Category: Humor, vidámság, tréfa
Tags: Aranyosi Ervin, Bíró, disznó, eleség, eset, feleség, férj, fizet, gazda, jegyző, konyha, Mese, mise, moslék, pap, szépasszony, vers
Aranyosi Ervin: A szépasszony esete a bíróval, a jegyzővel és a pappal
A bíró, jegyző és a pap,
mind megkívánta néha nap
a szép menyecskét.
Várták, hogy majd Övék legyen.
Eltervezték a kéjes estét,
az örömöt, hogy megfizessék,
s mindőjük, pénzért birtokolja
más asszonyát, mit egy pásztoróra
titkos homálya rejthet el.
Ám de tisztes a menyecske,
– kinek szépséges arca, teste,
elöljárókban keltve vágyat,
hogy gyalázzák a hites ágyat, –
elárulta hát a férjurának,
mire készülnek amazok.
S mert a férj sem volt bolond,
furfangos tervet alkotott.
Rávette szép „oldalbordáját”
használja ki tündéri báját,
fogadja sorra az urakat,
tegyen úgy, mint aki szabad.
Mondja, a férje a vásárba ment,
s húzza az időt odabent.
Megjött a jegyző, s hozza pénzét,
hogy női bájjal megigézzék.
Ám az ara az időt húzza,
rajta marad szoknyája, blúza.
A férj váratlan megérkezik,
itthon felejtett valamit.
Pánikba esik hát a jegyző,
a konyhában a moslékos teknő
lehet a végső menedéke,
s rejti a disznó elesége,
hogy a csalt férj meg ne találja,
s ne is gondolhasson rája.
A ház ura újra lelépett,
magára hagyva a feleséget,
s hamarosan a bíró érkezett,
először ő is fizetett,
pénzét az asztalra téve,
várta a nőtől, mit kap cserébe.
Az asszony szabadkozva mondta,
hogy akad még egy kicsi dolga,
várjon a bíró türelemmel,
ám a vásárban járó ember,
váratlan ismét hazatért,
visszaszaladt pár iratért.
Az asszony siet ajtót nyitni,
int a bírónak, hova kell bújni.
Teknő, s a moslék várja őt is,
s nyakig már ott van a jegyző is.
Így a takarmány két embert rejtett,
szerencsére, nagy ez a rejtek.
A férj megint ment a dolgára,
otthagyva hitvesét magára,
s alig telt néhány pillanat,
hát nem megérkezett a pap?
Jobb kézzel ráüt a zsebére,
s előkerült a mise bére,
vagyis amit így szánt az estre,
a paráznaság bűnébe esve.
A gyülekezet pénzét így költi,
az álnok ruháját magára ölti,
hogy elvegye, amire vágyik,
hogy eljusson vele az ágyig.
Ám az ajtón megint kopognak,
türelmetlen lábak toporognak,
hazajött ismét a ház gazdája,
– s a papot is a moslék várja.
A férj – látszólag nagyon mérges,
prüszkölve szól a feleséghez:
– Úgy érzem, valaki járt ma nálad,
idegen hang verte fel a házat,
gyújtsd fel a lámpát, a konyhába’
hangokat hallok. Valami lárma…
– Megyek, és rögtön utánajárok,
s agyoncsapom, kit ott találok.
A három pórul járt ott ült a kádban.
– Mit kerestek itt, felelj ha szád van!
Mondja az emberünk, bot a kezében.
A jegyző szólal meg, – Megkérünk szépen,
ne mondd el senkinek azt, hogy így jártunk,
hallgatásodért sok pénzt kínálunk.
Ezer-ezer garas üti a markod,
ha ezt a titkot magadban tartod.
Megkapta végül a gazda a pénzét,
Boldogan ölelte kis feleségét.
a továbbiakban boldogan éltek,
s gazdagon is! Hála a pénznek.
Pap, bíró, jegyző többé nem látta,
mert fontosabb volt a szeme világa.
Ha arra jártak is, rá sose néztek.
Végére értünk e kis mesének.
Aranyosi Ervin © 2011-11-21.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva
Aranyosi Ervin: Pletyka
Legutóbbi hozzászólások