Aranyosi Ervin versei

febr
13

Aranyosi Ervin: Farsang van ma

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: álruha, Aranyosi Ervin, dal, Farsang van ma, jelmez, tánc, tótágas, vers, vidám, víg, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Farsang van ma

Farsang van ma, víg dal zendül,
aki eljött táncra perdül,
így űzzük el a telet,
hadd jöjjön a kikelet!

Bújj ma színes álruhába,
arcod senki meg ne lássa,
víg mosolyt ragassz magadra,
jókedvedet fogd ma hadra!

Legyen vidám, legyen fényes,
jelmezedre légy igényes,
megkedveljen, aki lát,
viduljon fel a világ!

Itt a farsang, dalunk szálljon,
a világ tótágast álljon!
A tavasz ránk így köszöntsön,
a lelkünkre derűt öntsön!

Aranyosi Ervin © 2020-02-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Merre lehet a boldogság?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, érintés, kedves, melege, Merre lehet a boldogság?, mosoly, ölelés, szeretet, szívvel, szó, talál, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Merre lehet a boldogság?

Merre lehet a boldogság?
Hová menjek, ahol osztják?
Merre menjek, hol találom,
hol keressem a világon.

Előbb szeretned kell magad!
Szeretetből mindig marad!
Sosem fogy el, szórd hát széjjel,
tiszta szívvel, teli kézzel.

Mert, ha szeretsz, megtalálod,
ez okoz csak boldogságot,
és ha mindig bőven méred,
a melegét te is érzed.

Ott bújik a kedves szóban,
simogató, lágy mosolyban,
érintésben, ölelésben,
elfér bármily keskeny résben.

Merre lehet a boldogság?
Hol találok hozzá morzsát,
utat, ami hozzá vezet,
hívó szívet, amely szeret?

Nem oly nehéz azt meglelni,
csak a szépet kell figyelni,
másokban is észrevenni,
s a fényénél melegedni.

Aranyosi Ervin © 2020-02-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Anyai gazdagság

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Anyai gazdagság, Aranyosi Ervin, életem, kincsem, lelkem, örömmel, szabad, szerelem, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Anyai gazdagság

Te rólad szól az életem,
teérted történt minden.
Téged ígért a szerelem,
és én ezt örömmel hittem.
S no lám, most itt vagy már velem,
a két karomba zárlak,
te vagy a sorsom, végzetem,
és csodásnak talállak.
Nincsen hát nálam gazdagabb,
ezen a nagyvilágon.
Lelkem már attól is szabad,
ha drága lényed látom.
Te vagy nekem a nagyvilág,
te vagy az összes kincsem!
Nálad fontosabb, kedvesebb
az én számomra nincsen!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Vihar

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, bolond, doboz, fák, gonosz, holnap, jövő, parancs, szék, szív, szolga, teremt, tiszta, tünemény, vers, vihar 1 Comment

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin © 2020-02-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
10

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Az anyai szív

Category: Barátság, család Tags: Aranyosi Ervin, Az anyai szív, csoda, élet, gyermek, Isten, megbecsül, melenget, szeretet, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Az anyai szív

Egy anya szívének sehol nincsen párja,
hisz benne a gyermek, a csodát találja.
Olyat, melyet bátran másokra is szórhat,
s minden élőlényre ugyanolyan jól hat.
Sosem szabad hagyni azt, hogy kiürüljön,
s gyermeke, karjából messzire kerüljön!
Ilyen szeretetet nem kaphat meg mástól,
boldogsága függhet ettől a varázstól!
Az anyai szívet meg kell hát becsülni,
melengetni kell és nem hagyni kihűlni!
Hiszen azt a szívet úgy alkotta Isten,
hogy egy életen át bentről melegítsen!

Aranyosi Ervin © 2020-02-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Üzenet egy kamasznak

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: anya, Aranyosi Ervin, beszélni, lázad, lelked, megbecsülés, megnyugvás, Üzenet egy kamasznak, vers, vigasztal, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Üzenet egy kamasznak

Nyughatatlan vagy és gyermeklelked lázad,
nem tudod becsülni drága, jó anyádat?
Azt sem veszed észre, javadat akarja,
teérted dolgozik a szíve, a karja.

Mások szemüvegén nézel a szívébe,
nem érted, mért gyűlik annyi könny szemébe?
Utad egyengetné, ahogy tőle telik,
tudom, a kamaszok, ezt nagyon rühellik.

Önmagad már régen felnőtt szemmel látod,
s jó anyád másképpen látja a világod.
Félti a lelkedet, félt, hogy meg ne tévedj,
nehogy élhetetlen rossz álomba révedj!

Talán többet kéne ővele beszélni,
meghallgatni őt is, hogyan kéne élni!
Elmondani neki, te hogyan képzeled,
hogy a világ nem fut rossz vágányra veled.

Meg kéne nyugtatnod, szóval, gondolattal,
egy jó beszélgetés, két lelket vigasztal.
Megnyugtatnod kéne, bátran bízhat benned,
csak utad keresed, emberré kell lenned!

Néha nyugodj hát le és nyugtasd meg Anyát,
szórd rá mosolyodat, szép lelked aranyát!
Tudasd, hogy szereted, s nem tudod mutatni,
de többé nem akarsz a „kisfia” maradni!

Kérd meg, hogy mostantól felnőttként kezeljen,
a válaszaidtól megnyugvásra leljen,
hisz szükséged van rá – tudja! – fontos néked,
s ő a zord világban végső menedéked!

Csupán annyit kéne értésére adnod,
nem szabad már tovább gyermeknek maradnod.
Céljaid, álmaid hívnak, hát menned kell,
csak így lehetsz te is boldog, remek ember!

Aranyosi Ervin © 2020-02-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Fogynak az angyalok…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: angyalsereg, Aranyosi Ervin, boldog szeretet, Fogynak az angyalok..., Jó Isten, Lélek, út, vers, világ 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Fogynak az angyalok…

Fogynak az angyalok a földi világból,
mintha útra kelne mind, ki lelket ápol.
Mintha a jó Isten mind magához hívná,
s egy távoli síkon jobb létre tanít’ná.
Gyülekezik lassan a nagy angyalsereg,
és akit itt hagytak, értük sír, kesereg,
s nem érti, hogy miért ők mennek el korán,
s mardossa a kétség, értetlenség okán.

Fogynak az angyalok, s jönni készülődnek,
hiszem, szüksége van őrájuk a Földnek!
Újra leszületve, szebbé fogják tenni,
s tanítják a jókat őszintén szeretni.
Odafent az égen csillagok ragyognak,
figyelő szemei őrző angyaloknak,
akik értünk éltek, s ma is ránk vigyáznak,
akiket szemeink csak álmunkban látnak.

Fogynak az angyalok, s nekünk több a dolgunk,
akik e planétán sírunk, morgolódunk.
Látjuk a hibákat, s az Istentől várjuk,
hogy javítson rajtuk, többet ne találjunk!
De tán azért jöttünk, hogy többet tehessünk,
egy egész világot boldoggá szeressünk!
Jó példát mutatva, ahogy már sok angyal,
megtisztult lélekkel, jobbító szavakkal.

Fogynak az angyalok és fáj a hiányuk,
könny gyűlik szemünkben, ha gondolunk rájuk.
De talán megnyugtat minket majd a tudat,
ők fogják mutatni minekünk az utat,
melyen majd a lélek magasabb szintre lép,
egy élhetőbb világ tárul végre elénk,
amit együtt leszünk képesek megélni,
hol csak szeretni kell, s nem lesz mitől félni!

Aranyosi Ervin © 2020-02-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Eső és szél ellenére

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Eső és szél ellenére, felhő, kedvem, lelkem, mások, nap, napsütés, utca, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Eső és szél ellenére

Megyek az utcán és nézem,
ahogy csepeg az eső.
Felhők könnyét én átérzem,
lelkem a sírást leső.
Fúj a szél is. Viszi kedvem,
– ázom-fázom szomorún?
Hát a napfény ragyog bennem,
keresztül a bús borún.

Kabátomat szél tépázza,
s azzal vajon mire megy?
Hiszi, lelkem megalázza,
s a napsütés lesz a kegy?
Eső és szél, mit akartok?
Ellopni a kedvemet?
Meglocsoltok, belém martok?
Folyton szomorú legyek?

Lelkemben a Napot őrzöm,
tőle jókedvű vagyok,
inkább derűben időzöm,
s a mosolyom kiragyog.
Feledem a szürkeséget,
napjaimba színt viszek,
eső és szél nem vet véget
annak, amiben hiszek.

Mert, amikor jó a kedvem,
a lelkem is felragyog,
s előcsalogatom menten
felhők mögül a Napot.
Mások arcára is írom
saját fényem, mosolyom,
többé nem lesz okom sírnom,
gond nem ráncol homlokon.

Kinn az utcán eső csepeg?
Fákat cibál most a szél?
Én mégis napfényre lelek,
s lelkem is derűt remél!
Nem hagyom, hogy keserítsen,
hisz világom változó!
Bentről jó kedvre derítsen,
a lelkembe fényt hozó!

Aranyosi Ervin © 2020-02-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Léleksimogatás

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: alagút, Aranyosi Ervin, esély, fény, hála, Lélek, Léleksimogatás, megért, remény, szeretni, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Léleksimogatás

Örül az én lelkem, mikor simogatlak,
s érzem a tiéd is visszamosolyog.
Egymás lelkére az érzéseink hatnak,
hisz egymást szeretni, van sok komoly ok!
Fénylik a szemünk és felderül a lélek,
az élő valóság új értelmet nyer.
A szíveink csendben jó érzést cserélnek,
és a boldogsághoz csupán ennyi kell!

Nem tudjuk a jövő mit is tartogathat,
de szeretetünktől szépül a jelen,
s hiszem, a jó érzés a holnapra hathat,
jövőben majd ebből annyi szép terem.
Fájó szíveket is begyógyít a hála,
sötét alagútban felgyullad a fény,
megtisztul a lélek, eltűnik határa,
s hinni kezd magában, hiszen van remény!

Bíz’ csak ennyit kéne megérteni végre,
hisz a világunkban nincsen más kiút!
Az tud a sötétből kilépni a fényre,
aki felszabadul és szeretni tud!
Dobjuk hát le együtt a félelem láncát,
lelkünk simogasson, s adjon szép esélyt,
járjuk el a lélek boldogító táncát,
s csodáljuk egymásban az élő, tiszta fényt!

Aranyosi Ervin © 2020-02-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: 20200202

Category: A nap gondolata Tags: 20200202, Aranyosi Ervin, hiba, lelked, mások, tükörkép, vers, világ, visszahat, visszásság 9 hozzászólás

Aranyosi Ervin: 20200202

Nézd csak, oda-vissza a mai dátumot,
február kettőre furcsa számsor jutott.
Bárhonnan olvasod, a számok szembe jönnek,
tükörképpé válnak, s a lelkedbe böknek.

A élet is ilyen párhuzamot mutat,
ahogy végigjárod a rád kimért utat.
Saját hibáidat másokban találod,
és a visszásságot másokban, utálod.
Ha magadba nézel, az benned is itt él,
s nehezen tűnik el a rossz, miben hittél.
A külső világod,belsőd tükörképe,
s tőled függ, amit látsz, tetszik-e, hogy szép-e?

Amit adsz magadból, azt tükrözi vissza,
lelked az édeset, vagy keserűt issza!
Így tart tükröt neked, nap, mint nap a világ,
amit te kiküldesz, az fog majd hatni rád!

Aranyosi Ervin © 2020-02-02.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Farsang van ma

Farsang van ma, víg dal zendül, aki eljött táncra perdül, így űzzük el a telet, hadd jöjjön a kikelet!

Bújj ma színes álruhába, arcod senki meg ne lássa, víg mosolyt ragassz magadra, jókedvedet fogd ma hadra!

Legyen vidám, legyen fényes, jelmezedre légy igényes, megkedveljen, aki lát, viduljon fel a világ!

Itt a farsang, dalunk szálljon, a világ tótágast álljon! A tavasz ránk így köszöntsön, a lelkünkre derűt öntsön!

Aranyosi Ervin: Merre lehet a boldogság?

Merre lehet a boldogság? Hová menjek, ahol osztják? Merre menjek, hol találom, hol keressem a világon.

Előbb szeretned kell magad! Szeretetből mindig marad! Sosem fogy el, szórd hát széjjel, tiszta szívvel, teli kézzel.

Mert, ha szeretsz, megtalálod, ez okoz csak boldogságot, és ha mindig bőven méred, a melegét te is érzed.

Ott bújik a kedves szóban, simogató, lágy mosolyban, érintésben, ölelésben, elfér bármily keskeny résben.

Merre lehet a boldogság? Hol találok hozzá morzsát, utat, ami hozzá vezet, hívó szívet, amely szeret?

Nem oly nehéz azt meglelni, csak a szépet kell figyelni, másokban is észrevenni, s a fényénél melegedni.

Aranyosi Ervin: Anyai gazdagság

Aranyosi Ervin: Vihar

Viharos szél tépkedi a fákat. Ők meghajolnak. Van bennük alázat. De meddig állják, mindezt meddig tűrik? Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz, bár erősködsz, s támadásba lendülsz, de ha a fák egyszer visszacsapnak, kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának, azok kiket te hiszel szolgának, azok, kiket most szolgálnod kéne, de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak, talán már egy szebb jövőre várnak, miközben a parancsaid súgod, másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak, rút helyeden szolgálókká válnak, szolgálnak majd egymással vállvetve, tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Aranyosi Ervin: Az anyai szív

Aranyosi Ervin: Üzenet egy kamasznak

Nyughatatlan vagy és gyermeklelked lázad, nem tudod becsülni drága, jó anyádat? Azt sem veszed észre, javadat akarja, teérted dolgozik a szíve, a karja.

Mások szemüvegén nézel a szívébe, nem érted, mért gyűlik annyi könny szemébe? Utad egyengetné, ahogy tőle telik, tudom, a kamaszok, ezt nagyon rühellik.

Önmagad már régen felnőtt szemmel látod, s jó anyád másképpen látja a világod. Félti a lelkedet, félt, hogy meg ne tévedj, nehogy élhetetlen rossz álomba révedj!

Talán többet kéne ővele beszélni, meghallgatni őt is, hogyan kéne élni! Elmondani neki, te hogyan képzeled, hogy a világ nem fut rossz vágányra veled.

Meg kéne nyugtatnod, szóval, gondolattal, egy jó beszélgetés, két lelket vigasztal. Megnyugtatnod kéne, bátran bízhat benned, csak utad keresed, emberré kell lenned!

Néha nyugodj hát le és nyugtasd meg Anyát, szórd rá mosolyodat, szép lelked aranyát! Tudasd, hogy szereted, s nem tudod mutatni, de többé nem akarsz a „kisfia” maradni!

Kérd meg, hogy mostantól felnőttként kezeljen, a válaszaidtól megnyugvásra leljen, hisz szükséged van rá – tudja! – fontos néked, s ő a zord világban végső menedéked!

Csupán annyit kéne értésére adnod, nem szabad már tovább gyermeknek maradnod. Céljaid, álmaid hívnak, hát menned kell, csak így lehetsz te is boldog, remek ember!

Aranyosi Ervin: Fogynak az angyalok…

Aranyosi Ervin: Eső és szél ellenére

Megyek az utcán és nézem, ahogy csepeg az eső. Felhők könnyét én átérzem, lelkem a sírást leső. Fúj a szél is. Viszi kedvem, – ázom-fázom szomorún? Hát a napfény ragyog bennem, keresztül a bús borún.

Kabátomat szél tépázza, s azzal vajon mire megy? Hiszi, lelkem megalázza, s a napsütés lesz a kegy? Eső és szél, mit akartok? Ellopni a kedvemet? Meglocsoltok, belém martok? Folyton szomorú legyek?

Lelkemben a Napot őrzöm, tőle jókedvű vagyok, inkább derűben időzöm, s a mosolyom kiragyog. Feledem a szürkeséget, napjaimba színt viszek, eső és szél nem vet véget annak, amiben hiszek.

Mert, amikor jó a kedvem, a lelkem is felragyog, s előcsalogatom menten felhők mögül a Napot. Mások arcára is írom saját fényem, mosolyom, többé nem lesz okom sírnom, gond nem ráncol homlokon.

Kinn az utcán eső csepeg? Fákat cibál most a szél? Én mégis napfényre lelek, s lelkem is derűt remél! Nem hagyom, hogy keserítsen, hisz világom változó! Bentről jó kedvre derítsen, a lelkembe fényt hozó!

Aranyosi Ervin: Léleksimogatás

Aranyosi Ervin: 20200202

Nézd csak, oda-vissza a mai dátumot, február kettőre furcsa számsor jutott. Bárhonnan olvasod, a számok szembe jönnek, tükörképpé válnak, s a lelkedbe böknek.

Amit adsz magadból, azt tükrözi vissza, lelked az édeset, vagy keserűt issza! Így tart tükröt neked, nap, mint nap a világ, amit te kiküldesz, az fog majd hatni rád!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Farsang van ma, víg dal zendül,
aki eljött táncra perdül,
így űzzük el a telet,
hadd jöjjön a kikelet!

Bújj ma színes álruhába,
arcod senki meg ne lássa,
víg mosolyt ragassz magadra,
jókedvedet fogd ma hadra!

Legyen vidám, legyen fényes,
jelmezedre légy igényes,
megkedveljen, aki lát,
viduljon fel a világ!

Itt a farsang, dalunk szálljon,
a világ tótágast álljon!
A tavasz ránk így köszöntsön,
a lelkünkre derűt öntsön!

Merre lehet a boldogság?
Hová menjek, ahol osztják?
Merre menjek, hol találom,
hol keressem a világon.

Előbb szeretned kell magad!
Szeretetből mindig marad!
Sosem fogy el, szórd hát széjjel,
tiszta szívvel, teli kézzel.

Mert, ha szeretsz, megtalálod,
ez okoz csak boldogságot,
és ha mindig bőven méred,
a melegét te is érzed.

Ott bújik a kedves szóban,
simogató, lágy mosolyban,
érintésben, ölelésben,
elfér bármily keskeny résben.

Merre lehet a boldogság?
Hol találok hozzá morzsát,
utat, ami hozzá vezet,
hívó szívet, amely szeret?

Nem oly nehéz azt meglelni,
csak a szépet kell figyelni,
másokban is észrevenni,
s a fényénél melegedni.

Viharos szél tépkedi a fákat.
Ők meghajolnak. Van bennük alázat.
De meddig állják, mindezt meddig tűrik?
Valami már régen készülődik!

Hej, te szél, te gyengülsz, egyre gyengülsz,
bár erősködsz, s támadásba lendülsz,
de ha a fák egyszer visszacsapnak,
kioltanak. Köszönd hát magadnak!

Ha akarnák földhöz láncolnának,
azok kiket te hiszel szolgának,
azok, kiket most szolgálnod kéne,
de bolond vagy, gonosz tüneménye.

Talán majd egy kis dobozba zárnak,
talán már egy szebb jövőre várnak,
miközben a parancsaid súgod,
másokba az utolsókat rúgod.

Meghajolnak, aztán majd felállnak,
rút helyeden szolgálókká válnak,
szolgálnak majd egymással vállvetve,
tiszta szívvel, holnapot teremtve!

Nyughatatlan vagy és gyermeklelked lázad,
nem tudod becsülni drága, jó anyádat?
Azt sem veszed észre, javadat akarja,
teérted dolgozik a szíve, a karja.

Mások szemüvegén nézel a szívébe,
nem érted, mért gyűlik annyi könny szemébe?
Utad egyengetné, ahogy tőle telik,
tudom, a kamaszok, ezt nagyon rühellik.

Önmagad már régen felnőtt szemmel látod,
s jó anyád másképpen látja a világod.
Félti a lelkedet, félt, hogy meg ne tévedj,
nehogy élhetetlen rossz álomba révedj!

Talán többet kéne ővele beszélni,
meghallgatni őt is, hogyan kéne élni!
Elmondani neki, te hogyan képzeled,
hogy a világ nem fut rossz vágányra veled.

Meg kéne nyugtatnod, szóval, gondolattal,
egy jó beszélgetés, két lelket vigasztal.
Megnyugtatnod kéne, bátran bízhat benned,
csak utad keresed, emberré kell lenned!

Néha nyugodj hát le és nyugtasd meg Anyát,
szórd rá mosolyodat, szép lelked aranyát!
Tudasd, hogy szereted, s nem tudod mutatni,
de többé nem akarsz a „kisfia” maradni!

Kérd meg, hogy mostantól felnőttként kezeljen,
a válaszaidtól megnyugvásra leljen,
hisz szükséged van rá – tudja! – fontos néked,
s ő a zord világban végső menedéked!

Csupán annyit kéne értésére adnod,
nem szabad már tovább gyermeknek maradnod.
Céljaid, álmaid hívnak, hát menned kell,
csak így lehetsz te is boldog, remek ember!

Megyek az utcán és nézem,
ahogy csepeg az eső.
Felhők könnyét én átérzem,
lelkem a sírást leső.
Fúj a szél is. Viszi kedvem,
– ázom-fázom szomorún?
Hát a napfény ragyog bennem,
keresztül a bús borún.

Kabátomat szél tépázza,
s azzal vajon mire megy?
Hiszi, lelkem megalázza,
s a napsütés lesz a kegy?
Eső és szél, mit akartok?
Ellopni a kedvemet?
Meglocsoltok, belém martok?
Folyton szomorú legyek?

Lelkemben a Napot őrzöm,
tőle jókedvű vagyok,
inkább derűben időzöm,
s a mosolyom kiragyog.
Feledem a szürkeséget,
napjaimba színt viszek,
eső és szél nem vet véget
annak, amiben hiszek.

Mert, amikor jó a kedvem,
a lelkem is felragyog,
s előcsalogatom menten
felhők mögül a Napot.
Mások arcára is írom
saját fényem, mosolyom,
többé nem lesz okom sírnom,
gond nem ráncol homlokon.

Kinn az utcán eső csepeg?
Fákat cibál most a szél?
Én mégis napfényre lelek,
s lelkem is derűt remél!
Nem hagyom, hogy keserítsen,
hisz világom változó!
Bentről jó kedvre derítsen,
a lelkembe fényt hozó!

Nézd csak, oda-vissza a mai dátumot,
február kettőre furcsa számsor jutott.
Bárhonnan olvasod, a számok szembe jönnek,
tükörképpé válnak, s a lelkedbe böknek.

Amit adsz magadból, azt tükrözi vissza,
lelked az édeset, vagy keserűt issza!
Így tart tükröt neked, nap, mint nap a világ,
amit te kiküldesz, az fog majd hatni rád!