Aranyosi Ervin: Egy óvodás napja
Milyen is egy óvodás,
vidám kedvű és csodás,
vagyis nincs benne hiba,
ezért járhat oviba!
Az oviban rá mi vár,
sok kis pajtás, gumi vár,
és az óvó néni is,
őt szereti Pisti is.
Tudod mi az óvoda,
miért járunk mi oda?
Vígan játszunk, nevetünk,
barátok közt lehetünk.
Mesét, verset hallgatunk,
délután meg alhatunk.
Van reggeli, van ebéd,
vígan teszik le eléd.
Rajzolunk is, jaj sokat,
lemásolunk másokat,
zöldre festjük az eget,
rajzolunk rá egeret.
A fű piros, s égig ér,
szaladj gyorsan kisegér,
mert most cicát rajzolok,
kinek pocakja korog.
Rajzolok egy kis lyukat,
ahová egy nyíl mutat,
hova majd a kisegér,
ha ügyes, hát belefér.
A rajz kész van, menni kell,
a cicának enni kell!
Tálat rajzolok neki,
étellel öntöm teli.
Vár az udvar, hát megyek,
a levegőn kint legyek!
Homokvárat építek,
alagutat mélyítek.
Nézd a Piri mit csinál,
sütit süt, s rá port szitál,
sütőjébe beteszi,
s az egész csoport ezt eszi.
Na jó, számba nem veszem,
csak úgy játékból eszem,
s elképzelem, de finom,
mint a múltkori mignon.
De jó is az óvoda,
ezért is járok oda,
s látod, itt az oldalon,
elmeséltem egy napom.
Végül anyu jön értem.
– Lehorzsoltam a térdem!
De nem sírok, semmi vész,
kis baleset az egész.
– Most már mehetünk haza!
– anyunak van igaza.
Mert holnap megint jövök,
amíg nagyra nem növök.
Aranyosi Ervin © 2017-09-10.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Legutóbbi hozzászólások