz önmagába’!

Aranyosi Ervin © 2019-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya


Aranyosi Ervin: A kis fenyő karácsonya

Kis fenyőfa élőn, szépen
álldogált a hóesésben.
Téli égről ezer csillag
megcsodálta hogyan csillog,
hogy szikrázik a friss hó,
hisz ágain ülni jó!
– Kis fenyőfa, ó de szép,
hó takarja mindenét.

Havát a fenyő ringatta,
bölcsőnek az ágát adta,
egy kis dalt dúdolt magában,
s fürdött belső mosolyában.
Hideg volt, hát felöltözött,
szívébe a szép költözött,
így talált rá a karácsony,
hóruhája, mint a bársony.

Kósza szellő arra járva,
körbejárta, megcsodálta,
megmozgatta ágait,
s boldog volt, kit táncba vitt.
Ezer csillag szórta fényét,
csillogtatva szép erényét,
rászórta a mosolyát,
súgva neki: – Add tovább!

Táncolt hát a kis fenyő,
boldogsága egyre nő!
Lám, a Hold is arra járt,
a kis fára rátalált.
Fényben úszott köntöse,
nem volt ilyen szép sose!
Boldog volt és ünnepelt,
szíve örömben telelt.

– Minden évben ezután,
legyen ilyen szép ruhám!
– álmodozott csendesen –
a karácsonyt meglesem!
De nem megyek sehova,
jöjjön hozzám a csoda!
Mert csak itt jó énnekem,
itt hallják az énekem.

– Mert itt élek, s zöld vagyok,
néznek rám a csillagok.
Itt nem bánthat senki sem,
boldog vagyok, azt hiszem.
Nem is vágyom el soha,
hol a sorsom mostoha!
Itt vagyok, aki vagyok,
lelkem szépségben ragyog!

– Hagyjatok hát emberek,
házatokba nem megyek,
mert ott hamar meghalok,
s nem óvnak meg angyalok.
Az erdő az én hazám,
havat szór a felhő rám,
csak itt boldog a szívem,
mert itt megvan mindenem.

Jövőre is itt leszek,
s minden percet élvezek!
Nem utazom sehova,
nem vágyódom el soha.
Látni akarsz? Jöjj ide!
Ágaim szép tövibe!
Boldog én csak itt vagyok,
a hó rajtam itt ragyog!

Ne vedd el az életem,
itt a legjobb énnekem!
Hadd dúdoljam énekem,
táncoljon a szél velem!
A boltban elérhető,
ünnepedre műfenyő,
azt öltöztesd bármikor,
azon lógjon lámpa sor!

Arra aggass díszeket…
Én nyáron is itt leszek!
Ha erre jársz integess,
örülj majd, hogy itt lehetsz!
Ágaimon kismadár,
akit rajtam hinta vár.
Egész évben élek én
fenyőerdő rejtekén!

Aranyosi Ervin © 2018-12-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nevesd szebbé a világot!


Aranyosi Ervin: Nevesd szebbé a világot!

Ha jókedved kerekedik,
elgurul a gyógyszered!
Elmúlhat a betegséged,
a nevetés jót tehet!

Ne borongj úgy mint egy felhő
abból eshet az eső!
Legyél inkább, velem együtt,
vidámságot kereső!

Találd meg a napjaidban,
mindazt, ami víg lehet!
Mosollyal és nevetéssel
színesítsd az életet!

Hisz az élet egy jó tréfa,
s ezt, ha végre felfogod,
rájössz majd, hogy nevetésre
mindig találhatsz okot.

Aztán, ha ez másképp nem megy,
nevesd csak ki magadat!
Mind csinálunk butaságot,
vicces mindig csak akad!

Még jobb, ha a nevetéshez
társakat is keresel.
Hiszen együtt nevetgélve
tán még jobb kedvűbb leszel.

A nevetés jó mindenre,
gyógyszerként is működik,
jobbítja az egészséged,
amin tested ügyködik.

Hagyd a gyógyszert elgurulni,
nevettess meg másokat,
jobb program ez, mint mikor
az orvosára vár sokat!

Kutyádnak is mesélj viccet,
s örülj, hogy ha kinevet!
Derítsd ki, ki bújt el benne,
a nevető ki lehet?

Mulass csak a nagyvilágon,
így szerezve örömet,
csiklandozd a humoroddal
a baráti körödet!

A nevetés olyan édes,
bús az, aki savanyú,
hadd nevessen kicsi gyerek,
s vele Apu, s az Anyu!

Ha a világ nevetni fog,
senki sem lesz szomorú.
Megszűnik a kincsvadászat,
nem lesz többé háború!

Hiszen békés nevetésbe
nem halt bele senki se!
Nevettesd meg a világot,
legyen ez egy szent mise!

Istenünkhöz vidámsággal
imádkozunk, nevetünk,
szívünk hálával telik meg,
s boldogabbak lehetünk.

S hiszem, majd az égi Atyánk,
szintén jó kedvre derül,
hiszen, amit megálmodott
végre jó helyre kerül.

A lelkekben vidámság lesz,
béke, hála, szeretet,
Boldog ember néz az égre,
amikor már nevetett!

Aranyosi Ervin © 2018-12-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosoly legyen az ajándék!


Aranyosi Ervin: Mosoly legyen az ajándék!

Közeledik a karácsony,
a szeretet ünnepe.
A ránk váró szebb napokat,
mivel tölthetnénk tele?
Mi lehetne az ajándék,
ami szép is, és komoly?
Legyen idén a jó szándék,
és arcunkon szép mosoly!

Nem kerül egy filléredbe,
mégis szívből melegít,
enyhíti a fagyott lelkek,
rideggé vált teleit.
Add hát szívvel, szeretettel
mindenkinek mosolyod,
s fénybe borul a világunk,
ha minden szív mosolyog!

Ajándékozd mosolyodat,
legyen ez egy égi jel,
amitől a szív felderül,
s arcunk ünneplőt visel!
Mosolyoddal hadd terjedjen
másra is a szeretet!
Hadd kívánjak szeretettel
mosoly-gazdag ünnepet!

Aranyosi Ervin © 2018-12-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nem fáj a szeretet

Aranyosi Ervin: Nem fáj a szeretet

Nem fáj a szeretet, csupán a hiánya.
Az az emberiség félve őrzött vágya:
Szeretetet adni, szeretetet kapni,
mindig fényben élve, szeretve maradni!

Nem kéne mást tennünk, végre felébredni,
egymásra gondolni, tiszta fényben lenni.
Karácsony szellemét elhozni a Földre,
élni, feltámadni, szeretni örökre!

Egymásra figyelve őrizni a lángot,
szívvel díszíteni a ma még bús világot!
Mosolyt varázsolni arcokra fényével,
jót tenni naponta minden élő lénnyel.

Álmodni egymásért alkotó világot,
milyet Teremtőnk álmaiban látott.
Hiszen azért lettünk érzővé teremtve,
éljünk világunkat őszintén szeretve.

Jó lenne, ha hinnéd, szebb lehet az élet,
rossznak és közönynek szeretet vet véget!
Hisz ahol fényt gyújtunk eltűnik a sötét,
tegyünk szeretettel élhetőbb jövőnkért.

Fel kell támasztanunk kihalt szeretetünk,
s boldog lesz a szívünk, ha mind-mind szeretünk!
Tudom, tanulnunk kell őszintén szeretni,
jó szándék kell hozzá, jobb emberré lenni!

Ezért ébresztgetem naponta szíved,
mert míg van körötted bús, könnyes tekintet,
addig sok dolgunk van, az élet se fájjon,
szeretetlen szív is a fénybe találjon!

Nem fáj a szeretet, hisz jó adni, kapni,
mások szép szívében mély nyomokat hagyni!
Közel a karácsony, szeretetről szóljon,
egymásnak a sok szív szépet válaszoljon!

Aranyosi Ervin © 2018-12-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben


Aranyosi Ervin: Gyújts tüzet lelkekben

Erőtlenül süt a téli Nap sugára
hidegtől búsuló, bánatos világra.
De vajon a szívek, azok is befagynak,
átadják magukat a bénító fagynak?

Kéményekből lassú füst száll fel az égre,
válaszul a hideg téli ridegségre.
Kályhánknak melegét átveszi-e szívünk,
van-e reménységünk, mert jó lenne hinnünk!

Hinnünk a csodában, ami biztos eljő’!
Amit nem takarhat el néhány hófelhő,
ami másokra is szeretetet áraszt,
hogy érzéseinkre kapunk-e majd választ?

Közeleg az ünnep, a napok gyorsan telnek.
Gondolsz-e azokra, kik utcán telelnek.
Kiknek mások szíve nem nyújt menedéket,
mondd csak az ő létük, megérint-e téged?

Áruházak, bankok, most mind gazdagodnak,
az ünnepi fények szépen felragyognak,
s nem látod azokat, kik árnyékban élnek,
hiszen elvakítanak téged is a fények!

Álszent a csillogás, hisz fáznak a lelkek,
akik melegséget, megnyugvást nem lelnek,
akik magányosak, s nem értik a létet,
kiket nem kényeztet örömmel az élet.

Hol van a szeretet e kihűlt világban?
A gyertya fényében, a fenyőfaágban?
Drágán vett holmikban, ami nem is kell tán,
vagy villódzó fényű, feldíszített fejfán?

Hiába a külső, díszes megjelenés,
ha kihűlt szívekben a jóérzés kevés.
Hogy kovácsolsz össze szétesett családot,
ha csak a pihenést, a nyugalmat várod.

Kihűlt a szeretet, nincs ki melegítsen,
elárvult lelkeket jó kedvre derítsen?
Evésről, ivásról szól csak a karácsony,
s a magány sok rabja nem lát túl a rácson?

Van-e tűz szívedben, ami melegítsen,
magányos szíveken, éhezőn segítsen?
Szeretet tüzével olvaszd fel világod,
segíts most a Napnak, gyújts szeretet-lángot.

Szórd szerte mosolyod, jó szavad emeljen,
hogy az árva lélek is életre keljen!
Hogy remény szülessen Jézusunk nyomában,
szeretet ébredjen tüzedtől a mában!

Gyújts tüzet lelkedben és őrizd a lángot,
hadd tegye fénylővé, széppé a karácsonyt.
Okozzon örömöt a fény születése,
s engedd, hogy mosolyát a szívekbe vésse!

Aranyosi Ervin © 2018-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva