Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Aranyosi Ervin: Kiköltöznék…

Kiköltöznék a világból,
ki az élő természetbe.
mert itt szenved csak a lélek,
s mint motolla jár az elme.
Kiutat keres a mából,
s a holnapban nem találja,
múltban meg nem képes élni,
az az életnek halála.

Technikára, tudományra,
hazugságra épül minden,
s az az élet zsákutcája,
ahonnan már kiút sincsen.
Politika, kamat, hitel,
műanyag és egyéb mérgek,
alakítják a világot,
amiből már rég nem kérek.

Pénzre épült ez a világ,
s lassan kihúzzák alólunk,
digitális rabszolgaként
élünk, s mégsem morgolódunk.
Hazugsággal tömik fejünk,
mely ellen a lelkem lázad,
legyilkolják nemzetünket,
elveszejtik szép hazánkat.

Alvók között ébren lenni,
s mögé látni a dolgoknak
fáj, mert lassan nincs mit tenni,
az a kérdés, lesz-e holnap?
Úgy elmennék remetének,
tán az erdő befogadna,
a még élő szép természet,
lelkemnek is reményt adna.

Erdő mellett, falu szélén
még élhetném a világom,
tán még engedné az élet,
hogy legyen kis szabadságom.
Megnyugodhatna a lelkem,
napközben elbogarásznék,
erdő mélyén élő csendben,
önmagamra rátalálnék!

Aranyosi Ervin © 2026-04-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva