Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás

júl
15

Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: anya, boldog, élet, gyermek, hála, szív, születés 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz,
s az első válasz, te voltál Anyám.
Az első élmény mindent meghatároz,
s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,
szívszeretet, mely magával ragad,
s ma sincsen szebb az altató dalodnál,
pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,
s táplálta tested, apró testemet,
óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,
s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,
szellemem tőled értelmet kapott.
Ha tükröztem, te attól lettél boldog,
mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,
hogy érzelmeim gazdagodjanak,
s megismertettél könnyed sós ízével,
ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,
te segítetted az első lépteim,
figyeltél ébren, amikor aludtam,
s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,
– hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már.
Értékes volt, mert tanácsokat adtál,
s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,
s te intettél, s figyeltél messziről.
Én része lettem egy másik családnak,
s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,
s kívántam létem szemtanúja légy.
Mi nekem öröm, az boldogítson téged,
életem kincsét hordtam ide eléd.

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: cél, érted, érzés, hit, kilátástalanság, remény, szeretet, világ 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

Amikor már ott állsz a szakadék szélén,
s lábad egyensúlyoz vékony szikla élén,
rémült tekinteted a mélységbe réved,
s keresel valakit, aki arra téved.
Akkor pont ezt érzed?

Amikor szívednek sehol sincsen párja.
Szomorú arcodat mossa könnyek árja.
Rútnak és gonosznak látod a világot,
s benne méltó helyed sehol nem találod.
Akkor is ezt érzed?

Mikor nincsen pénzed betevő falatra,
s nincsen ki csepp hited újra visszaadja!
Az utolsó percet, az út végét várod,
s azt hiszed megváltás lesz majd rút halálod!
Akkor épp ezt érzed?

De vajon nincs kiút, nincsen merre menni?
És ha nincs értelme, minek megszületni?
Ha az egész élet csak út a halálba,
akkor miért viszi az embert a lába?
Szóval, ezt nem érted?

Miért fáj a szíved, ha nem tudsz szeretni?
Miért is akarnál szebbé, jobbá lenni?
Ha senki nem figyel elhaló szavadra,
ha a lámpád nem vált tilosról, szabadra!
Akkor minek? – kérded!

Ha bukásra ítél nagyra törő álmod,
sikerhez az utat sehogy sem találod,
csak az akadályok nőnek meg előtted,
s ha már minden poént lelőttek előled,
vajon mi hajt téged?

Ha feladtál mindent, ha már nincs menekvés,
ha fájdalmat okoz lépés, és cselekvés,
semminek a földön értelmét nem leled,
már végképp nem érted, mit akarnak veled?
Mit ad még az élet?

Ám, ha minden így van, gondolj egy merészet,
hagyd itt az eddigit, rúgd fel az egészet,
próbáld egyszerűbben, ahogy nem próbáltad,
ahogy lehetetlen, s teljesítsd be vágyad!
Kezdődjön az élet!

Akarj segíteni és akarj szeretni,
merd magad egészen, szívvel odatenni!
Mutasd meg arcodat, vállald fel a lelked,
eljött a Te időd! Magad ünnepeljed!
Légy már boldog lélek!

Tisztítsd meg szemedet, hulljon le a hályog,
épüljön a jövőd, gyorsan, mint a vályog!
Engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
minden egyes kétség, egy mély kútba essen,
s érezd, szíved ébred!

Szedd össze erődet, sose lehet késő,
vezessen a vágy, mint mennybe vivő lépcső!
Sohase nézz vissza, felejtsd el a múltat!
Hidd el, a lényeget máris megtanultad!
És talán már érted.
A VILÁG VAN ÉRTED!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tiszta lelkiismeret

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: barát, barátság, élő, erős, lelkiismeret, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Tiszta lelkiismeret

Te vagy a legjobb barátom,
rád mindig számíthatok,
s remélem a te szemedben
a legjobb barát én vagyok!
Az erős is elgyengülhet,
szíve néha megszakad.
A világnak kimutatni,
gyengeségem nem szabad!
Ám tudom, rád számíthatok,
kiönthetem szívemet.
Te vagy a szívemben élő,
tiszta lelkiismeret!

Aranyosi Ervin © 2013-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Egymás szemében

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, egymás, Lélek, szemében, tükre 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Egymás szemében

A szem a lélek tükre,
s lelkedet kémlelem.
Vajon, mit gondol rólam,
boldog-e én velem?

Ám látom, te is nézel,
valamit keresel,
s ha megkapod a válasz,
tán boldogabb leszel.

Egymás szemébe nézve
kémleljük a jövőt,
mit hozhat szép szívünkre,
új álmokat szövőt?

Napot és holdat látunk?
Hová vezet az út?
Mennyország lelkünk mélye,
vagy feneketlen kút?

Elvész-e minden álmunk,
vagy most kél szárnyra csak?
Milyen választ találunk?
Annyiszor láttalak.

Hát eggyé kéne válnunk,
– a kétség elszakít –
így együtt kell megélnünk
egymás szép álmait!

Aranyosi Ervin © 2015-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kísérődnek jöttem!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: ember, jöttem, kísérő, Lélek, párom, szeretet, világ 8 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Kísérődnek jöttem!

Kísérődnek jöttem, hát ne kövess, kérlek!
Ne is menj előttem, mint vezető lélek!
Gyere csak mellettem, légy a méltó párom,
te is kísérj engem, által a világon.

Kísérődnek jöttem, ne akarj vezetni!
Látni is akarlak, s őszintén szeretni.
Lépteinknek hossza szépen igazodjon,
megértő mosolyunk fényesen ragyogjon.

Kísérődnek jöttem, s te is kísérj engem,
lásd a szerethetőt, lásd az embert bennem!
Kézen fogva menjünk által a világon,
s amíg tart az élet, te légy méltó párom!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretet dallama

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: dorombolás, mosoly, muzsika, nevetés, szeretet, zene 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A szeretet dallama

Hallgasd a cicámat, muzsika szól benne,
olyan szépen zenél, mintha hangszer lenne.
Amikor dorombol, szívünk együtt dobban,
s ezt a csoda-zenét nem tartjuk titokban.

Nézd a szemünk ragyog, a mosolyunk árad,
A belső muzsika hallható lesz nálad.
Te is ráhangolódsz, szájad sarka görbül,
s egy vidámabb ember néz rád a tükörből…

Tudod, a szeretet így komponál szépet,
vidám dallamokkal telik meg az élet.
Mosolygás, nevetés, dorombolás, ének.
nincs ki ellenálljon ennek a zenének!

Aranyosi Ervin © 2015-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, cica, este, hajnal, mennyei, reggel, simogatás, szélhámos Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Este van, este van, bebújtam az ágyba,
érkezik a cicám, kedvességre vágyva.
Dorombol a lelke, s mintha tücsök lenne,
mennyei dallamok kelnek szárnyra benne.
Oldalamhoz simul, elborul a „beste”,
kéjesen nyújtózik apró macskateste.
Elindul a kezem, bundájába túrok,
közben hálazenét zengenek a húrok.

Simogató kezem, elindul, mint vándor,
a két füle között, a feje búbjáról,
majd az ujjaimmal simítom az állát,
végigjárva minden apró porcikáját.
Szinte minden pontja vágyja érintésem,
és a feladatot nem adnám fel én sem.
Ám szemem leragad, rám talál az álom,
később felébredve, cicám nem találom.

Már a helyén alszik, kényelmes fotelben,
úgy húzza a lóbőrt, mélyen, hálatelten.
Elszáll az éjszaka, reánk lel a hajnal,
s ébreszt az ébresztőm, vékony macskahanggal.
Hozzám bújik újra, s folytatjuk az estét,
végig simogatom doromboló testét.
Reggel van. Reggel van? Még a nap is álmos,
de ki akar menni ez a kis szélhámos…

Aranyosi Ervin © 2015-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretni kell!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: fáradt, galamb, kutarc, lét, szeretet, szeretni kell 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretni kell!

Remegő kéz és ráncos arc,
sok küzdelem és sok kudarc.
Pislákoló láng fáradt szemekben:
– Talán, én jó ember lehettem?!

Szerettem mindazt, aki hagyta,
s olyan is volt, ki visszaadta.
Az idő elszállt lassan felettem,
de boldog voltam, mikor szerettem!

Életet adtam szeretettel,
szolgáltam mást szívvel és tettel.
Mindenki elment, itt hagyott,
s hiába súgom: – Itt vagyok!

Sóhajom már csak pár galamb
hallgatja, s érti néha nap.
Tudod a lét, így múlik el,
de amíg múlik szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2015-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás, Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: hála, hirnök, Hóvirág, Lélek, lelkünk, szeret, tavasz Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Hóvirág, hóvirág, tavaszt hozó szépség,
engedd, üzeneted az emberek értsék!
Mindegyik zord télre, tavasz hoz lezárást,
kikelet virága, könnyítsd meg a várást!
Hogy a nehézséghez legyen kis türelmünk,
hogy a világunkba színeket keverjünk,
gazdagítsa szívünk madarak trillája,
emelje fel lelkünk szeretet és hála!
Hóvirág, hóvirág, üdvözöllek téged!
Tanuljon példádból a reményt vesztett lélek!
Higgyen a jövőben, higgyen a holnapban,
örüljön a létnek, minden pillanatban!

Aranyosi Ervin © 2015-03-22.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kezek

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, Aranyosi Ervin, csupasz, fény, jelen, kezek, lépés, mozdulat, remény, simulva, szív, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Kezek

Tudod mit ér, ha két kéz, simulva összeér?
S lágyan öleli egymást, a két csupasz tenyér?
Ha ujjak játszadoznak, simítva szüntelen,
ha lángra gyújtja szíved, az álomnak tűnt jelen.
Incselkedő kis lépés, tétova mozdulat,
csiklandozó mosolygás, – a szív ekként mulat.
A bőr, a kézen érzi, vibrál a tiszta fény,
s az összeolvadásból feléled a remény…

Aranyosi Ervin © 2012-12-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hála Anyámnak

Megszülettem és szóltam a világhoz, s az első válasz, te voltál Anyám. Az első élmény mindent meghatároz, s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál, szívszeretet, mely magával ragad, s ma sincsen szebb az altató dalodnál, pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant, s táplálta tested, apró testemet, óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant, s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot, szellemem tőled értelmet kapott. Ha tükröztem, te attól lettél boldog, mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével, hogy érzelmeim gazdagodjanak, s megismertettél könnyed sós ízével, ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam, te segítetted az első lépteim, figyeltél ébren, amikor aludtam, s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál, – hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már. Értékes volt, mert tanácsokat adtál, s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak, s te intettél, s figyeltél messziről. Én része lettem egy másik családnak, s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget, s kívántam létem szemtanúja légy. Mi nekem öröm, az boldogítson téged, életem kincsét hordtam ide eléd.

Aranyosi Ervin © 2015-07-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kilátástalanság?

Amikor már ott állsz a szakadék szélén, s lábad egyensúlyoz vékony szikla élén, rémült tekinteted a mélységbe réved, s keresel valakit, aki arra téved. Akkor pont ezt érzed?

Amikor szívednek sehol sincsen párja. Szomorú arcodat mossa könnyek árja. Rútnak és gonosznak látod a világot, s benne méltó helyed sehol nem találod. Akkor is ezt érzed?

Mikor nincsen pénzed betevő falatra, s nincsen ki csepp hited újra visszaadja! Az utolsó percet, az út végét várod, s azt hiszed megváltás lesz majd rút halálod! Akkor épp ezt érzed?

De vajon nincs kiút, nincsen merre menni? És ha nincs értelme, minek megszületni? Ha az egész élet csak út a halálba, akkor miért viszi az embert a lába? Szóval, ezt nem érted?

Miért fáj a szíved, ha nem tudsz szeretni? Miért is akarnál szebbé, jobbá lenni? Ha senki nem figyel elhaló szavadra, ha a lámpád nem vált tilosról, szabadra! Akkor minek? – kérded!

Ha bukásra ítél nagyra törő álmod, sikerhez az utat sehogy sem találod, csak az akadályok nőnek meg előtted, s ha már minden poént lelőttek előled, vajon mi hajt téged?

Ha feladtál mindent, ha már nincs menekvés, ha fájdalmat okoz lépés, és cselekvés, semminek a földön értelmét nem leled, már végképp nem érted, mit akarnak veled? Mit ad még az élet?

Ám, ha minden így van, gondolj egy merészet, hagyd itt az eddigit, rúgd fel az egészet, próbáld egyszerűbben, ahogy nem próbáltad, ahogy lehetetlen, s teljesítsd be vágyad! Kezdődjön az élet!

Akarj segíteni és akarj szeretni, merd magad egészen, szívvel odatenni! Mutasd meg arcodat, vállald fel a lelked, eljött a Te időd! Magad ünnepeljed! Légy már boldog lélek!

Tisztítsd meg szemedet, hulljon le a hályog, épüljön a jövőd, gyorsan, mint a vályog! Engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen, minden egyes kétség, egy mély kútba essen, s érezd, szíved ébred!

Szedd össze erődet, sose lehet késő, vezessen a vágy, mint mennybe vivő lépcső! Sohase nézz vissza, felejtsd el a múltat! Hidd el, a lényeget máris megtanultad! És talán már érted. A VILÁG VAN ÉRTED!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Tiszta lelkiismeret

Aranyosi Ervin © 2013-12-07. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Egymás szemében

A szem a lélek tükre, s lelkedet kémlelem. Vajon, mit gondol rólam, boldog-e én velem?

Ám látom, te is nézel, valamit keresel, s ha megkapod a válasz, tán boldogabb leszel.

Egymás szemébe nézve kémleljük a jövőt, mit hozhat szép szívünkre, új álmokat szövőt?

Napot és holdat látunk? Hová vezet az út? Mennyország lelkünk mélye, vagy feneketlen kút?

Elvész-e minden álmunk, vagy most kél szárnyra csak? Milyen választ találunk? Annyiszor láttalak.

Hát eggyé kéne válnunk, – a kétség elszakít – így együtt kell megélnünk egymás szép álmait!

Aranyosi Ervin © 2015-05-18. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Kísérődnek jöttem!

Kísérődnek jöttem, hát ne kövess, kérlek! Ne is menj előttem, mint vezető lélek! Gyere csak mellettem, légy a méltó párom, te is kísérj engem, által a világon.

Kísérődnek jöttem, ne akarj vezetni! Látni is akarlak, s őszintén szeretni. Lépteinknek hossza szépen igazodjon, megértő mosolyunk fényesen ragyogjon.

Kísérődnek jöttem, s te is kísérj engem, lásd a szerethetőt, lásd az embert bennem! Kézen fogva menjünk által a világon, s amíg tart az élet, te légy méltó párom!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: A szeretet dallama

Hallgasd a cicámat, muzsika szól benne, olyan szépen zenél, mintha hangszer lenne. Amikor dorombol, szívünk együtt dobban, s ezt a csoda-zenét nem tartjuk titokban.

Nézd a szemünk ragyog, a mosolyunk árad, A belső muzsika hallható lesz nálad. Te is ráhangolódsz, szájad sarka görbül, s egy vidámabb ember néz rád a tükörből…

Tudod, a szeretet így komponál szépet, vidám dallamokkal telik meg az élet. Mosolygás, nevetés, dorombolás, ének. nincs ki ellenálljon ennek a zenének!

Aranyosi Ervin © 2015-04-29. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Cicás este – reggel

Aranyosi Ervin © 2015-04-23. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretni kell!

Aranyosi Ervin © 2015-04-07. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hóvirág, hóvirág…

Aranyosi Ervin: Kezek

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Megszülettem és szóltam a világhoz,
s az első válasz, te voltál Anyám.
Az első élmény mindent meghatároz,
s amíg csak élünk, elkísér talán.

Napom voltál és fényesen ragyogtál,
szívszeretet, mely magával ragad,
s ma sincsen szebb az altató dalodnál,
pedig, mint dalnok, nem képezted magad.

Emlékeztem, hogy szívünk együtt dobbant,
s táplálta tested, apró testemet,
óvtál, míg szikrám végre lángra lobbant,
s világra hoztál, mint édes gyermeket.

S nem hagytad abba, folytattad a dolgot,
szellemem tőled értelmet kapott.
Ha tükröztem, te attól lettél boldog,
mert tetszett az, hogy értelmem ragyog.

És locsolgattál szeretet vízével,
hogy érzelmeim gazdagodjanak,
s megismertettél könnyed sós ízével,
ápoltál, s védtél, s így szállt napra nap.

Az anyanyelvem csak tőled tanultam,
te segítetted az első lépteim,
figyeltél ébren, amikor aludtam,
s begyógyítottad az első sebeim.

Elmondtál mindent, mit a létről tudtál,
– hogy jól, vagy rosszul – nem számít ma már.
Értékes volt, mert tanácsokat adtál,
s te voltál az, ki mindig hazavár.

Később aztán útjaink el-elváltak,
s te intettél, s figyeltél messziről.
Én része lettem egy másik családnak,
s vigyáztam most se maradj le semmiről.

Akartam adni hálát, büszkeséget,
s kívántam létem szemtanúja légy.
Mi nekem öröm, az boldogítson téged,
életem kincsét hordtam ide eléd.

Aranyosi Ervin © 2015-07-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Amikor már ott állsz a szakadék szélén,
s lábad egyensúlyoz vékony szikla élén,
rémült tekinteted a mélységbe réved,
s keresel valakit, aki arra téved.
Akkor pont ezt érzed?

Amikor szívednek sehol sincsen párja.
Szomorú arcodat mossa könnyek árja.
Rútnak és gonosznak látod a világot,
s benne méltó helyed sehol nem találod.
Akkor is ezt érzed?

Mikor nincsen pénzed betevő falatra,
s nincsen ki csepp hited újra visszaadja!
Az utolsó percet, az út végét várod,
s azt hiszed megváltás lesz majd rút halálod!
Akkor épp ezt érzed?

De vajon nincs kiút, nincsen merre menni?
És ha nincs értelme, minek megszületni?
Ha az egész élet csak út a halálba,
akkor miért viszi az embert a lába?
Szóval, ezt nem érted?

Miért fáj a szíved, ha nem tudsz szeretni?
Miért is akarnál szebbé, jobbá lenni?
Ha senki nem figyel elhaló szavadra,
ha a lámpád nem vált tilosról, szabadra!
Akkor minek? – kérded!

Ha bukásra ítél nagyra törő álmod,
sikerhez az utat sehogy sem találod,
csak az akadályok nőnek meg előtted,
s ha már minden poént lelőttek előled,
vajon mi hajt téged?

Ha feladtál mindent, ha már nincs menekvés,
ha fájdalmat okoz lépés, és cselekvés,
semminek a földön értelmét nem leled,
már végképp nem érted, mit akarnak veled?
Mit ad még az élet?

Ám, ha minden így van, gondolj egy merészet,
hagyd itt az eddigit, rúgd fel az egészet,
próbáld egyszerűbben, ahogy nem próbáltad,
ahogy lehetetlen, s teljesítsd be vágyad!
Kezdődjön az élet!

Akarj segíteni és akarj szeretni,
merd magad egészen, szívvel odatenni!
Mutasd meg arcodat, vállald fel a lelked,
eljött a Te időd! Magad ünnepeljed!
Légy már boldog lélek!

Tisztítsd meg szemedet, hulljon le a hályog,
épüljön a jövőd, gyorsan, mint a vályog!
Engedd, hogy a szíved, érzésed vezessen,
minden egyes kétség, egy mély kútba essen,
s érezd, szíved ébred!

Szedd össze erődet, sose lehet késő,
vezessen a vágy, mint mennybe vivő lépcső!
Sohase nézz vissza, felejtsd el a múltat!
Hidd el, a lényeget máris megtanultad!
És talán már érted.
A VILÁG VAN ÉRTED!

Aranyosi Ervin © 2015-07-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2013-12-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

A szem a lélek tükre,
s lelkedet kémlelem.
Vajon, mit gondol rólam,
boldog-e én velem?

Ám látom, te is nézel,
valamit keresel,
s ha megkapod a válasz,
tán boldogabb leszel.

Egymás szemébe nézve
kémleljük a jövőt,
mit hozhat szép szívünkre,
új álmokat szövőt?

Napot és holdat látunk?
Hová vezet az út?
Mennyország lelkünk mélye,
vagy feneketlen kút?

Elvész-e minden álmunk,
vagy most kél szárnyra csak?
Milyen választ találunk?
Annyiszor láttalak.

Hát eggyé kéne válnunk,
– a kétség elszakít –
így együtt kell megélnünk
egymás szép álmait!

Aranyosi Ervin © 2015-05-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Kísérődnek jöttem, hát ne kövess, kérlek!
Ne is menj előttem, mint vezető lélek!
Gyere csak mellettem, légy a méltó párom,
te is kísérj engem, által a világon.

Kísérődnek jöttem, ne akarj vezetni!
Látni is akarlak, s őszintén szeretni.
Lépteinknek hossza szépen igazodjon,
megértő mosolyunk fényesen ragyogjon.

Kísérődnek jöttem, s te is kísérj engem,
lásd a szerethetőt, lásd az embert bennem!
Kézen fogva menjünk által a világon,
s amíg tart az élet, te légy méltó párom!

Aranyosi Ervin © 2015-05-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Hallgasd a cicámat, muzsika szól benne,
olyan szépen zenél, mintha hangszer lenne.
Amikor dorombol, szívünk együtt dobban,
s ezt a csoda-zenét nem tartjuk titokban.

Nézd a szemünk ragyog, a mosolyunk árad,
A belső muzsika hallható lesz nálad.
Te is ráhangolódsz, szájad sarka görbül,
s egy vidámabb ember néz rád a tükörből…

Tudod, a szeretet így komponál szépet,
vidám dallamokkal telik meg az élet.
Mosolygás, nevetés, dorombolás, ének.
nincs ki ellenálljon ennek a zenének!

Aranyosi Ervin © 2015-04-29.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-04-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2015-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva