Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: A barátság


Aranyosi Ervin: A barátság

Barátod az, ki akkor jön, ha kell.
Kit nem a pénzed, s a rangod érdekel.
Aki előtt nincsenek titkaid,
s rohan, ha hívod, mindegy, hogy hol lakik.

Nem számít az sem nappal, vagy éjszaka.
Akinek fontos egy barát „jaj” szava.
Akivel gyorsan rohan az idő,
de ha hiányzik, holnap újra jő’.

Aki meghallgat, s komolyan veszi,
és hogyha sajnál, azt őszintén teszi.
Aki megérti minden gondodat,
ki szót sem vár, elég a gondolat.

Ki megért téged és ő is érthető,
ha együtt vagytok megáll az idő.
Bármit is mond, csak igazat beszél,
s elvárja azt, hogy Te, magad legyél.

Barátod, egyben lelki rokonod,
s a legjobb benne, hogy te választhatod.
Egy szinten rezeg időtlen lelketek,
egyenlők vagytok, mint ikergyermekek.

Barátod az, ki melletted marad,
ki elviseli a rigolyáidat.
Tettéért hálát tőled sose vár,
ki nélkül élni unalmas és sivár…

Aranyosi Ervin © 2012-09-02.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sütés-főzés


Aranyosi Ervin: Sütés-főzés

Reggel óta sütök, főzök,
felöltözni sincs időm.
Lényeg: – Rajtam van a kötény,
fejemen a tök födőm.
Ne leskelődj, – arra kérlek –
kicsit szégyenlős vagyok.
Olyan finomat sütöttem,
mind megeszem, s nem hagyok…

Tudod, én már tudok főzni
a Nagyitól lestem el!
Rohangáltam a konyhában
és egyszer sem estem el!
Egy keverés, egy kóstolás,
jaj, ez úgy megy már nekem,
csak mire az étel kész lesz,
elfogy minden remekem!

Aranyosi Ervin © 2012-08-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Bébiszitter dilemma


Aranyosi Ervin: Bébiszitter dilemma

Tente baba, aludj végre,
altatgatlak némi hittel,
anyád elment a cirkuszba,
s én vagyok a bébiszitter!
Fontosabb a karrierje,
minthogy időt veled töltsön,
nem is értem, minek szült meg,
miért nem vett inkább kölcsön?

Aranyosi Ervin © 2012-08-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Öregség

Aranyosi Ervin: Öregség

Az idő tovaszáll, emlékek szépülnek,
egykor csodás percek kincstárba kerülnek.
Nem mozdul a lábad, nem visz már előre,
nincsen cél, mi várna, nem kapsz már erőre.
Úgy hiszed az élet, ennyi volt, s már vége.
Már nem is fohászkodsz, s nem nézel az égre…
Várod, mint megváltást, eljövő halálod,
zűrös világunkban helyed nem találod.
Pedig már van időd, végtelen, mint tenger,
s tudnál teremteni bűvös értelemmel.
Nem látsz túl magadon, csak bajodat látod,
ezzel béleled ki megszürkült világod.
Eszedbe nem jutna: – változtatni kéne!
– Nem csak „trottyos” vagyok, vén apó, vagy néne.
Ne hagyd kialudni, lelked tiszta fényét,
vedd újra kezedbe a világ teremtését.
Világot teremtett a jó „öreg” Isten.
Ne hagyd, hogy betegség, hiány leterítsen.
Te is gyermeke vagy, teremtésre képes!
Járulj hozzá te is az új teremtéshez.

Aranyosi Ervin © 2012-05-27.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Gong és Nevetés a barlangban

Gong és Nevetés a barlangban

A természetnek lágy ölén.
egy barlang mélye vár reád.
Egy csodás megtapasztalás,
hol elcsendesül a világ.

Egy percbe süllyed az idő.
Eggyé válik a hang, s a csend.
összeolvad a múlt, s jövő,
az odafent, s az idelent.

A komolyság, s a nevetés,
a valóság, s az álmaink.
Elcsendesül a szívverés,
s a tükörképed rád kacsint.

Hát jöjj, tapasztalj, éljed át,
lelkedre lelj most csendesen.
Gong bongó dalát hallhatod,
s hulláma visz a tengeren.

Aranyosi Ervin © 2012-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Színes hintákról álmodom…

színes hintaAranyosi Ervin: Színes hintákról álmodom…

Egész nap ülnék, ülnék szüntelen,
s a hinta felrepülne velem hirtelen
és visszahullna ahol most vagyok,
s időnként fent lehetnék, ahol a nagyok.
Színes hinta repít a nap felé,
kezemet tartom két szemem elé.
Aranyló fénye varázsol, vakít,
s nem látom tőle a múltnak árnyait.
Mint órainga mérném az időt,
Múló jelenben várnám a jövőt,
s érezném rajta, az égbe juthatok,
kinyújtott kézzel elérném a napot.
Nincs elérhetetlen, akiben vágy lakik,
bármit megkaphat, – kövesse vágyait!
Van néha mélypont, azon is túl leszünk,
ha álom vezérel, s nem tudatos eszünk.
Higgy önmagadban és hintád felrepít,
éld meg az élet boldog szépségeit…

Aranyosi Ervin © 2009-06-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva