Aranyosi Ervin versei

Versbe szőtt gondolataim

By

Aranyosi Ervin: Kérdések

Aranyosi Ervin: Kérdések

Hogy tudnád elfeledni,
haragod, dühöd, mérged?
Hogy tudnád elfogadni,
amit kínál az élet?
Hogy tudnád véghez vinni,
örömmel minden dolgod?
Hogy kéne szebben élni,
hogyan lehetnél boldog?

Hogyan tudsz megnyugodni,
egy túl zűrös világban?
Hogy tudnád észre venni
Napod a gyertyalángban?
Hogy tudnál feloldódni
a mélyen kongó csendben?
Hogy tudnál újra hinni,
hitetlen emberekben?

Vajon hogy lennél képes
álmokat újra szőni?
A szürke nagy tömegtől
még magasabbra nőni?
Hogy tudnád szíved nyitni,
hogy megláss minden szépet?
Hogyan tudnád megtenni,
a jó felé a léptet?

Ugye, hogy mennyi kérdés,
mi felmerülhet benned?
S ki az, ki választ adhat,
mikor és mit kell tenned?
Pedig, ahol a kérdés,
a választ ott találod,
megleled Önmagadban,
ha lelkedet kitárod…

Aranyosi Ervin © 2012-01-14.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Sólyom száll…

Aranyosi Ervin: Sólyom száll…

Sólyom száll a rét felett,
fentről nézi népemet.
Fentről nézi népemet,
vigyázza a léptemet.

Sólyom kérünk vigyázz ránk,
légy velünk, ha hibáznánk.
Légy velünk, ha hibáznánk,
lelkünk néked kitárnánk.

Reményt hozz a népünkre,
költözzön szép lelkünkbe.
Költözzön szép lelkünkbe,
bőség szálljon kertünkre.

Sólyom szállj a rét felett,
töltsd el hittel népemet.
Töltsd el hittel népemet,
álmodjunk szebb életet.

Aranyosi Ervin © 2012-01-12
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Árva levél


Aranyosi Ervin: Árva levél

Árva levél, milyen magányos,
tavasszal szülte őt a fa.
Testvérei rég tova szálltak,
őt marja csak a zúzmara.

Ragaszkodik kis életéhez,
mert ez az egy jutott neki.
Nyár elején repülni vágyott,
de öregen már nem meri.

Süvít a szél, testébe markol,
jeges késsel húsába vág.
Nem hiszi el, hogy véget érhet,
hogy ennyi volt a nagy világ.

Szitál a köd, arcára fagy,
míg új tavaszról álmodik.
– Bevárom itt az ébredést –
és görcsösen kapaszkodik.

Hiába harc, hiába minden,
ereje jégként olvad el.
A gyilkos szél fülébe súgja:
– Árva levél, most menni kell…

Aranyosi Ervin © 2012-01-09.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Narayana

Aranyosi Ervin: Narayana

Lazulj el szépen, csendesen!
Érezd, a lelked megpihen!
Hogy ne lehessen más jelen,
rajtad kívül és Istenen.

Apró harangok konganak,
eltűnik minden gondolat.
A fény lebont minden falat,
feloldva benned gondokat.

Érzed a tested ellazul,
gyógyulni kezd, ami beteg.
Érzések jönnek válaszul,
s oldják leláncolt lelkedet.

Fenséges megtapasztalás,
gyógyul a lélek és a test.
Benned, egy mennyei varázs,
lelkedben fájót, szépre fest!

Aranyosi Ervin © 2012-01-07.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szeretettel

Aranyosi Ervin: Szeretettel

Szeretettel minden megoldható,
A szív melegétől elolvad a hó.
Ha gondod támad, megoldást itt találsz,
Ha egyedül vagy, – szeretetre vágysz.
A szeretet sok kórnak gyógyszere,
Fájdalmat olt és gyógyíthatsz vele.
S ha kedvesed a két karjába vesz,
Nincs félelem, nincs baj mi megijeszt.
Szeretni kell, csak ennyi az egész,
Nyisd hát szíved, légy szeretetre kész!

Aranyosi Ervin © 2012-01-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

By

Aranyosi Ervin: Nem mondhatod el?

Aranyosi Ervin: Nem mondhatod el?

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
– a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

Ha nem figyelsz a tünetekre,
amit a „gyógyszer” csillapít,
lelked új jelzést küldhet hozzád,
fokozva tested kínjait.

Fájdalmaid, ha fokozódnak,
gyógyszered száma egyre nő!
Lelkedet tépő bánat-tüskéd
még mindig nem került elő.

És a lelked duzzog a mélyben,
fájdalmad okát nem leled,
pedig mindennek okozója,
az, ami bántja lelkedet.

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kéne egy lelki segítő társ?
Ki előhozza, mi zaklatott?
Kell, aki végre meghallgatja?
Hát jöjj el hozzám, itt vagyok!

Mesélj a múltról, s tükröt tartok,
s feltárul majd, mi volt az ok,
mikor, s hogyan bántották lelked,
s hogyan kezdődtek a bajok?

Mondd el mi fáj, a jelenedben,
keressük meg mélyebb okát!
Isten segít, s elküldi néked
a gyógyító energiát.

Lelked mélyéből előtörnek,
sérelmeid, mindaz, mi bánt.
Együtt tervezzük gyógyulásod,
s lelked egy szebb jövőbe lát.

Csak hinned kell a gyógyulásban,
elengedni, mi rég zavar.
Bárki meggyógyul, ki ezt érzi
és aki gyógyulni akar!

Aranyosi Ervin © 2012-01-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

 

 

By

Aranyosi Ervin: Miért félsz olyantól…

Aranyosi Ervin: Miért félsz olyantól…

Miért félsz olyantól, mi nem létezik?
A gondolat, pont e-képpen teremt.
Aztán mikor hozzád megérkezik,
nem érted, miért történik veled.

Álmodd inkább, hogy szebb világ jön el!
valósággá lesz minden gondolat.
Akard, hogy sorsod szebben dőljön el,
legyen csoda a múló pillanat!

Gondolj bele, ha csak a szépre vágysz,
nem jöhet álom, ami meggyötör.
Ha harcra készen rossz ómenre vársz,

nem jön a szépség, s kerül a gyönyör.
Jöjjön hát inkább szerelemre nász,
s ne állja utad se hegy, se gödör!

Aranyosi Ervin © 2012-01-05.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Ellentétek vonzásában

Aranyosi Ervin: Ellentétek vonzásában

Nap, nap után, ha eliszkol az éj,
és kél a Nap a hegytető felett.
Tűnik a perc, mit megzavart a fény,
S te útra kelsz, már nem vagyok veled.

Varázslat volt a meghitt pillanat,
óceán mélyre süllyedt sóhajunk.
Minden mi szép, csak emlékkép maradt,
s ha jő a hajnal, mindketten meghalunk.

Ezerszer elhagysz, s ezerszer visszatérsz.
– tenger simítja így a partjait.
Koptat vad sziklát, szét olvaszt követ.

S szerelmes Hold, mely tűnő Napra néz,
hallgatva messzi szférák hangjait.
Remélve, éjt majd újabb nap követ!

Aranyosi Ervin © 2012-01-04.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Hangtál és Gongmeditáció a Szemlő-hegyi-barlangban

Aranyosi Ervin: Hangtál és Gongmeditáció a Szemlő-hegyi-barlangban

Amikor csendben maradtál,
halkan megszólalt a hangtál,
lelked lassú táncba kezdett,
és az élmény nem eresztett.

Lent a barlang hűvösében,
felolvadtál a zenében,
majd a gong szavára máris,
tovatűnt a külvilág is…

Felrepülni támadt kedvem,
fent, mennyei fellegekben,
s úgy éreztem, hogy már várnak…
körülvesznek angyal-szárnyak.

Majd az Óceánok hívtak,
a hullámok meg-megnyíltak,
álomvilág, zengő hangok,
elringattak apró lantok.

Tenger moraj, égi fények,
csillag por és bálna ének,
átkaroltak, körbefontak,
mélybe húztak, égbe dobtak.

Majd elhalkult szépen lassan,
nap ragyogott a magasban,
helyére mély sötét lépett,
csendbe olvasztva a szépet.

Aranyosi Ervin © 2012-01-03.
A versekés a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

By

Aranyosi Ervin: Szilveszter – Újév!

Aranyosi Ervin: Szilveszter – Újév!

Újév – fogadkozás,
s ígéret „hazája”.
Én is pont ezt teszem,
s más is ezt csinálja.
Egy új célt kitűzni
most is kell és szabad.
Álmod elérheted,
ha betartod szavad.

Szilveszter éjjele
múltunkat lezárja.
Éjfél lesz a múltunk,
s a jövőnk határa.
Egyetlen röpke perc
mindig csak a jelen,
s újabb perc születik
és  jön el szüntelen.

Élvezzünk hát mi is,
mától minden percet!
Mondd mostantól bátran,
igenis meg merted,
szívből megálmodni
eljövő holnapod.
Higgy csak önmagadban
és biztos megkapod.

Perceid órákká
lassan összeállnak,
Fogadalom, vágyak
– mind valóra válnak.
Valósággá válik,
mind, ami ma éltet!
Ehhez kívánok én
egy  boldog újévet!

Aranyosi Ervin © 2011-12-31.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva