hit | Aranyosi Ervin versei

jún
22

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel lelked!

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: Aranyosi Ervin, hit, játék, szeretet, szív, vers, világ 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel lelked!

Kell-e tanítanom másokat a jóra?
Hányan áhítoznak néhány, kedves szóra?
Oly sokan szeretnék, s félnek elfogadni.
Azt hiszik cserébe, kell valamit adni!
Talán túl nagy lépés? Nem létező álom?
Hiszem, ha akarom, titkát megtalálom!
Csak akkor működhet, ha mások megértik,
ha a szeretettől szívüket nem féltik.

Csak egyként javítunk ezen a világon,
ha át tudunk lépni falakon, határon,
mely elszakít minket isteni valónktól,
elválaszt a léttől, a bennünk lakótól.
Figyeld hát az érzést, mely lelkedben ébred,
kövesd vágyaidat, ez vezessen téged!
Tudd meg, ez a világ, nem más, mint egy játék,
s maga a teremtés, az isteni ajándék.

És ha az életed csak egy játék lenne,
mit keres félelem és aggódás benne?
Haragod és dühöd, engedd el, bocsáss meg!
Saját vétkeidet egyszerűen bánd meg!
Szabadítsd fel lelked, súlytalanná téve,
s lásd meg az igaz fényt, sötétből kilépve!
Próbálj végre élni, s ne féld a halálod!
Az életed kulcsát magadban találod!

Keresd meg e kulcsot, s szabadítsd ki magad,
bilincseid dobd el, s lásd azt, ami marad!
Nyisd fel csukott szemed, így nézd a világot,
terhek nélkül, hidd el, sokkal szebbnek látod.
És ha már szabad vagy, s a szenvedésnek vége,
szálljon szép szívedre tiszta fény és béke!
Kezdj el másokért is megnyílt szívvel tenni,
engedd a lelkedet őszintén szeretni!

Aranyosi Ervin © 2014-06-22.
A versek megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
23

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Hited meghatároz!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: fél, hit, képzelet, lelked, szeretet, teremt, világot 4 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Hited meghatároz!

Hogyan ítélsz meg másokat?
– „Vérengző vadállat”!
Hited csupán, s tapasztalat,
mi a bélyeg mögött állhat?
Naponta látsz, s ítélkezel,
nem is ismerve lelkét.
S lehet, hogy bántó, rút szavad,
régi sebeket feltép.

Jó, ha tudod, – azt aki vagy –
éppúgy nem látják mások.
Ezért él benned düh, s harag,
a „lélekkoccanások”.
Van valaki, először is,
akit meg kell, hogy ismerj!
Tükrödbe nézz, ott láthatod,
tudd meg benne, kit tisztelj.

Szeretned kell, hogy elfogadd,
s belásd minden hibáját.
Rajta keresztül éled meg,
a létezés csodáját.
S ami belül, az van kívül,
– úgy változik világod!
Hinned kell előbb, s nem elég,
hogy elhiszed, ha látod!

Mindig teremt a képzelet
s ha tudatossá tennéd!
Szebbé válhatna életed,
s a „mást” könnyen viselnéd.
Lelkedben apró gyermek él,
s nem érti a világot.
Szabadítsd fel, mert attól fél,
amit korábban látott.

Míg lelkedben a félelem,
düh és harag virágzik.
Addig erőd csak fél elem,
s méreg vízében ázik.
Ily egyszerűen működik,
talán még neked furcsa.
Megbocsájtás, elengedés,
lehet a léted kulcsa.

Aranyosi Ervin © 2014-02-23.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

febr
15

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Saját világod teremtője vagy!

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, ágy, alakít, Aranyosi Ervin, érzés, hit, kiszolgál, mozgató rugó, Saját világod teremtője vagy!, tetszés, vers, világ Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Saját világod teremtője vagy!

Tetszés szerint alakítom világom,
érzés vezet, a gondolat teremt!
S lám működik, hiszen, hiszem és látom,
– így élem meg a teljes végtelent.
Érzéseim, a mozgató rugóim,
– sosem ural, csak kiszolgál az agy!
S ha hitem vesztem, azt súgom magamban:
– Saját világod teremtője vagy!

Aranyosi Ervin © 2014-02-15.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
22

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Category: Szabadság, haza, történelem, kultúra, táj Tags: Aranyosi Ervin, föld, földünk, hit, igazsáf, Kánaán, lelemény, magyar, Magyarországot, népem, szeretet, teremtő, vagyok, víz 1 Comment

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Magyar vagyok, a népem büszke sarja,
versemben élek, lelkem is ezt akarja!
Reményt adok, lélekben csüggedőnek,
hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot,
– mit érdemel, – mert szebb napokat látott.
Legyen hazánk a földnek Kánaánja,
ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne:
Földünk, vizünk és népünk leleménye.
Annyi kell: régi hitünk visszatérjen,
s teremtő népünk szeretetben éljen.

Aranyosi Ervin © 2014-01-22.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

jan
7

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Szeresd Önmagad

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: Aranyosi Ervin, boldog, ember, Földön, gyermek, hit, Lélek, önismeret, Önmagad, szeresd, szeretet, vers 10 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Szeresd Önmagad

Él egy ember itt a Földön,
akit szeretned kellene!
Ám akarva, – vagy akaratlan,
– de mégis harcolsz ellene!

Él itt egy ember, akit ismersz,
– vagy úgy hiszed, hogy ismered!
De oly sok mindent nem tudsz róla,
hiába van mindig veled!

Néha tiszteled, nagyra tartod,
máskor szidod, mert oktalan,
és nem vagy képes kiismerni,
– szíved ezért boldogtalan.

Néha meglep, hogy mire képes,
máskor bosszant, mert képtelen.
Nem látja át saját világát,
s mégis vonzza a végtelen.

Vágyik a pénzre, gazdagságra,
s valóra váltja álmait.
Ám nem tudja, lelkét mi hajtja,
a szíve mélyén, mi lakik?

Kívülre néz, s belülre nem lát,
lelke még mindig kis gyerek.
Másoknak hisz, – milyennek látják,
– csak mások által ismered!

Kezdd el szeretni ezt az embert,
kezdd el szeretni önmagad!
Ha elveszíted hited magadban,
hidd el, hogy semmid sem marad!

Tudnod kell azt, különleges vagy,
nincs a világon más, ilyen!
Fedezd fel végre ezt a lelket,
s engedd, hogy boldoggá tegyen.

Aranyosi Ervin © 2014-01-06.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A szeretetre szükség van!

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: emberekben, hit, jóság, lelki béke, öreg, remény, szeretet, szív, szükség 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: A szeretetre szükség van!

Szeretetre nagy szükség van.
Nélküle élni, nem lehet!
Az öreg szív is szebben dobban,
ha célba ér a szeretet.

Ki csalódott az emberekben,
az érző szívre hol talál?
Egy kedves állat őrzi mélyen,
ki ezt a szívet hordja már!

A hit, remény is visszatérhet,
adni, s kapni már jó megint.
Csak élni kell a szeretettel,
a jóság törvénye szerint.

Eljön ismét a lelki béke,
jó érzés fűti át szívét.
Ki képes őszintén szeretni,
az érzi is a melegét!

Aranyosi Ervin © 2013-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

nov
18

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Ne kövesd…

Category: Mindennapok, élet, gyász, remény, hit Tags: álmok, Aranyosi Ervin, cél, elpanaszol, gönc, gondhegy, gyermek, hit, idő, Ne kövesd, példakép, probléma, remény, vers, vezet, világ 2 hozzászólás

Aranyosi Ervin: Ne kövesd…

– Nem érek rá, mert dolgoznom kell,
hogy majd, mindened meg legyen!
Ezt mondod drága gyermekednek,
s alig látsz túl a gondhegyen.
Játékot adsz, hogy békén hagyjon,
reá, magára nincs időd.
Nem ismered, csak pótolgatod,
a holmikat, miket kinőtt.

Csodálkozol, ha egy napon majd,
te is csak kinőtt gönc leszel?
A probléma, hogy nem is látod,
hogy ezért mindent megteszel.
Magadból kéne többet adnod,
s nem sajnálni rá az időt!
Mert majd keres új példaképet,
aki képes vezetni Őt.

Tudom, hogy más is ezt csinálja,
hogy erről szól az életünk,
s ha kérdezik, elpanaszoljuk,
hogy ez a sors jutott nekünk.
Rabszolgaként a pénzre hajtunk,
s már nem kergetünk álmokat,
múltunkon sírunk és a szívünk
a jövőnk miatt fáj sokat.

Személytelen, de drága tárgyak
mutatják meg, hogy mennyit érsz.
Időd már régen nincs szeretni,
s minden új naptól, újra félsz.
Kapcsolatod a külvilággal,
újság, Tévé, a média,
s hiszed a jelen rossz meséjét:
Celeb lehet a nép fia.

Másoktól való saját véleményed,
sajtóból tudod, mit kell mondanod.
Vegyszeres étked, (s beteg véredényed),
reklámok súgják, mit kell hordanod.
Alacsony bérért lopják el idődet,
a gyermekedre ezért nem marad.
Lelked sajdul a sok-sok hazugságtól,
s embernek sem érzed már magad.

Mit tudsz hát adni kedves gyermekednek?
Kit becsaptak, milyen példát mutat?
Érzed-e még, hogy vannak, kik szeretnek?
Az útvesztődből látsz még kiutat?
Jó lenne végre ébredni a fényre,
szervezni sok szép közös programot.
Elbeszélgetni, játszani, mesélni,
példát mutatni úgy, hogy ott vagyok.

El kell hinnünk, hogy jóra fordul minden,
ha változunk, a világ változik!
Előre megírt, bűnös sorsunk nincsen,
csak cél, remény, s mindent megváltó hit!
Tedd hát meg végre azt az első lépést,
gyermekedért és saját magadért!
Mert boldogulni születtél a Földre,
legyél te az, aki jó útra tért.

Aranyosi Ervin © 2013-11-18.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett.
Minden jog fenntartva

szept
12

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Melyik vagyok?

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, álom, Aranyosi Ervin, hit, igazi, jóság, kép, Melyik vagyok?, szépség, vágy, valódi, valóság, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Melyik vagyok?

Vajon melyik az igazi valóság?
Melyik csak álom, mely vállaimra ül?
Mikor vagyok a szépség és a jóság?
Mikor vagyok magányban, s egyedül?
Melyik lehet az én valódi képem?
Melyik lehet tükör, külső világ?
Melyik az út, amelyre rá kell lépnem?
A szív mutatja, s kísér a hit, s a vágy!

Aranyosi Ervin © 2013-09-12.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

aug
24

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: A magányról

Category: Érzelmek, szeretet, magány, boldogság, vágyakozás Tags: 1 kép 1 vers, bizalom, börtön, csapda, feladat, hit, magány, remél, seb, szeretet, szív Leave a Comment

Aranyosi Ervin: A magányról

A magánynak csapdájában
hány és hány jó ember él.
Elzárkózva a világtól,
mert a szíve nem remél.

Hiányzik az életéből
bizalom és szeretet.
Magányában nyalogatja
a szívén ejtett sebeket.

A magánynak börtönéből
engedd végre ki magad,
a csalódás csak rossz emlék,
tanulandó feladat.

Nem más zárt be oda téged,
kiengedni sem tud más.
A börtön kulcsa a kezedben:
a megbocsátani tudás!

Aranyosi Ervin © 2013-08-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

júl
9

By Aranyosi Ervin

Aranyosi Ervin: Apró tanító

Category: 1 kép 1 vers Tags: 1 kép 1 vers, álmaim, álmodom, apró, Apró tanító, Aranyosi Ervin, élet, ember, felszabadít, hit, remény, tanít, üzen, vágy, vers Leave a Comment

Aranyosi Ervin: Apró tanító

Napjaimat végig álmodom,
álmaimban élek igazán.
Gombolyagom messze gurítom,
majd feltekerem könnyedén, lazán.
A félelem nem játszik szerepet,
a vágy, hit, remény mind felszabadít!
Az embereknek innen üzenek:
– Figyeld csak, egy apró élet, mit tanít…

Aranyosi Ervin: Szabadítsd fel lelked!

Aranyosi Ervin: Saját világod teremtője vagy!

Aranyosi Ervin: Magyar vagyok

Magyar vagyok, a népem büszke sarja, versemben élek, lelkem is ezt akarja! Reményt adok, lélekben csüggedőnek, hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot, – mit érdemel, – mert szebb napokat látott. Legyen hazánk a földnek Kánaánja, ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne: Földünk, vizünk és népünk leleménye. Annyi kell: régi hitünk visszatérjen, s teremtő népünk szeretetben éljen.

Aranyosi Ervin: Szeresd Önmagad

Él egy ember itt a Földön, akit szeretned kellene! Ám akarva, – vagy akaratlan, – de mégis harcolsz ellene!

Él itt egy ember, akit ismersz, – vagy úgy hiszed, hogy ismered! De oly sok mindent nem tudsz róla, hiába van mindig veled!

Néha tiszteled, nagyra tartod, máskor szidod, mert oktalan, és nem vagy képes kiismerni, – szíved ezért boldogtalan.

Néha meglep, hogy mire képes, máskor bosszant, mert képtelen. Nem látja át saját világát, s mégis vonzza a végtelen.

Vágyik a pénzre, gazdagságra, s valóra váltja álmait. Ám nem tudja, lelkét mi hajtja, a szíve mélyén, mi lakik?

Kívülre néz, s belülre nem lát, lelke még mindig kis gyerek. Másoknak hisz, – milyennek látják, – csak mások által ismered!

Kezdd el szeretni ezt az embert, kezdd el szeretni önmagad! Ha elveszíted hited magadban, hidd el, hogy semmid sem marad!

Tudnod kell azt, különleges vagy, nincs a világon más, ilyen! Fedezd fel végre ezt a lelket, s engedd, hogy boldoggá tegyen.

Aranyosi Ervin: A szeretetre szükség van!

Szeretetre nagy szükség van. Nélküle élni, nem lehet! Az öreg szív is szebben dobban, ha célba ér a szeretet.

Ki csalódott az emberekben, az érző szívre hol talál? Egy kedves állat őrzi mélyen, ki ezt a szívet hordja már!

A hit, remény is visszatérhet, adni, s kapni már jó megint. Csak élni kell a szeretettel, a jóság törvénye szerint.

Eljön ismét a lelki béke, jó érzés fűti át szívét. Ki képes őszintén szeretni, az érzi is a melegét!

Aranyosi Ervin © 2013-11-24. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Aranyosi Ervin: Ne kövesd…

– Nem érek rá, mert dolgoznom kell, hogy majd, mindened meg legyen! Ezt mondod drága gyermekednek, s alig látsz túl a gondhegyen. Játékot adsz, hogy békén hagyjon, reá, magára nincs időd. Nem ismered, csak pótolgatod, a holmikat, miket kinőtt.

Csodálkozol, ha egy napon majd, te is csak kinőtt gönc leszel? A probléma, hogy nem is látod, hogy ezért mindent megteszel. Magadból kéne többet adnod, s nem sajnálni rá az időt! Mert majd keres új példaképet, aki képes vezetni Őt.

Tudom, hogy más is ezt csinálja, hogy erről szól az életünk, s ha kérdezik, elpanaszoljuk, hogy ez a sors jutott nekünk. Rabszolgaként a pénzre hajtunk, s már nem kergetünk álmokat, múltunkon sírunk és a szívünk a jövőnk miatt fáj sokat.

Személytelen, de drága tárgyak mutatják meg, hogy mennyit érsz. Időd már régen nincs szeretni, s minden új naptól, újra félsz. Kapcsolatod a külvilággal, újság, Tévé, a média, s hiszed a jelen rossz meséjét: Celeb lehet a nép fia.

Másoktól való saját véleményed, sajtóból tudod, mit kell mondanod. Vegyszeres étked, (s beteg véredényed), reklámok súgják, mit kell hordanod. Alacsony bérért lopják el idődet, a gyermekedre ezért nem marad. Lelked sajdul a sok-sok hazugságtól, s embernek sem érzed már magad.

Aranyosi Ervin: Melyik vagyok?

Aranyosi Ervin: A magányról

A magánynak csapdájában hány és hány jó ember él. Elzárkózva a világtól, mert a szíve nem remél.

Hiányzik az életéből bizalom és szeretet. Magányában nyalogatja a szívén ejtett sebeket.

A magánynak börtönéből engedd végre ki magad, a csalódás csak rossz emlék, tanulandó feladat.

Nem más zárt be oda téged, kiengedni sem tud más. A börtön kulcsa a kezedben: a megbocsátani tudás!

Aranyosi Ervin: Apró tanító

Napjaimat végig álmodom, álmaimban élek igazán. Gombolyagom messze gurítom, majd feltekerem könnyedén, lazán. A félelem nem játszik szerepet, a vágy, hit, remény mind felszabadít! Az embereknek innen üzenek: – Figyeld csak, egy apró élet, mit tanít…

Aranyosi Ervin © 2013-07-09. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

Vers rendelés

Megtalálsz Facebook-on is!

Kategóriák

Legutóbbi bejegyzések

Legutóbbi hozzászólások

Archívum

Megosztás

Linkek

Címkék

Magyar vagyok, a népem büszke sarja,
versemben élek, lelkem is ezt akarja!
Reményt adok, lélekben csüggedőnek,
hogy zord időkre, végre szebbek jönnek.

Álmodj velem egy szép Magyarországot,
– mit érdemel, – mert szebb napokat látott.
Legyen hazánk a földnek Kánaánja,
ahol az embert védi igazsága.

Mindenünk megvan, ami ehhez kéne:
Földünk, vizünk és népünk leleménye.
Annyi kell: régi hitünk visszatérjen,
s teremtő népünk szeretetben éljen.

Él egy ember itt a Földön,
akit szeretned kellene!
Ám akarva, – vagy akaratlan,
– de mégis harcolsz ellene!

Él itt egy ember, akit ismersz,
– vagy úgy hiszed, hogy ismered!
De oly sok mindent nem tudsz róla,
hiába van mindig veled!

Néha tiszteled, nagyra tartod,
máskor szidod, mert oktalan,
és nem vagy képes kiismerni,
– szíved ezért boldogtalan.

Néha meglep, hogy mire képes,
máskor bosszant, mert képtelen.
Nem látja át saját világát,
s mégis vonzza a végtelen.

Vágyik a pénzre, gazdagságra,
s valóra váltja álmait.
Ám nem tudja, lelkét mi hajtja,
a szíve mélyén, mi lakik?

Kívülre néz, s belülre nem lát,
lelke még mindig kis gyerek.
Másoknak hisz, – milyennek látják,
– csak mások által ismered!

Kezdd el szeretni ezt az embert,
kezdd el szeretni önmagad!
Ha elveszíted hited magadban,
hidd el, hogy semmid sem marad!

Tudnod kell azt, különleges vagy,
nincs a világon más, ilyen!
Fedezd fel végre ezt a lelket,
s engedd, hogy boldoggá tegyen.

Szeretetre nagy szükség van.
Nélküle élni, nem lehet!
Az öreg szív is szebben dobban,
ha célba ér a szeretet.

Ki csalódott az emberekben,
az érző szívre hol talál?
Egy kedves állat őrzi mélyen,
ki ezt a szívet hordja már!

A hit, remény is visszatérhet,
adni, s kapni már jó megint.
Csak élni kell a szeretettel,
a jóság törvénye szerint.

Eljön ismét a lelki béke,
jó érzés fűti át szívét.
Ki képes őszintén szeretni,
az érzi is a melegét!

Aranyosi Ervin © 2013-11-24.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva

– Nem érek rá, mert dolgoznom kell,
hogy majd, mindened meg legyen!
Ezt mondod drága gyermekednek,
s alig látsz túl a gondhegyen.
Játékot adsz, hogy békén hagyjon,
reá, magára nincs időd.
Nem ismered, csak pótolgatod,
a holmikat, miket kinőtt.

Csodálkozol, ha egy napon majd,
te is csak kinőtt gönc leszel?
A probléma, hogy nem is látod,
hogy ezért mindent megteszel.
Magadból kéne többet adnod,
s nem sajnálni rá az időt!
Mert majd keres új példaképet,
aki képes vezetni Őt.

Tudom, hogy más is ezt csinálja,
hogy erről szól az életünk,
s ha kérdezik, elpanaszoljuk,
hogy ez a sors jutott nekünk.
Rabszolgaként a pénzre hajtunk,
s már nem kergetünk álmokat,
múltunkon sírunk és a szívünk
a jövőnk miatt fáj sokat.

Személytelen, de drága tárgyak
mutatják meg, hogy mennyit érsz.
Időd már régen nincs szeretni,
s minden új naptól, újra félsz.
Kapcsolatod a külvilággal,
újság, Tévé, a média,
s hiszed a jelen rossz meséjét:
Celeb lehet a nép fia.

Másoktól való saját véleményed,
sajtóból tudod, mit kell mondanod.
Vegyszeres étked, (s beteg véredényed),
reklámok súgják, mit kell hordanod.
Alacsony bérért lopják el idődet,
a gyermekedre ezért nem marad.
Lelked sajdul a sok-sok hazugságtól,
s embernek sem érzed már magad.

A magánynak csapdájában
hány és hány jó ember él.
Elzárkózva a világtól,
mert a szíve nem remél.

Hiányzik az életéből
bizalom és szeretet.
Magányában nyalogatja
a szívén ejtett sebeket.

A magánynak börtönéből
engedd végre ki magad,
a csalódás csak rossz emlék,
tanulandó feladat.

Nem más zárt be oda téged,
kiengedni sem tud más.
A börtön kulcsa a kezedben:
a megbocsátani tudás!

Napjaimat végig álmodom,
álmaimban élek igazán.
Gombolyagom messze gurítom,
majd feltekerem könnyedén, lazán.
A félelem nem játszik szerepet,
a vágy, hit, remény mind felszabadít!
Az embereknek innen üzenek:
– Figyeld csak, egy apró élet, mit tanít…

Aranyosi Ervin © 2013-07-09.
A vers megosztása, másolása,
csak a szerző nevével és a vers címével
együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva