Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé
Aranyosi Ervin: Borongásból a fény felé
Nincsen felhő fenn az égen,
mégsem látni az eget,
csak a kormos szürkeséget,
mely rossz kedvűn integet.
Lehangol és nyomasztón hat,
jó kedvünket elnyeli,
valahogy az egész világ
nem kedves, nem emberi.
Nincsen tél, s a lélek reszket,
ezt nem a hideg teszi,
hanem a nagy szomorúság,
mely kedvünket elveszi.
Orvosilag depresszió,
csak épp nincsen rá okunk,
s mert az energia drága,
hát villanyt sem kapcsolunk.
Betegségek melegágya,
lehangoltság és nyomor.
Nem ez a szív leghőbb vágya,
nem veszi be a gyomor.
Fájdalmaink, félelmeink
mérgezik az életünk,
ismeretlen sötétségtől
elvadulva rettegünk.
Ám a fény, ott él szívünkben,
a sötétség kinn marad,
kezdj el befelé figyelni,
és emeld fel önmagad!
Érezd meg a szeretetnek
szívgyógyító erejét,
élvezd ki a ragyogását,
lásd meg milyen meseszép!
Ha ezt a fényt megtalálod,
rögtön nyisd meg a szíved,
s küldd el fényed a világba,
ha kell, hát mindenkinek!
Más szívekben gyertyát gyújthatsz,
s mindent átragyog a fény,
s újra látod feltündököl,
a napfény a Föld egén!
A szeretet ragyogása
árnyakat tüntethet el,
amikor a világ szíve
együtt dobban, ünnepel.
Ha e csodás fény elárad,
sötét sehol sem marad,
s kiengedted kalitkából
az eddig rab madarat.
Béke száll a nagyvilágra,
Napunk újra fenn ragyog,
éjjel az emberek álmát
őrzik majd a csillagok!
A vers, a dal, s minden szépség
a fény útján útra kel,
és az ember világában
életadó kútra lel.
A szeretet szép vízével
itasd meg a szomjazót,
az örömnek jó ízével,
emeld fel a lankadót!
Minden napra jusson ünnep,
a szívekben fény legyen,
a szeretet egy világnyi
embert boldoggá tegyen!
Aranyosi Ervin © 2023-01-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva!
Legutóbbi hozzászólások