Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj

márc
15

Aranyosi Ervin: Márciusi dal

Category: 1 kép 1 vers, Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: 1 kép 1 vers, asztal, dal, étterem, forradalom, haza, kiszolgálom, Március, önkiszolgáló, szabadságharc 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Márciusi dal

Harsognak a kürtök, pereg a dob,
lüktet büszke vérem, mert magyar vagyok!
Szép huszárok lóra, hív a hazánk!
Szabadságért vívjuk végső csatánk!

Vágtassunk, ahogy csak süvít a szél!
A szabadság vágya szívünkben él.
Szolgák, itt, e földön nem lehetünk,
fel kell szabadítsuk szép nemzetünk!

Ha velünk az Isten, s aki magyar,
szolgaságban élni egy sem akar,
teremtsünk magunknak szabad hazát,
ne halljuk tovább a nép panaszát.

Selyem lobogónkat fújjad te szél!
Míves, magyar szablyánk arról beszél,
hogy csak a rabláncunk veszthetjük el,
konok, szép fejünket emeljük fel!

Harsognak a kürtök, a dob pereg,
igazában hisz a magyar sereg,
legyőzni az ármányt, itt az idő!
Én leszek az első zászlóvivő!

Népünk lobogóját fújja a szél,
hitünk, mint a szablyánk, győztes acél,
ha már semmink sincsen, mit veszthetünk?
Tegyük hát szabaddá szép nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2015-03-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
14

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a nemzetem!

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: áldd meg, Aranyosi Ervin, Istenem, magyar, nemzetem, szeretet, vers 5 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a nemzetem!

Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a nemzetem!

Drága, jó Istenem, áldd meg a nemzetem,
engedd, hogy sikeres, s végre erős legyen!
Lássa meg a szépet, tanuljon meg élni,
tudja, a világban nincsen mitől félni!
Engedd meg, hogy végre emelt fővel járjon,
hagyd, hogy javíthasson ezen a világon!
Ismerje fel végre, amit néki adtál,
tudja, nem hagytad el, mellette maradtál!

Segítsd, hogy az utat végre megtalálja,
legyen termőföldje, virágzó hazája!
Drága, jó Istenem, adj neki hatalmat,
tudja, akkor boldog, ha szívére hallgat!
Legyen örömteli, boldogsággal áldott,
neveljen gyermeket, alkosson családot!
Tudja meg, a világ szeretettől szépül,
csupa jó érzésre, gondolatra épül!

Legyen a nemzetem jó, mint Teremtője!
Tanuljon szeretni, s teremteni tőle!
Termő anyaföldjét tartsa méltó becsben,
legyen minden élő gondos, jó kezekben!
Drága, jó Istenem, legyél vendég nála,
szálljon áldásodért vissza rád a hála!
Hadd legyen igaza, reménye és hite,
kérlek, mennyországot teremts neki ide!

Minden más nemzettel bánjon szeretettel,
legyen a világon boldog minden ember!
Napi munkájában az örömét lelje,
sikeres tetteit egyre ismételje!
Békességet vigyen, bárhová is menjen,
áldott keze-nyomán csak bőség teremjen!
Drága, jó Istenem, áldd meg magyar népem,
legyen úgy, ahogyan akarod már régen!

Aranyosi Ervin © 2015-01-14..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
19

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: 1956, Aranyosi Ervin, emlék, haza, hős, lyukas, nép, október 23., szabadság, Ünnep, vers, zászlók 16 hozzászólás

Festmény: Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon,
saját hazánkban rabként tartanak.
S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,
hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,
de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!
Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!
Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,
s uralt minket. Hát ebből már elég!
Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,
Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat,
és vittek mindent, mi mozdítható.
Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,
de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,
hitet hozott a hűvös őszi szél:
Szabaddá válunk, végre, minden áron,
a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,
s elárult lelkek mernek hinni már.
Barikádon lyukas zászlók lobognak,
szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,
s minden áruló legyen átkozott!
Szeresd hazád, felelős vagy a máért,
amely reményt, s szabadságot hozott…

Aranyosi Ervin © 2014-10-18..
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A remete és a vándor, Aranyosi Ervin, csillagok, élet, emberek, Erdő, hála, növények, Nyár, Ősz, remete, tavasz, tél, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Erdő mélyén, kis kunyhóban
vén remete éldegélt,
körülötte erdő fái,
lombjuk közt a szél zenélt.

A napjai csendben teltek,
– lelke tiszta, mint a hó.
Nem volt nagyra vágyó terve,
– az itt hiábavaló.

Tisztelte a növényeket,
– Isten teremtménye mind –
Ölelte az öreg tölgyet,
simogatott kankalint.

Bogyó, gyümölcs, gomba, gyökér
adta napi ételét,
korsójában hazahordta,
fénylő patak friss vizét.

Háza előtt a kis tisztást
víg napfény ragyogta be,
s boldog volt, ha arra tévedt
pár vadmalac, s őzike.

Éjjel csillagokat számolt,
s Holdanyának áldozott,
úszó felleget csodált meg,
amit hetyke szél hozott.

Reggel madárdalra ébredt,
rá nevetett a világ.
Lelke megtelt áhítattal,
neki nőtt minden virág.

Néha eső fürösztötte,
máskor meg a kis patak.
Tűzfényénél imádkozott,
s múltba révült néhanap.

Az emberek elkerülték,
s nem vonzotta más vidék.
Birodalma lett az erdő,
így élte le életét.

Az idő elszállt felette,
nem számolt órát, s napot.
Minden percért hálás szíve,
amit Atyjától kapott.

A hónapok egyre szálltak,
mint a Nap jár odafönt.
A négy évszak kedves vendég,
egymást váltva, rá köszönt.

Mindegyiket megszerette,
tudta, melyik, mire kell.
A Tavasz a megújulást,
a Nyár bőségét hozta el.

Ősz a bohó festőművész,
átfest minden levelet.
S jött a Tél a hópelyhekkel,
s lassan mindent befedett.

Aztán újra jött a tavasz,
a Föld forgott, meg nem állt,
és a lélek minden szépben,
nyugalmára rátalált.

A második rész, ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2014-03-12..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

jan
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, föld, földünk, hit, igazsáf, Kánaán, lelemény, magyar, Magyarországot, népem, szeretet, teremtő, vagyok, víz 1 Comment

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Magyar vagyok, a népem büszke sarja,
versemben élek, lelkem is ezt akarja!
Reményt adok, lélekben csüggedőnek,
hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot,
– mit érdemel, – mert szebb napokat látott.
Legyen hazánk a földnek Kánaánja,
ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne:
Földünk, vizünk és népünk leleménye.
Annyi kell: régi hitünk visszatérjen,
s teremtő népünk szeretetben éljen.

Aranyosi Ervin © 2014-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
21

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A Magyarok Istenéhez…, Aranyosi Ervin, föld, Isten, magyar, méltó, szeretetttel, teremtett, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Szomorú a Világ,
nem derít jó kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
– bár, régen teremtett!
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
szédítik a népet.
Mást mutatnak néki,
„valótlan világot”,
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
minden MAGYAR ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a házát!
Ne hagyd, – idegenek –
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad.
Földje bőven termő,
bőkezű miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
„papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!

Aranyosi Ervin © 2014-01-18.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szabadság az…

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: álom, Aranyosi Ervin, élet, halál, halálom, hatalma, Hazám, népem, szabadság, Szabadság az..., vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Szabadság az…

Ha tudok a vízen járni,
felhők felett, égen szállni,
gondolatban elrepülni,
felhő szép szélére ülni…
Van-e gátja életemnek,
oka bajnak, félelemnek,
van-e bármi, ami gátol,
ami elvág a világtól?

Csak a gondolat hatalma
lehet az, mi visszatart ma.
Csak a hitem és a múltam,
amit régen megtanultam.
Mások által elvárt tettek,
mikor félek, s nem teremtek.
Mikor csak szerepet játszom,
rossz vagyok, de jónak látszom.

Ha feladom istenségem,
megtagadva hazám, s népem.
Ha a szabadság csak álom,
s élem rettegett halálom.
Ám, ha mindezt felismerem,
s értem, mért történik velem,
akkor hittel megtalálom,
az éltető szabadságom!

Aranyosi Ervin © 2013-07-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
5

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Mag népéhez

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: A Mag népéhez, Aranyosi Ervin, égben, eső, Hazám, szívünk, szolgaság, vers, világteremtő Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A Mag népéhez

Eső ömlik, mert sírnak fenn az égben.
Siratnak téged drága, jó hazám.
A jónak kell, hogy ismét visszatérjen!
Jöjj tisztulás, mert várunk már! Az ám!
Mossa az ár a régi szennyesünket,
sárfoltokat, mi lelkünkhöz tapad.
Mert nem mehet tovább, a szívünk tüntet!
A szolgaság örökünk nem marad!
Emeld fel népem, fejed büszkeségben,
vezesse lelkünk jóság, szeretet!
Mert feladatot írtak ránk az égben,
egy szép, világteremtő szerepet!

Aranyosi Ervin © 2013-06-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, baj, havazás, március 15, nemzet, Nemzeti ünnep, nép, néped, összefogás, segített, Ünnep, vers 1 Comment

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített.

Aranyosi Ervin © 2013-03-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

márc
1

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: büszke, haza, lelke, magyar, március 15, nép, petőfi, szabad, tavasz 19 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

Tavasz van végre, s a világ újra éled.
Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.
Drága hazám, újjá született néped!
Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt!

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,
s mely minden rosszat, végképp szertetép.
Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,
úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött,
a hősök tette példakép marad.
Emléküket a szíved mélyén őrzöd,
s magyarnak büszkén vallhatod magad!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Márciusi dal

Harsognak a kürtök, pereg a dob, lüktet büszke vérem, mert magyar vagyok! Szép huszárok lóra, hív a hazánk! Szabadságért vívjuk végső csatánk!

Vágtassunk, ahogy csak süvít a szél! A szabadság vágya szívünkben él. Szolgák, itt, e földön nem lehetünk, fel kell szabadítsuk szép nemzetünk!

Ha velünk az Isten, s aki magyar, szolgaságban élni egy sem akar, teremtsünk magunknak szabad hazát, ne halljuk tovább a nép panaszát.

Selyem lobogónkat fújjad te szél! Míves, magyar szablyánk arról beszél, hogy csak a rabláncunk veszthetjük el, konok, szép fejünket emeljük fel!

Harsognak a kürtök, a dob pereg, igazában hisz a magyar sereg, legyőzni az ármányt, itt az idő! Én leszek az első zászlóvivő!

Népünk lobogóját fújja a szél, hitünk, mint a szablyánk, győztes acél, ha már semmink sincsen, mit veszthetünk? Tegyük hát szabaddá szép nemzetünk!

Aranyosi Ervin: Istenem, áldd meg a nemzetem!

Aranyosi Ervin © 2015-01-14.. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Október 23. (1956. emlékére)

Idegen népek állnak vállainkon, saját hazánkban rabként tartanak. S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon, hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz, de mindez gyenge, míg lelkünk szabad! Hazug világ, ma tőlünk messze költözz! Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk, s uralt minket. Hát ebből már elég! Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk, Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat, és vittek mindent, mi mozdítható. Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat, de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom, hitet hozott a hűvös őszi szél: Szabaddá válunk, végre, minden áron, a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak, s elárult lelkek mernek hinni már. Barikádon lyukas zászlók lobognak, szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért, s minden áruló legyen átkozott! Szeresd hazád, felelős vagy a máért, amely reményt, s szabadságot hozott…

Aranyosi Ervin: A remete és a vándor (első rész) – A remete

Erdő mélyén, kis kunyhóban vén remete éldegélt, körülötte erdő fái, lombjuk közt a szél zenélt.

A napjai csendben teltek, – lelke tiszta, mint a hó. Nem volt nagyra vágyó terve, – az itt hiábavaló.

Tisztelte a növényeket, – Isten teremtménye mind – Ölelte az öreg tölgyet, simogatott kankalint.

Bogyó, gyümölcs, gomba, gyökér adta napi ételét, korsójában hazahordta, fénylő patak friss vizét.

Háza előtt a kis tisztást víg napfény ragyogta be, s boldog volt, ha arra tévedt pár vadmalac, s őzike.

Éjjel csillagokat számolt, s Holdanyának áldozott, úszó felleget csodált meg, amit hetyke szél hozott.

Reggel madárdalra ébredt, rá nevetett a világ. Lelke megtelt áhítattal, neki nőtt minden virág.

Néha eső fürösztötte, máskor meg a kis patak. Tűzfényénél imádkozott, s múltba révült néhanap.

Az emberek elkerülték, s nem vonzotta más vidék. Birodalma lett az erdő, így élte le életét.

Az idő elszállt felette, nem számolt órát, s napot. Minden percért hálás szíve, amit Atyjától kapott.

A hónapok egyre szálltak, mint a Nap jár odafönt. A négy évszak kedves vendég, egymást váltva, rá köszönt.

Mindegyiket megszerette, tudta, melyik, mire kell. A Tavasz a megújulást, a Nyár bőségét hozta el.

Ősz a bohó festőművész, átfest minden levelet. S jött a Tél a hópelyhekkel, s lassan mindent befedett.

Aztán újra jött a tavasz, a Föld forgott, meg nem állt, és a lélek minden szépben, nyugalmára rátalált.

A második rész, ide kattintva olvasható!

Aranyosi Ervin © 2014-03-12.. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában, csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges! Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Magyar vagyok, a népem büszke sarja, versemben élek, lelkem is ezt akarja! Reményt adok, lélekben csüggedőnek, hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot, – mit érdemel, – mert szebb napokat látott. Legyen hazánk a földnek Kánaánja, ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne: Földünk, vizünk és népünk leleménye. Annyi kell: régi hitünk visszatérjen, s teremtő népünk szeretetben éljen.

Aranyosi Ervin: A Magyarok Istenéhez…

Szomorú a Világ, nem derít jó kedvre. Olyan, mintha népünk árva koldus lenne. Istentől kunyerál, – bár, régen teremtett! Nem tűrt kapzsiságot, önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják a kortes beszédek. Médián keresztül szédítik a népet. Mást mutatnak néki, „valótlan világot”, olyan bálványokat, kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk, nézz ránk szeretettel! Legyen méltó hozzád, minden MAGYAR ember. Ne engedd elveszni, add vissza a házát! Ne hagyd, – idegenek – földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat, akik szerte szórták, ősi törvényeit a porba tiporták. Add vissza a hitét, újra higgyen benned! Ne olyan istenben kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt, aki népet szolgál, kit nem az vezérel, hogy a végén jól jár. Olyat ki megleli, azt a csodás utat, mely a szolgaságból, majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk! Egykor nekünk adtad. Földje bőven termő, bőkezű miattad. Tudjuk idegennek fáj reá a foga. Bőségért cserébe „papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk, óvjad tiszta néped, ne falja fel honunk távoli enyészet. Fordulj felénk újra, fogadj szeretettel, leljen reád újra minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk, s bennünk él a lelked. A magyar sok csodát, világot teremtett! Kérlek, segíts nekünk, hogy ne kelljen félni, engedj országodban boldogulni, élni!

Aranyosi Ervin: Szabadság az…

Ha tudok a vízen járni, felhők felett, égen szállni, gondolatban elrepülni, felhő szép szélére ülni… Van-e gátja életemnek, oka bajnak, félelemnek, van-e bármi, ami gátol, ami elvág a világtól?

Csak a gondolat hatalma lehet az, mi visszatart ma. Csak a hitem és a múltam, amit régen megtanultam. Mások által elvárt tettek, mikor félek, s nem teremtek. Mikor csak szerepet játszom, rossz vagyok, de jónak látszom.

Ha feladom istenségem, megtagadva hazám, s népem. Ha a szabadság csak álom, s élem rettegett halálom. Ám, ha mindezt felismerem, s értem, mért történik velem, akkor hittel megtalálom, az éltető szabadságom!

Aranyosi Ervin: A Mag népéhez

Aranyosi Ervin: Nemzeti ünnep – Összefogás

Segítő kéz, másoknak a bajban, a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van. Tenni azt, mit lelkes szíved diktál, olyan, mintha zárt kapukat nyitnál. És ha egy nép összefogni képes, semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad, szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy: Ez a hazád, s a lelkedben érzed, milyen erős tenni vágyó néped! Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk, társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes, semmi nem ér fel az erejéhez! S köszönjük, a sok, sok fáradtságot, azoknak, kik hordozták a lángot, mely sok szívet fagyból melegített. Megköszönöm annak, ki segített.

Aranyosi Ervin: Március 15-ére

Tavasz van végre, s a világ újra éled. Egykor a hősök szíve lángra gyúlt. Drága hazám, újjá született néped! Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt!

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot, elképzelt büszke, szabad, magyar hazát. A nép szíve, egy új ütemre váltott: s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat, s mely minden rosszat, végképp szertetép. Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat, úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött, a hősök tette példakép marad. Emléküket a szíved mélyén őrzöd, s magyarnak büszkén vallhatod magad!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Harsognak a kürtök, pereg a dob,
lüktet büszke vérem, mert magyar vagyok!
Szép huszárok lóra, hív a hazánk!
Szabadságért vívjuk végső csatánk!

Vágtassunk, ahogy csak süvít a szél!
A szabadság vágya szívünkben él.
Szolgák, itt, e földön nem lehetünk,
fel kell szabadítsuk szép nemzetünk!

Ha velünk az Isten, s aki magyar,
szolgaságban élni egy sem akar,
teremtsünk magunknak szabad hazát,
ne halljuk tovább a nép panaszát.

Selyem lobogónkat fújjad te szél!
Míves, magyar szablyánk arról beszél,
hogy csak a rabláncunk veszthetjük el,
konok, szép fejünket emeljük fel!

Harsognak a kürtök, a dob pereg,
igazában hisz a magyar sereg,
legyőzni az ármányt, itt az idő!
Én leszek az első zászlóvivő!

Népünk lobogóját fújja a szél,
hitünk, mint a szablyánk, győztes acél,
ha már semmink sincsen, mit veszthetünk?
Tegyük hát szabaddá szép nemzetünk!

Aranyosi Ervin © 2015-01-14..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Idegen népek állnak vállainkon,
saját hazánkban rabként tartanak.
S bennünk a vágy, már nem maradhat titkon,
hiába tankok, gyilkos vad hadak.

Bilincs a kézen, béklyó köt a földhöz,
de mindez gyenge, míg lelkünk szabad!
Hazug világ, ma tőlünk messze költözz!
Igaz magyar, hát mutasd meg magad!

Megannyi nép már átgázolt felettünk,
s uralt minket. Hát ebből már elég!
Tatár, Török, Habsburg csicskása lettünk,
Trianont, nácit is nyögött-e nép.

„Felszabadítók” rabolták hazánkat,
és vittek mindent, mi mozdítható.
Hagytak tengődni, mert ez volt a látszat,
de szívta vérünk, a tolvaj hódító.

És jött egy nap, október huszonhárom,
hitet hozott a hűvös őszi szél:
Szabaddá válunk, végre, minden áron,
a bátor szív egy szebb jövőt remél.

Igaz szívek a nemzetért dobognak,
s elárult lelkek mernek hinni már.
Barikádon lyukas zászlók lobognak,
szabadság nélkül, az életünk sivár!

Áldott a hős, ki kiáll a hazáért,
s minden áruló legyen átkozott!
Szeresd hazád, felelős vagy a máért,
amely reményt, s szabadságot hozott…

Erdő mélyén, kis kunyhóban
vén remete éldegélt,
körülötte erdő fái,
lombjuk közt a szél zenélt.

A napjai csendben teltek,
– lelke tiszta, mint a hó.
Nem volt nagyra vágyó terve,
– az itt hiábavaló.

Tisztelte a növényeket,
– Isten teremtménye mind –
Ölelte az öreg tölgyet,
simogatott kankalint.

Bogyó, gyümölcs, gomba, gyökér
adta napi ételét,
korsójában hazahordta,
fénylő patak friss vizét.

Háza előtt a kis tisztást
víg napfény ragyogta be,
s boldog volt, ha arra tévedt
pár vadmalac, s őzike.

Éjjel csillagokat számolt,
s Holdanyának áldozott,
úszó felleget csodált meg,
amit hetyke szél hozott.

Reggel madárdalra ébredt,
rá nevetett a világ.
Lelke megtelt áhítattal,
neki nőtt minden virág.

Néha eső fürösztötte,
máskor meg a kis patak.
Tűzfényénél imádkozott,
s múltba révült néhanap.

Az emberek elkerülték,
s nem vonzotta más vidék.
Birodalma lett az erdő,
így élte le életét.

Az idő elszállt felette,
nem számolt órát, s napot.
Minden percért hálás szíve,
amit Atyjától kapott.

A hónapok egyre szálltak,
mint a Nap jár odafönt.
A négy évszak kedves vendég,
egymást váltva, rá köszönt.

Mindegyiket megszerette,
tudta, melyik, mire kell.
A Tavasz a megújulást,
a Nyár bőségét hozta el.

Ősz a bohó festőművész,
átfest minden levelet.
S jött a Tél a hópelyhekkel,
s lassan mindent befedett.

Aztán újra jött a tavasz,
a Föld forgott, meg nem állt,
és a lélek minden szépben,
nyugalmára rátalált.

Aranyosi Ervin © 2014-03-12..
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Megjelentetése online, vagy nyomtatott formában,
csak a szerzőtől kapott külön engedéllyel lehetséges!
Minden jog fenntartva

Magyar vagyok, a népem büszke sarja,
versemben élek, lelkem is ezt akarja!
Reményt adok, lélekben csüggedőnek,
hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot,
– mit érdemel, – mert szebb napokat látott.
Legyen hazánk a földnek Kánaánja,
ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne:
Földünk, vizünk és népünk leleménye.
Annyi kell: régi hitünk visszatérjen,
s teremtő népünk szeretetben éljen.

Szomorú a Világ,
nem derít jó kedvre.
Olyan, mintha népünk
árva koldus lenne.
Istentől kunyerál,
– bár, régen teremtett!
Nem tűrt kapzsiságot,
önmaga tett rendet.

Ám most elvakítják
a kortes beszédek.
Médián keresztül
szédítik a népet.
Mást mutatnak néki,
„valótlan világot”,
olyan bálványokat,
kit nép nem imádott!

Drága jó Istenünk,
nézz ránk szeretettel!
Legyen méltó hozzád,
minden MAGYAR ember.
Ne engedd elveszni,
add vissza a házát!
Ne hagyd, – idegenek –
földjét meggyalázzák.

Kergesd el azokat,
akik szerte szórták,
ősi törvényeit
a porba tiporták.
Add vissza a hitét,
újra higgyen benned!
Ne olyan istenben
kit más nép teremtett.

Kérlek, adj új királyt,
aki népet szolgál,
kit nem az vezérel,
hogy a végén jól jár.
Olyat ki megleli,
azt a csodás utat,
mely a szolgaságból,
majd kiutat mutat.

Ez a föld a miénk!
Egykor nekünk adtad.
Földje bőven termő,
bőkezű miattad.
Tudjuk idegennek
fáj reá a foga.
Bőségért cserébe
„papír” lesz záloga?

Kérlek, legyél velünk,
óvjad tiszta néped,
ne falja fel honunk
távoli enyészet.
Fordulj felénk újra,
fogadj szeretettel,
leljen reád újra
minden MAGYAR ember!

Mert mind benned élünk,
s bennünk él a lelked.
A magyar sok csodát,
világot teremtett!
Kérlek, segíts nekünk,
hogy ne kelljen félni,
engedj országodban
boldogulni, élni!

Ha tudok a vízen járni,
felhők felett, égen szállni,
gondolatban elrepülni,
felhő szép szélére ülni…
Van-e gátja életemnek,
oka bajnak, félelemnek,
van-e bármi, ami gátol,
ami elvág a világtól?

Csak a gondolat hatalma
lehet az, mi visszatart ma.
Csak a hitem és a múltam,
amit régen megtanultam.
Mások által elvárt tettek,
mikor félek, s nem teremtek.
Mikor csak szerepet játszom,
rossz vagyok, de jónak látszom.

Ha feladom istenségem,
megtagadva hazám, s népem.
Ha a szabadság csak álom,
s élem rettegett halálom.
Ám, ha mindezt felismerem,
s értem, mért történik velem,
akkor hittel megtalálom,
az éltető szabadságom!

Segítő kéz, másoknak a bajban,
a legtöbb, amit nyújthatsz, ha baj van.
Tenni azt, mit lelkes szíved diktál,
olyan, mintha zárt kapukat nyitnál.
És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!

Szeretettől a hó is megolvad,
szíved dobban, s már tudod, hogy hol vagy:
Ez a hazád, s a lelkedben érzed,
milyen erős tenni vágyó néped!
Ünnepnap volt, hát mi ünnepeltünk,
társainkért zord utakra keltünk.

És ha egy nép összefogni képes,
semmi nem ér fel az erejéhez!
S köszönjük, a sok, sok fáradtságot,
azoknak, kik hordozták a lángot,
mely sok szívet fagyból melegített.
Megköszönöm annak, ki segített.

Tavasz van végre, s a világ újra éled.
Egykor a hősök szíve lángra gyúlt.
Drága hazám, újjá született néped!
Nem lehet bilincs többé a gyáva múlt!

Petőfi lelke, életre keltett egy álmot,
elképzelt büszke, szabad, magyar hazát.
A nép szíve, egy új ütemre váltott:
s együtt dobogva, biztatta önmagát.

Mint vad folyó, mely áttöri a gátat,
s mely minden rosszat, végképp szertetép.
Egy büszke nép, melyben rég nincs alázat,
úgy dönt, a hazug korból már elég.

S bár végül, később a túlerő legyőzött,
a hősök tette példakép marad.
Emléküket a szíved mélyén őrzöd,
s magyarnak büszkén vallhatod magad!

Aranyosi Ervin © 2013-03-01.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva