Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

szept
21

By

Aranyosi Ervin: Boldogok a lélekben szegények

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Boldogok a lélekben szegények

Boldogok a lélekben szegények,
nem bántja őket önvád, düh, harag.
E szép világban tiszta szívvel élnek,
ezért a lelkük súlytalan marad.

De mit tegyél, ha így szeretnél élni?
Mitől lesz tiszta a lelkiismeret?
Tanácsot vársz? Nem kell mellébeszélni!
Elmondom hát, jobb, ha megismered.

Ne menjen le egy nap se haragoddal,
– a léleknek csak a bűn tud ártani.
Hogy megbékélhess este önmagaddal,
meg kell tanulnod megbocsátani.

A megbocsátás nem jelent felejtést,
csak annyit teszel, hogy elengeded.
Hogy nem dédelgetsz haragot, vagy sértést,
mely álmodban is nyomja lelkedet.

Ha volt olyan, akit Te megbántottál,
Kérj gondolatban most bocsánatot.
Akkor egy jónak tűnő döntést hoztál,
s okoztál véle sérelmet, bánatot.

A dolgon ma már változtatni nem tudsz,
bármit teszel, – a Föld forog tovább.
Ám lélekben jobb ha ezen túl jutsz,
mint őrizvén, magadban tartanád.

És egyúttal bocsáss meg önmagadnak,
tisztítsd meg végre lelkiismereted!
Az álmok ettől majd békében hagynak,
kitölti lelked a béke, s szeretet.

Ha valaki a nap során megsértett,
próbálj meg neki megbocsátani.
A tőle telő legjobbat tette véled,
s nem tudott jobbat, mint téged bántani.

A dolgon ma már változtatni nem tud,
bármit is tenne, – a Föld forog tovább.
Talán már másképp „kötné meg az alkut”,
s talán kedvesebb napot hozna rád.

Bocsáss meg hát, ne őrizgesd a sértést,
harag ne dúlja ma éjjel lelkedet!
Tisztuljon meg, keresd az egyet értést,
Mert megbékélni csak ily módon lehet.

Mert boldogok a lélekben szegények,
nincs teher rajtuk, a lelkük súlytalan.
Lelküket adják át a tiszta fénynek,
szeretve élnek, s szeretnek gondtalan.

Aranyosi Ervin © 2012-09-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
21

By

Aranyosi Ervin: Szeretem azt!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretem azt!

Szeretem azt, ki máshogy él,
különleges, vagy renitens,
kicsit lökött, kicsit bohém,
nagy szájú, harsány, érdekes.

Szeretem azt, ki nyílt szívű,
tudja a tutit, s mondja is.
A nagy szájút, a kishitűt,
olyat ki más istenben hisz.

Szeretem azt ki gyönyörű,
s ki csúnya,- nem tökéletes.
Szeretem azt ki alacsony,
s ki nagy darab, vagy „méretes”.

Szeretem azt, ki pici még,
kinek az élet új dolog.
És azt, ki túl van rajta rég,
mert Ők már voltak boldogok.

Szeretem azt, ha valaki más,
ha érdekes, titokzatos.
Lelkében hordja a tudást,
s nem adja ki, mert óvatos.

Szeretem azt ki egyedi,
s ki lóg Ő minden sorból már.
Szeretem azt, ki engedi,
hogy én legyek a jó tanár.

Szeretem azt, ki gyáva még,
s biztatni kell, hogy jobb legyen,
s azt is, ki bátran közbelép,
hogy igazságot Ő tegyen.

Szeretek esendőt, szegényt,
kinek a szíve hallgatag,
és harcosat, igen keményt,
ki előtt gát sosem marad.

Szeretem mind, mert fontosak,
színesítik az életet,
alakítják a sorsomat:
ha kell, mikor, milyen legyek?

Aranyosi Ervin © 2012-08-21.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
7

By

Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , 8 hozzászólás


Aranyosi Ervin: Ha sírni volna kedved…

Ha sírni volna kedved,
csak engedd el magad,
ne leljen gátra benned,
elomló könnypatak.
A könny csak lélek forrás,
múltad tisztítja meg.
Napfényt vetít, ahol más,
fájó árnyék lebeg.

Ha sírni volna kedved,
oldódj nyugodtan fel.
Engedd szabadon szíved,
hisz többet érdemel.
Ne tartson vissza semmi,
belül legyél szabad!
Akarj boldogabb lenni,
szabadítsd fel magad.

Ne zabolázd a lelked,
dúljon, mint tenger ár!
Ami fáj, elfelejted,
legyen hát vége már!
Zokogj, ordítsd világgá,
szíved fájdalmait.
Szelídítsd gyertyalánggá,
a  máglya lángjait!

Nevetve és sikoltva,
vulkánként törjön fel!
Lelkedben lázat oltva,
lazán ömöljön el!
Menekül mind, mi bántott,
észt vesztve elszalad.
Vesd le mint rossz kabátot,
csak engedd el magad!

S ha magadból kiadtad,
lelked elcsendesül.
Szívedre írként hathat,
s üres vagy legbelül…
Zord felhők tovakúsztak,
már látod a Napot,
a kínok messze úsztak,
szemed ismét ragyog.

Borúra napsütés jön,
szeretet, béke vár.
Engedd, hogy tündököljön,
szép szemed fénye már.
Szádon mosoly ragyogjon,
tükrözze a napot,
vigyázz, hogy ki ne fogyjon,
– amit adsz, azt kapod!

Ha tiszta már a lelked,
ha két szemed ragyog,
a jók így ünnepelnek,
– a lélekben nagyok.
Lásd szebbnek a világod,
láss meg minden csodát.
Szép napod legyen áldott,
nyíltan lépj csak tovább…

Aranyosi Ervin © 2012-08-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével, azonosítójával és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
2

By

Aranyosi Ervin: A mosoly ékszer

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , 3 hozzászólás

 Aranyosi Ervin: A mosoly ékszer

Szájad szegletében valami ott játszik.
Ne rejtsd véka alá, – hidd el – jobb ha látszik!
Mert a mosolyodnak e vidám játéka,
szeretet gyöngyszeme, szíved ajándéka.

Nincsen olyan ékszer, ami jobban állna,
amitől szép arcod gyönyörűbbé válna.
Ha egy másik ember megáll veled szembe’,
a „mosoly ékszere” jusson az eszedbe.

S látni fogod aztán, hogy a mosoly hat rá,
mert nincs ki sajátját magának tarthatná.
Visszakapod menten, bár tán nem is vártad,
visszatér ha szíved szélesre kitártad.

A mosolyát látva szíved felmelegszik,
hozzászoksz, hogy használd, s egyre jobban tetszik.
Egyre többször hordod, fényesíti napod,
s lelked gazdagítja, mikor visszakapod.

Aranyosi Ervin © 2012-08-02.
A vers  és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
30

By

Aranyosi Ervin: Szép az élet

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , 10 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szép az élet

A Nap az arcod simogatja.
Varázsló fénye visszaadja,
elvesztett hited és reményed,
– újra érzed, hogy szép az élet.

Ha bántanak, ne vedd magadra,
komor szemed emeld a Napra.
Arcodon mosoly fénye éled,
– újra érzed, hogy szép az élet.

Ezernyi gond, mi nyomta vállad,
amire gyógymód a bocsánat.
Elengedéssel érhet véget,
– s rájössz arra, hogy szép az élet.

Hagyd lelked végre, újra élni,
nem kell a múlttal szembe nézni.
Ha múltad árnyát már nem féled.
– újra érzed, hogy szép az élet.

Ha nem bánt múlt, nem gyötör bánat,
és feloldoz a bűnbocsánat,
elengedés tesz szabaddá téged,
– tudni fogod, hogy szép az élet.

Aranyosi Ervin © 2012-07-30.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
28

By

Aranyosi Ervin: Ne szólj szám!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ne szólj szám!

Ne szólj szám és nem fáj fejem,
Szólt a régi mondás.
Tudta egykor minden ember,
– király és a kondás.
Két fülünk van a hallásra,
egy száj a beszédre.
Aki bölcs, az hallgat másra,
s hallgat az eszére.
Amit mondasz, azt jól „rágd meg”,
mielőtt kimondod.
A gondolat jobban átmegy,
így nem okoz gondot.
Evés közben nem beszélünk,
– szól a magyar ember.
Rágás közben elrévülünk,
te is így teremtel.
A szavaknak hatalma van,
gondold végig kérlek:
Nem csak hallatom a szavam,
eszmét is cserélek.

Aranyosi Ervin © 2012-07-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
27

By

Aranyosi Ervin: Verses-relaxáció

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Verses-relaxáció

Ülj le, kérlek, most egy székre,
és támaszd meg jól a hátad!
Talpaidat tedd a földre,
s ne keresztezd a két lábad!

Szemeidet hunyd be lágyan,
lélegezz most három mélyet,
A nyugalom lassan árad,
úgy hiszem, hogy most már érzed.

Gondolj most a fejtetődre,
bizsereg és átmelegszik,
ellazul a fejed bőre,
ez kellemes, – ugye tetszik?

Ahol épp a gondolat jár,
ott energia kíséri,
nem is zsong már, mint a kaptár,
a nyugalom fénye éri.

Gondolj most a homlokodra,
– ellazul annak is bőre,
kisimul a ránca, fodra,
ettől kapsz majd új erőre.

Ezt az érzést szépen vidd át
bal szemedre, majd a jobbra,
fedezd fel a lélek titkát,
láss bele a csillagokba.

Lazaságod lassan terjed,
orrodon át, majd a szádra,
ellazul a torkod, nyelved,
majd az érzést vidd az állra.

Füleid is ellazulnak,
tarkód kipihentté válik.
Érzeteid elvonulnak
nyakadon át le a vállig.

Gondolj most a karjaidra,
s le a kezeid fejére,
életed folyója itt ma,
leárad ujjad hegyére.

Gondolatod vidd a hátra,
lazuljon el minden része!
“Nézz” gerinced oszlopára,
hogy a feszültség elvész-e?

Figyelj most a mellkasodra,
Kívül-belül, hagy lazuljon!
Harcaidnak pörgő sodra
nyugalom tengerbe hulljon!

Lazítsd el most a tüdődet,
tiszta lég, ha benne árad,
csak a jó érzésed nőhet,
rekeszizmod el nem fárad.

A szíved is ellazulhat,
Ő mutatja, mit kell tenned,
feloldhatod fájó múltad,
ha szeretet árad benned.

Lazán gondolj a hasadra,
s minden szervre, ami éltet,
sosem hagynak egymagadra,
táplálják a puszta léted.

Gondolj, kérlek, most a májra,
majd gyomrodra, és a lépre.
Mint elomló, tiszta tájra,
hűs, kellemes vízesésre.

Vékonybeleidre vidd át
ezt az ellazító álmot,
a vastagbél, s hasnyál titkát,
“üres” elmédben találod.

Figyelmedet kérlek, szenteld
a két tisztító vesének,
hólyagod is laza, – nem telt,-
lazítja e bűvös ének.

Medencéd is megpihenhet.
Ellazul forgód, s a combod.
A lazaság árad benned,
lassan elszáll minden gondod.

És a gondolat továbblép.
Következő állomása,
alázattal meghajló térd,
minden mozdulat varázsa.

Lábszárad is elernyedve,
nem kell sehova se lépned,
sarkad, talpad leeresztve,
lábfejed is alig érzed.

Lábujjaidon keresztül
energiád végig árad.
Nyugalmat és meleget szül.
Feloldja minden hibádat.

Ellazult az egész tested,
feloldódtál, benned béke,
míg a megnyugvást kerested,
földre szálltál, majd az égbe.

Végtagjaid nehezülnek,
kezed, lábad meleggé lett,
Válladon madarak ülnek,
benned szétárad az élet.

Dörzsöld össze most két kezed,
érezd, ahogy átmelegszik.
Aztán takard le a szemed,
tartsd rajta, ameddig tetszik.

Ha úgy érzed nyújtóznod kell,
emeld fel a kezed végig,
Minden álmod elérheted,
emelkedj a magas égig.

Remélem a lelked mélyén
jól esett így megpihenni.
Annyit mondok még a végén:
– jó volt kísérődnek lenni!

Aranyosi Ervin © 2012-07-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

júl
25

By

Aranyosi Ervin: Lelkünk nyelve a betegség

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , 1 Comment

Aranyosi Ervin: Lelkünk nyelve a betegség

Betegség a lélek nyelve,
– és ha egyszer ezt megérted –
a tudással felszerelve
megóvhatod egészséged.

Mikor egy konfliktust megélsz,
– ami lelkednek egy dráma, –
elkeserít ez az egész,
eszed csakis ezen jár ma.

Senkinek el nem mondhatod,
válságba kerül a lelked,
érzelmed magadban tartod,
álmod ez, s ezzel kell kelned.

A megoldást nem találod,
lelked feszült, s tenni próbál,
– olyat, miből nem lesz károd,
ami a javadra szolgál.

Agyad bio-számítógép,
parancsot kap, – ami éltet.
Így alakul ki egy „kórkép”,
ami megrémíthet téged.

Mert beindul egy folyamat,
ami betegségnek látszik.
Tudd! Ez megvédi jó magad,
míg eljutsz a megoldásig.

Egyik szerved is reagál,
amit épp az agy vezérel.
hasznos elváltozást kreál,
megoldandó szerepével.

Gondoskodó a természet,
vigyáz minden élő lényre.
megtervezte az egészet,
részletesen. Ezt vedd észre!

Millió év alatt készült
védekező arzenálja.
Ami bevált, megoldást szült,
– mai napig ezt csinálja.

Ahogy fejlődtek a sejtek,
persze más és más a válasz,
– a háttér logikát sejtet, –
s mindig jó választ találhatsz.

A természet kitalálta,
s lám mire visz rá a lélek,
mindenre van megoldása,
ezért biztonságban élek.

A rák, csak egy ollós állat,
– sosem eszi meg a tested.
A több sejt javadra válhat,
ha a megoldást kerested.

Félelmeid, rettegésed –
lelki-agyi szinten hatnak,
megvédenek, tettre készek,
s ezzel tünetet mutatnak.

Ha problémád megoldódik,
minden szépen helyreállhat.
Ami nem kell feloldódik,
így gyógyul meg ember, s állat.

Aranyosi Ervin © 2012-07-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
23

By

Aranyosi Ervin: Mosoly-ének

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mosoly-ének

Ma a mosolygásról szóljon ez az ének!
Örüljünk a magunk, s mások örömének?
Mert egy mosolyt adni nem kerül semmibe,
ezért küldöm nektek, nagy vidáman, ide!

Remélem mosolyom e lapon megkapod.
Teljen mosolygósan mától minden napod!
Ki sokat mosolyog, az viheti sokra…
Tégy el a mosolyból nehezebb napokra.

A mosoly „befőttje” kerekítse szájad,
mosolygó szemedből a szeretet árad.
Szíved tiszta fénye arcod festi szebbre,
ha csak mosolyognál, sosem öregedne!

Úgy hat a mosolyod, mint mágnes a vasra,
s emeli a lelked mindig magasabbra.
Barátok is jönnek, megtalálod párod,
mert mikor mosolyogsz szíved is kitárod.

Aranyosi Ervin © 2012-07-23.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!

júl
11

By

Aranyosi Ervin: Amikor gyermek – amikor öreg

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: , , , , , , , , , 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Amikor gyermek – amikor öreg

Amikor kicsi voltál, még tanítgattak téged,
hogy felkészülten érjen a nagy próba, az élet!
Megmutatták, hogyan kell evőeszközzel enni,
bekötni cipőfűzőt, hogy könnyebb legyen menni.
Begombolni ruhádat, s hogyan használd a WC-t.
Hogyan kell átugorni az akadályok lécét.
Mit tegyél önmagaddal, hogy másoknak is tetsszen,
hogyan mosakodj, öltözz – hogy átmenj majd a „teszten”.
Tanítva tettél szert az erkölcsre, tudásra:
– hogyan nézz önmagadra, miképpen gondolj másra!
Legyen egy csepp esélyed a boldogságra lelni,
az „elváró” nagy világnak könnyen megfelelni.

Apró, piciny gyermekből, komoly felnőtté váltál,
s ha jól alakult sorsod, már saját lábra álltál.
Ám akik tanítottak az életre, a jóra,
azok felett is elszállt jó néhány nap, és óra.
Az idő szállt felettük, és idősebbé lettek,
és olyanokká válnak, mint mikor megszülettek.
Lám most meg kell tanulnod megértőbb lénynek lenni,
mert ügyetlenül fognak remegő kézzel enni.
Bekötni cipőfűzőt, vagy felöltözni szépen.
Makacsok már a tárgyak az ősz ember kezében.
Lelassul minden lépés, az egyensúllyal baj van,
segítsd hát két karoddal, légy támaszuk a bajban.

Emlékszel, mikor téged megtanítottak járni,
a lassú tipegésed volt türelmük kivárni.
Te is lassan fejlődtél, ők lassan öregednek,
lelked táplálja lángját a vénülő szíveknek!
Legyél nyitott, kitartó, szereteted segítsen,
engedd – odaadásod – vén szívet melegítsen.
Látod, a kedvességért, a hála ég szemükben.
Te voltál álmuk, céljuk az egész életükben.
Te érted küzdöttek, mindig érted álmodoztak,
ha a szükség hozta nehéz áldozatot hoztak.
Ám már megfáradtak, nem működik úgy a testük,
amíg teheted önként maradj mindig mellettük.

Aranyosi Ervin © 2012-07-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

« Older Posts
Newer Posts »