Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Anya taníts!


Aranyosi Ervin: Anya taníts!

– Anya, taníts ravaszságot,
ígérem, hogy figyelek!
Tetszik az, ahogy csinálod,
s jó lesz tanulni veled!
Hadd lehessek ravasz róka,
aki ügyes, meg okos,
kit, ha vár egy kemény próba,
csalódást sose okoz!
– Anya, mutasd hogy csinálod,
hogy használod az eszed,
hol tartod az okosságot,
mielőtt előveszed?
Hadd lehessek ravasz róka,
ki túl jár mások eszén,
s büszke leszel az utódra,
hadd legyek bölcs róka én!

Aranyosi Ervin © 2020-08-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Aranyosi Ervin: Mesebolt

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Amint belépsz ott egy terem,
minden polcon mese terem.
Hogy néz ki? Most ecsetelem:
angyal száll a mennyezeten.

Körül nézhetsz, én meg szólok,
körbe-körben mesepolcok,
telerakni akad jó ok,
egyik polcon manó hortyog.

Másik polcon tündérlányka,
varázspálcás és vidámka,
nyalka huszár, mese-mátka,
eltüntető nagy kabátka.

A harmadik polcon árván,
ott ücsörög egy nagy sárkány,
bőre kemény, mint a márvány,
félelmetes, tüzes látvány.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Ott a róka, ott a medve,
ott a nyúl is reménykedve,
egyiknek sincs enni kedve,
tán most nem lesz megtépkedve.

Szegény ember, nagy varázsló,
mesélő tűz, felparázsló,
mindent elhúzó patás ló,
szivárvány színűre váltó.

Mesekönyvek, meseképek,
mindenütt, amerre lépek,
terülj asztal, okos népek,
tücskök, akik épp zenélnek.

Egyszer volt, hol nem volt,
volt egyszer egy mesebolt,
mese bolt, mesebolt,
benne több száz mese volt.

Aranyosi Ervin © 2020-03-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kakas-szó


Aranyosi Ervin: Kakas-szó

Én még idejében szóltam:
– a Nap feljött az égre!
Ne lustálkodj kutyus-pajtás,
ébredezz már végre!

Éjjel kellene aludnod,
nem ugatni a Holdat,
veszekedéssel keresni meg
a csontra-valódat!

Nem hagysz minket sem aludni,
ha éjjel lármázol!
Minden tyúkom kialvatlan,
az agyunkra mászol!

Azt hisszük, hogy jön a róka,
minden tollas reszket,
ilyenkor meg itt szunyókálsz,
s így várod az estet?

Aranyosi Ervin © 2018-11-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A téli róka

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A téli róka

Milyen is egy téli róka,
hátán bunda, és paróka
pompázik a feje búbján,
így jár a rét havas útján.

Párja is van, kivel játsszon,
együtt ürgére vadásszon,
kieszeljen ezer tréfát,
hogy húst egyen, sose répát!

Sokkal inkább azon mulat,
hogy csalja tőrbe a nyulat,
hogyan lesz a nyúlból étel,
aki nem lehet kivétel!

Mert a róka oly furfangos,
hogy az erdő tőle hangos,
hogy nem járhatsz túl az eszén.
Na, itt véget ért a mesém…

 Aranyosi Ervin © 2017-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Róka és a csibe


Aranyosi Ervin: Róka és a csibe

Ejnye pici csibe, kevés vagy ebédre,
és csak a szüleid gyűlölnének érte,
ha megkóstolnálak, ha csak szeretnélek,
akárcsak desszertnek végül megennélek!
Menj most szépen haza, aztán nőj nagyobbra,
hadd lakjon jól veled éhes róka gyomra.
Ám, mivel szeretlek visszajövök érted,
ilyen a szerelem, egyszer majd megérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

A könyv tündéreAranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

Kinyitottam egy nagy könyvet
és olvasni kezdtem.
Lassan feltárult egy ösvény,
s elindultam menten.

Magas fák közt, zöld erdőben,
keskeny kis csapáson,
vezettek a gondolatok,
eszem nem járt máson.

Csalogatott a gyalogút,
s amerre csak jártam,
a bozótos életre kelt,
s minden félét láttam.

Költő rigó tojásait
melengette éppen,
rókakölykök játszadoztak
almuk közelében.

A fák törzsén harkály kopog,
s nem akar bemenni,
keresi a fanyüvőket,
férget akar enni.

Ágak között napsugarak,
cikáztak vidáman,
fürödtek a fülemüle
vidám dallamában.

Pár méterre patak szaladt,
kövek hátán futva,
csobogása bölcsen hangzik,
mintha mindent tudna.

Sustorogva viszi hírét,
annak, amit látott,
élményekkel árasztja el
a tündér-világot.

Lám a patak szélesedik,
apró tóvá érik,
vize szalad be a tóba,
és halak kísérik.

Fénylő hátukon a napfény,
csillám-fényét szórja,
vidám strand a medencéjük,
a kis tó lavórja.

A tó partján kerek tisztás,
pázsit puha réttel,
ezer virág színes szirma,
– öltöztető ékszer.

Pázsit szélén kis nyulacska
ugrál, meg-megállva,
apró orra szimatol csak,
friss illatra várva.

Hosszú füle ég felé áll,
s szállnak felé hangok.
Gyöngyvirágok csilingelnek,
mint apró harangok.

Tisztás szélén, fák tövében,
cseppnyi kis ház épült,
ajtó mellett, egy kis lócán,
szárnyas kis tündér ült.

Amint meglát, talpra szökken,
meglepettnek látszik,
felém indul és az arcán
kedves mosoly játszik.

Üdvözöl és körül repül,
jól megnéz magának.
Nem talál kivetni valót,
elfogad barátnak.

Örül nekem, évek óta
nem járt erre senki,
ez bizony a tündérnek is
a magányt jelenti.

Csalogat hát, menjek vele,
majd megmutat mindent.
Cikázik és őt követni
lassú a tekintet.

Mutogatja a kincseit,
házát, kedvenc fáját.
Ház körüli kicsi kertjét,
csodaszép virágát.

Fűszálakra mászó csigát,
földtúró vakondot,
erdő minden élőlényét,
egy varázsos dombot.

Hamarosan elfáradok,
bár élveztem, tényleg.
Jó volt látni, örülni tud
minden apró lénynek.

Ám, most mégis elbúcsúzom,
elég lesz ez mára,
megígérem visszajövök,
s Ő már alig várja.

Előveszem a könyvjelzőt,
ma itt hagytam abba,
mert az ember belefárad,
a szép, hosszú napba.

Magamnak is megígérem,
visszatérek újra,
folytatom a tündér könyvét,
a meséken túlra.

Párnámra hajtom fejem,
s rám talál az álom.
Ezt az utat végigjárni
újra megpróbálom!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A róka bundája

A róka bundája
Aranyosi Ervin: A róka bundája

Ne irigyeld tőlem
szép vörös bundámat!
Mert, tudod, a róka
csakis ebben járhat.

Nem tudom levenni,
ha a télnek vége,
ezt az egyet hordom,
s nem tudom elég-e?

Jó, persze, a szőrét
tavasszal leváltom,
nem hordhatom nyáron
téli nagykabátom!

Nyáron lazább, könnyebb,
karcsúsított forma,
ősztől aztán teltebb
szőrmét hord a róka.

Tudd, ebben a bőrben,
én érzem magam jól!
Nem szívesen veszem
bundám le magamról!

Aranyosi Ervin © 2016-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Róka

Fotó: Ádám Korinna

Aranyosi Ervin: Róka

Vörös bundát hord a róka
és a fején sincs paróka,
arca kedves, orra hosszú,
sosem kenyere a bosszú.
Jóval inkább a ravaszság,
ezt, mint jelzőt ráragasztják.
Kinek-kinek mi a mérce,
kedvence a tyúk, a jérce.
Nagy a farka, szép és lompos,
erdőn ő a főkolompos.
Kotorékban van a vára,
ennyit a rókáról mára…

Aranyosi Ervin © 2016-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Róka-móka

Egy apróka róka
Aranyosi Ervin: Róka-móka

Bár a róka, még apróka,
mégis tudja, hogy a móka
megszépíti életünk.
Mert kit furfang emel naggyá,
annak te is rangot adjál,
s legyen egy rangú velünk!

Vidámítson pajkossága,
mert az élet szép faága,
hajt virágot, s levelet.
Annak lehet boldog léte,
ki életét vígan élte,
s persze gyakran nevetett.

Adj hát okot nevetésre,
s ne hallgass a hűvös észre,
tartsd meg a jó kedvedet!
Lógó orral, sírós szájjal
szembemenve a világgal
boldogulni nem lehet.

Aranyosi Ervin © 2016-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével, azonosítójával és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Világnézet

világnézet
Aranyosi Ervin: Világnézet

Négy aprócska kölyökróka kifeküdt a napra,
Nem volt szükség hűs árnyékra, vagy szalmakalapra.
Tavaszi nap fürösztötte szép vörös bundájuk,
a világ megfigyelését bízták csak reájuk.
Volt közöttük, aki figyelt, leste a világot,
meg is csodált növő füvet, kinyíló virágot,
lassan tovacsúszó csigát, nagyot ugró szöcskét,
figyelt, s közben nem zavarta szunyókáló öccsét.
A harmadik szintén bámult, mindezt mégse látta,
mert a negyedik kis róka épp a fülét rágta.
Megzavarta a nézésben, odafigyelésben,
csak egy bosszús kis gondolat járt már az eszében.
Az elsőből tudós válik, ismer szinte mindent,
a másikból álmodozó, ki tiszteli Istent.
A harmadik harcolni fog, mindig bosszút forral,
a negyedik meg bosszantja, kötekedő orral.
Milyen jó, hogy különbözünk, ettől szép világunk,
az egészből mindig más részt, különbözőt látunk.
Így lesznek a vélemények, sajátosak, szépek,
s ha mindenki elmeséli, akkor kapsz egészet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva