Aranyosi Ervin | Aranyosi Ervin versei

jan
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lufi-szív

Category: 1 kép 1 vers Tags: érzéseim, lelkem, lufi-szív, szeretettel, szívem 1 Comment

: Aranyosi Ervin: Lufi szív

Aranyosi Ervin: Lufi szív

Felfújtam egy lufi-szívet,
majd teleleheltem!
Szeretettel megtöltöttem,
s elküldöm így, telten.
Benne van a szívem, lelkem,
érzéseim csokra.
Őrizd meg és tedd el bátran
nehezebb napokra!
Aranyosi Ervin © 2014-12-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
26

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Barátság-recept

Category: A nap gondolata Tags: álmok, barátság, figyelem, jó érzés, jó kedv, mosoly, recept 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Barátság-recept

Tudod, a barátság különleges kincsünk!
Mi kell, hogy valakit barátnak tekintsünk?
Próbáljuk megírni együtt a receptet!
Szívünk, egy nagy kondér, legyen ez a kezdet!
Lássuk, mi kell bele? Kell egy csepp jó érzés,
némi kíváncsiság, egy csipet megértés!
Nagy adag kedvesség, szépen elkeverve,
megértő figyelem, bizalommal telve.
Remény, hit, biztatás, együttérzés, álmok,
jó szándék, közös cél, s türelem, ha várok.
Őszinteség, jó kedv, mosoly, bőven mérve,
megbocsátás, olyan, mi nem is volt kérve.
Melegítsük jól fel, szeretet hevével,
ápoljuk naponta szívünk melegével!

Aranyosi Ervin © 2015-01-26.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mit ér a hó?

Category: A nap gondolata Tags: hideg, hó, hópihe, ígéret, mit ér 2 hozzászólás

Esik a hó, de nincs elég hideg,
mint porcukor, a földet hinti meg,
de nem marad, elolvad messze jár,
csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó,
a mezőket nem óvja takaró,
csak száll millió hópihe,
de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan,
eső után, ugyan mi haszna van?
Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó?
Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg,
az ígéret lelkünk érinti meg,
és nem marad, csak elolvadt remény,
olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Aranyosi Ervin © 2015-01-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Zeneszerző tappancsok

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, hangok, lépegetek, magas, mély, táncikálok, tetszik, vers, veszekszik, zene, Zeneszerző tappancsok Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Zeneszerző tappancsok

Csoda tappancsom van,
ilyet még nem láttam!
Amint lépegetek,
zene jár utánam.
Bár az azért furcsa,
a dallam egyre mélyebb,
és ha megfordulok,
magasabbra érek.
Sokkal színesebb,
ha kicsit vacillálok,
megyek, megfordulok,
kicsit táncikálok.
Persze, ez a zene
csakis nekem tetszik,
van, ki meghallgatja,
és aztán veszekszik…

Aranyosi Ervin © 2015-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Figyelj rám!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, csínytevés, érző, Figyelj rám!, képernyő, vers, vidámság Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Figyelj rám!

Figyelhetnél rám is, figyelhetnél jobban,
pici, macska szívem, csak miattad dobban!
Érző kis lény vagyok, szeretetre vágyom,
s Te teszed csodássá gyönyörű világom.
Cserébe adhatok egy kis vidámságot,
dorombolok neked, hízelgek, ha várod.
Leleményes vagyok, néha bosszantalak,
unalmas perceid, biztos nem maradnak.

Csak ez a képernyő, ez rabol el tőlem,
amikor bámulod, nem is tudsz felőlem.
Próbálom figyelmed, hát magamra vonni,
ám a csínytevésért nem kéne morogni!
Meg kellene értsed, csak téged akarlak,
de Te bámulsz bambán, s nyávogok a falnak.
Vedd már észre, kérlek, szükségem van rád még,
fontos a figyelmed, s kell a közös játék!

Aranyosi Ervin © 2015-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mily’ jó érzés…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: élet, érzés, jó, napfényben, vidáman Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Míly’ jó érzés…

Mily’ jó érzés napfényben megfürödni,
tükrözni fényét, általa tündökölni.
Mosollyal kelni és ragyogni másra,
és fittyet hányni néma elmúlásra.

Mily’ jó érzés, vidáman felkacagni,
a kis kaput a szíven nyitva hagyni,
hogy aki akar beléphessen rajta,
s boldog legyen, az is, ki nyitva hagyta!

Mily’ jó érzés, ha szél simítja arcod,
nem búslakodsz, nem vívsz magányos harcot.
A létezést, csak csendesen megéled,
és élvezed. milyen csodás az élet!

Mily’ jó érzés…

Aranyosi Ervin © 2015-01-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A barátság gyógyít

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: barát, barátság, gyógyít, nevetés, vidámság 11 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A barátság gyógyít

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,
újra felemelnek, felvidítnak téged!
Együtt, jót nevetve néztek a világra,
nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.

Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,
mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.
Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal,
így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.

Idős korodba is belefér a játék,
egy ilyen barátság, igazi ajándék!
Mikor elbúcsúzott a holnapot várod,
jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod!

Aranyosi Ervin © 2015-01-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: hinta, holnap, jelen, jövő, teremtő 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Teremtő jelen

Egy ág végére ültem én
és az, mint hinta leng velem.
Így született e költemény,
e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott,
s bár túl komolyan vettem én,
a mozgás vidámnak hatott,
s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet,
bár gyenge még a sugara,
még nem küld nyári meleget,
de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog,
Mindennap tudja, kelni kell!
Hite hívja a holnapot,
s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt,
lelkében holnapot teremt.
Szabadság vágya hajtja Őt,
s éli a teremtő jelent!

Aranyosi Ervin © 2015-01-19.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Örök-lét

Category: A nap gondolata, Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, lét, örök, pillanat, szeretet. vers, végtelen 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Örök-lét

A pillanat, reám talált,
és éreztem a késztetést:
– Meg kell mutatnom önmagam!
Az, hogy vagyok, nagyon kevés!

Mert több vagyok, mint cseppnyi lény!
Szárnyára vett a képzelet.
Érzéssel csodát alkotok,
és képbe álmodom neked!

A múltat tényként rögzítem,
jelenben írok szebb jövőt,
s ne félj, nem ártok senkinek.
Ne bántsd az álmokat szövőt!

Én hívlak inkább, tarts velem,
s lásd, a világ határtalan.
Ha megérint a végtelen,
ne hidd: A létnek súlya van!

Légy hát madár és szárnyaid,
emeljenek az égbe fel!
A szabadság, benned lakik,
csak ezt kell hinned végre el!

Szíved, mint csepp motor, dobog.
Testedben száguld most a vér.
Lelkedet hála járja át
egy felemelő holnapért.

Hajtó erőd a szeretet,
megújuló energia,
mely látni hagyja szemedet,
s nem kell sosem kifogynia.

A harc, a küzdelem lehúz,
s béklyód, ha végre eldobod,
nem rögzít Földhöz semmi sem,
tüzed szikrát vet, s fellobog.

Emelkedsz, hív a végtelen,
mágnesként vonz fénylő Napod.
Az öröklét kincsét velem,
eléred végre, s megkapod!

Aranyosi Ervin © 2015-01-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Uralkodó vagyok

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, alattvalóim, Aranyosi Ervin, kegyes, megkoronáztak, szépségem, szerettek, Uralkodó vagyok, uralom, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Uralkodó vagyok

Uralkodó vagyok,
meg is koronáztak.
Megtiszteltek vele
és nem csak cicáztak.
Emelték a pompám,
növelték szépségem,
óvták hírnevemet
és testi épségem.

Jó alattvalóim!
Én is kegyes leszek,
a cicakajából
épp eleget eszek.
Elégedettségtől
dorombolok nektek,
ezzel viszonozva,
amiért szerettek.
Lessétek szavamat,
tolongjatok értem,
szíveket uralni,
már maga is érdem!

Aranyosi Ervin © 2015-01-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Lufi szív

Aranyosi Ervin: Barátság-recept

Esik a hó, de nincs elég hideg, mint porcukor, a földet hinti meg, de nem marad, elolvad messze jár, csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó, a mezőket nem óvja takaró, csak száll millió hópihe, de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan, eső után, ugyan mi haszna van? Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó? Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg, az ígéret lelkünk érinti meg, és nem marad, csak elolvadt remény, olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Aranyosi Ervin: Zeneszerző tappancsok

Aranyosi Ervin © 2015-01-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Figyelj rám!

Aranyosi Ervin © 2015-01-22. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mily’ jó érzés napfényben megfürödni, tükrözni fényét, általa tündökölni. Mosollyal kelni és ragyogni másra, és fittyet hányni néma elmúlásra.

Mily’ jó érzés, vidáman felkacagni, a kis kaput a szíven nyitva hagyni, hogy aki akar beléphessen rajta, s boldog legyen, az is, ki nyitva hagyta!

Mily’ jó érzés, ha szél simítja arcod, nem búslakodsz, nem vívsz magányos harcot. A létezést, csak csendesen megéled, és élvezed. milyen csodás az élet!

Mily’ jó érzés…

Aranyosi Ervin: A barátság gyógyít

Ha van egy igazán kedves, jó barátod, kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod, kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja, aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol, aki minden titkot megoszt önmagáról, kivel együtt lenni felemelő érzés, huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja, ki a bánatodat messzire hajítja. Kinek kedvessége rokonlelket hordoz, ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek, újra felemelnek, felvidítnak téged! Együtt, jót nevetve néztek a világra, nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.

Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől, mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől. Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal, így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.

Idős korodba is belefér a játék, egy ilyen barátság, igazi ajándék! Mikor elbúcsúzott a holnapot várod, jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod!

Egy ág végére ültem én és az, mint hinta leng velem. Így született e költemény, e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott, s bár túl komolyan vettem én, a mozgás vidámnak hatott, s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet, bár gyenge még a sugara, még nem küld nyári meleget, de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog, Mindennap tudja, kelni kell! Hite hívja a holnapot, s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt, lelkében holnapot teremt. Szabadság vágya hajtja Őt, s éli a teremtő jelent!

Aranyosi Ervin: Uralkodó vagyok

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Esik a hó, de nincs elég hideg,
mint porcukor, a földet hinti meg,
de nem marad, elolvad messze jár,
csak latyak lesz, tarka, hófedte sár.

Mit ér a tél, ha elolvad a hó,
a mezőket nem óvja takaró,
csak száll millió hópihe,
de földet érve mégsem fedi be.

A hó csak hull, csak esik hasztalan,
eső után, ugyan mi haszna van?
Nem lesz hóember, nem lesz hógolyó?
Csak sár, latyak, hömpölygő hófolyó.

Mit ér a hó, ha nincs elég hideg,
az ígéret lelkünk érinti meg,
és nem marad, csak elolvadt remény,
olyan csoda, mi sosem volt enyém…

Aranyosi Ervin © 2015-01-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Mily’ jó érzés napfényben megfürödni,
tükrözni fényét, általa tündökölni.
Mosollyal kelni és ragyogni másra,
és fittyet hányni néma elmúlásra.

Mily’ jó érzés, vidáman felkacagni,
a kis kaput a szíven nyitva hagyni,
hogy aki akar beléphessen rajta,
s boldog legyen, az is, ki nyitva hagyta!

Mily’ jó érzés, ha szél simítja arcod,
nem búslakodsz, nem vívsz magányos harcot.
A létezést, csak csendesen megéled,
és élvezed. milyen csodás az élet!

Ha van egy igazán kedves, jó barátod,
kivel találkozhatsz és örülsz, ha látod,
kinek elmondhatod, mi a szíved nyomja,
aki odafigyel, kinek van rád gondja.

Aki szeretettel, sérült lelket ápol,
aki minden titkot megoszt önmagáról,
kivel együtt lenni felemelő érzés,
huncutkodni kicsit, az is nagy kísértés.

Ki a lelked érti, s gyakran felvidítja,
ki a bánatodat messzire hajítja.
Kinek kedvessége rokonlelket hordoz,
ilyen barát mellet, nem kell neked orvos!

Múltad nem köt gúzsba, sőt a szép emlékek,
újra felemelnek, felvidítnak téged!
Együtt, jót nevetve néztek a világra,
nem érzi a lelked, hogy magányos, árva.

Mert lelketek tisztul a sok nevetéstől,
mikor megszabadulsz gonddal terhelt észtől.
Lelked, mint a madár, fent az égben szárnyal,
így repül az idő, egy kedves, jó baráttal.

Idős korodba is belefér a játék,
egy ilyen barátság, igazi ajándék!
Mikor elbúcsúzott a holnapot várod,
jöjjön és gyógyítson, vidám, jó barátod!

Egy ág végére ültem én
és az, mint hinta leng velem.
Így született e költemény,
e fázós, furcsa reggelen.

A hintám le-föl ringatott,
s bár túl komolyan vettem én,
a mozgás vidámnak hatott,
s nevetni kezdtem könnyedén!

És lásd, a Nap velem nevet,
bár gyenge még a sugara,
még nem küld nyári meleget,
de érzi, újra lesz nyara!

A remény, fényében ragyog,
Mindennap tudja, kelni kell!
Hite hívja a holnapot,
s nem éri be csak ennyivel!

Akarja, várja a jövőt,
lelkében holnapot teremt.
Szabadság vágya hajtja Őt,
s éli a teremtő jelent!