Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Aranyosi Ervin: Nem kell a harc!

Ne harcolj, kérlek, ne vívódj önmagaddal!
Magad legyőzni, kétes győzelem!
Mert megvakul, ki szembenéz a nappal,
vezessen inkább a hit, s az érzelem!
A harcok végén vesztesek maradnak,
fájó sebek, reménytelen romok.
Engedd szívedben az érzést meg magadnak,
s fogadd be úgy, mint esőt a homok…

Ha az ember szeretni megtanulna,
s nem a szerzés-vágy adna hajtóerőt,
levedlett bőrébe, ha visszabújna,
talán a jóság jellemezné őt!
Ám a hitek, e felfordult világban,
tévútra visznek menthetetlenül,
s a válasz mind-mind tovatűnt a mában,
s elbújt a mélyben, lelkeden belül.

Olyat próbálunk mástól megszerezni,
ami csak látszat és nem boldogít.
Míg nem vagyunk képesek úgy szeretni,
nem is érthetjük a világ dolgait.
Siker a csapda, másokon taposva,
egy harcos élet, ami keserít.
Vissza kell térnünk a teremtő MOST-ba,
s élni világunk a természet szerint.

Ne harcolj, kérlek, állj le, csendesedj le!
Keresd meg magad – lelkedben – ki vagy?
A modern kornak fegyvereit tedd le,
és a természet talán élni hagy!
Emelkedj végre, s emeld fel szép világod,
gyógyítsd a rajta ejtett sok sebet,
s mikor majd lelked valódi útját járod,
rájössz, a fénybe csak egy út vezet!

Aranyosi Ervin © 2013-04-03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva