Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére


Aranyosi Ervin: Az aradi vértanúk emlékére

Szabadság, mit legyűrt a zsarnok.
Egy nép mely gyászol, s ünnepel!
Temetni jöttünk és siratni,
de e nép többet érdemel!
A gőg, s a túlerő legyőzött,
de büszke népünk fennmarad!
Ők tizenhárman ott nyugosznak,
nem népünk sírja lett Arad.
Ha hűvös, őszi éjszakákon,
a csillagokat kémleled,
tizenhárom ragyogó csillag
felülről őrzi népedet.
Hibáinkból tanulni kéne,
mert „megbűnhődte már e nép”!
S a hűvös, őszi éjszakákon
érezd a HŐSÖK tekintetét…

Aranyosi Ervin © 2011-10-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sámándobok hangja szól

Aranyosi Ervin festménye.

Aranyosi Ervin: Sámándobok hangja szól

Sámándobok hangja szól,
a földünk szíve válaszol.
Teremtésünk ősi hangja,
hitünk, álmunk visszaadja.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Reményeink fellobognak
mély hangjában ősi dobnak,
ritmust adnak magyar vérnek,
őseink most visszatérnek.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Ősmorajlás, ősi ének,
tábortüzek, lángok, fények,
transzba ejtő ősi hangok
mélyen kongó ős barlangok.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Áldást hozzon szép honunkra,
népünkre és otthonunkra.
Mélyen rezeg dobunk húrja,
egy nemzetté váljunk újra.
héja-héja-héja, héja-héja-hó!
héja-héja-héja, héja-héja-hó!

Aranyosi Ervin © 2011-08-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Él még az Istenünk


Aranyosi Ervin: Él még az Istenünk

(válaszul Arany János: ÉL-E MÉG AZ ISTEN? című versére)

Él még az Istenünk,
csak fejünkre másik,
olyan istent tettek,
kinek foga vásik,
minden értékesre,
mit a magyar teremt.
Ez most feladatot,
új kihívást jelent!

Vérben és mocsokban
meglátni a szépet,
új megváltót várunk,
– hátha erre téved.
Akit a megértés,
jószándék vezérel,
aki utat mutat
dolgos két kezével.

Istenünk, ki ott fenn
bajainkat látod,
kezd el rendbe tenni
e feldúlt világot!
Imánk hozzád száll most
könyörögve kérünk,
emeld fel a porból
megalázott népünk!

Mert mi hiszünk benned,
– nem hagytál el minket.
Támogasd jövőnket,
dicső terveinket!
Küldd el azt, ki képes
az élünkre állni!
Mutassa, hogy tudunk
boldog néppé válni!

Él még az Istenünk,
csak higgyetek benne!
Mert, ha nem így volna,
népünk már nem lenne!
Szeretete árad,
válaszul hitedre,
ha útmutatást vársz,
hallgass a szívedre!

Aranyosi Ervin © 2011-03-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Dunaparti naplemente

Itt a tavasz, s a nagy folyó
hömpölygő vize feldagad,
elhaladva két partja közt,
szép fákat öntöz, simogat.

Vízzel táplál és életet
lehel az ébredő világba.
Rügyekkel áldott fák között
a rét borul virágba.

A folyó széles habjain
az esti nap aludni tért.
Csillámló, arany-sárga port
szór szét a most múló napért.

Apró tündérek táncait
látod, ha jobban nézed,
A nap most nyugovóra tér,
s a természet éppen ébred.

By

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Aranyosi Ervin: Gondolat – Ébresztő!

Acsargó, veszett farkascsordák,
osztozkodnak a koncokon.
Te vagy a préda Magyarország,
– édes hazám és otthonom.

A történelem viharában
bárkivel szembe szállt hadunk.
„Magyar szúnyog” szív vért a mában,
s ellene védtelenek vagyunk.

Országunk annyi drága kincse,
széthordva már! Nem létezik!
Mert van ki sajátnak tekintse,
– a dolgozó meg éhezik.

Dolgoztunk köröm szakadtáig,
adósságunk meg egyre nőtt.
Nincs jog mi véd, jövőnk nem látszik,
így állunk Istenünk előtt.

Birkák vagyunk, gyapjúnk lerágva,
pásztor mi ránk már nem figyel,
zsebét tömi, – a nép meg árva –
s tehetetlen, ha tenni kell!

Egészségünk, lelkünk szakadtan.
Terelgetnek, s megosztanak.
Bégetve, sírva szakadatlan,
s nézve, ki hogyan fosztanak?

Néhányan érzik, tenni kéne!
De mit? Hogyan? És nincs vezér!
Nincsen „király” kit becsül népe,
ki bosszút állhat mindezért.

Tanácstalanság húz a mélybe,
ha így folytatjuk, elveszünk!
Az irányítást vegye kezébe,
a nép,  és mentsük NEMZETÜNK.

Aranyosi Ervin © 2010-03-21.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!


Aranyosi Ervin: Mosolyogj magyar!

Áldd meg Isten a magyart!
Mosolyát, mit eltakart,
villantsa bátran,
s itt e hazában,
felemelt fejjel
boldogan éljen,
nevéhez méltó
megbecsülésben.

Annyian mondják:
peches e nép,
s meghamisítják
a történetét.
Pedig ha nézed,
magad is érzed,
örökös részed
a büszkeség.

Mi minden adtunk
már e világnak?
Hőseink szobra
még része a mának.
Szellemünk formálja,
bejárja a földet.
Minket hívnak,
ha „kéne egy ötlet”.

Használnak minket,
de megbecsülésben
ritkán van részünk!
Nehezen értem:
Szeretünk adni,
de nem merünk kapni,
méltó jutalmunk
mind elfogadni.

Eredményeinket
„fölözik” mások,
az agyelszívásra
nem lehet más ok.
Tanuljuk hát meg
végre a titkot:
nem csak az ötletet
vonzhatod itt-ott!

Anyagi, lelki
gazdagodásunk,
kapjunk meg mindent,
amire vágyunk,
s legyen mosolya
végre e népnek!
Higgyük, érezzük
az életet szépnek.

Aranyosi Ervin © 2008-10-24..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva