szeretet | Aranyosi Ervin versei

máj
15

Aranyosi Ervin: Szeretni és szeretve lenni

Category: szonett Tags: álom, Aranyosi Ervin, csoda, élet, Isten, ördög, szeretet, Szeretni és szeretve lenni, tisztán, veled, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szeretni és szeretve lenni

Hiszem, hogy tudnánk szebben élni,
hiszem, az élet szebb lehet!
Nem kell küzdeni, csak remélni,
az Isten jó tesz csak veled!

Az ördög visz csak tévutakra,
ne hallgass rá, kerüld el őt!
Jut apró csoda minden napra,
ha tisztán állsz az úr előtt!

Szeretni sem csak röpke álom,
hiszen ha szívvel élteted,
megélheted azt bármi áron,
s szebbé teszi az életed.

Szeretni kell, s szeretve lenni,
a nagy titok mindössze ennyi!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Emeld fel!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, elesett, emeld fel, hadd lásson, hit, mutass, példa, segíts, szeretet, tudásos, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Emeld fel!

Emeld csak fel az elesettet,
add vissza elveszett hitét!
Hadd lásson ő is jobbat, szebbet,
felülről sokkal szebb a lét!

Hadd lássa tisztán a világot,
ne nyomja vállát rút teher!
Emeld csak fel az elesettet,
hisz ő is jobbat érdemel!

Mutasd neki, add át tudásod,
ismerje meg az életet,
Ennyi elég, ha nincs is másod,
ettől már léte szép lehet.

Segíts, hogy megtalálja lelkét,
hogy megismerje önmagát!
Hogy önbizalmát tönkreverték,
s tanult hite volt csak a gát!

Mutass neki egy szebb világot,
elérhető, szép életet.
Utat, amit szeretet vágott,
hogy megkönnyítsen lépteket.

Emeld csak fel az elesettet,
mutasd a példát, hogy lehet!
Az ember bármit megteremthet,
amit meglát a képzelet.

Mindaz, mit elképzel az ember,
hittel valóra váltható,
a vágyon kívül semmi sem kell,
attól lesz minden látható!

Csak mutasd meg, mágnes a lelke,
delejként vonz be dolgokat,
s ha elhinné, mindenre telne,
s nem keseregne oly sokat.

Emeld hát fel, ez a te dolgod,
s ha felnő hozzád, megtudod:
ha másért tettél, lehetsz boldog,
ha a szintedre feljutott.

Talán ő is fel fog emelni
a porban csúszó lelkeket,
így fogunk földi mennyre lelni,
amit bélel a szeretet.

Aranyosi Ervin © 2018-05-05.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A legfontosabb útravaló

Category: 1 kép 1 vers Tags: A legfontosabb útravaló, Aranyosi Ervin, barátság, hátizsák, hiányoztamcsomagoltam, jóság, szeretet, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: A legfontosabb útravaló

Átnéztem a hátizsákod, mi minden van benne?
Mi az, ami hiányozna, ha veled nem lenne?
Nem volt benne a szeretet, barátság és jóság,
hiányzott a játékosság, a boldog valóság.
Kinn maradt a legfontosabb, én is hiányoztam!
Láttam ez így nem maradhat, komoly döntést hoztam!
Akadt néhány felesleges, azt mind kipakoltam,
és amikor elindultál, én már benne voltam.
Csomagoltam még magamnak egy kis kutyatápot,
éhgyomorra nem járhatjuk végig a világot!
Minden fontos dolog itt van, mi az úton kellhet,
igyekeztem úgy csinálni, ahogy tőlem telhet.

Aranyosi Ervin © 2018-05-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
30

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam

Category: dalszöveg Tags: Aranyosi Ervin, dalszöveg, égen-földön, fény, gyertyafény, hit, Kerestelek és rád találtam, lelkem, önmagam, remény, rohanás, szeretet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam
(dalszöveg)

1. rész
Kerestelek a fényben,
de nem voltál sehol,
sötétben sem leltelek,
elvesztél valahol?
Kerestelek lenn a földön,
de sehol sincs nyomod,
hiába nézek fel az égre,
hova szívem álmodott.

Kerestelek könyvekben,
és elmélyült tudásban,
hegycsúcsára törtem,
a föld mélyére ástam.
Kerestelek csillogásként,
a mások szemében,
nem sikerült mégsem veled
soha szembe néznem.

Követnélek bárhová,
hová csak út vezet,
de nem talállak sehol
olyan szegény a képzelet.
Kerestelek tiszta szívvel,
várt a nagyvilág,
én bejártam eget-földet,
de nem találtam rád!

2. rész
Nem találtalak meg
a rohanásban én,
úgy éreztem
nincsen szerencsém.
De nem kellett más hozzá,
csupán egy gyertyafény,
és vezetett a
hit és a remény.

Önmagamba néztem,
figyeltem lelkemet,
fejemben a zsongás
elcsendesedett,
s te ott álltál előttem
és megérintettél,
s éreztem lelkemben
hogy mindig szerettél.

Itt élsz te bennem
és benned élek én.
érezlek, látlak,
fényt töltesz belém.
Kíséred léptem,
ott vagy mindenhol,
ha szólítalak
minden válaszol.

3.rész
Rád leltem a fényben,
ott vagy a sötétben,
itt vagy lent a Földön,
s fent a magas égben.
megbújsz minden könyvben,
szemből hulló könnyben,
ma már könnyen látlak,
mindig megtalállak

Követlek, s utamat
lábnyomodban járom,
s fellelek mindenben,
bárhol a világon.
Ott dobbansz a szívben,
könnyed mozdulatban,
csak lelkem volt vak,
én voltam tudatlan.
Amíg nem láttalak,
igen, én voltam tudatlan.

Aranyosi Ervin © 2018-04-30.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, barát, cél, ember, Kirakós játék az életem, nagy terv, szeretet, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem

Keresem az okot,
hogy miért születtem,
milyen céllal jöttem,
ember miért lettem?

Keresem az utam,
mit végig kell járnom,
ki fog segíteni,
ki lesz a barátom?

Keresem a módját,
hogy kell szépen élni,
hogyan lehet sorsot
átírni, cserélni?

Hogyan vagyok képes
jó emberré válni,
tanítani mást is
másokat szolgálni?

Megérteni mindazt,
ami nincs megírva,
s amit megtanulok
nem vinni a sírba.

Próbálok a létben
értelmet keresni,
néhány rejtett titkot,
feltárni, ellesni.

Keresek, kutatok
és néha találok,
egy-egy gondolattal
gazdagabbá válok.

Aztán tovább adom,
mind megosztom mással,
egyedül mit kezdjek
megszerzett tudással?

Gyakran én is kapok,
hiszen más is kutat,
mások is keresik
a járható utat.

Talán éppen ezért
születik az ember,
hogy az útját járja
szívvel, szeretettel.

Szeretni tanítson,
mással együtt élni,
tervezni, okulni,
szép szívet cserélni.

Adni önmagából
néhány csepp emléket,
amiből összeáll
majd egy teljes élet.

Egy kirakós játék,
millió darabbal,
s a végén a halál,
tán a torta habbal.

Addigra áll össze,
miért is születtem?
Együtt lesz a nagy terv
akkor végre bennem.

Átlátom, mi lett kész,
vajon mi hiányzik?
Hisz az útja során
az ember hibázik.

Ám ha még nem teljes
visszatérhet újra,
új életet kezdhet,
amíg megtanulja.

Bejárja világát,
végig éli létét,
egy csokorba szedi
sok-sok szép emlékét.

Egyszer csak összeáll
a kirakós játék,
és az örök élet
lesz tán az ajándék.

Mikor kiélvezed
amit összeraktál,
ha már visszakaptad,
mit másoknak adtál.

Akkor tudni fogod,
mi is volt a lényeg.
hisz fel fog ragyogni
belső, tiszta fényed.

Szeretni tudod majd
az egész világot,
mert a szép játékot
végre, egyben látod!

Aranyosi Ervin © 2018-04-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Lennék a világ bohóca

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, boldogabb, képzelet, lennék, Lennék a világ bohóca, madár, nevetés, szeretet, Tó, vers, visszhang 1 Comment

Aranyosi Ervin: Lennék a világ bohóca

Lennék a világ bohóca,
ki nevetésre ingerel.
Mosolyt csalnék minden arcra
és nem mennék innen el.
Szeretettel megmutatnám,
hogyan éld az életed,
mosolyodban megfürödnék,
legyen szép a lét neked!

Szeretettel adnék szárnyat
repülj te is, mint madár,
kitágulna a világod,
megnőne a láthatár.
Neked adnám minden kincsem,
nevetésed többet ér,
megmutatnám, hogy kell élned,
hogy mindig boldogabb legyél.

Megtanítlak szívet adni,
szerető, szép szavakat,
szállni fennen, képzeletben,
utolérni madarat.
Másnak adni, tiszta szívvel,
mástól sosem venni el!
De ha adnak, elfogadni,
az örömhöz ennyi kell!

Lennék bohóc a világban,
lelkeket felvidító,
Hold fénye az éjszakában,
s tükre, sima vizű tó.
Lennék visszhang, mely a szépet,
visszaadja mind neked.
Lennék fény a lelked mélyén,
mely a jó felé vezet.

Aranyosi Ervin © 2018-04-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnál vidám lenni?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, Hogyan tudnál vidám lenni?, jókedv, kedves, mosoly, nap, szeretet, szíved, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnál vidám lenni?

Borús az ég, rossz a kedvünk,
felhő takar el eget.
Nem jutott ránk elég napfény,
nem ragyogtunk eleget.

Hogyan tudnál vidám lenni?
Utánozd le a Napot!
Még ha felhő is takarja,
a háttérben ott ragyog.

Így hát, mikor rossz a kedved,
erőltesd a mosolyod,
hiszen kaptál egy új napot,
s ez mosolyra komoly ok!

Nézz bele egy nagy tükörbe,
vidítsd fel, ki visszanéz!
Éld is át a mosolygásod
úgy, ahogy egy nagy színész!

Legyél hálás, mert a hála
máris jókedvre derít,
mosolyra hajlítja szájad,
ragyogtatja szemeid.

Felejtsd el a gondjaidat,
lelked töltse meg a fény!
Minden napod kezdd vidáman,
minden új nap, új remény!

Nem sokára látni fogod,
a világod változik.
Ha mosolyogsz, a lelkedből
minden bús eltávozik.

A helyére a jókedv lép,
bú helyére szeretet,
s meg látod, az egész világ
fordul egy kört teveled!

Nézz kedvesen mindenkire,
szórd mosolyod szerteszét!
Használd szíved szeretetét,
hisz az másnak eleség.

Meglátod, hogy a borús ég,
hamar jó kedvre derül,
előbújik a Napocska
s minden jó előkerül…

Aranyosi Ervin © 2018-04-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Jobb lenne, ha rám figyelnél!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ha rám figyelnél!, Jobb lenne, mobilod, művilág, szeretet, vers, világ 1 Comment

Aranyosi Ervin: Jobb lenne, ha rám figyelnél!

Nyomkodod a mobilodat,
kíváncsiság vezérel?
Azt hiszed, hogy így érint meg
a világ a kezével?
Pedig csak az orrod fogja
és annál fogva vezet.
Művilágban elmerülni,
mondd, mekkora élvezet?

Én meg hiába is várom,
hogy rám figyelj és szeress,
ha nálad a bamba nézés
állandó és kényszeres.
Nem minden, hogy etetsz-itatsz,
élő társad vagyok én!
Igényelném a figyelmed,
de úgy látom, nincs remény!

Tedd már le, és láss világot!
Vedd észre azt, ki szeret!
Tőlem nem jön mobilodra
kedveskedő üzenet.
Térj már vissza a világba,
simogatást akarok!
Vegyél észre, szeretgess meg!
Hisz én érző lény vagyok!

Aranyosi Ervin © 2018-04-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Anya és gyermeke – kötődés

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Anya és gyermeke - kötődés, Aranyosi Ervin, erős, érzés, kötelék, szeretet, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Anya és gyermeke – kötődés

Kötődünk egymáshoz, tán a képen látszik.
Anya gyermekével ormányosdit játszik.
Ám nem csak az ormány húz közelebb minket,
szeretettől lágyul mind a két tekintet!
Oly erős kötelék, el sosem szakadhat.
Távolságot legyőz, talán sosem lankad.
Oly jól eső érzés, ami bennünk támad,
szívet melengető, csodaszép varázslat!

Aranyosi Ervin © 2018-04-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, Aranyosi Ervin, hazugság, hit, igaz, mért, Mondd, Mondd mért hazudjak?, szeretet, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Mondd, mért hazudjak szépet, s jót neked?
Hisz nem változik attól életed!
Nem lesz szebbé és jobbá a napod,
ha valós helyett a valótlant kapod!

Mondd, mért nem akarsz inkább igazat,
mért nem becsülöd többre magadat?
Hát nem jobb az, ha valós szó vezet,
ha az úton fogom a kezed?

Mondd, mért hazudjak fényt és csillogást,
harcba küldő, éles vijjogást,
mért vágyod, hogy megvezesselek,
engedd inkább, hogy jól szeresselek!

Jól és jóvá, ez lenne a cél.
Igaz szóval, mely csak hozzád beszél,
mely eltakarja néha a Napod,
de reményt ad, hogy visszakaphatod!

Csak csillogásban, kincsekben hiszel?
Csak az nyerhet, mit túlzásba viszel?
Megszédít siker, csalás és a pénz,
az életedben velük sokra mész?

Mondd, mért szebbítsem rút világodat,
hol az öröm oly ritkán látogat,
ha leomlik a kristálypalotád,
a sárkányod majd kénkövet okád?

A kristálytükröd szanaszét törik,
s rájössz, az élet nem így működik,
mert szép kertedet felveri a gaz,
és ráébredsz: álmod nem volt igaz!

Mondd, mért hiszed el, bármit mondanak,
ha szép álmokat is elrontanak?
Ha összetörik lelked szép hitét,
hisz hazugság lett minden régi kép.

Én nem fogok jót hazudni neked,
nem válik szebbé attól életed!
Hiszem, hogy jobb, ha őszinte vagyok,
s a szíved mélyén szép érzést hagyok.

Csak rajtad áll, hogy kell-e ez neked,
hogy szíved mélyén van-e szeretet?
Hogy lesz-e hozzám őszinte szavad,
hogy vajon hitem, benned megmarad?

Aranyosi Ervin © 2018-04-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretni és szeretve lenni

Hiszem, hogy tudnánk szebben élni, hiszem, az élet szebb lehet! Nem kell küzdeni, csak remélni, az Isten jó tesz csak veled!

Az ördög visz csak tévutakra, ne hallgass rá, kerüld el őt! Jut apró csoda minden napra, ha tisztán állsz az úr előtt!

Szeretni sem csak röpke álom, hiszen ha szívvel élteted, megélheted azt bármi áron, s szebbé teszi az életed.

Szeretni kell, s szeretve lenni, a nagy titok mindössze ennyi!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Emeld fel!

Emeld csak fel az elesettet, add vissza elveszett hitét! Hadd lásson ő is jobbat, szebbet, felülről sokkal szebb a lét!

Hadd lássa tisztán a világot, ne nyomja vállát rút teher! Emeld csak fel az elesettet, hisz ő is jobbat érdemel!

Mutasd neki, add át tudásod, ismerje meg az életet, Ennyi elég, ha nincs is másod, ettől már léte szép lehet.

Segíts, hogy megtalálja lelkét, hogy megismerje önmagát! Hogy önbizalmát tönkreverték, s tanult hite volt csak a gát!

Mutass neki egy szebb világot, elérhető, szép életet. Utat, amit szeretet vágott, hogy megkönnyítsen lépteket.

Emeld csak fel az elesettet, mutasd a példát, hogy lehet! Az ember bármit megteremthet, amit meglát a képzelet.

Mindaz, mit elképzel az ember, hittel valóra váltható, a vágyon kívül semmi sem kell, attól lesz minden látható!

Csak mutasd meg, mágnes a lelke, delejként vonz be dolgokat, s ha elhinné, mindenre telne, s nem keseregne oly sokat.

Emeld hát fel, ez a te dolgod, s ha felnő hozzád, megtudod: ha másért tettél, lehetsz boldog, ha a szintedre feljutott.

Talán ő is fel fog emelni a porban csúszó lelkeket, így fogunk földi mennyre lelni, amit bélel a szeretet.

Aranyosi Ervin: A legfontosabb útravaló

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam (dalszöveg)

1. rész Kerestelek a fényben, de nem voltál sehol, sötétben sem leltelek, elvesztél valahol? Kerestelek lenn a földön, de sehol sincs nyomod, hiába nézek fel az égre, hova szívem álmodott.

Kerestelek könyvekben, és elmélyült tudásban, hegycsúcsára törtem, a föld mélyére ástam. Kerestelek csillogásként, a mások szemében, nem sikerült mégsem veled soha szembe néznem.

Követnélek bárhová, hová csak út vezet, de nem talállak sehol olyan szegény a képzelet. Kerestelek tiszta szívvel, várt a nagyvilág, én bejártam eget-földet, de nem találtam rád!

2. rész Nem találtalak meg a rohanásban én, úgy éreztem nincsen szerencsém. De nem kellett más hozzá, csupán egy gyertyafény, és vezetett a hit és a remény.

Önmagamba néztem, figyeltem lelkemet, fejemben a zsongás elcsendesedett, s te ott álltál előttem és megérintettél, s éreztem lelkemben hogy mindig szerettél.

Itt élsz te bennem és benned élek én. érezlek, látlak, fényt töltesz belém. Kíséred léptem, ott vagy mindenhol, ha szólítalak minden válaszol.

3.rész Rád leltem a fényben, ott vagy a sötétben, itt vagy lent a Földön, s fent a magas égben. megbújsz minden könyvben, szemből hulló könnyben, ma már könnyen látlak, mindig megtalállak

Követlek, s utamat lábnyomodban járom, s fellelek mindenben, bárhol a világon. Ott dobbansz a szívben, könnyed mozdulatban, csak lelkem volt vak, én voltam tudatlan. Amíg nem láttalak, igen, én voltam tudatlan.

Aranyosi Ervin: Kirakós játék az életem

Keresem az okot, hogy miért születtem, milyen céllal jöttem, ember miért lettem?

Keresem az utam, mit végig kell járnom, ki fog segíteni, ki lesz a barátom?

Keresem a módját, hogy kell szépen élni, hogyan lehet sorsot átírni, cserélni?

Hogyan vagyok képes jó emberré válni, tanítani mást is másokat szolgálni?

Megérteni mindazt, ami nincs megírva, s amit megtanulok nem vinni a sírba.

Próbálok a létben értelmet keresni, néhány rejtett titkot, feltárni, ellesni.

Keresek, kutatok és néha találok, egy-egy gondolattal gazdagabbá válok.

Aztán tovább adom, mind megosztom mással, egyedül mit kezdjek megszerzett tudással?

Gyakran én is kapok, hiszen más is kutat, mások is keresik a járható utat.

Talán éppen ezért születik az ember, hogy az útját járja szívvel, szeretettel.

Szeretni tanítson, mással együtt élni, tervezni, okulni, szép szívet cserélni.

Adni önmagából néhány csepp emléket, amiből összeáll majd egy teljes élet.

Egy kirakós játék, millió darabbal, s a végén a halál, tán a torta habbal.

Addigra áll össze, miért is születtem? Együtt lesz a nagy terv akkor végre bennem.

Átlátom, mi lett kész, vajon mi hiányzik? Hisz az útja során az ember hibázik.

Ám ha még nem teljes visszatérhet újra, új életet kezdhet, amíg megtanulja.

Bejárja világát, végig éli létét, egy csokorba szedi sok-sok szép emlékét.

Egyszer csak összeáll a kirakós játék, és az örök élet lesz tán az ajándék.

Mikor kiélvezed amit összeraktál, ha már visszakaptad, mit másoknak adtál.

Akkor tudni fogod, mi is volt a lényeg. hisz fel fog ragyogni belső, tiszta fényed.

Szeretni tudod majd az egész világot, mert a szép játékot végre, egyben látod!

Aranyosi Ervin: Lennék a világ bohóca

Lennék a világ bohóca, ki nevetésre ingerel. Mosolyt csalnék minden arcra és nem mennék innen el. Szeretettel megmutatnám, hogyan éld az életed, mosolyodban megfürödnék, legyen szép a lét neked!

Szeretettel adnék szárnyat repülj te is, mint madár, kitágulna a világod, megnőne a láthatár. Neked adnám minden kincsem, nevetésed többet ér, megmutatnám, hogy kell élned, hogy mindig boldogabb legyél.

Megtanítlak szívet adni, szerető, szép szavakat, szállni fennen, képzeletben, utolérni madarat. Másnak adni, tiszta szívvel, mástól sosem venni el! De ha adnak, elfogadni, az örömhöz ennyi kell!

Aranyosi Ervin: Hogyan tudnál vidám lenni?

Borús az ég, rossz a kedvünk, felhő takar el eget. Nem jutott ránk elég napfény, nem ragyogtunk eleget.

Hogyan tudnál vidám lenni? Utánozd le a Napot! Még ha felhő is takarja, a háttérben ott ragyog.

Így hát, mikor rossz a kedved, erőltesd a mosolyod, hiszen kaptál egy új napot, s ez mosolyra komoly ok!

Nézz bele egy nagy tükörbe, vidítsd fel, ki visszanéz! Éld is át a mosolygásod úgy, ahogy egy nagy színész!

Legyél hálás, mert a hála máris jókedvre derít, mosolyra hajlítja szájad, ragyogtatja szemeid.

Felejtsd el a gondjaidat, lelked töltse meg a fény! Minden napod kezdd vidáman, minden új nap, új remény!

Nem sokára látni fogod, a világod változik. Ha mosolyogsz, a lelkedből minden bús eltávozik.

A helyére a jókedv lép, bú helyére szeretet, s meg látod, az egész világ fordul egy kört teveled!

Nézz kedvesen mindenkire, szórd mosolyod szerteszét! Használd szíved szeretetét, hisz az másnak eleség.

Meglátod, hogy a borús ég, hamar jó kedvre derül, előbújik a Napocska s minden jó előkerül…

Aranyosi Ervin: Jobb lenne, ha rám figyelnél!

Nyomkodod a mobilodat, kíváncsiság vezérel? Azt hiszed, hogy így érint meg a világ a kezével? Pedig csak az orrod fogja és annál fogva vezet. Művilágban elmerülni, mondd, mekkora élvezet?

Én meg hiába is várom, hogy rám figyelj és szeress, ha nálad a bamba nézés állandó és kényszeres. Nem minden, hogy etetsz-itatsz, élő társad vagyok én! Igényelném a figyelmed, de úgy látom, nincs remény!

Tedd már le, és láss világot! Vedd észre azt, ki szeret! Tőlem nem jön mobilodra kedveskedő üzenet. Térj már vissza a világba, simogatást akarok! Vegyél észre, szeretgess meg! Hisz én érző lény vagyok!

Aranyosi Ervin: Anya és gyermeke – kötődés

Aranyosi Ervin: Mondd, mért hazudjak?

Mondd, mért hazudjak szépet, s jót neked? Hisz nem változik attól életed! Nem lesz szebbé és jobbá a napod, ha valós helyett a valótlant kapod!

Mondd, mért nem akarsz inkább igazat, mért nem becsülöd többre magadat? Hát nem jobb az, ha valós szó vezet, ha az úton fogom a kezed?

Mondd, mért hazudjak fényt és csillogást, harcba küldő, éles vijjogást, mért vágyod, hogy megvezesselek, engedd inkább, hogy jól szeresselek!

Jól és jóvá, ez lenne a cél. Igaz szóval, mely csak hozzád beszél, mely eltakarja néha a Napod, de reményt ad, hogy visszakaphatod!

Csak csillogásban, kincsekben hiszel? Csak az nyerhet, mit túlzásba viszel? Megszédít siker, csalás és a pénz, az életedben velük sokra mész?

Mondd, mért szebbítsem rút világodat, hol az öröm oly ritkán látogat, ha leomlik a kristálypalotád, a sárkányod majd kénkövet okád?

A kristálytükröd szanaszét törik, s rájössz, az élet nem így működik, mert szép kertedet felveri a gaz, és ráébredsz: álmod nem volt igaz!

Mondd, mért hiszed el, bármit mondanak, ha szép álmokat is elrontanak? Ha összetörik lelked szép hitét, hisz hazugság lett minden régi kép.

Én nem fogok jót hazudni neked, nem válik szebbé attól életed! Hiszem, hogy jobb, ha őszinte vagyok, s a szíved mélyén szép érzést hagyok.

Csak rajtad áll, hogy kell-e ez neked, hogy szíved mélyén van-e szeretet? Hogy lesz-e hozzám őszinte szavad, hogy vajon hitem, benned megmarad?

Hiszem, hogy tudnánk szebben élni,
hiszem, az élet szebb lehet!
Nem kell küzdeni, csak remélni,
az Isten jó tesz csak veled!

Az ördög visz csak tévutakra,
ne hallgass rá, kerüld el őt!
Jut apró csoda minden napra,
ha tisztán állsz az úr előtt!

Szeretni sem csak röpke álom,
hiszen ha szívvel élteted,
megélheted azt bármi áron,
s szebbé teszi az életed.

Szeretni kell, s szeretve lenni,
a nagy titok mindössze ennyi!

Aranyosi Ervin © 2018-05-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Emeld csak fel az elesettet,
add vissza elveszett hitét!
Hadd lásson ő is jobbat, szebbet,
felülről sokkal szebb a lét!

Hadd lássa tisztán a világot,
ne nyomja vállát rút teher!
Emeld csak fel az elesettet,
hisz ő is jobbat érdemel!

Mutasd neki, add át tudásod,
ismerje meg az életet,
Ennyi elég, ha nincs is másod,
ettől már léte szép lehet.

Segíts, hogy megtalálja lelkét,
hogy megismerje önmagát!
Hogy önbizalmát tönkreverték,
s tanult hite volt csak a gát!

Mutass neki egy szebb világot,
elérhető, szép életet.
Utat, amit szeretet vágott,
hogy megkönnyítsen lépteket.

Emeld csak fel az elesettet,
mutasd a példát, hogy lehet!
Az ember bármit megteremthet,
amit meglát a képzelet.

Mindaz, mit elképzel az ember,
hittel valóra váltható,
a vágyon kívül semmi sem kell,
attól lesz minden látható!

Csak mutasd meg, mágnes a lelke,
delejként vonz be dolgokat,
s ha elhinné, mindenre telne,
s nem keseregne oly sokat.

Emeld hát fel, ez a te dolgod,
s ha felnő hozzád, megtudod:
ha másért tettél, lehetsz boldog,
ha a szintedre feljutott.

Talán ő is fel fog emelni
a porban csúszó lelkeket,
így fogunk földi mennyre lelni,
amit bélel a szeretet.

Aranyosi Ervin: Kerestelek és rád találtam
(dalszöveg)

1. rész
Kerestelek a fényben,
de nem voltál sehol,
sötétben sem leltelek,
elvesztél valahol?
Kerestelek lenn a földön,
de sehol sincs nyomod,
hiába nézek fel az égre,
hova szívem álmodott.

Kerestelek könyvekben,
és elmélyült tudásban,
hegycsúcsára törtem,
a föld mélyére ástam.
Kerestelek csillogásként,
a mások szemében,
nem sikerült mégsem veled
soha szembe néznem.

Követnélek bárhová,
hová csak út vezet,
de nem talállak sehol
olyan szegény a képzelet.
Kerestelek tiszta szívvel,
várt a nagyvilág,
én bejártam eget-földet,
de nem találtam rád!

2. rész
Nem találtalak meg
a rohanásban én,
úgy éreztem
nincsen szerencsém.
De nem kellett más hozzá,
csupán egy gyertyafény,
és vezetett a
hit és a remény.

Önmagamba néztem,
figyeltem lelkemet,
fejemben a zsongás
elcsendesedett,
s te ott álltál előttem
és megérintettél,
s éreztem lelkemben
hogy mindig szerettél.

Itt élsz te bennem
és benned élek én.
érezlek, látlak,
fényt töltesz belém.
Kíséred léptem,
ott vagy mindenhol,
ha szólítalak
minden válaszol.

3.rész
Rád leltem a fényben,
ott vagy a sötétben,
itt vagy lent a Földön,
s fent a magas égben.
megbújsz minden könyvben,
szemből hulló könnyben,
ma már könnyen látlak,
mindig megtalállak

Követlek, s utamat
lábnyomodban járom,
s fellelek mindenben,
bárhol a világon.
Ott dobbansz a szívben,
könnyed mozdulatban,
csak lelkem volt vak,
én voltam tudatlan.
Amíg nem láttalak,
igen, én voltam tudatlan.

Keresem az okot,
hogy miért születtem,
milyen céllal jöttem,
ember miért lettem?

Keresem az utam,
mit végig kell járnom,
ki fog segíteni,
ki lesz a barátom?

Keresem a módját,
hogy kell szépen élni,
hogyan lehet sorsot
átírni, cserélni?

Hogyan vagyok képes
jó emberré válni,
tanítani mást is
másokat szolgálni?

Megérteni mindazt,
ami nincs megírva,
s amit megtanulok
nem vinni a sírba.

Próbálok a létben
értelmet keresni,
néhány rejtett titkot,
feltárni, ellesni.

Keresek, kutatok
és néha találok,
egy-egy gondolattal
gazdagabbá válok.

Aztán tovább adom,
mind megosztom mással,
egyedül mit kezdjek
megszerzett tudással?

Gyakran én is kapok,
hiszen más is kutat,
mások is keresik
a járható utat.

Talán éppen ezért
születik az ember,
hogy az útját járja
szívvel, szeretettel.

Szeretni tanítson,
mással együtt élni,
tervezni, okulni,
szép szívet cserélni.

Adni önmagából
néhány csepp emléket,
amiből összeáll
majd egy teljes élet.

Egy kirakós játék,
millió darabbal,
s a végén a halál,
tán a torta habbal.

Addigra áll össze,
miért is születtem?
Együtt lesz a nagy terv
akkor végre bennem.

Átlátom, mi lett kész,
vajon mi hiányzik?
Hisz az útja során
az ember hibázik.

Ám ha még nem teljes
visszatérhet újra,
új életet kezdhet,
amíg megtanulja.

Bejárja világát,
végig éli létét,
egy csokorba szedi
sok-sok szép emlékét.

Egyszer csak összeáll
a kirakós játék,
és az örök élet
lesz tán az ajándék.

Mikor kiélvezed
amit összeraktál,
ha már visszakaptad,
mit másoknak adtál.

Akkor tudni fogod,
mi is volt a lényeg.
hisz fel fog ragyogni
belső, tiszta fényed.

Szeretni tudod majd
az egész világot,
mert a szép játékot
végre, egyben látod!

Lennék a világ bohóca,
ki nevetésre ingerel.
Mosolyt csalnék minden arcra
és nem mennék innen el.
Szeretettel megmutatnám,
hogyan éld az életed,
mosolyodban megfürödnék,
legyen szép a lét neked!

Szeretettel adnék szárnyat
repülj te is, mint madár,
kitágulna a világod,
megnőne a láthatár.
Neked adnám minden kincsem,
nevetésed többet ér,
megmutatnám, hogy kell élned,
hogy mindig boldogabb legyél.

Megtanítlak szívet adni,
szerető, szép szavakat,
szállni fennen, képzeletben,
utolérni madarat.
Másnak adni, tiszta szívvel,
mástól sosem venni el!
De ha adnak, elfogadni,
az örömhöz ennyi kell!

Borús az ég, rossz a kedvünk,
felhő takar el eget.
Nem jutott ránk elég napfény,
nem ragyogtunk eleget.

Hogyan tudnál vidám lenni?
Utánozd le a Napot!
Még ha felhő is takarja,
a háttérben ott ragyog.

Így hát, mikor rossz a kedved,
erőltesd a mosolyod,
hiszen kaptál egy új napot,
s ez mosolyra komoly ok!

Nézz bele egy nagy tükörbe,
vidítsd fel, ki visszanéz!
Éld is át a mosolygásod
úgy, ahogy egy nagy színész!

Legyél hálás, mert a hála
máris jókedvre derít,
mosolyra hajlítja szájad,
ragyogtatja szemeid.

Felejtsd el a gondjaidat,
lelked töltse meg a fény!
Minden napod kezdd vidáman,
minden új nap, új remény!

Nem sokára látni fogod,
a világod változik.
Ha mosolyogsz, a lelkedből
minden bús eltávozik.

A helyére a jókedv lép,
bú helyére szeretet,
s meg látod, az egész világ
fordul egy kört teveled!

Nézz kedvesen mindenkire,
szórd mosolyod szerteszét!
Használd szíved szeretetét,
hisz az másnak eleség.

Meglátod, hogy a borús ég,
hamar jó kedvre derül,
előbújik a Napocska
s minden jó előkerül…

Nyomkodod a mobilodat,
kíváncsiság vezérel?
Azt hiszed, hogy így érint meg
a világ a kezével?
Pedig csak az orrod fogja
és annál fogva vezet.
Művilágban elmerülni,
mondd, mekkora élvezet?

Én meg hiába is várom,
hogy rám figyelj és szeress,
ha nálad a bamba nézés
állandó és kényszeres.
Nem minden, hogy etetsz-itatsz,
élő társad vagyok én!
Igényelném a figyelmed,
de úgy látom, nincs remény!

Tedd már le, és láss világot!
Vedd észre azt, ki szeret!
Tőlem nem jön mobilodra
kedveskedő üzenet.
Térj már vissza a világba,
simogatást akarok!
Vegyél észre, szeretgess meg!
Hisz én érző lény vagyok!

Mondd, mért hazudjak szépet, s jót neked?
Hisz nem változik attól életed!
Nem lesz szebbé és jobbá a napod,
ha valós helyett a valótlant kapod!

Mondd, mért nem akarsz inkább igazat,
mért nem becsülöd többre magadat?
Hát nem jobb az, ha valós szó vezet,
ha az úton fogom a kezed?

Mondd, mért hazudjak fényt és csillogást,
harcba küldő, éles vijjogást,
mért vágyod, hogy megvezesselek,
engedd inkább, hogy jól szeresselek!

Jól és jóvá, ez lenne a cél.
Igaz szóval, mely csak hozzád beszél,
mely eltakarja néha a Napod,
de reményt ad, hogy visszakaphatod!

Csak csillogásban, kincsekben hiszel?
Csak az nyerhet, mit túlzásba viszel?
Megszédít siker, csalás és a pénz,
az életedben velük sokra mész?

Mondd, mért szebbítsem rút világodat,
hol az öröm oly ritkán látogat,
ha leomlik a kristálypalotád,
a sárkányod majd kénkövet okád?

A kristálytükröd szanaszét törik,
s rájössz, az élet nem így működik,
mert szép kertedet felveri a gaz,
és ráébredsz: álmod nem volt igaz!

Mondd, mért hiszed el, bármit mondanak,
ha szép álmokat is elrontanak?
Ha összetörik lelked szép hitét,
hisz hazugság lett minden régi kép.

Én nem fogok jót hazudni neked,
nem válik szebbé attól életed!
Hiszem, hogy jobb, ha őszinte vagyok,
s a szíved mélyén szép érzést hagyok.

Csak rajtad áll, hogy kell-e ez neked,
hogy szíved mélyén van-e szeretet?
Hogy lesz-e hozzám őszinte szavad,
hogy vajon hitem, benned megmarad?