Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Szívesen kacagok


Aranyosi Ervin: Szívesen kacagok

Engem nem túl nehéz kacagásra bírni,
az én kicsi lelkem játékos nagyon!
Ha minden rendben van, sosem látsz te sírni,
Jókedvem elűzni biztos nem hagyom!
Bizony, a sok felnőtt példát vehet rólam,
nem félek megélni ezt az életet!
A szeretet nálam nem csak puszta szólam,
Így tudok mutatni jó példát neked!

Aranyosi Ervin © 2018-11-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!


Aranyosi Ervin: Nyugtasd meg lelkedet!

Megbántottak? Lépj túl rajta,
ne mérgezze lelkedet!
Engedd el és ne vidd tovább
bánatodat, terhedet!

Gondold végig, kit is mérgez,
a harag, az indulat?
Emelkedj a bántás fölé,
védjen meg az öntudat!

Belemenni a játszmába,
az csak neked ártana,
energiád megcsappanna,
és az egód játszana.

Csatázni és háborúzni,
erről szól ma a világ!
Ne engedd a gyűlölködést
ilyen könnyen hatni rád!

Bocsáss meg a másik félnek,
és nem is kell tudnia!
Teremts békét a lelkedben,
a fénybe kell jutnia!

Saját dühöd téged bánt csak,
s ha nyugalmad nem leled,
haragoddal a szívedből
kiürül a szeretet.

Gondolj arra, aki bántott,
ennél többet nem tudott,
ennél jobbra nem képes még,
ha ily döntésre jutott.

Nem számít, hogy más mit gondol,
te csak érezd jól magad,
ne zárd harag ketrecébe
lelkedben a madarat!

Kalitkában nem tud szállni,
megbénul a képzelet,
bocsáss meg és éld nyugodtan,
boldogan az életed!

Szabadítsd fel önmagadat,
engedd el azt, ami fáj,
ne lehessen teremtésnek
harag és düh, akadály!

Szabadítsd fel a lelkedet,
tisztítsa meg szeretet.
Hidd el, ez a legtöbb,
amit Isten érted tehetett!

Engedd el, tanulj belőle,
s az utadon lépj tovább,
fordítsd fejed a fény felé,
s inkább éld meg a csodát!

Aranyosi Ervin © 2018-11-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Kíváncsi lettem rád


Aranyosi Ervin: Kíváncsi lettem rád

Megláttalak, s kíváncsivá tettél,
barátkoztam és te megszerettél!
Elfogadtál igazi barátnak,
s boldog vagyok, hisz naponta látlak.
A szívedben lett a menedékem,
úgy éreztem csoda történt vélem,
és azóta hűséggel szolgállak,
felvidítlak valahányszor látlak!

Aranyosi Ervin © 2018-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ki vagyok?


Aranyosi Ervin: Ki vagyok?

Nem vagyok gazdag,
hatalmam sincsen,
de szabad a lelkem,
sosincs bilincsben!

Utamat járom,
hazámat féltem,
idegen honban,
még sosem éltem!

Refrén:
Édes hazám, fiad vagyok,
testvéreim mind magyarok,
Te rólad szól, az életem,
magyarként azt
csak itt élhetem!
Édes hazám, magyar vagyok,
itt élek én, itt is halok.
itt ér utol a végzetem,
hozzád rendelt
a teremtő Istenem!

Nem vagyok rosszabb
akárki másnál!
Nem vagyok jobb sem,
ha annak is látnál!

Teszem a dolgom,
élem a létem,
értem van minden,
lassan megértem.

Refrén:
Édes hazám, fiad vagyok,
testvéreim mind magyarok,
Te rólad szól, az életem,
magyarként azt
csak itt élhetem!
Édes hazám, magyar vagyok,
itt élek én, itt is halok.
itt ér utol a végzetem,
hozzád rendelt
a teremtő Istenem!

Aranyosi Ervin © 2018-11-08.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Süni az úton


Aranyosi Ervin: Süni az úton

Baktatok az országúton,
talán eltévedtem?
Száguldoznak fémdobozok,
elmennek felettem.
Átérek a túlsó partra,
megúszom a sétát?
Remélem az autósok
nem bennem látnak prédát!
Vezessetek óvatosan,
mert én gyalog járok,
tőletek egy kis figyelmet
és megértést várok!
Ez itt régen erdő volt még,
hol állatok éltek.
Az utat az erdőnkön át
ti építettétek!
Legyetek ránk tekintettel,
hiszen mi is élünk,
átjutni a túloldalra muszáj,
de mi félünk!

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazug szó


Aranyosi Ervin: Hazug szó

Elszállt a szó, s nyomot hagyott.
Lelkembe mart, s az már halott…
Már védekezni sem bírok,
nem hull a könnyem, nem sírok.
Nem vártam azt, hogy így legyen,
nincsen ellene védelem?
Szívem kitépve nem dobog,
ismeretlen, halott dolog.
Váratlan volt és dicstelen,
valami történt itt velem,
lelkem egyszer csak megfagyott,
s az élet elszállt, itt hagyott…

De álljon meg a gyászmenet!
Csak egy hazug szó szúrt szemet,
s én nem hagyhatom, nem lehet,
hogy porrá zúzza lelkemet!
Álljunk csak meg, lelkem szabad,
elengedem hazug szavad!
Vigye az ár, szél fújja el,
a lelkem többet érdemel!
Miért mérgezném önmagam?
Jöjjön rá gyógyír, hogyha van!
Távozz tőlem rút jövevény,
hadd töltse lelkem be a fény!

Hadd töltse be a szeretet!
Széttépem olcsó leveled!
Nem hagyom többé hatni rám,
kitörlöm könnyen és simán.
Nem fog rajtam hazug szavad,
mellyel lejárattad magad!
Ma már én látok rajtad át:
– Ördögöt ölel a világ!
De nem harcolok ellened,
téged legyőzni nem lehet!
Nincs hozzá méltó eszközöm,
üzelmeidhez nincs közöm!

Ha tiszta szívvel élek én,
nincsen oly szó a féltekén,
mely megbántva szívembe mar,
s én ne védhetném ki hamar.
Páncél az igazam legyen,
sértéstől mentessé tegyen,
s lám bennem most már béke van,
s megint csak jól érzem magam!
S tudom, a bántás visszaüt,
oly sok tükör van mindenütt.
A hazug szó is visszatér,
és visszavág az igazért.

Ezért hát nem is bántalak.
szálljon reád hazug szavad!
Mérgezze önző lelkedet,
bántson csak lelkiismeret!
Nem kapsz már több energiát,
nem is fogok gondolni rád!
Nem bántalak, hisz gyenge vagy,
és elárultad önmagad!
Mondd csak, ettől mi jót remélsz?
Hazug világod, melyben élsz!
Már csak sajnállak, rossz lehet,
nem tudod mi a szeretet…

Aranyosi Ervin © 2018-11-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hazug barátság


Aranyosi Ervin: Hazug barátság

Valami meghalt váratlanul.
Vajon élt-e annak előtte?
Az ember, persze folyton tanul,
de szívem valaki összetörte.

Csak most érzem, hogyan tud fájni,
mikor az igaz kiderül.
Barátság hogy tud köddé válni,
s a dal mivé lesz legbelül?

Kőszikla omlott szép szívemre,
halálra zúzva azt, mi szép.
Rábíznám terhem Istenemre,
hogy ezt a sziklát törje szét.

Nincs kedvem lelkemben cipelni,
eldobni könnyen nem tudom!
Jó lenne megnyugvásra lelni,
s menni tovább a jó úton.

Én úgy szeretném félre dobni,
eddig sem kellett, most minek?
Kincsként megóvott bóvli holmi,
s tudom, nem kell már senkinek.

Bizony, ha én is tudtam volna,
hogy szemfényvesztő és csalárd,
nem lett volna szívemen hordva,
nem is lett volna jóbarát!

Végül megkaptam: mit sem érek!
Hazugság volt csak az egész!
S hiába nem vezetett érdek,
szívem mérgezi rút penész.

Nem csak nekem hazudott szépet.
Másnak is, rólam, oly sokat.
Sárral mocskolva az egészet,
félrevezetve másokat.

Azok nem is tudhatják rólam,
hogy én nem is olyan vagyok.
Csak az marad meg, az a szólam,
amitől én is megfagyok.

El kell engednem, nincs mit tenni,
menj utadra hazug barát.
Jó lenne ettől bölcsebb lenni,
s feledni a rossz oldalát.

Aranyosi Ervin © 2018-11-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!


Aranyosi Ervin: Ne temess el élő lelkeket!

Ne temessünk el élő lelkeket,
hisz emlékezni minden nap lehet!
A sírban test van, levetett ruhája,
de él a lelke, ha emlékszel reája.

Kell egy kis csend, hogy rátalálhass újra,
érezd a lelkét, tiéddel összebújva!
Érinteni érzéssel is lehet!
Hát ne temess el élő lelkeket!

Emlékezz rá, mi mindent kaptál tőle,
gondolj reá, s meríts erőt belőle,
mert szívedben örökre megmarad,
csak nincs a testben, lelke már szabad!

Feledd csak el, amivel néha bántott,
dobd csak a sutba, mint egy rossz kabátot,
s csodáld a többit, kapott értékeket!
De ne temess el élő lelkeket!

A lélek él, csak túlvilágba tévedt,
tanult, remélt, képzelt jövőbe révedt,
majd elvégezte ezt az iskolát,
egy más világban folytatja tovább.

Te itt vagy még, hisz van még jó pár dolgod,
tanulnod kell, hogy hogyan lehetsz boldog!
Hogyan tégy szebbé sok-sok életet,
de ne temess el élő lelkeket!

Más síkon él és visszatér majd újra,
hogy az elmaradt leckét megtanulja.
Lesz csecsemő és apró kis gyerek,
ahogy a lelkek ébrednek veled.

De addig is, míg újra leszületne,
ne szegezd őt egy halott feszületre.
Hagyd lelkét szállni, élni szabadon,
s érezd figyelmét mindig magadon!

Aranyosi Ervin © 2018-11-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Festmény: Forgóné Vera

Aranyosi Ervin: Elalszanak a Tisza fái

Elmúlt a nyár, a Nap vére a fákra folyt.
Zöld színük bebarnult, vörösre fakult.
Millió levél még éli azt az álmot,
de lassacskán elalszik a nem túl régi múlt.

Madárdal emlékét őrzik a szívükben
és a tiszavirág röpke ünnepét.
Bronzzá aszalódó levelek peregnek,
s szállnak a szél hátán lengén szerteszét.

Lám, egy pillanatra megáll minden élet,
és az elmúlásnak hírén elmereng.
A Nap megfakultan bámulja az égről,
s lassan, álmodozón tovább ténfereg.

Csónakok a vízen lágyan ringatóznak,
nyári kalandvágyuk szálkásan kopott.
Tán új tavaszt várnak – csendben, elmerülve –
ami a folyóra életet hozott…

Partokat övező fáink elpihennek,
erőt kell gyűjteni, míg itt lesz a tél!
Felkészül a világ az újjászületésre,
s majd akkor feléled minden, ami él.

Lassan az enyészet veszi át uralmát,
elgyengül a világ, pislákol a fény.
Csak a szívek mélyén, s magok belsejében,
éli túl a telet a teremtő remény!

Aranyosi Ervin © 2018-11-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Melyik az igazság?

Aranyosi Ervin: Nekem van igazam!?

Van nekem egy saját, külön igazságom,
és mindenki másét, könnyen lesajnálom!
Hisz az enyém stabil, s megingathatatlan,
s mindenki másénál jobb, s vitathatatlan.

Én az igazamért ki akarok állni,
nem hagyom más által szanaszét cincálni!
Meg kell azt védenem mindig, mindenáron,
mivel az az enyém, az én igazságom!

Nem ismerhetem el másnak az igazát,
játszom inkább tudóst, könnyedét, vagy lazát!
Sosem ismerem el, hogy néha tévedek,
hiszen a vitában én nem veszíthetek!

Nem is fogadom el a másik igazát,
mit az én igazam könnyen fogalmaz át!
Van jó hitrendszerem, amit megtanultam,
s bármit is mondanék, igazol a múltam.

Anyámtól, apámtól kaptam én egykoron,
s ebben erősített pár közeli rokon.
Csak az az igazság, amit nekem mondtak,
meg az iskolában, amit tanítottak!

Most is fejlesztgetik az én igazamat,
média látja el hírekkel házamat.
Amit tőlük tudok, pont aszerint élek,
engem nem vezérel ebben semmi érdek!

Igazamért ezért bátran szembe szállok,
másokkal versengek, ha kell ledarálok,
de azt nem engedem, hogy tőlem elvegyék,
hogy az igazamat, hazugsággá tegyék.

Igaz, az igazam gyakran átformálom,
mindegyik média egyként a barátom.
Változik igazam, de az enyém marad,
csak ahogy „tanulok”, csak aszerint halad.

Ezért aztán nekem mindig igazam van,
csak mások hazudnak minden pillanatban,
s látom, harc az élet, s egy dolgom van győzni,
saját igazammal mást mind megelőzni!
-_-_-_-_-_-

Ha ezt a kis verset eddig elolvastad,
a gondolatait ne tartsd meg magadnak,
inkább értékeld át, gondold szépen végig,
vajon az emberek igazukat védik?

Ezen a világon annyi igazság van,
és mindenki bízik saját igazában!
De vajon tudjuk-e igazán mit védünk?
Létező világban, vagy álmokban élünk?

Valóban érdemes folyton vitatkozni?
Kapcsolatainkat szóval besározni?
Hitrendszer szűrőjén folyton átengedni,
másokba taposva, bántva veszekedni?

Mi is az igazság? Csupán egy nézőpont,
ahogy a világod hiteden át látod.
Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet,
ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet!

Aranyosi Ervin © 2018-11-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva