Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A téli róka

Szitár Éva festménye

Aranyosi Ervin: A téli róka

Milyen is egy téli róka,
hátán bunda, és paróka
pompázik a feje búbján,
így jár a rét havas útján.

Párja is van, kivel játsszon,
együtt ürgére vadásszon,
kieszeljen ezer tréfát,
hogy húst egyen, sose répát!

Sokkal inkább azon mulat,
hogy csalja tőrbe a nyulat,
hogyan lesz a nyúlból étel,
aki nem lehet kivétel!

Mert a róka oly furfangos,
hogy az erdő tőle hangos,
hogy nem járhatsz túl az eszén.
Na, itt véget ért a mesém…

 Aranyosi Ervin © 2017-11-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Róka és a csibe


Aranyosi Ervin: Róka és a csibe

Ejnye pici csibe, kevés vagy ebédre,
és csak a szüleid gyűlölnének érte,
ha megkóstolnálak, ha csak szeretnélek,
akárcsak desszertnek végül megennélek!
Menj most szépen haza, aztán nőj nagyobbra,
hadd lakjon jól veled éhes róka gyomra.
Ám, mivel szeretlek visszajövök érted,
ilyen a szerelem, egyszer majd megérted!

Aranyosi Ervin © 2017-09-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

A könyv tündére
Aranyosi Ervin: A könyv tündére (1.rész)

Kinyitottam egy nagy könyvet
és olvasni kezdtem.
Lassan feltárult egy ösvény,
s elindultam menten.

Magas fák közt, zöld erdőben,
keskeny kis csapáson,
vezettek a gondolatok,
eszem nem járt máson.

Csalogatott a gyalogút,
s amerre csak jártam,
a bozótos életre kelt,
s minden félét láttam.

Költő rigó tojásait
melengette éppen,
rókakölykök játszadoztak
almuk közelében.

A fák törzsén harkály kopog,
s nem akar bemenni,
keresi a fanyüvőket,
férget akar enni.

Ágak között napsugarak,
cikáztak vidáman,
fürödtek a fülemüle
vidám dallamában.

Pár méterre patak szaladt,
kövek hátán futva,
csobogása bölcsen hangzik,
mintha mindent tudna.

Sustorogva viszi hírét,
annak, amit látott,
élményekkel árasztja el
a tündér-világot.

Lám a patak szélesedik,
apró tóvá érik,
vize szalad be a tóba,
és halak kísérik.

Fénylő hátukon a napfény,
csillám-fényét szórja,
vidám strand a medencéjük,
a kis tó lavórja.

A tó partján kerek tisztás,
pázsit puha réttel,
ezer virág színes szirma,
– öltöztető ékszer.

Pázsit szélén kis nyulacska
ugrál, meg-megállva,
apró orra szimatol csak,
friss illatra várva.

Hosszú füle ég felé áll,
s szállnak felé hangok.
Gyöngyvirágok csilingelnek,
mint apró harangok.

Tisztás szélén, fák tövében,
cseppnyi kis ház épült,
ajtó mellett, egy kis lócán,
szárnyas kis tündér ült.

Amint meglát, talpra szökken,
meglepettnek látszik,
felém indul és az arcán
kedves mosoly játszik.

Üdvözöl és körül repül,
jól megnéz magának.
Nem talál kivetni valót,
elfogad barátnak.

Örül nekem, évek óta
nem járt erre senki,
ez bizony a tündérnek is
a magányt jelenti.

Csalogat hát, menjek vele,
majd megmutat mindent.
Cikázik és őt követni
lassú a tekintet.

Mutogatja a kincseit,
házát, kedvenc fáját.
Ház körüli kicsi kertjét,
csodaszép virágát.

Fűszálakra mászó csigát,
földtúró vakondot,
erdő minden élőlényét,
egy varázsos dombot.

Hamarosan elfáradok,
bár élveztem, tényleg.
Jó volt látni, örülni tud
minden apró lénynek.

Ám, most mégis elbúcsúzom,
elég lesz ez mára,
megígérem visszajövök,
s Ő már alig várja.

Előveszem a könyvjelzőt,
ma itt hagytam abba,
mert az ember belefárad,
a szép, hosszú napba.

Magamnak is megígérem,
visszatérek újra,
folytatom a tündér könyvét,
a meséken túlra.

Párnámra hajtom a fejem,
s rám talál az álom.
Ezt az utat végigjárni
újra megpróbálom!

A folytatáshoz kattints ide

Aranyosi Ervin © 2016-06-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A róka bundája

A róka bundája
Aranyosi Ervin: A róka bundája

Ne irigyeld tőlem
szép vörös bundámat!
Mert, tudod, a róka
csakis ebben járhat.

Nem tudom levenni,
ha a télnek vége,
ezt az egyet hordom,
s nem tudom elég-e?

Jó, persze, a szőrét
tavasszal leváltom,
nem hordhatom nyáron
téli nagykabátom!

Nyáron lazább, könnyebb,
karcsúsított forma,
ősztől aztán teltebb
szőrmét hord a róka.

Tudd, ebben a bőrben,
én érzem magam jól!
Nem szívesen veszem
bundám le magamról!

Aranyosi Ervin © 2016-05-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Róka-móka

Egy apróka róka
Aranyosi Ervin: Róka-móka

Bár a róka, még apróka,
mégis tudja, hogy a móka
megszépíti életünk.
Mert kit furfang emel naggyá,
annak te is rangot adjál,
s legyen egy rangú velünk!

Vidámítson pajkossága,
mert az élet szép faága,
hajt virágot, s levelet.
Annak lehet boldog léte,
ki életét vígan élte,
s persze gyakran nevetett.

Adj hát okot nevetésre,
s ne hallgass a hűvös észre,
tartsd meg a jó kedvedet!
Lógó orral, sírós szájjal
szembemenve a világgal
boldogulni nem lehet.

Aranyosi Ervin © 2016-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével, azonosítójával és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Világnézet

világnézet
Aranyosi Ervin: Világnézet

Négy aprócska kölyökróka kifeküdt a napra,
Nem volt szükség hűs árnyékra, vagy szalmakalapra.
Tavaszi nap fürösztötte szép vörös bundájuk,
a világ megfigyelését bízták csak reájuk.
Volt közöttük, aki figyelt, leste a világot,
meg is csodált növő füvet, kinyíló virágot,
lassan tovacsúszó csigát, nagyot ugró szöcskét,
figyelt, s közben nem zavarta szunyókáló öccsét.
A harmadik szintén bámult, mindezt mégse látta,
mert a negyedik kis róka épp a fülét rágta.
Megzavarta a nézésben, odafigyelésben,
csak egy bosszús kis gondolat járt már az eszében.
Az elsőből tudós válik, ismer szinte mindent,
a másikból álmodozó, ki tiszteli Istent.
A harmadik harcolni fog, mindig bosszút forral,
a negyedik meg bosszantja, kötekedő orral.
Milyen jó, hogy különbözünk, ettől szép világunk,
az egészből mindig más részt, különbözőt látunk.
Így lesznek a vélemények, sajátosak, szépek,
s ha mindenki elmeséli, akkor kapsz egészet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Csúcsra törő róka

csúcsra törő róka
Aranyosi Ervin: Csúcsra törő róka

Egy aprócska róka felmászott egy kőre.
Azt hitte magáról: Ő a világ őre!
Fent a kő tetején sok-sok időt töltött,
s a többi állattal folyton csak üvöltött.
Az állatok unták, nemigen szerették,
s mikor  elegük lett, egy szép nap megették!

Tanulsága is van ennek a mesének,
elmondom miről szól ez a rövid ének:
– Unalmában bárki hatalomra törhet,
de ha mást nem szolgál, életére törnek!
Ne hidd, hogy különb vagy, mint kit megalázol,
és, ha nincs igazad, a tömeg legázol!

Aranyosi Ervin © 2016-03-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ravaszdinak hívnak

ravaszdi

Fotó: Korinna Photography

Aranyosi Ervin: Ravaszdinak hívnak

Ravaszdinak hívnak,
– az eszem használom,
csak élni akarok,
mindig, minden áron!
Megszerzem ami kell,
nem másoktól várom!
de el kell tartanom
pici kis családom.
Ravaszdinak hívnak,
én vagyok a róka!
Üldöz is az ember
évszázadok óta!
A szép vörös bundám
el akarja venni,
ezért muszáj nekem
furfangosnak lenni!

Aranyosi Ervin © 2016-01-31.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Rókabunda

rókabunda
Aranyosi Ervin: Rókabunda

Mit szólsz a bundámhoz?
Ez igazi RÓKA!
S képzeld, ezt előttem
még senki sem hordta!
Ragaszkodom hozzá,
mert csak rajtam áll jól,
az ember sem venné
a bőrét le magáról!

Aranyosi Ervin © 2015-11-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A felkészült vadász

Aranyosi Ervin: A felkészült vadász

Aranyosi Ervin: A felkészült vadász

Beöltöztem vadászathoz,
megjöttek a hidegek!
Mikor futok, megizzadok
és komolyan lihegek.
Megfázni így nem fogok,
az influenza elkerül.
Egész nyáron nem éreztem
magam ilyen remekül.
Keresem, hogy hol a róka,
rőt bundáját meglesem.
Nem jár túl az én eszemen,
nem lesz Vuk a neve sem!
Kikergetem a házából,
nem védi meg az alom.
Vadászebnek lenni, nálunk
kiváltság és hatalom!