Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Apák napjára


Aranyosi Ervin: Apák napjára

Tudod-e, hogy ma van a jó Apák napja?
Hiszem, a köszöntést mindegyik megkapja,
ki a gyermekével rendesen törődött,
ki példát mutatott, s elég időt töltött.

Hát meg is érdemli, mind ki jó apa volt,
– aki nem csak uralt, jóról nem csak papolt –
aki kimutatta igaz szeretetét,
s ellátta jó szóval, tanáccsal gyermekét.

Ki a szeretetet nem csak pénzben mérte,
időt áldozott rá, s megdolgozott érte,
a tenyerén hordta, néha kényeztette,
s gyermekét példával jobb emberré tette.

Aki odafigyelt, aki meghallgatott,
aki, hogyha kellett jó tanácsot adott,
aki vitt magával egy egész családot,
legyen hát az ő jó szíve is megáldott.

Aki megtanított, hogyan is kell élni,
hogy védd meg magadat, miért nem kell félni!
Kire – bármi történt – mindig számíthattál,
kinek a szemében jó gyerek maradtál.

Aki kényeztetett, aki veled játszott,
aki megmutatta neked a világot.
Aki anyukát is megbecsülte szépen,
kinek biztonságban voltál az ölében.

Ki az életében mutatta a példát,
hogyha felnősz egyszer, azt majd te is éld át,
hogy tovább adhassad majd a gyerekednek,
az igaz példáját a szív-szeretetnek.

Tudod, jó apának sem túl könnyű lenni,
nem mondja el senki, mikor, mit kell tenni,
ám, ha gyermekedet jósággal neveled,
akkor szívesen tölt sok-sok időt veled.

A fiad majd egyszer a nyomodban lépked,
és ha jó úton jár – igazol az élet.
És lányod, ha hozzád hasonló párt választ
– hogy jó apa voltál? – megkapod a választ!

Köszöntsük hát szépen, ma a jó apákat,
ünnepeljük őket, minden egyéb várhat!
Legyenek ölelve, legyenek szeretve,
legyen erős válluk jól megveregetve!

Aranyosi Ervin © 2017-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Reggelre szerkesztett, kelesztett vers


Aranyosi Ervin: Reggelre szerkesztett, kelesztett vers

Reggelre kenyerem meglelem megkelve!
Versbe szedem lelkem neked remekelve!!
Verseket kelesztve elememben leszek,
szeretetre vele – meglehet – szert teszek!

Verselek, mert lelkem emelkedett szellem,
veled leszek, s teszek, te szeretett jellem!
Elememben leszek, versekkel teremtek,
elveszett lelkeket felemelve mentek.

Vezetem szemetek szeretettel telve,
ne legyen lelketek teleszemetelve!
Megeszem kenyerem, megkelesztem versem,
nem lesz ehetetlen, s megeheted nyersen!

Aranyosi Ervin © 2017-06-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Higgyétek el, egy az Isten!


Aranyosi Ervin: Higgyétek el, egy az Isten!

Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, s a fény az Isten,
s velünk osztozik a „kincsen”.

De mi a kincs, derítsük ki,
talán a pénz, kaja, süti,
valami mely anyagból van?
Ott van a kincs szerteszórtan,
elásva a szép szívekben,
s akkor tudunk élni szebben,
ha szívünkben rá találunk,
s szeretettel jobbá válunk!

Próbáljunk meg szívből adni,
emberségesnek maradni,
együtt és egymást szolgálni,
szebb holnapért jobbá válni!

Egy az Isten s itt bennünk él,
mindnyájunknak jobbat remél,
építsünk hát új világot,
olyat, milyet ő sem látott,
olyat, amin jóság az úr,
hol a kapocs sosem lazul,
mely összeköt minden embert,
milyet a Teremtőnk rendelt.

Higgyétek el, egy az Isten,
engedjük, hogy megsegítsen!
Szeretet, és fény az Isten,
ahol ő él bánat nincsen!

Aranyosi Ervin © 2017-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: A bennem élő költők


Aranyosi Ervin: A bennem élő költők

A hajam Petőfi, a szívem szín-Arany,
költészetem helye kissé bizonytalan.
Ady megérintett, nem gúny a mosolyom,
kedves költőimet lelkemben hordozom.

Babits tán a lelkem, s az eszem sem Tompa,
írom verseimet rakásra, halomba.
Példát veszek néha József Attiláról,
Radnótit követni, csak halála gátol.

Kölcseyként hordom édes hazám sorsát,
s hiszem, szebb időket lát még ez az ország.
Szabó Lőrincként is tudok szülő lenni,
Csokonai versén el tudok merengni.

Aranyosi néven láttam én világot,
s írom amit lelkem a világban látott.
Néha gondolatom tanítani próbál,
s nem áll le egyszerű mondanivalónál.

Kimondom én mindig, mi a szívem nyomja,
s hiszem, nem vagyok én a falu bolondja!
Olvasd hát versemet, szívem adom vele,
s összes szeretetem írom neked bele!
Aranyosi Ervin © 2017-06-17.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Mókuskerék

Aranyosi Ervin: Mókuskerék

Mikor reggel felkelsz, mozog kezed, lábad.
Örülsz a világnak, s szemed könnybe lábad.
Ma még van mit enni, megtömöd a bendőd,
tegnap is vehettél kaját, elegendőt!
Kapkodsz fűhöz-fához és rohansz dolgozni,
rohanó világ fog lendületbe hozni.
Büszke vagy magadra, hiszen van állásod,
amivel a jövőd alapjait ásod.

Igaz, ez az alap, nagyon mélyre került,
onnan jövőt látni eddig nem sikerült.
Újságot olvasol, mint egy kuka búvár,
szemetet ás elő, jó mélyről a bulvár.
Látod, celebek közt, ki mit ivott, evett,
s hogy a hazugságból jól élni hogy lehet.
Belőled is lehet híres-neves senki,
mert a népszerűség gyakran ezt jelenti.

Olvasod kit szeret, ma épp ki jár, kivel,
megcsalta szerelmét, egy darab kiflivel.
Lángos boltot nyitott, szemhéját bevarrta,
részegen vezetett, más férjét akarta.
Gyereke kezébe egy Ferrarit adott,
az orrcimpájába műttetett lakatot.
Csodás tengerparton napozott a télen,
nyári napsütésben elcsúszott a jégen.

Meghalt, kibelezték, „fűt” találtak nála,
megúszta az adót, az APEH-nek hála.
Milliós ruhát vett, parlamentnyi házat,
olvasod a sok hírt és a lelked lázad.
Igen, ő teheti, van hozzá, lám, joga,
tehetségtelenség a jövő záloga!
Te meg menj dolgozni és ne politizálj,
minden nyomort elfed a kitalált dizájn.

Beérsz a munkába, vár mókuskereked,
s téged fog követni felnövő gyereked.
Csak az lesz a fontos, igen jól tanuljon,
hogy az államvizsgán majd nehogy kihulljon!
Te pedig dolgozol, s nem is ér ez véget,
hacsak el nem veszted a jó egészséged.
Ha igen, gyógyszerek csillapítják vágyad,
hogy kiállj a sorból és jobban csináljad.

Este kifacsarva hazaér a tested,
s rájössz, hogy egész nap az ágyat kerested.
Csobbansz a tévére, közben vacsorázol,
lelked is megtisztul, zuhany alatt ázol.
Aztán összeesel, bezuhansz az ágyba,
híreket hallgatva, pihenésre vágyva.
Aztán holnap reggel megnyomod a gombot,
ismételsz pár bevált napirendi pontot.

Jaj, de szép volt a nap. Csak attól kell félni,
a sok teendő közt nincsen időd élni!
Hol volt a szeretet, dédelgetett álom,
öröm és boldogság? Vajon hol találom?
Stressz és idegesség, örök frusztráció,
csupán ezt érdemli e generáció?
Erről szól a világ? Ez lenne az élet?
Nem érzed úgy néha, hogy becsaptak téged?

Aranyosi Ervin © 2017-06-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Jaj, milyen szép is lenne…


Aranyosi Ervin: Jaj, milyen szép is lenne…

Jaj, milyen szép is lenne,
mindig szeretve lenni.
Örömlő tiszta mézből,
csak enni, enni, enni.
És megkínálni mást is,
örömöt, mosolyt főzni,
és adni, adni, adni,
s mindezt szívemmel győzni!

Jaj, milyen szép is lenne,
fürdeni tiszta fényben!
Meglelni tükörképünk,
egy másik érző lényben.
Hallgatni szép szavára,
és mindent elmesélni,
és aztán csendben lenni,
s csak élni, élni, élni…

Aranyosi Ervin © 2017-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!


Aranyosi Ervin: Engedd szívedet szeretni!

Érzelmeknek rabszolgái, mi nyomja a vállatok?
Mit hitettek el veletek, hogy szolgákká váltatok?
Hiszitek, hogy a szeretet csak kiérdemelhető?
Csupa ilyen hiszékennyel van tele a temető!

Jó lenne már felébredni, s felnyitni a szemeket,
nem egy kurrens áru fajta a hőn vágyott szeretet!
Nem lehet kiérdemelni, ha kapod, ingyen kapod,
s mint a napfény, ingyen árad, csak tárd ki az ablakod!

Nem köthető feltételhez – akkor kapsz, ha jó leszel? –
s szeretetet itt a Földön, pénzért biztos nem veszel!
Mégis könnyű hozzá jutni – szerethetnéd önmagad –
kezd el gyorsan lebontani szíved körül a falat!

Mert úgy más hogyan szeressen, ha a szíved elveszett,
ha te sem tudsz mást szeretni, s ez nyomja a lelkedet.
Nap, mint nap végzed a munkád, teszed csak a dolgodat,
s szíved irigységtől vérzik, mert a másik boldogabb!

Pénzt hajszolva, gazdagodva, azt hiszed majd jobb lehet,
érzelmeknek rabszolgája, eladtad a lelkedet!
Ha már üzlet: A szeretet szeretetért kapható!
ám ezt nem így találta ki neked a Mindenható!

Le kéne szállnod a földre, s lelki szemed nyitni fel,
ráébredni, hogy világod több figyelmet érdemel.
Szeretettel vizsgálódva felfedeznél száz csodát,
végre látnád és élveznéd a lét szebbik oldalát.

Szerethetnéd világodat, segíthetnél másokon,
elfogadva a tanácsot, s semmit nem véve zokon!
Jó szándékkal, szeretettel ez a világ élhető!
Ám nem különb a síkságnál a fenséges hegytető!

Látni kéne minden szépet, aprót és az óriást,
Úgy szeretném megmutatni, szemed elé tolni, lásd!
Örülj minden apróságnak, melegítsd fel szívedet,
mert akik szívükkel látnak, az az ember mind remek!

Hagyd, hogy léted felvidítson, lelj mindenben örömöt,
legyél hálás minden percért, s mond is ki, hogy köszönöd.
Álmodj szeretett jövőről, húzd közelebb vágyaid,
a szeretet, a boldogság már a szívedben lakik.

Csak engedd valóra válni, hagyd hogy olyan szép legyen,
álmaidat fesse szebbre, szívvel fűtött érzelem.
Találj rá a boldogságra, nincs eldugva, benned él!
Engedd szívedet szeretni, hagyd, hogy boldogabb legyél!
Aranyosi Ervin © 2017-06-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Tervezem a boldogságot


Aranyosi Ervin: Tervezem a boldogságot

Figyelem a nagy világot,
annyi szépség, csoda vár.
Engedjetek végre élni,
engedjetek oda már!
Mosolyomat hadd szórjam szét,
áradjon a szeretet,
úgy hiszem, hogy nekem szánták
az angyali szerepet!
Mindenkire rámosolygok,
s rögtön minden szem ragyog.
A szeretet prófétája
– higgyétek el – én vagyok!
Lelkem tiszta, még nem félek,
nem ismerek bánatot!
Tervezem a boldogságot,
leírtam a vázlatot…

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele


Aranyosi Ervin: Hipp-hopp nyuszi reggele

– Hipp-hopp vagyok, tapsifüles,
erdő peremén lakom.
Zöld mezőre, kies rétre
nyílik az én ablakom.
A Napocska már felébredt,
s ablakomon beköszönt,
szép hajnali ajándékként
küldött egy kis fényözönt.

Elkergette a sötétet,
minden csillog, csuda szép,
hallgatom a lombos erdő
ébredező, lágy neszét.
Ébrednek a madarak is,
dalba szökken trillájuk,
hálát adnak az új napért,
mit az élet hoz rájuk.

Vidámítják a világot,
meghozzák a kedvemet:
– Olyan jó, ha vidámsággal
indulnak a reggelek.
Kikecmergek az ágyamból,
kiugrálok a rétre,
harmatcseppel arcot mosok,
s felnyújtózom az égre.

Integetek a felhőknek,
ahogy szállnak magasan.
– Jó lenne már reggelizni!-
figyelmeztet a hasam.
Mező szélén, erdő mellett,
vár is már a reggeli,
füvek várnak, szép virágok,
orrom könnyen megleli.

Megtömöm a pocakomat,
s játszópajtást keresek,
erdőszélen keresgélve,
bokrok alá belesek.
Hátha ott van őzgidácska,
s kedve lenne játszani,
ám őt nehéz megtalálni,
mert nem akar látszani.

Ám ha észreveszi jöttöm,
felugrik, s szalad felém,
ilyen kedves, jó barátra
nem lelhetnék máshol én.
Jön a rétre, kergetőzünk,
én ugrálok, ő szalad.
Erdő szélen kell maradnunk,
messze futnunk nem szabad!

Hancúrozunk, jó a kedvünk,
tőlünk vidám a világ,
mosolyog a Nap is fentről,
jó kedvű lesz, aki lát.
Erdő szélén, kint a réten,
így indulnak reggelek,
örömökkel gazdagodni,
minden reggel felkelek!

Aranyosi Ervin © 2017-06-14.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!


Aranyosi Ervin: Magyar testvérem, élni hívlak!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Kövesd velem az ősök útját,
amerre érző szív vezet,
s pengesd meg bátran lelked húrját,
csendüljön rajta szeretet!

Tanuljunk újra együtt élni,
együtt, egymásért, közösen!
A jó útról kár volt letérni,
– figyeld a múlt miképp üzen!

Legyél világod fénylő Napja,
melegíts, fényt adj, lelkesíts!
Legyen álmod jövőd alapja,
egy élhetőbb jövőt vetíts.

Ami csak kell, már megvan, minden:
– Bőn termő föld, víz, levegő,
szellemi, lelki, testi szinten,
minden elem elérhető!

Nyújts hát kezet a csüggedőknek,
emelj fel, éltess másokat!
Hazug világok dőlnek össze,
ahol a pénz sírt ásogat!

Feledd az ármányt, megkisértést,
legyen utad a szeretet,
s fentről kapsz tudást, hozzáértést,
ha mások lelkét eteted.

Maradj magyar és védd hazádat,
s védd meg néped értékeit!
S ha elnyomótól lelked lázad,
védd meg a nemzet kincseit!

Magyar testvérem, kezet nyújtok,
emelkedjünk a gond fölé!
Lelkedbe fénylő lángot gyújtok,
gyújtson tüzet, s gyűljünk köré!

Egymás kezét erősen fogva
visszatér majd az ős-erőnk!
Nem lesz lelkünk a mások foglya,
s nem lesz a föld a szemfedőnk.

Föld hátán hazug nem maradhat,
ne éltessük a gazt, gonoszt!
Közös létet csak egység adhat,
töröljük el, mi még megoszt!

Pártoskodásra nincsen szükség,
alkossunk együtt nemzetet!
Ne hagyd, hogy lángodat lehűtsék,
tűz nélkül égni nem lehet!

Menjünk hát mindig egy irányba,
s nyelvünk, a magyar nyelv segít!
Emelkedjünk a napsugárba,
megáldva népünk Istenit!

Egy az utunk – a többi téves –
a jó felé csak egy vezet!
A hazugság már ezer éves,
s így élnünk tovább nem lehet!

Magyar testvérem, élni hívlak!
Teremtsünk együtt szebb hazát!
Nem csábítlak, csak megtanítlak:
– Dalold az élet himnuszát!

Aranyosi Ervin © 2017-06-13.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva