Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Vaddisznók

A büszke mama
Aranyosi Ervin: Vaddisznók

Nézd a mama milyen büszke,
mellette két szíve csücske,
két kis csíkos vadmalac.
Így járják be a Nagyerdőt,
tereli a két tekergőt:
– Erre gyere, itt maradsz!
Tanítgatja egy magában,
megfürdeti pocsolyában,
mert fürödni jó dolog.
Esznek, isznak, sütkéreznek,
nagyra megnőtt disznók lesznek
és addig is boldogok!

Aranyosi Ervin © 2016-07-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Koala

koala
Aranyosi Ervin: Koala

Ausztráliában élek,
ám nem angolul beszélek,
nem áll rá a pici nyelvem.
Eukaliptuszt kell nyelnem,
vagyis levelét csócsálnom,
ha tehetem ezt csinálom.
Attól vagyok kicsit kába.
Nem megyek Amerikába!
A fán lógok, s van erszényem,
gyakran üres, sosincs pénzem,
azt inkább a kölyköm lakja,
míg a testét összerakja,
vagyis nagyra megnöveszti,
s mire gyerekkorát veszti,
ő is erszényessé válik
s koala lesz mindhalálig!

Aranyosi Ervin © 2016-07-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gólyaorr

Gólyaorr

Fotó: Májinka András

Aranyosi Ervin: Gólyaorr

Nyirkos erdőn, árokszélen nyílik kis virága,
Öt szirmával csodálkozik rá a nagyvilágra.
Rózsaszínes, vagy pirosas gyógynövény a lelkem,
csillapíthat külső-belső vérzéseket bennem.
A virágok párosával merednek előre,
ha beérik, a termése: – mint a gólyacsőre.
A magjait szerteszórja parittyamódjára,
területet így foglal ő már a jövő nyárra.

Aranyosi Ervin © 2016-06-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Fotó: Szabó Éva

Fotó: Szabó Éva

Aranyosi Ervin: Vigyázz ránk!

Lombok sűrűjéből nézlek,
figyelem ám, mit csinálsz!
Nem mindegy, hogyan viselkedsz,
mikor erdeinkben jársz!
Vigyázz rá, mint sajátodra,
nekünk ez az otthonunk!
Takarítjuk, tisztán tartjuk,
szemetet el nem dobunk!
Becsüld meg a benne élőt,
ő a Földért, s érted él!
Jövőd nagyrészt ezen múlik,
gondos, jó gazda legyél!

Aranyosi Ervin © 2016-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Viharban

viharban
Aranyosi Ervin: Viharban

Félelmetes, csodálatos, de miért csinálja?
Vágtat a szél át a réten, s hajlik száz virágja.
Szürke égbolt, bokros felhők, szállnak szakadatlan,
rémületet ébresztve a szálló madarakban.
Izzó villám, fény ostorként csap végig az égen,
csattanóját dörömbölő mennydörgésnek  vélem.
Félelem jár a víz felett, habja fodrozódik,
kiskutyámnak, mintha fájna, – közelebb húzódik.
– Mondd csak vihar, m’ért ijesztgetsz, m’ért téped a fákat?
M’ért jó az, hogy sírva bújik minden kedves állat.
M’ért haragszol, mond ki bántott, kin kell bosszút állnod?
Szállj vissza a teremtődhöz és folytasd az álmod!

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tanít a természet

tanít a trermészet
Aranyosi Ervin: Tanít a természet

Virágok, lepkék, élő, szép természet,
melyik művész tudna versenyezni véled?
Utánozni? Talán. S színeid lelopni.
Csak az egy pillanat, s azt meglehet szokni.
Ám te újra, s újra élőbbet varázsolsz,
közelebb viszel az élet igazához.
Mutatsz szép csodákat, tökéletességet,
s hogy múló az élet, ám sosem ér véget.
Mert a változás is ténykedésed része,
s megújulni képes a világ egésze.
Megkopott formákból más, csodásabb lép ki,
mely a szemlélődőt újból megigézi.
Nincsen tán más dolgunk, óvnunk, s megcsodálnunk,
élnünk, megfigyelnünk, veled eggyé válnunk,
s megtanulni tőled a teremtő vágyat,
lépteidet lesni, s menni csak utánad!
Szép virágok, lepkék, gyönyörű természet,
általad tanuljuk, mi is az az élet!

Aranyosi Ervin © 2016-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Árva rigó

Árva rigóAranyosi Ervin: Árva rigó

Kiestem a fészekből, és meg kellett menteni,
szerencsémre nem jött macska, s nem akart megenni.
Szerencsémre gondoskodó, kedves hölgy talált rám.
Így most akad eledelem, s alvásomhoz párnám!

Lágy madár eledelt kapok, keze etet szépen,
szeretetet, gondoskodást látok a szemében.
Ilyen őrzőangyal mellet, persze könnyű élni,
nem akarok más rigókkal még helyet cserélni.

Bár hiányzik az anyukám, jól viselik gondom,
a szeretet puha fészek – tiszta szívből mondom!
Anélkül a rigó szíve magányos és árva,
a szeretet szabaddá tesz, nem bírnám bezárva…


Aranyosi Ervin © 2016-06-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tigriske

tigriske.Aranyosi Ervin: Tigriske

Félelmetes, veszedelmes tigris járt a kertemben.
Leselkedett rám a fűben, láttam jártam-keltemben.
Menekültem, ha utolér levadászik jól tudom,
ellopja a cipőfűzőm, jobb ha inkább eldugom!
A diófa mögé álltam. Tudtam, az majd eltakar,
és a fenevadra vártam. Meg is érkezett hamar.
Én mögéje lopakodtam, elkaptam a grabancát,
hadd tudja meg ki a főnök, ne ijessze a gazdát!
Felkaptam, megdédelgettem, meresztett nagy szemeket,
dorombolást indított be lelkében a szeretet.
Visszahúzta éles karmát, nem játszotta az eszét,
én pedig megdögönyöztem, mert az élet csodaszép.

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Pipacstenger

pipacstenger
Aranyosi Ervin: Pipacstenger

Amerre csak ellátsz, vörös pipacstenger
hullámzik, amikor borzolja a szél.
Képzelet csónakján útra kél az ember,
s bámulja a földet, csodálva azt, hogy él.
Zöld drapériáján vérszínű virágok,
hallgasd meg, mert csendjén a Föld szíve dobog.
Áldom a teremtőt, áldom a világot,
megpihen a lelkem, s arcom mosolyog…

Aranyosi Ervin © 2016-06-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Vadkacsák

vadkacsák
Aranyosi Ervin: Vadkacsák

Lassan, komótosan úsznak a vadkacsák,
kicsik veszik körül, a méltán büszke mamát.
Terelgeti őket, néha noszogatja,
a vízivilágot szépen bemutatja.
Eveznek, talpukkal szépen lapátolnak,
néha partra szállnak, tollakat ápolnak.
Elbújnak a nád közt, élelmet keresnek,
igen jó dolga van egy kacsagyereknek.
Ülnek csak a vízen, könnyen fenn maradnak,
amikor tapossák, előre haladnak.
Néha sipákolnak, vidáman beszélnek,
figyeld, ha van rá mód, a kacsák így élnek!

Aranyosi Ervin © 2016-06-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva