hit | Aranyosi Ervin versei

jún
28

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, föld, gyógyít, hazánk, hit, magyarság, nép, Öleld magadhoz..., remény, szabad, vers, világ, virág 1 Comment

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni!
Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jún
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hit – remény

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, boldog, föld, hit, Lélek, remény, Teremtőm, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hit – remény

Körülöttem, lám, zajlik az élet,
a Föld forog, és nő a sok virág.
Általuk válik gazdaggá a lélek,
s szerethetővé az egész világ.
Miért is jöttem? Ki küldött a Földre?
– Nem ez a fontos, egész más a cél!
A Teremtőm kérte, tanuljak meg élni,.
mert csak az lesz boldog, aki hisz, s remél…

Aranyosi Ervin © 2013-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

máj
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A Három kívánság tavának kívánság ládája

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: álom, cél, három kívánság, hit, kívánság, láda, teremtés, vágy 2 hozzászólás

Ha itt, a tó mellett, csendesen megállnál,
Megfigyelve lelked, önmagadba szállnál,
s önmagadba nézve meglátnál egy álmot.
Lassan megéreznéd, hogy pont azt kívánod!
Vegyél elő papírt, vegyél elő tollat!
Fogalmazd meg szépen, mit hozzon a holnap.
Írd e papírosra, – „Mi a szíved vágya?” –
ez legyen a magja, s célod melegágya!

Nézd meg, amit írtál, és vésd a szívedbe!
Viduljon a lelked, legyen jobb a kedve,
lásd azt, amire vágysz, fogd a két kezedbe,
– létező látványa jusson két szemedbe.
Mondogasd magadban: – Megkapom, az enyém!
Dédelgesd célodat a szíved rejtekén,
és a tó majd segít, hidd, valóra váltja,
– amint az aranyhal leveledet látja!

Kérésed levelét dobd be e ládába!
Kerüljön a tónak kincses kamrájába.
Majd elvetett magként öntözd hit vizével,
mert a hit csodával, teremtéssel ér fel!
Mondogasd magadban negyvenkét napon át:
– „Teljesül a vágyam, láthatom a csodát!”
S az aranyhal segít, teljesíti álmod,
nem is kell mást tenned, csak nagyon kívánnod!

A horgásztó weboldala: http://tottosihalasto.hu/

ápr
3

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hajtó erők

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, akadály, Aranyosi Ervin, fenekem, Hajtó erők, hit, nincs, önmagam, szeretet, vágy, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Hajtó erők

Nincs akadály, amin én át ne másznék,
nem is tanultam én meg félni sem!
Bár fenekem néha lehúz a földre,
de égbe szállok, amikor elhiszem.
A félelem, csak lesúlyozná lelkem.
A szeretet, a hit, vágy felemel!
Csak hinnem kell, hogy önmagamra leltem,
az örömöt csak így érhetem el…

Aranyosi Ervin © 2013.04.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

szept
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hiszek…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, benned, bennem, élet, ember, Hiszek, hit, Lélek, teremtő, vers 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hiszek…

Hiszek én a hitben,
a hit erejében,
hiszek az emberben,
a jobbik felében.

Hiszek a lélekben,
a feltámadásban,
újjászületésben,
– nem hihetek másban.

Hiszek a lélekben,
érző szeretetben,
hiszek a teremtő
élő Istenemben.

Hiszek benned, s bennem,
hiszek a világban,
hiszek az életben.
DE nem a halálban…

Aranyosi Ervin © 2012-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

ápr
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Példabeszéd

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: félelem, fia, hit, Isten, példabeszéd, szeretet, temploma, Úr 3 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Példabeszéd

Lelked legyen az Isten temploma!
Mosoly legyen békéje hírnöke!
Szereteted a legszentebb ima!
S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt,
és szent neki mindegyik gyermeke.
Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent!
Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,
ha jót cselekszel, Őt dicsőíted.
Emeld fel hát büszkén tekinteted,
utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el,
ne legyen társad se düh, se harag!
Irigység, kétség rád sohase lel,
amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót!
Biztasd a gyengét és a csüggedőt!
Kenyeret adj, vagy léleknek a szót.
S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény,
kit élte súlya le nem cövekel.
Legyél remény, tündöklő tiszta fény!
Isten fia, ki érettünk jön el!

Aranyosi Ervin © 2012-04-18.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
6

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Nem mondhatod el?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: élet, fájdalmaid, gyógyszer, gyógyul, hit, Lélek, lelked, tested, valaki 11 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Nem mondhatod el?

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
– a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

Ha nem figyelsz a tünetekre,
amit a „gyógyszer” csillapít,
lelked új jelzést küldhet hozzád,
fokozva tested kínjait.

Fájdalmaid, ha fokozódnak,
gyógyszered száma egyre nő!
Lelkedet tépő bánat-tüskéd
még mindig nem került elő.

És a lelked duzzog a mélyben,
fájdalmad okát nem leled,
pedig mindennek okozója,
az, ami bántja lelkedet.

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kéne egy lelki segítő társ?
Ki előhozza, mi zaklatott?
Kell, aki végre meghallgatja?
Hát jöjj el hozzám, itt vagyok!

Mesélj a múltról, s tükröt tartok,
s feltárul majd, mi volt az ok,
mikor, s hogyan bántották lelked,
s hogyan kezdődtek a bajok?

Mondd el mi fáj, a jelenedben,
keressük meg mélyebb okát!
Isten segít, s elküldi néked
a gyógyító energiát.

Lelked mélyéből előtörnek,
sérelmeid, mindaz, mi bánt.
Együtt tervezzük gyógyulásod,
s lelked egy szebb jövőbe lát.

Csak hinned kell a gyógyulásban,
elengedni, mi rég zavar.
Bárki meggyógyul, ki ezt érzi
és aki gyógyulni akar!

Aranyosi Ervin © 2012-01-06.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
25

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Mi az?

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: hit, lelkünk, Mi az, Múlt, szív 7 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Mi az?

Mi az, mi vérző sebet üt a lelken?
Mi az, mi gyáván, elbújva gyötör?
Mi az, mi éles tőrként a szívünkben,
a boldogulásunk életére tőr?

Mi az, mit lelkünk mélyére elásunk?
Mi az, mit elménk látni sem akar?
Mi az, mit vissza nem szívesen látunk,
s ha újra ránk tőr, ismét felkavar.

Mi az, mi egykor nagyon fájt a múltban,
s lelkünk szögletébe, messze űztünk el.
Próbáltuk feledni, s hittük elvakultan,
– nem kel már életre – úgy temettük el.

Ám de él e fantom, mélyen rágja lelkünk,
s fizikai testünk lesz az áldozat.
Úgy hisszük, hogy régen megnyugvásra leltünk,
s a lezárt múltunk nem árthat már sokat.

S lám a zord félelmek, mik egykor gyötörtek,
újra visszatérnek, s oly fájdalmasok.
Kínzó érzésekkel napvilágra törnek,
s orvosodhoz kerget száz fájdalmas ok.

Jön a diagnózis, fényesen mutatja,
a fájdalmas tünet orvosolható.
Ha nem tudsz aludni, a megoldást adja
álmatlanságodra néhány altató.

Fájdalmaid kínját rögtön csillapítja,
pár színes pirula. Szedjed, hogy ha kell!
S lám a tünet múlik, s elménk elvakítja,
néhány műanyagból készült ócska szer.

És a fantom röhög, lelkünk mély zugában,
s tovább rágja testünk, – soha nem pihen.
Múlt sérelmek ölnek sejteket a mában.
Nem tudtad? A harag, a gyűlölet ilyen!

Mi hát az ellenszer, hogy gyógyítsd a lelked?
Mi az, mi lezárhat régi sebeket?
A fél-elem helyett, teljessé kell lenned,
légy hát egész-séges, ezt megteheted!

Szeretet a gyógyír és a megbocsátás,
engedd el a múltad, s ÉLD az életed!
Élvezd ki a percet, legyen csodavárás!
Úgy válik teljessé, hogy ha élvezed…

Aranyosi Ervin © 2011-11-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
28

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Category: Állatok, természet Tags: hit, kép, levél, nap, őszi Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Színpompás ruhát öltenek
az őszi fák, az ég alatt.
Ünnepi díszük csodaszép.
Tavasz, s a nyár már elszaladt.
A földre hullott sok levél,
puha vánkosként elterül,
megfáradt Napunk bús feje
rajtuk álomba szenderül.
Álomra készül a világ,
sötét felhőt sodor a szél.
Az elmúlás lehelete,
dermeszti azt, ki szívvel él.
Ám a remény nem halhat el,
kit hite éltet, érzi azt,
hogy eljön a megújulás,
addig e hit nyújthat vigaszt.

Aranyosi Ervin © 2011-10-28.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

okt
20

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeretni jöttünk…

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, barát, élet, érzés, hit, magány, szeretet, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeretni jöttünk

Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni. Napról napra várva
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet.
Tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, s a lelkedben érezd:
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj és sohase fékezd!
Amit hiszel, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet, csillapítsd le!
Érzéseid vezessék léptedet!
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz, el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik az egész életed.

Aranyosi Ervin © 2011-10-20.
A vers és a kép megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Öleld magadhoz…

Öleld magadhoz a Földet, a világot! Készíts szívedbe fészket, szép helyet! Öleld a néped, a teljes magyarságot, – kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot, lásd hogy a szívekbe szép fény költözik. Lelkekbe ültess víg, remény-virágot, mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek, mosolyod legyen sója, fűszere, ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek, jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket, vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt! Simítsd el szépen a fájó gond-redőket, álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni, mert jőni fog egy szebb kor végre ránk. Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni! Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hit – remény

Aranyosi Ervin © 2013-06-25. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hajtó erők

Aranyosi Ervin © 2013.04.03. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Hiszek…

Hiszek én a hitben, a hit erejében, hiszek az emberben, a jobbik felében.

Hiszek a lélekben, a feltámadásban, újjászületésben, – nem hihetek másban.

Hiszek a lélekben, érző szeretetben, hiszek a teremtő élő Istenemben.

Hiszek benned, s bennem, hiszek a világban, hiszek az életben. DE nem a halálban…

Aranyosi Ervin © 2012-09-20. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Példabeszéd

Lelked legyen az Isten temploma! Mosoly legyen békéje hírnöke! Szereteted a legszentebb ima! S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt, és szent neki mindegyik gyermeke. Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent! Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked, ha jót cselekszel, Őt dicsőíted. Emeld fel hát büszkén tekinteted, utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el, ne legyen társad se düh, se harag! Irigység, kétség rád sohase lel, amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót! Biztasd a gyengét és a csüggedőt! Kenyeret adj, vagy léleknek a szót. S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény, kit élte súlya le nem cövekel. Legyél remény, tündöklő tiszta fény! Isten fia, ki érettünk jön el!

Aranyosi Ervin: Nem mondhatod el?

Nem mondhatod el senkinek? Magadban mégsem tarthatod. Lelked mélyét a tüske bántja, bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja, s nem mondja tovább senkinek! Életed fájó, csúf darabja, lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában, kitörni onnan mégse tud, megpróbál apró jelzést adni, keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások, – a tőle jövő üzenet. Aztán egy orvosnak meséled, a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják, nem fáj már úgy, elhallgatott, de lelked mélyét tovább rágja, s ő tudja, nem maradhat ott!

Ha nem figyelsz a tünetekre, amit a „gyógyszer” csillapít, lelked új jelzést küldhet hozzád, fokozva tested kínjait.

Fájdalmaid, ha fokozódnak, gyógyszered száma egyre nő! Lelkedet tépő bánat-tüskéd még mindig nem került elő.

És a lelked duzzog a mélyben, fájdalmad okát nem leled, pedig mindennek okozója, az, ami bántja lelkedet.

Nem mondhatod el senkinek? Magadban mégsem tarthatod. Lelked mélyét a tüske bántja, bezárva, s nem maradhat ott!

Kéne egy lelki segítő társ? Ki előhozza, mi zaklatott? Kell, aki végre meghallgatja? Hát jöjj el hozzám, itt vagyok!

Mesélj a múltról, s tükröt tartok, s feltárul majd, mi volt az ok, mikor, s hogyan bántották lelked, s hogyan kezdődtek a bajok?

Mondd el mi fáj, a jelenedben, keressük meg mélyebb okát! Isten segít, s elküldi néked a gyógyító energiát.

Lelked mélyéből előtörnek, sérelmeid, mindaz, mi bánt. Együtt tervezzük gyógyulásod, s lelked egy szebb jövőbe lát.

Csak hinned kell a gyógyulásban, elengedni, mi rég zavar. Bárki meggyógyul, ki ezt érzi és aki gyógyulni akar!

Aranyosi Ervin: Mi az?

Mi az, mi vérző sebet üt a lelken? Mi az, mi gyáván, elbújva gyötör? Mi az, mi éles tőrként a szívünkben, a boldogulásunk életére tőr?

Mi az, mit lelkünk mélyére elásunk? Mi az, mit elménk látni sem akar? Mi az, mit vissza nem szívesen látunk, s ha újra ránk tőr, ismét felkavar.

Mi az, mi egykor nagyon fájt a múltban, s lelkünk szögletébe, messze űztünk el. Próbáltuk feledni, s hittük elvakultan, – nem kel már életre – úgy temettük el.

Ám de él e fantom, mélyen rágja lelkünk, s fizikai testünk lesz az áldozat. Úgy hisszük, hogy régen megnyugvásra leltünk, s a lezárt múltunk nem árthat már sokat.

S lám a zord félelmek, mik egykor gyötörtek, újra visszatérnek, s oly fájdalmasok. Kínzó érzésekkel napvilágra törnek, s orvosodhoz kerget száz fájdalmas ok.

Jön a diagnózis, fényesen mutatja, a fájdalmas tünet orvosolható. Ha nem tudsz aludni, a megoldást adja álmatlanságodra néhány altató.

Fájdalmaid kínját rögtön csillapítja, pár színes pirula. Szedjed, hogy ha kell! S lám a tünet múlik, s elménk elvakítja, néhány műanyagból készült ócska szer.

És a fantom röhög, lelkünk mély zugában, s tovább rágja testünk, – soha nem pihen. Múlt sérelmek ölnek sejteket a mában. Nem tudtad? A harag, a gyűlölet ilyen!

Mi hát az ellenszer, hogy gyógyítsd a lelked? Mi az, mi lezárhat régi sebeket? A fél-elem helyett, teljessé kell lenned, légy hát egész-séges, ezt megteheted!

Szeretet a gyógyír és a megbocsátás, engedd el a múltad, s ÉLD az életed! Élvezd ki a percet, legyen csodavárás! Úgy válik teljessé, hogy ha élvezed…

Aranyosi Ervin © 2011-11-25. A vers és a festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Őszi kép

Aranyosi Ervin © 2011-10-28. A vers és festmény megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Szeretni jöttünk

Szeretni jöttünk széles e világra. Keresni másban énünk jobb felét. Örömöt lelni. Napról napra várva a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából, az élet ösvénye másfelé vezet. Tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol, s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, s a lelkedben érezd: ami ma gond, az mind megoldható. Álmodni merj és sohase fékezd! Amit hiszel, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet, csillapítsd le! Érzéseid vezessék léptedet! Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be, s hidd, amit akarsz, el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod. Szépség és jóság mind tiéd lehet. Becsülj meg minden szerető barátot, s teljessé válik az egész életed.

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Öleld magadhoz a Földet, a világot!
Készíts szívedbe fészket, szép helyet!
Öleld a néped, a teljes magyarságot,
– kovácsold eggyé édes nemzeted!

Gyújts meg egy gyertyát, nézd az apró lángot,
lásd hogy a szívekbe szép fény költözik.
Lelkekbe ültess víg, remény-virágot,
mely mától megnő, mert hittel öntözik.

Szeretetből kenyeret adj a népnek,
mosolyod legyen sója, fűszere,
ígérd, hogy eztán jobban, szebben élnek,
jövőjét valós kincsekkel rakd tele!

Gyógyítsd a beteg, néma csüggedőket,
vigaszt nyújts nékik, bajaikra írt!
Simítsd el szépen a fájó gond-redőket,
álomjövőről írj tele papírt!

Adj új hitet, hogy érdemes még élni,
mert jőni fog egy szebb kor végre ránk.
Szabadítsd meg, ne kelljen többé félni!
Legyen szabaddá áldott, szent hazánk!

Aranyosi Ervin © 2013-06-28.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2013-06-25.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2013.04.03.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Hiszek én a hitben,
a hit erejében,
hiszek az emberben,
a jobbik felében.

Hiszek a lélekben,
a feltámadásban,
újjászületésben,
– nem hihetek másban.

Hiszek a lélekben,
érző szeretetben,
hiszek a teremtő
élő Istenemben.

Hiszek benned, s bennem,
hiszek a világban,
hiszek az életben.
DE nem a halálban…

Aranyosi Ervin © 2012-09-20.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Lelked legyen az Isten temploma!
Mosoly legyen békéje hírnöke!
Szereteted a legszentebb ima!
S figyeld Urad, magától ellök-e?

Mert kegyes Ő, ki világot teremt,
és szent neki mindegyik gyermeke.
Lelkembe lát – s ez tudom mit jelent!
Hogy hozzá híven, vajon teremtek-e?

Mert jó az Úr, és csak jót ad neked,
ha jót cselekszel, Őt dicsőíted.
Emeld fel hát büszkén tekinteted,
utad vezesse éltető hited!

A félelem kerüljön messze el,
ne legyen társad se düh, se harag!
Irigység, kétség rád sohase lel,
amíg a szíved ily tiszta marad.

Ne árts, – de segítsd a rászorulót!
Biztasd a gyengét és a csüggedőt!
Kenyeret adj, vagy léleknek a szót.
S példád tanítsa a kételkedőt.

Örömben gazdag, lélekben szegény,
kit élte súlya le nem cövekel.
Legyél remény, tündöklő tiszta fény!
Isten fia, ki érettünk jön el!

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kell valaki, aki meghallgatja,
s nem mondja tovább senkinek!
Életed fájó, csúf darabja,
lelkedet betegíti meg.

A lélek ott duzzog magában,
kitörni onnan mégse tud,
megpróbál apró jelzést adni,
keresi hozzád a kaput.

Testedben furcsa változások,
– a tőle jövő üzenet.
Aztán egy orvosnak meséled,
a jelentkező tünetet.

Kis pirulák majd csillapítják,
nem fáj már úgy, elhallgatott,
de lelked mélyét tovább rágja,
s ő tudja, nem maradhat ott!

Ha nem figyelsz a tünetekre,
amit a „gyógyszer” csillapít,
lelked új jelzést küldhet hozzád,
fokozva tested kínjait.

Fájdalmaid, ha fokozódnak,
gyógyszered száma egyre nő!
Lelkedet tépő bánat-tüskéd
még mindig nem került elő.

És a lelked duzzog a mélyben,
fájdalmad okát nem leled,
pedig mindennek okozója,
az, ami bántja lelkedet.

Nem mondhatod el senkinek?
Magadban mégsem tarthatod.
Lelked mélyét a tüske bántja,
bezárva, s nem maradhat ott!

Kéne egy lelki segítő társ?
Ki előhozza, mi zaklatott?
Kell, aki végre meghallgatja?
Hát jöjj el hozzám, itt vagyok!

Mesélj a múltról, s tükröt tartok,
s feltárul majd, mi volt az ok,
mikor, s hogyan bántották lelked,
s hogyan kezdődtek a bajok?

Mondd el mi fáj, a jelenedben,
keressük meg mélyebb okát!
Isten segít, s elküldi néked
a gyógyító energiát.

Lelked mélyéből előtörnek,
sérelmeid, mindaz, mi bánt.
Együtt tervezzük gyógyulásod,
s lelked egy szebb jövőbe lát.

Csak hinned kell a gyógyulásban,
elengedni, mi rég zavar.
Bárki meggyógyul, ki ezt érzi
és aki gyógyulni akar!

Mi az, mi vérző sebet üt a lelken?
Mi az, mi gyáván, elbújva gyötör?
Mi az, mi éles tőrként a szívünkben,
a boldogulásunk életére tőr?

Mi az, mit lelkünk mélyére elásunk?
Mi az, mit elménk látni sem akar?
Mi az, mit vissza nem szívesen látunk,
s ha újra ránk tőr, ismét felkavar.

Mi az, mi egykor nagyon fájt a múltban,
s lelkünk szögletébe, messze űztünk el.
Próbáltuk feledni, s hittük elvakultan,
– nem kel már életre – úgy temettük el.

Ám de él e fantom, mélyen rágja lelkünk,
s fizikai testünk lesz az áldozat.
Úgy hisszük, hogy régen megnyugvásra leltünk,
s a lezárt múltunk nem árthat már sokat.

S lám a zord félelmek, mik egykor gyötörtek,
újra visszatérnek, s oly fájdalmasok.
Kínzó érzésekkel napvilágra törnek,
s orvosodhoz kerget száz fájdalmas ok.

Jön a diagnózis, fényesen mutatja,
a fájdalmas tünet orvosolható.
Ha nem tudsz aludni, a megoldást adja
álmatlanságodra néhány altató.

Fájdalmaid kínját rögtön csillapítja,
pár színes pirula. Szedjed, hogy ha kell!
S lám a tünet múlik, s elménk elvakítja,
néhány műanyagból készült ócska szer.

És a fantom röhög, lelkünk mély zugában,
s tovább rágja testünk, – soha nem pihen.
Múlt sérelmek ölnek sejteket a mában.
Nem tudtad? A harag, a gyűlölet ilyen!

Mi hát az ellenszer, hogy gyógyítsd a lelked?
Mi az, mi lezárhat régi sebeket?
A fél-elem helyett, teljessé kell lenned,
légy hát egész-séges, ezt megteheted!

Szeretet a gyógyír és a megbocsátás,
engedd el a múltad, s ÉLD az életed!
Élvezd ki a percet, legyen csodavárás!
Úgy válik teljessé, hogy ha élvezed…

Aranyosi Ervin © 2011-11-25.
A vers és a festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin © 2011-10-28.
A vers és festmény megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Szeretni jöttünk széles e világra.
Keresni másban énünk jobb felét.
Örömöt lelni. Napról napra várva
a belső hangot, a misztikus zenét.

Mert a magánynak kongó kapujából,
az élet ösvénye másfelé vezet.
Tárd ki szíved, mely börtönödhöz láncol,
s örülj a mának, amíg csak lehet.

Nyisd ki szemed, s a lelkedben érezd:
ami ma gond, az mind megoldható.
Álmodni merj és sohase fékezd!
Amit hiszel, valóra váltható.

Szellemedet, ha lehet, csillapítsd le!
Érzéseid vezessék léptedet!
Szeretetet, mit mástól kapsz fogadd be,
s hidd, amit akarsz, el is érheted.

Érezni fogod, megnő a világod.
Szépség és jóság mind tiéd lehet.
Becsülj meg minden szerető barátot,
s teljessé válik az egész életed.