Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A Kacagócsér kacagása

Aranyosi Ervin: A Kacagócsér kacagása

Vajon mit kér
egy Kacagócsér
egy kacagásért?
Igaz, mért
kérne bért,
ha ráért,
és a haláért
némi kacagást valaki rámért!
Azért, hogy engedélyt kapjon,
s végre ő is jól, jóllakjon!
Inkább csak kacagva,
csapott a tavakba,
ott nyüzsgő halakra.
Volt gondolat szikrája,
a halak ikrája,
aminek nincs párja,
páratlan eleség lesz,
amit a feleség tesz
az asztalára.
Kacagva, nevetve,
röppent az egekbe,
csapkodva térdét a szárnyaival,
és végzett a tegnapok árnyaival.
Ennyit megért,
ha már megélt,
ennyi időt a létben.
Hisz nem vitás,
a kacagás,
néha már időtlen és idétlen.

Aranyosi Ervin © 2024-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

Aranyosi Ervin: A szabadság látszata

A szabadság látszata az,
ami téged fogva tart,
s oly régóta, hogy nem érzed,
hogy mélyen húsodba mart!
Hazugsággal kényeztetnek,
s kicsiket rúgva beléd,
s csábításként a kényelmet,
munkádért teszik eléd.
Míg a hatalmat szolgálod,
a gépezet része vagy,
helyed félted, vagy halálod,
és látod, más sem szabad!

Júdáspénzen megvett lelked,
nyugalomra éhezik,
s elhiszed a hatalomnak,
hogy jósága létezik.
Gazdagabb vagy, mint azt hinnéd,
s a más pénze kell neked?
Butítanak, megaláznak,
ellopják a lelkedet!
Nem ismered a világod,
megvezetett része vagy,
s annak örülsz, ha nem bántnak,
bár a szíved jégbe fagy.

Tudod-e mi a szabadság?
Nem tanítják meg neked!
Érzésekre hatva, tudják
vezetni az életed!
Fontos döntést sosem hozhatsz,
más dönt a fejed felett,
s azt hiszed, van választásod,
de minden eldöntetett!
Tudod, ha mind-mind felállnánk,
s kimondanánk, itt elég!
Fejvesztetten menekülne
az uraló csőcselék.

Azt hiszed hát, hogy szabad vagy,
mert tágas a ketreced,
úgy élsz, ahogy azt elvárják,
így ural hitrendszered!
Azt hiszed, hogy a Jóisten
ilyen sorsot írt neked?
Életen át robotolva,
másért éld az életed?
Mindig egyre többre vágynál,
s ez a világ már tiéd,
azt tanítják, szerzésről szól,
mindvégig a földi lét!

Ébredj végre, kezdj el látni!
Nézz a világon körül!
Mi az, ami boldoggá tesz,
aminek szíved örül?
Mit viszel a léten túlra,
mik lesznek a kincseid?
A megélt tapasztalások,
és kedves emlékeid!
Ami anyag, nem a tiéd,
távozáskor itt marad,
akkor jössz rá, hogy fogoly volt
közben a lét-madarad.

Aranyosi Ervin © 2024-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Búcsú a szerelemtől

Aranyosi Ervin: Búcsú a szerelemtől

Elmegyek, mint a nyár, ha jön a tél.
Eltűnök, mint fáról a levél.
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Ha majd meghalok egy éjszakán,
ha e dalt hallod, gondolj majd rám!
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Amíg éltem én szerettelek.
Jobban talán, nem is lehet.
Ne keress, hisz nem találhatsz meg,
ne keress, hisz nem találhat meg,
aki él!

Aranyosi Ervin © 2024-07-01.
(1976)
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva