Aranyosi Ervin versei

ápr
11

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Category: A nap gondolata Tags: dicséret, élni, félni, jó szó, kedves, Lélek, lélek-konyha, szeretet, szív, világot 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Lélek-konyhát fogok nyitni barátom, s meglátod,
jól lakatom szeretettel az egész világot…
Megmutatom társaimnak, hogy érdemes élni!
Megtisztulok haragomtól, nem akarok félni!

Kifőztem, hogy hogyan tegyem szebbé a világot:
Mosolyommal vidítom fel, mindazt, akit látok.
A jó szóval, dicsérettel nem spórolok többé,
ettől válnak az emberek jobbakká, különbbé!

Lélek-konyhám fazekába csak emberit töltök,
és magamra kedves arcot, és megértőt öltök.
Szakácsokat is keresek, akik velem főznek,
akik bajt és búbánatot szívvel megelőznek.

Akik tudják, hogy a gonosz csakis ott virágzik,
ahol a szív szeretetlen, hol a lélek fázik.
Lélek-konyhát fogok nyitni, te is térj be hozzám,
s ne csak vigyél boldogságot, szeretetet hozz rám!

Mert a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal,
csupa lélek-finomsággal teljen hát az asztal!
Gyógyuljon az emberiség, s higgyen fűben, fában,
ne legyen több éhes lélek ebben a világban!

Aranyosi Ervin © 2016-04-11.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Oroszlánbőgés (dilemma)

Category: Humor, vidámság, tréfa Tags: borbély, dilemma, ebéd, fodrász, oroszlánbőgés, sörényem Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Oroszlánbőgés (dilemma)

Kicsit kócos vagyok, megettem a borbélyt.
Hajat akart vágni, s nem talált ki fortélyt.
Hát én kitaláltam – vele be is értem –
jóllaktam, s nem zavart a kócos sörényem!
Kicsit ellenkezett, ám de nem menekült,
meggyőztem erőből, s a hasamba került.
Csak hát a sörényem rendbe kell már hozni,
új fodrásszal kéne gyorsan találkozni!
Ha lesz új frizurám, s jól nézek ki végre,
ígérem nem fogom megenni ebédre!

Aranyosi Ervin © 2016-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Teremtő szavak

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: csodás, drágakő, ember, szavak, szó, teremtő, Úr, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Teremtő szavak

Az ember szíve szép szavakra éhes,
mert simogatni így is lehetséges.
Szavakkal is teremthetsz szebb világot,
csak szeretettel locsold a szóvirágot!
Dicséret, hála, bók a szóba szőve,
örömforrás, mely így visz szebb jövőbe,
mely hitet ad, hogy lehet szebb az élet,
használd a szót, tegyen gazdaggá téged!

Ha szép szavad tettel valóra váltod,
ha elhiszed, hát teremt új világot,
mely élhető, sőt, kedvességgel bélelt,
a szív kívánja, mint éhező az ételt.
S bizony a szó felépít, felvirágoz,
ha elhiszed, az Úr emel magához.
Figyeld tehát, hogy használod szavad,
ha jól ügyelsz, felemeled magad.

Használd a szót, s emelj fel véle mást is,
hisz drágakő, smaragd, gyémánt és jáspis!
Társaid létét is szebbé teheted,
ha csak a jót, azt ismételgeted!
Mire jók még a szépséges szavak,
ha beteg vagy, így gyógyítsd meg magad!
És adj erőt, gyógyuljon tőle más!
Látod a szó, az pont ettől csodás!

Aranyosi Ervin © 2016-04-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
4

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Category: Állatok, természet Tags: állatok, boldog, ember, felelősság, föld, Isten, Mű, szeretet, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot,
hogy gondoskodj róla, s légy általa áldott!
Hajts uralmad alá, minden növényt, s barmot,
tápláld, éltesd őket, ám ne legyél zsarnok!

Ez egy nagy feladat, komoly felelősség,
ám szívedben megvan hozzá az erősség:
Szeretetnek hívják, amely ad és éltet,
ez vezérelje utadon a lépted!

Jaj de nem figyeltél Istenedre ember!
Nem szolgálod népét, nem élsz szeretettel,
nyomodban a nyomor, szenvedés virágzik,
szeretet szívedből – úgy tűnik – hiányzik.

Vegyszerrel pusztítod vizedet, s a kerted,
Isten szép barmait szanaszét kergetted,
s csak a pénzt hajszolod, saját kényelmedet,
s csodálkozol rajta, hogy világod beteg.

Pedig a jó Isten fiát érted adta,
ő a szeretetet néked megmutatta.
Hej, csak botor ember, reá nem figyeltél,
élő mag helyébe, keresztet vetettél.

Tetted súlyát nyögi szerte a természet,
a Föld nyomorából kiveszed a részed.
Felelősség súlya nyomja csak a vállad,
te általad szenved a növény, s az állat.

Mű dolgokra ügyelsz, ha teszed a dolgod,
s nem látod be szíved, vajon mért nem boldog.
Mert önző világod szeretetlen, árva,
s közben te is szenvedsz, halálodat várva.

Aranyosi Ervin © 2016-04-04.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tavaszi zsongás

Category: Állatok, természet Tags: 1 kép 1 vers, holnap, nap, ragyog, tavasz, virágos, zsongás 1 Comment

Aranyosi Ervin: Tavaszi zsongás

Itt a tavasz, a kedvünk is virágos.
Nevetni kell, ahogy a Nap ragyog!
Lehajolni minden apró virághoz,
s élvezni azt, hogy létezem, s vagyok!
A lenge szellő simogatja bőrünk,
Napunk világít, árnyékunk követ.
Nem nyugszunk már, indulunk, fészkelődünk,
s visszatér hitünk, hogy holnap jobb jöhet…

Aranyosi Ervin © 2014-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
2

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Út a boldogsághoz…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Anyu, boldog, boldogság, élet, kicsinyének, szeretet, út 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Út a boldogsághoz…

Kicsi vagyok, mégsem félek,
tiszta szívből szeretek!
Tanulom még a világot,
s talán boldog lehetek.
Bár úgy látszik, hogy harcolok,
megtámadok dolgokat,
de én még csak azt keresem,
hogy lehetnék boldogabb?

Hogyan kell boldognak lenni?,
Anyu, mutasd meg nekem!
Nem akarok tudatlanul,
átkelni az életen!
Tegyem azt, mit szívem diktál?
Mi vezessen az úton?
Vagy hallgassak az eszemre?
Melyik jobb? Még nem tudom!

Kicsi vagyok, jóra vágyom,
tanulom az életet.
Tanítsd meg, hogy hogyan tegyem,
s követem a léptedet.
Mondd csak Anyu, te boldog vagy?
Taníts rá meg engem is!
Mutasd meg, hogy melyik út az,
mely a Földön mennybe visz?

Aranyosi Ervin © 2016-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Világnézet

Category: A nap gondolata, Állatok, természet, Gyerekvers, verses mese Tags: gondolat, megfigyel, róka, szalmakalap, tudós, világ, világnézet 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Világnézet

Négy aprócska kölyökróka kifeküdt a napra,
Nem volt szükség hűs árnyékra, vagy szalmakalapra.
Tavaszi nap fürösztötte szép vörös bundájuk,
a világ megfigyelését bízták csak reájuk.
Volt közöttük, aki figyelt, leste a világot,
meg is csodált növő füvet, kinyíló virágot,
lassan tovacsúszó csigát, nagyot ugró szöcskét,
figyelt, s közben nem zavarta szunyókáló öccsét.
A harmadik szintén bámult, mindezt mégse látta,
mert a negyedik kis róka épp a fülét rágta.
Megzavarta a nézésben, odafigyelésben,
csak egy bosszús kis gondolat járt már az eszében.
Az elsőből tudós válik, ismer szinte mindent,
a másikból álmodozó, ki tiszteli Istent.
A harmadik harcolni fog, mindig bosszút forral,
a negyedik meg bosszantja, kötekedő orral.
Milyen jó, hogy különbözünk, ettől szép világunk,
az egészből mindig más részt, különbözőt látunk.
Így lesznek a vélemények, sajátosak, szépek,
s ha mindenki elmeséli, akkor kapsz egészet!

Aranyosi Ervin © 2016-04-01.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Álomutazás

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: 1 kép 1 vers, álmom, álomutazás, boldogság, Bőrönd, kaland, meseország, vekkeróra 1 Comment

Aranyosi Ervin: Álomutazás

Vettem a bőröndöt és telepakoltam,
az ébresztő órát magam mellé toltam.
Aztán macikámat az ölembe vettem,
s így belefeküdtem, jól elhelyezkedtem.

Behunytam a szemem, s elkezdtem repülni,
s hittem hogy az álmom jól fog sikerülni.
El tudok így jutni szép meseországba,
hol annyi kaland vár, s hisznek a csodákban.

Hol mindenki nevet, szeret, örül, játszik,
ahol a boldogság gyümölcse virágzik!
Azért is utaztam – s repített az álmom –
hittem boldogságom, ott meg kell találom!

Ezt a szép bőröndöt tele fogom rakni,
s mivel nem akarok mindig ott maradni,
amikor megszólal majd a vekkeróra,
átváltom napomat mától szebbre, jóra!

Aranyosi Ervin © 2016-03-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mai napi tanítás

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: boldog, élet, életiskola, Isten, Lélek, mai, napi, sors, tanítás, vágy Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mai napi tanítás

Emlékezz csak vissza, mit hoztál magaddal?
Képzeld el: – Ha vége, mit viszel tovább?
Nem mindegy miként élsz: – Örömmel? Haraggal?
Mire tanít téged az életiskolád?

Képes vagy naponta újra megcsodálni,
azt amit az élet tálcán tesz eléd?
Képes vagy tanulni, jobb emberré válni,
szabad ember leszel, vagy pedig cseléd?

Ne mutogass másra, mert sorsod te írod!
Csak a te kezedben az irányítás!
Ha lemondasz róla, s úgy érzed nem bírod,
akkor tud uralni, vagy legyőzni más!

Ez a nap sem különb, mint a többi másik,
te teszed csodássá, boldoggá, ha kell,
hisz külső világod belülről virágzik,
s azt kapja a lélek, amit érdemel!

Úgy bánj hát másokkal, ahogyan szeretnéd,
hogy veled bánjanak, s küldj szép jeleket.
Mert az Isten jót ad, és ha észrevennéd,
nem játszanál gyakran szörnyű szerepet.

Te vagy a gyermeke, általad tapasztal,
s csak általad élhet a jó, s a gonosz!
Egyben ez a jó hír – s talán megvigasztal –
mert mikor megérted, az helyzetbe hoz!

Vedd hát a kezedbe az igaz teremtést!
Emeld fel Uradhoz fénylő lelkedet!
Szíved oltárára napi szinten ezt vésd:
– Sirámok közt élni szépen, nem lehet!

Izzítsd hát fel lelked, gyújts hát benne vágyat,
örömmel, vidáman alkoss holnapot!
És ha teszel érte, úgy lesz, ‘hogy kívántad,
amit csak elképzelsz, azt mind megkapod!

Aranyosi Ervin © 2016-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
27

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Locsolni kell!

Category: Mikulás, Karácsony, Szilveszter, Húsvét Tags: Húsvét, kert, lányok, locsolni, nap, nők, tiszta víz, világ, virág 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Locsolni kell!

Locsolni kell a kerteket!
Húsvétkor a nőket!
Tiszta vízzel, szeretettel,
megtisztelni őket!
Minden virág akkor virul,
ha gondoskodsz róla,
ha van neki kis kertésze,
gondos locsolója!
Öntözd hát meg a lányokat,
mondjál hozzá verset!
Nyíljon szépen minden virág,
viruljon a kerted!

Nézd a Napot, hét ágra süt,
az ő fénye áldott.
Tedd hát szíved erejével,
szebbé a világot!
Sugározzon szereteted,
minden fűre, fára!
Saját fényed így öntheted
te is a világra!
Legyél te is egy kis kertész,
s ápolj sok virágot,
szereteted friss vizével,
szebbítsd a világot!

Aranyosi Ervin © 2016-03-27.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Lélek-konyha

Lélek-konyhát fogok nyitni barátom, s meglátod, jól lakatom szeretettel az egész világot… Megmutatom társaimnak, hogy érdemes élni! Megtisztulok haragomtól, nem akarok félni!

Kifőztem, hogy hogyan tegyem szebbé a világot: Mosolyommal vidítom fel, mindazt, akit látok. A jó szóval, dicsérettel nem spórolok többé, ettől válnak az emberek jobbakká, különbbé!

Lélek-konyhám fazekába csak emberit töltök, és magamra kedves arcot, és megértőt öltök. Szakácsokat is keresek, akik velem főznek, akik bajt és búbánatot szívvel megelőznek.

Akik tudják, hogy a gonosz csakis ott virágzik, ahol a szív szeretetlen, hol a lélek fázik. Lélek-konyhát fogok nyitni, te is térj be hozzám, s ne csak vigyél boldogságot, szeretetet hozz rám!

Mert a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal, csupa lélek-finomsággal teljen hát az asztal! Gyógyuljon az emberiség, s higgyen fűben, fában, ne legyen több éhes lélek ebben a világban!

Aranyosi Ervin: Oroszlánbőgés (dilemma)

Aranyosi Ervin: Teremtő szavak

Aranyosi Ervin: Ember! Reád bízta Isten a világot

Ember! Reád bízta Isten a világot, hogy gondoskodj róla, s légy általa áldott! Hajts uralmad alá, minden növényt, s barmot, tápláld, éltesd őket, ám ne legyél zsarnok!

Ez egy nagy feladat, komoly felelősség, ám szívedben megvan hozzá az erősség: Szeretetnek hívják, amely ad és éltet, ez vezérelje utadon a lépted!

Jaj de nem figyeltél Istenedre ember! Nem szolgálod népét, nem élsz szeretettel, nyomodban a nyomor, szenvedés virágzik, szeretet szívedből – úgy tűnik – hiányzik.

Vegyszerrel pusztítod vizedet, s a kerted, Isten szép barmait szanaszét kergetted, s csak a pénzt hajszolod, saját kényelmedet, s csodálkozol rajta, hogy világod beteg.

Pedig a jó Isten fiát érted adta, ő a szeretetet néked megmutatta. Hej, csak botor ember, reá nem figyeltél, élő mag helyébe, keresztet vetettél.

Tetted súlyát nyögi szerte a természet, a Föld nyomorából kiveszed a részed. Felelősség súlya nyomja csak a vállad, te általad szenved a növény, s az állat.

Mű dolgokra ügyelsz, ha teszed a dolgod, s nem látod be szíved, vajon mért nem boldog. Mert önző világod szeretetlen, árva, s közben te is szenvedsz, halálodat várva.

Aranyosi Ervin: Tavaszi zsongás

Aranyosi Ervin: Út a boldogsághoz…

Kicsi vagyok, mégsem félek, tiszta szívből szeretek! Tanulom még a világot, s talán boldog lehetek. Bár úgy látszik, hogy harcolok, megtámadok dolgokat, de én még csak azt keresem, hogy lehetnék boldogabb?

Hogyan kell boldognak lenni?, Anyu, mutasd meg nekem! Nem akarok tudatlanul, átkelni az életen! Tegyem azt, mit szívem diktál? Mi vezessen az úton? Vagy hallgassak az eszemre? Melyik jobb? Még nem tudom!

Kicsi vagyok, jóra vágyom, tanulom az életet. Tanítsd meg, hogy hogyan tegyem, s követem a léptedet. Mondd csak Anyu, te boldog vagy? Taníts rá meg engem is! Mutasd meg, hogy melyik út az, mely a Földön mennybe visz?

Aranyosi Ervin: Világnézet

Aranyosi Ervin: Álomutazás

Aranyosi Ervin: Mai napi tanítás

Emlékezz csak vissza, mit hoztál magaddal? Képzeld el: – Ha vége, mit viszel tovább? Nem mindegy miként élsz: – Örömmel? Haraggal? Mire tanít téged az életiskolád?

Képes vagy naponta újra megcsodálni, azt amit az élet tálcán tesz eléd? Képes vagy tanulni, jobb emberré válni, szabad ember leszel, vagy pedig cseléd?

Ne mutogass másra, mert sorsod te írod! Csak a te kezedben az irányítás! Ha lemondasz róla, s úgy érzed nem bírod, akkor tud uralni, vagy legyőzni más!

Ez a nap sem különb, mint a többi másik, te teszed csodássá, boldoggá, ha kell, hisz külső világod belülről virágzik, s azt kapja a lélek, amit érdemel!

Úgy bánj hát másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy veled bánjanak, s küldj szép jeleket. Mert az Isten jót ad, és ha észrevennéd, nem játszanál gyakran szörnyű szerepet.

Te vagy a gyermeke, általad tapasztal, s csak általad élhet a jó, s a gonosz! Egyben ez a jó hír – s talán megvigasztal – mert mikor megérted, az helyzetbe hoz!

Vedd hát a kezedbe az igaz teremtést! Emeld fel Uradhoz fénylő lelkedet! Szíved oltárára napi szinten ezt vésd: – Sirámok közt élni szépen, nem lehet!

Izzítsd hát fel lelked, gyújts hát benne vágyat, örömmel, vidáman alkoss holnapot! És ha teszel érte, úgy lesz, ‘hogy kívántad, amit csak elképzelsz, azt mind megkapod!

Aranyosi Ervin: Locsolni kell!

Locsolni kell a kerteket! Húsvétkor a nőket! Tiszta vízzel, szeretettel, megtisztelni őket! Minden virág akkor virul, ha gondoskodsz róla, ha van neki kis kertésze, gondos locsolója! Öntözd hát meg a lányokat, mondjál hozzá verset! Nyíljon szépen minden virág, viruljon a kerted!

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Lélek-konyhát fogok nyitni barátom, s meglátod,
jól lakatom szeretettel az egész világot…
Megmutatom társaimnak, hogy érdemes élni!
Megtisztulok haragomtól, nem akarok félni!

Kifőztem, hogy hogyan tegyem szebbé a világot:
Mosolyommal vidítom fel, mindazt, akit látok.
A jó szóval, dicsérettel nem spórolok többé,
ettől válnak az emberek jobbakká, különbbé!

Lélek-konyhám fazekába csak emberit töltök,
és magamra kedves arcot, és megértőt öltök.
Szakácsokat is keresek, akik velem főznek,
akik bajt és búbánatot szívvel megelőznek.

Akik tudják, hogy a gonosz csakis ott virágzik,
ahol a szív szeretetlen, hol a lélek fázik.
Lélek-konyhát fogok nyitni, te is térj be hozzám,
s ne csak vigyél boldogságot, szeretetet hozz rám!

Mert a szeretet az gyógyít, vidít, megvigasztal,
csupa lélek-finomsággal teljen hát az asztal!
Gyógyuljon az emberiség, s higgyen fűben, fában,
ne legyen több éhes lélek ebben a világban!

Ember! Reád bízta Isten a világot,
hogy gondoskodj róla, s légy általa áldott!
Hajts uralmad alá, minden növényt, s barmot,
tápláld, éltesd őket, ám ne legyél zsarnok!

Ez egy nagy feladat, komoly felelősség,
ám szívedben megvan hozzá az erősség:
Szeretetnek hívják, amely ad és éltet,
ez vezérelje utadon a lépted!

Jaj de nem figyeltél Istenedre ember!
Nem szolgálod népét, nem élsz szeretettel,
nyomodban a nyomor, szenvedés virágzik,
szeretet szívedből – úgy tűnik – hiányzik.

Vegyszerrel pusztítod vizedet, s a kerted,
Isten szép barmait szanaszét kergetted,
s csak a pénzt hajszolod, saját kényelmedet,
s csodálkozol rajta, hogy világod beteg.

Pedig a jó Isten fiát érted adta,
ő a szeretetet néked megmutatta.
Hej, csak botor ember, reá nem figyeltél,
élő mag helyébe, keresztet vetettél.

Tetted súlyát nyögi szerte a természet,
a Föld nyomorából kiveszed a részed.
Felelősség súlya nyomja csak a vállad,
te általad szenved a növény, s az állat.

Mű dolgokra ügyelsz, ha teszed a dolgod,
s nem látod be szíved, vajon mért nem boldog.
Mert önző világod szeretetlen, árva,
s közben te is szenvedsz, halálodat várva.

Kicsi vagyok, mégsem félek,
tiszta szívből szeretek!
Tanulom még a világot,
s talán boldog lehetek.
Bár úgy látszik, hogy harcolok,
megtámadok dolgokat,
de én még csak azt keresem,
hogy lehetnék boldogabb?

Hogyan kell boldognak lenni?,
Anyu, mutasd meg nekem!
Nem akarok tudatlanul,
átkelni az életen!
Tegyem azt, mit szívem diktál?
Mi vezessen az úton?
Vagy hallgassak az eszemre?
Melyik jobb? Még nem tudom!

Kicsi vagyok, jóra vágyom,
tanulom az életet.
Tanítsd meg, hogy hogyan tegyem,
s követem a léptedet.
Mondd csak Anyu, te boldog vagy?
Taníts rá meg engem is!
Mutasd meg, hogy melyik út az,
mely a Földön mennybe visz?

Emlékezz csak vissza, mit hoztál magaddal?
Képzeld el: – Ha vége, mit viszel tovább?
Nem mindegy miként élsz: – Örömmel? Haraggal?
Mire tanít téged az életiskolád?

Képes vagy naponta újra megcsodálni,
azt amit az élet tálcán tesz eléd?
Képes vagy tanulni, jobb emberré válni,
szabad ember leszel, vagy pedig cseléd?

Ne mutogass másra, mert sorsod te írod!
Csak a te kezedben az irányítás!
Ha lemondasz róla, s úgy érzed nem bírod,
akkor tud uralni, vagy legyőzni más!

Ez a nap sem különb, mint a többi másik,
te teszed csodássá, boldoggá, ha kell,
hisz külső világod belülről virágzik,
s azt kapja a lélek, amit érdemel!

Úgy bánj hát másokkal, ahogyan szeretnéd,
hogy veled bánjanak, s küldj szép jeleket.
Mert az Isten jót ad, és ha észrevennéd,
nem játszanál gyakran szörnyű szerepet.

Te vagy a gyermeke, általad tapasztal,
s csak általad élhet a jó, s a gonosz!
Egyben ez a jó hír – s talán megvigasztal –
mert mikor megérted, az helyzetbe hoz!

Vedd hát a kezedbe az igaz teremtést!
Emeld fel Uradhoz fénylő lelkedet!
Szíved oltárára napi szinten ezt vésd:
– Sirámok közt élni szépen, nem lehet!

Izzítsd hát fel lelked, gyújts hát benne vágyat,
örömmel, vidáman alkoss holnapot!
És ha teszel érte, úgy lesz, ‘hogy kívántad,
amit csak elképzelsz, azt mind megkapod!

Locsolni kell a kerteket!
Húsvétkor a nőket!
Tiszta vízzel, szeretettel,
megtisztelni őket!
Minden virág akkor virul,
ha gondoskodsz róla,
ha van neki kis kertésze,
gondos locsolója!
Öntözd hát meg a lányokat,
mondjál hozzá verset!
Nyíljon szépen minden virág,
viruljon a kerted!