Aranyosi Ervin: Örök-lét

Aranyosi Ervin: Örök-lét

A pillanat, reám talált,
és éreztem a késztetést:
– Meg kell mutatnom önmagam!
Az, hogy vagyok, nagyon kevés!

Mert több vagyok, mint cseppnyi lény!
Szárnyára vett a képzelet.
Érzéssel csodát alkotok,
és képbe álmodom neked!

A múltat tényként rögzítem,
jelenben írok szebb jövőt,
s ne félj, nem ártok senkinek.
Ne bántsd az álmokat szövőt!

Én hívlak inkább, tarts velem,
s lásd, a világ határtalan.
Ha megérint a végtelen,
ne hidd: A létnek súlya van!

Légy hát madár és szárnyaid,
emeljenek az égbe fel!
A szabadság, benned lakik,
csak ezt kell hinned végre el!

Szíved, mint csepp motor, dobog.
Testedben száguld most a vér.
Lelkedet hála járja át
egy felemelő holnapért.

Hajtó erőd a szeretet,
megújuló energia,
mely látni hagyja szemedet,
s nem kell sosem kifogynia.

A harc, a küzdelem lehúz,
s béklyód, ha végre eldobod,
nem rögzít Földhöz semmi sem,
tüzed szikrát vet, s fellobog.

Emelkedsz, hív a végtelen,
mágnesként vonz fénylő Napod.
Az öröklét kincsét velem,
eléred végre, s megkapod!

Aranyosi Ervin © 2015-01-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva