Aranyosi Ervin versei

máj
19

Aranyosi Ervin: Csodaágy

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, Csodaágy, gazdám, játszik, kutya, nappal, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Csodaágy

A gazdámtól, – ahogy látod,
– csodaágyat kaptam.
Kényelmesen fekszem rajta,
s lélegzik alattam.
Aztán, mikor felébredünk,
kergetőzik, játszik.
Igaz, nappal nem is ágynak,
egy kutyának látszik…

Aranyosi Ervin © 2014-05-19.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
17

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mindennapi ébresztő

Category: Állatok, természet Tags: álom, Aranyosi Ervin, dorombol, ébresztő, gazdi, mindennapi, Mindennapi ébresztő, szőrmók, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mindennapi ébresztő

Az ébresztőm odanyomta orromhoz az orrát!
Jelezte, hogy már felébredt, szeme kinyílt, s jól lát.
Szomorúan tapasztalta, hogy még mindig alszom,
szemem csukva, s meg sem rezdül szám felett a bajszom.

Elkezdett hát dorombolni, – tűnjön el az álmom!
Nem akarja, hogy aludjak, – de én megpróbálom.
Dörgölődzik, helyezkedik, néha-néha morran,
simogató kézre vágyik, s nem tartja titokban.

Nyújtózkodik, kaparászik, diszkrét hangon ébreszt.
Talán eljut a kívánság a gazdi füléhez.
Addig, addig munkálkodik, – bundájába túrok,
doromboló kis torkában pendülnek a húrok.

Simogatom a szőrmókot, közben alszom félig,
Ő meg élvez minden percet, elviselné délig.
Végül aztán ébrednem kell, de ezt Ő se bánja,
reggelire finomsággal telik meg a tálja.

Aranyosi Ervin © 2014-05-17.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
16

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Örömhormon

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, csoki, kérdés, Nő, öröm, Örömhormon, ragyog, szemem, tál, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Örömhormon

Örömhormont keresgéltem,
– csokival tele a tál.
Minden nőnek ez a vágya,
erről biztos hallottál.
Azt hiszem, már megtaláltam,
szemem örömtől ragyog.
Felvetődik, hát a kérdés:
– Akkor most már NŐ vagyok?

Aranyosi Ervin © 2014-05-16.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvó nénitől

Category: Gyerekvers, verses mese Tags: Aranyosi Ervin, barátok, búcsú, emlék, hálás, iskolám, iskolás, megköszön, Óvó néni, óvoda, szelet, szerető, szíved, szívem, vers 6 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvó nénitől

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

Aranyosi Ervin © 2014-04-07.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
11

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Kezedbe adtam életem

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, barátság, Kezedbe adtam életem, méltó, örök, szeretet, szívem, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Kezedbe adtam életem

Letettem kezedbe apró életemet,
reménykedem abban, talán én lehetek,
aki méltó, szíved szép szeretetére,
s talán nem mérlegelsz, hogy ennyit megér-e?
Apró testbe bújtam, ám szívem hatalmas!
Én megbízom benned, csak szívedre hallgass!
Őrök barátságot adhatok cserébe,
s bele írom neved szívem közepébe:
GAZDI!

Aranyosi Ervin © 2014-05-11.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
8

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Tanulj tőle!

Category: A nap gondolata Tags: Aranyosi Ervin, barát, csoda, gyerek, szeretet, vers 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Tanulj tőle!

Látod? A cinke rám repült,
– a kis sapkám szélére ült.
Nem fél tőlem, mert tudja jól,
aki ránéz sapkám alól,
az becsüli az életet.
Boldog! Örül, hogy itt lehet!

Ő befogadja a csodát.
Neki a világ jó barát.
Ha megpillant egy madarat,
az boldogság, szép pillanat.
Mert Ő mástól csak jót remél,
s kinyílt, szerető szívvel él.

Figyeld hát meg, hogy mit tanít,
hogyan éli a napjait!
Legyél te is boldog, s szabad,
simogasson minden szavad!
Vezéreljen a szeretet,
utánozd Őt, a gyereket!

Aranyosi Ervin © 2014-05-08.
A versek és festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Bízd csak rám

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, asztal, Bízd csak rám, cicád, eszem, gyomrom, melegen, pardon, tál, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Bízd csak rám

Bízd csak rám nyugodtan,
vigyázok a tálra.
Te csak menj az asztal
másik oldalára.
A cicád azért van,
hogy neked segítsen.
A gyomrom meg azért,
hogy kaját melegítsen.
Csak kicsit eszem meg
és melegen tartom,
és ha neked nem jut,
ne haragudj, pardon…

Aranyosi Ervin © 2014-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Anyám napjára

Category: Születésnap, névnap, esküvő, Valentin-nap, nőnap, anyák napja Tags: anyák napja, Anyám, Aranyosi Ervin, nap, vers, virág 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Anyám napjára

Virág nyílik kint a kertben,
az égről a Nap ragyog.
Elég ok, hogy ünnepeljem,
azt hogy vagy, s hogy én vagyok!

A szívemben hála ébred,
tőled kaptam mindenem.
Ajándékod: ez az élet,
s mind, mit adtál még nekem.

Köszönök hát minden perced,
minden kedves, szép napot.
Köszönöm a sok figyelmed,
s cserébe mit adhatok?

Fogadd ezt a szál virágot,
s hadd öleljen gyermeked!
Nekem adtad a világot,
hadd törődjek most veled!

Aranyosi Ervin © 2014-04-29.
A versek és festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
29

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretet lángja

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, lángja, sors, szeretet, szíveket, tűz, vers 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A szeretet lángja

A szeretet lángja közel hoz a Tűzhöz.
Nem retteg már többé, akit a sors üldöz.
Őrizd ezt a lángot, fényesen lobogjon,
elárvult szíveket bűvkörébe vonzzon!

Légy te a tűzgyújtó, gyújts szíveket lángra,
szeretetet hozva e sérült világra!
Kövesd megváltódat, legyél tiszta lélek,
elmondhasd magadról: – Kitárt szívvel élek.

Szeretet tüzéhez hívd az elesettet.
Mondd el, csak rémálom, amitől Ő retteg.
Segíts teremteni másik valóságot,
mely szeretetteli, emberi és áldott!

Lelkekben a tüzet ne engedd kihunyni,
ne engedd szívedet folyton haragudni!
Bocsáss meg hát annak, ki valaha bántott,
dobd le vállaidról a dühből szőtt kabátot.

Ha már düh és harag nem nyomja a vállad,
s lelked szabadságát végre megtaláltad.
Mikor végre látod, nincs már mitől félni,
rájössz, szeretettel sokkal könnyebb élni.

Aranyosi Ervin © 2014-04-29.
A versek és festmények megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Virágot a virágnak

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, Aranyosi Ervin, ember, játszani, szabad, szívünk, vers, virág, Virágot a virágnak 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Virágot a virágnak

Virágot hoztam, – kis virágom,
– virágot szedtem én, neked!
Aki adja és elfogadja,
hidd el, rossz ember nem lehet.
Ez jelzi szívünk tisztaságát,
nem kellenek a „nagy szavak”!
Kifejezi a szívünk vágyát,
s ezzel játszani nem szabad…

Aranyosi Ervin © 2014-04-28.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Csodaágy

A gazdámtól, – ahogy látod, – csodaágyat kaptam. Kényelmesen fekszem rajta, s lélegzik alattam. Aztán, mikor felébredünk, kergetőzik, játszik. Igaz, nappal nem is ágynak, egy kutyának látszik…

Aranyosi Ervin: Mindennapi ébresztő

Az ébresztőm odanyomta orromhoz az orrát! Jelezte, hogy már felébredt, szeme kinyílt, s jól lát. Szomorúan tapasztalta, hogy még mindig alszom, szemem csukva, s meg sem rezdül szám felett a bajszom.

Elkezdett hát dorombolni, – tűnjön el az álmom! Nem akarja, hogy aludjak, – de én megpróbálom. Dörgölődzik, helyezkedik, néha-néha morran, simogató kézre vágyik, s nem tartja titokban.

Nyújtózkodik, kaparászik, diszkrét hangon ébreszt. Talán eljut a kívánság a gazdi füléhez. Addig, addig munkálkodik, – bundájába túrok, doromboló kis torkában pendülnek a húrok.

Simogatom a szőrmókot, közben alszom félig, Ő meg élvez minden percet, elviselné délig. Végül aztán ébrednem kell, de ezt Ő se bánja, reggelire finomsággal telik meg a tálja.

Aranyosi Ervin: Örömhormon

Örömhormont keresgéltem, – csokival tele a tál. Minden nőnek ez a vágya, erről biztos hallottál. Azt hiszem, már megtaláltam, szemem örömtől ragyog. Felvetődik, hát a kérdés: – Akkor most már NŐ vagyok?

Aranyosi Ervin: Búcsú az Óvó nénitől

Elbúcsúzom, elballagok, ősztől iskolás leszek. Óvó néni, kis barátok, de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem, okosodtam is talán. Megértem a tanulásra, most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek, annyi jót adtál nekem, tanítgattál, nevelgettél, mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam, – türelmedet köszönöm. Tudom, mindig megértetted, bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet egy kisebbnek átadom, szekrénykémet más használja, s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám, – de tudod, – a szeretet, visszahozza látogatni majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem, nem felejtlek el téged. Szívem mélyén őrizgetem, majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok, megköszönöm teneked, hogy szívedből nekem adtál egy szerető szeletet.

Aranyosi Ervin: Kezedbe adtam életem

Aranyosi Ervin: Bízd csak rám

Bízd csak rám nyugodtan, vigyázok a tálra. Te csak menj az asztal másik oldalára. A cicád azért van, hogy neked segítsen. A gyomrom meg azért, hogy kaját melegítsen. Csak kicsit eszem meg és melegen tartom, és ha neked nem jut, ne haragudj, pardon…

Aranyosi Ervin © 2014-05-07. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Anyám napjára

Virág nyílik kint a kertben, az égről a Nap ragyog. Elég ok, hogy ünnepeljem, azt hogy vagy, s hogy én vagyok!

A szívemben hála ébred, tőled kaptam mindenem. Ajándékod: ez az élet, s mind, mit adtál még nekem.

Köszönök hát minden perced, minden kedves, szép napot. Köszönöm a sok figyelmed, s cserébe mit adhatok?

Fogadd ezt a szál virágot, s hadd öleljen gyermeked! Nekem adtad a világot, hadd törődjek most veled!

Aranyosi Ervin: Virágot a virágnak

Virágot hoztam, – kis virágom, – virágot szedtem én, neked! Aki adja és elfogadja, hidd el, rossz ember nem lehet. Ez jelzi szívünk tisztaságát, nem kellenek a „nagy szavak”! Kifejezi a szívünk vágyát, s ezzel játszani nem szabad…

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

A gazdámtól, – ahogy látod,
– csodaágyat kaptam.
Kényelmesen fekszem rajta,
s lélegzik alattam.
Aztán, mikor felébredünk,
kergetőzik, játszik.
Igaz, nappal nem is ágynak,
egy kutyának látszik…

Az ébresztőm odanyomta orromhoz az orrát!
Jelezte, hogy már felébredt, szeme kinyílt, s jól lát.
Szomorúan tapasztalta, hogy még mindig alszom,
szemem csukva, s meg sem rezdül szám felett a bajszom.

Elkezdett hát dorombolni, – tűnjön el az álmom!
Nem akarja, hogy aludjak, – de én megpróbálom.
Dörgölődzik, helyezkedik, néha-néha morran,
simogató kézre vágyik, s nem tartja titokban.

Nyújtózkodik, kaparászik, diszkrét hangon ébreszt.
Talán eljut a kívánság a gazdi füléhez.
Addig, addig munkálkodik, – bundájába túrok,
doromboló kis torkában pendülnek a húrok.

Simogatom a szőrmókot, közben alszom félig,
Ő meg élvez minden percet, elviselné délig.
Végül aztán ébrednem kell, de ezt Ő se bánja,
reggelire finomsággal telik meg a tálja.

Örömhormont keresgéltem,
– csokival tele a tál.
Minden nőnek ez a vágya,
erről biztos hallottál.
Azt hiszem, már megtaláltam,
szemem örömtől ragyog.
Felvetődik, hát a kérdés:
– Akkor most már NŐ vagyok?

Elbúcsúzom, elballagok,
ősztől iskolás leszek.
Óvó néni, kis barátok,
de jó volt itt veletek!

Pici voltam, nagyra nőttem,
okosodtam is talán.
Megértem a tanulásra,
most már vár az iskolám.

Óvó néni, nem felejtlek,
annyi jót adtál nekem,
tanítgattál, nevelgettél,
mindig törődtél velem.

Volt, amikor rosszcsont voltam,
– türelmedet köszönöm.
Tudom, mindig megértetted,
bánatom és örömöm.

Kinőttem a kis székemet
egy kisebbnek átadom,
szekrénykémet más használja,
s nem játszom az udvaron.

Más kalandok várnak reám,
– de tudod, – a szeretet,
visszahozza látogatni
majd a pici szívemet.

Óvó néni, ne sírj értem,
nem felejtlek el téged.
Szívem mélyén őrizgetem,
majd a sok szép emléket.

Most búcsúzom, hálás vagyok,
megköszönöm teneked,
hogy szívedből nekem adtál
egy szerető szeletet.

Bízd csak rám nyugodtan,
vigyázok a tálra.
Te csak menj az asztal
másik oldalára.
A cicád azért van,
hogy neked segítsen.
A gyomrom meg azért,
hogy kaját melegítsen.
Csak kicsit eszem meg
és melegen tartom,
és ha neked nem jut,
ne haragudj, pardon…

Aranyosi Ervin © 2014-05-07.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Virág nyílik kint a kertben,
az égről a Nap ragyog.
Elég ok, hogy ünnepeljem,
azt hogy vagy, s hogy én vagyok!

A szívemben hála ébred,
tőled kaptam mindenem.
Ajándékod: ez az élet,
s mind, mit adtál még nekem.

Köszönök hát minden perced,
minden kedves, szép napot.
Köszönöm a sok figyelmed,
s cserébe mit adhatok?

Fogadd ezt a szál virágot,
s hadd öleljen gyermeked!
Nekem adtad a világot,
hadd törődjek most veled!

Virágot hoztam, – kis virágom,
– virágot szedtem én, neked!
Aki adja és elfogadja,
hidd el, rossz ember nem lehet.
Ez jelzi szívünk tisztaságát,
nem kellenek a „nagy szavak”!
Kifejezi a szívünk vágyát,
s ezzel játszani nem szabad…